A Fővárosi Közgyűlés 1895-ben kezdte el az egykori Virányos dűlő melletti parcellák árverését. Mivel a korrupció már ekkor is hungarikumnak számított, az összes itteni szántót és szőlőst nem árverés útján, hanem sutyiban és fű alatt a főváros adófelügyeleti igazgatója vásárolta meg jóval a piaci ár alatt.

Waldhauser Adolf (1839–1919) vagyonos vaskereskedő ügyeskedése lehet, hogy sokaknak szemet szúrt, de az önkormányzati képviselő himihumi tette azért nem kapott akkoriban nyilvánosságot, mert magas fővárosi pozíciója mellett Waldhauser királyi tanácsosi rangjának köszönhetően a Budapesti Kereskedelmi Testület alelnöki pozícióját is betöltötte. Az ügyes hivatalnok és felesége, Kerstinger Ilka magánzó 1899-ben adták el az összes Kútvölgyi úti telküket, szám szerint 16 darabot.

A Ravasz, az Agy…

A mai 74. szám alatti parcellát nemes váradi Rády János (1855–1938) bankár vásárolta meg csaknem 53 ezer forintért. A gazdasági szakíróként is tevékeny Rádyról érdemes megemlíteni, hogy 1896-ban hetedmagával alapítója volt a Károly körút 10. szám alatt működő Folyószámla Leszámítoló Bank részvénytársaságnak, amelynek vezérigazgatói posztját két év múlva kapta meg.

Vezetése alatt a pénzintézet csalást csalásra halmozott. 1903 decemberében az ügyészség többek között azzal vádolta meg a közgazdász végzettségű Rádyt, hogy a csődbe ment és anyagilag ellehetetlenült Somossy Károly (1827–1903) cirkusz- és varietéigazgató Nagymező utcai orfeumának (ma Operettszínház) berendezésein úgy nyerészkedett csődtömeggondnokként, hogy 

A korabeli Pesti Hírlap beszámolója szerint a bankár másik híres húzása az volt, hogy pénzintézete 1904 áprilisában úgy lopta meg a saját ügyfeleit 725 ezer korona értékben, hogy a bankot nem hatalmazták fel a részvényesei, hogy a négyezer darabos portfóliójukból eladjanak 3865 darab részvényt, amelynek ellenértékét Rády saját használatra tette el. Hova került az elsíbolt pénz? Mindjárt kiderül, csak van még pár érdekes gazdasági húzása főhősünknek.

…és a két füstölgő puskacső

A fifikásan gondolkozó Rádyról érdemes azt is megemlíteni, hogy 1902-ben ő alapította meg, majd két év múlva már csődbe is vitte a Gizella út 26. szám alatt működő, ma már lebontott, Vannak nevű kártyagyárat is. A csőd azért is volt érthetetlen, mert a kártyagyár sokkal jobb minőségű és nagyobb választékú termékeket állított elő, mint a konkurensnek számító francia, osztrák és német cégek. Persze csakhamar kiderült, hogy itt is csalásról van szó. A nyomdát és készleteit Glanz József bécsi kártyagyáros vette meg.

Az 1906-os adásvételi szerződés szerint az osztrák vállalkozó 87 ezer koronát fizetett a raktáron maradt 87 kártyabáláért, amelyet el is akart volna szállítani a császárvárosba, ám amikor beosztottai megjelentek Zuglóban, akkor már azt látták, hogy a bálákra és a nyomdagépekre Piatnik Nándor és Fiai körbélyegzője került. Mi történhetett? Rády kétszer adta el ugyanazt a készletet. Egyszer Glanznak, és egyszer Piatniknak is. A lopás annyira megviselte a Glanz-gyárat, hogy tulajdonosa 1912-ben kénytelen volt eladni gyárát. 

Rády János csakhamar belekóstolt a nagypolitikába is. Kossuth Ferenc (1841–1914) politikus, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke 1902-ben kérte fel a közgazdászt, hogy pártja színeiben induljon el az országgyűlési választáson az erdélyi Dés város képviseletében, amit kártyagyár alapításával járó jogi és gazdasági hercehurcák mellett – vagy ezek ellenére – simán megnyert.

Rády parlamenti tevékenységéről nem sok dokumentum maradt fent, egyszer sem szólalt fel az Országházban. Ennek ellenére a Kossuth-párt 1905-ben ismét őt indította képviselőjelöltjének, csak most már nem Erdélyben, hanem Bonyhádon, ahol az erőviszonyokat helyesen felmérve hamar visszalépett a megmérettetéstől.

