Helytörténészek javaslatai nyomán a képviselő-testület hat híres nőt tartott utcanévre méltónak, akik közül négyet kell kiválasztani a lakosságnak. A szavazást március 7-én éjfélkor zárják le, az eredményeket pedig a nemzetközi nőnapon, március 8-án teszik közzé. Szavazni itt lehet. Az izgalmas életutat bejárt hat nő életrajza pedig lejjebb olvasható.

Lakatos Gabriella (1927–1989) világhírű balerina

Keveházi Gábor balettművész szerint „ő volt a nagybetűs balerina”. A ferencvárosi munkáscsaládba született, a korabeli lapok szerint Lakatos Elly „csodababa” négyéves korától szerepelt a rádió meseműsoraiban. Fedák Sári partnereként hatévesen játszotta el első filmszerepét az Iza néni című játékfilmben. Tízévesen nyert felvételt az Operaház balettiskolájába, ahol Nádasi Ferenc növendéke volt.

A nemzeti balettet megteremtő Harangozó Gyula koreográfiáinak avatott tolmácsolója volt. 1945-ben tizennyolc évesen táncolja el először a Mandarin darabból a Lány szerepét. 1956-ban A csodálatos mandarin második, korszakos jelentőségű változatában, ugyanebben a szerepben válik halhatatlanná.

Szenvedélyesen, kivételes tűzzel és emlékezetes színészi játékkal alakította Cieplinski Bolerójának főszerepét, illetve az orosz balettek főszerepeit is, mint például Jeanne-t a Párizs lángjaiban, Zarémát A bahcsiszeráji szökőkútban, Aishát a Gajanéban. Klasszikus főszerepei közül kiemelkedik A hattyúk tava Odette-Odiliája, illetve Mária A diótörőben.

23 évesen már számos hatalmas szereppel a háta mögött az Opera címzetes magántáncosa és prímabalerinája. Végigtáncolta szinte az egész világot. Olyan világklasszis koreográfusokkal és táncművészekkel dolgozott együtt, mint Janine Charrat, Anton Dolin vagy John Gilpin. A Balettintézet tanáraként évtizedekig táncosok százait tanította a balett szépségére, szeretetére. Lakatos a Kádár-kor egyik legjelentősebb dívafigurájának számított. 1973-as nyugdíjazása után énekesnőként is jelentős sikereket ért el, a televízióban szakmai műsorok műsorvezetőjeként is fellépett.

Művészi munkásságát 1957-ben, harmincéves korában Kossuth-díjjal, 1966-ban érdemes, 1971-ben kiváló művészi kitüntetéssel ismerték el, 1987-ben a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített csillagrendjét vehette át. Emlékét a Kelenhegyi út 38/A. szám alatt egykori tágas, úszómedencés villája falán emléktábla őrzi.

Böhm Aranka (1893–1944) orvos

Ady Endre múzsája, Zuchmann Béla hegedűművész és Déry Tibor író szeretője, valamint Karinthy Frigyes második felesége a századforduló modern gondolkodású, intelligens, önálló egzisztenciára törekvő nőképének egyik különleges alakja volt. Az ipolysági zsidó kereskedőcsaládból származó okos és gyönyörű lány a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen kezdett pszichoanalízissel kapcsolatos tanulmányokba, de első férje kedvéért megszakította tanulmányait. Később, 39 évesen már Karinthy Frigyes feleségeként szerezte meg orvosi diplomáját, és nyitotta meg praxisát.