A „vereség” nem vette el a kedvét a politikától. Mivel lánya, nemes váradi Rády Irma Mária Jozefa (1884–1924) feleségül ment nemes kellemesi dr. Melczer Gyula (1873–1936) kiskőrösi főszolgabíróhoz, János is leköltözött tölteléknek Kiskőrösre, ahol 1907-től már ő képviselte a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közgyűlésein a kiskőrösi járás Bajaszentistván és Akasztó nevű településeit. Így ha nem is országos, de legalább vármegyei képviselő lett.

A simlis és a szende

Itt jön a képbe a csalások útján megszerzett pénz további sorsa. Ez az összeg valószínűleg sokkal több volt, mint a levéltári dokumentumok alapján bizonyítható egymillió 17 ezer korona. Váradi Rády János a pénz eltüntetésének legjobb módját olyan építkezésekben és ingatlanbefektetésekben látta, amelyeket nem a saját, hanem a kor szokása szerint felesége nevén kiviteleztetett. Gyorsan meg is bízta kedves oldalbordáját, Rádyné nemes bambergi Hesz Irma (1858–1944?) úrhölgyet, hogy Schomann Antal építőmester tervei szerint kezdjen fővárosszerte építkezni az összelopkodott pénzből. Elképzelése szerint 1905-re már állnia kellett

• egy zugligeti villának a Csermely út 10. szám alatt,
• egy virányosi villának a Kútvölgyi út 74. – Cinege út 4. szám alatt és
• egy budai bérháznak az Ostrom utca 16. szám alatt.

A lista 1908-ban bővült ki. Rády ekkor vette meg immár a saját nevén

• a Perczel Mór utca 4. szám alatti Herzmann-bérházat és
• a Wesselényi utca 4. szám alatti Mandl-bérházat. 

Mivel Rády János leginkább Kiskőrösön tevékenykedett, a távolság miatt a házaspár annyira elhidegült egymástól, hogy Rádyné Hesz Irma 1911-ben úgy rendelkezett ügyvéd előtt szentesített szerződéseiben, hogy halálakor nem a férje, hanem a lánya fogja megörökölni a nevére írt ingatlanokat. Tette azért is volt meglepő, mert az ingatlanok nem az ő pénzéből épültek fel. Igaz, nem is a férjéjéből. 

már csak a tekintélyes összegű asszonytartási adó miatt is. A gondolatot hamar tett követte. Rádyné Hesz Irma és leánya, Melczerné Rády Irma (1884–1924) 1924 nyarán váltak el uraiktól.

A kijelölt örökösnő azonban nem sokáig élvezhette a szabadságot. Az ekkor már tíz éve súlyos gerincsorvadásban és vakságban szenvedő, ezért tolószékhez kötött fiatal nő már annyira magatehetetlennek számított, hogy pár hónappal később, kereken negyvenévesen, 1924. szeptember 17-én elhunyt.

A nevető harmadik

Mivel a tragikusan fiatalon elhunyt Rády Irmának nem volt gyermeke, a hölgyek minden törekvése ellenére a Kútvölgyi út 74. – Cinege út 4. szám alatti 573 négyzetméteres villa a leány halálozási évében, 1924-ben lett a férje, nemes kellemesi dr. Melczer Gyula főszolgabíró tulajdona. Ennek „örömére” építette fel az asszonyától megszabadult új tulajdonos azt a kilátóval kombinált lakótornyot a Schomann Antal tervezte villa északi sarkába, amely ma is derekasan dacol az idővel.

Mivel az épületet Rády regnálása alatt is kiadták, ezt az albérlői rendszert a ház új tulajdonosa a későbbiekben is fenntartotta. A takaros villát csak 1934-ben vette meg fővárosi nyári laknak Melczer távoli rokona, a vezetéknevét csak egy betű megváltoztatásával író Menczer Adolf Arnold (18?–1940), a Budapest-vidéki Kőszénbánya Rt. igazgatója. A vételár igencsak nyomott, háromezer pengő volt.

Az 1949-es államosítást követően az épület belső kialakítását azért változtatták meg radikálisan, hogy az megfeleljen a Belügyminisztérium III/III. osztályán dolgozók egyik óvodájának. A toronyban állítólag a gondnok lakott, aki a kor szokásához híven a BM hírszerzésének is dolgozott,

A Cinege út 4. szám alatti főbejárattal rendelkező épület a rendszerváltás után került a politikai érdeklődés célkeresztjébe. Orbán Viktor miniszterelnök 2002-ben adta ki azt a határozatot, hogy az ingatlant az államnak azért kell megvennie, hogy azt az Országgyűlés elnöke leendő rezidenciájává alakíthassák át. Ebből a tervből azért nem lett semmi, mert ebben az évben a Fidesz elvesztette a választásokat, a kormányrúd az MSZP–SZDSZ koalíció kezébe került.

A kormányfőnek ellenben annyira megtetszett a környék, hogy 2002 májusában megvásárolta a szemközti, Cinege út 5. szám alatti házat saját használatára.

A terror hálójában

A lopott és kicsalt pénzekből 1905-ben megvalósult Rády–Melczer-villát, valamint a szomszédos, Kútvölgyi út 72. – Cinege út 6. szám alatti beépítetlen telket 2015 októberében vásárolta meg a Pharaon-Delta Fejlesztési Kft. A 7628 négyzetméteres területért 400 millió forintot fizetett ki az Ammar M. Abu Namous ügyvéd tulajdonolta cég, amelynek valódi vezetője Ghaith Pharaon (1940–2017) üzletember volt.

A szaúdi milliárdos 1992 óta szerepelt az FBI körözési kistáján. A nagyvállalkozónak az volt a bűne az amerikai szenátus szerint, hogy a Bank of Credit and Commerce International (BCCI) egyik vezetőjeként és strómanjaként aktívan támogatta

Az amerikai nyomozó hatóság szerint az arab nagyvállalkozó szinte összes üzletét a pénzmosás és vesztegetés jellemezte.

Ghaith Pharaonról korábban mi is megírtuk, hogy Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti köröktől vásárolt magának magyarországi luxusingatlanokat. Többek között ilyen a József nádor téri Gross-ház, amely sokáig a Postabank egyik központjaként üzemelt. Szintén Pharaon érdekeltségébe tartozott a 201 éves seregélyesi Zichy–Hadik-kastély, amelyet őrzés hiányában az elmúlt években teljesen szétloptak.

A szaúdi üzletembernek a kormánnyal is volt közös üzlete, amelyet a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal közösen gründolt. Ez egy élelmiszer-nagykereskedelmi cég volt. 

Amikor a milliárdos 2017. január 6-án elhunyt Bejrútban, akkor nemzetközi cégcsoportját és a magyarországi ingatlanjainak tulajdonjogát Ammar M. Abu Namous jordániai ügyvédje és a szintén ammani illetőségű Tariq Nael Mansour Alhammouri ügyvezetője kapta meg. Papíron. Ennek a névlegesen „megörökölt” ingatlanállománynak volt a része a Kútvölgyi út 74. – Cinege út 4. szám alatti villa is. Pharaon halálát követően bár a cégtulajdonosok azonnal megváltoztatták az egykori munkáltatójuk vezetéknevét viselő firma nevét Paridae Property Management Kft.-re, ám a két arab mégsem alhatott nyugodtan.

Mivel a cégek igazi tulajdonosa a néhai szaúdi milliárdos fia, Laith Pharaon lett, így a nagyvállalkozó 2017-ben három gigavállalata által pert indított az apja alapította budapesti cégek vezetői, azaz Ammar M. Abu Namous és Tariq Nael Mansour Alhammouri ellen. A trónörökös azt akarta elérni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumánál, hogy érvénytelenítse azokat az apja által szentesített szerződéseket, amelyekben névlegesen a két fenti urat nevezte meg magyarországi cégei tulajdonosának. Bár üzleti titokra hivatkozva a tárgyalásra nem engedték be a sajtót, így a végeredmény sem tudható. Ami viszont biztos, hogy a Paridae Property Management Kft.-t még most is 

A Felfedező – Elhagyatott helyek Magyarországon nevű urbex csoport napokban készített fényképein jól látható, hogy az épület viszonylag még jól dacol az idővel. De ki tudja, hogy meddig. Az arab belharc miatt a villa és a kert nem őrzött, a csalásból emelt tornyos villa bejárati ajtaját rég feltörték és leszerelték a helyéről, a falak többségét pedig összefirkálták és -graffitizték az ide betévedő vandálok. A kormányfő egyik otthonával szomszédos épület ennél többet érdemelne. Már csak a fordulatos múltja miatt is.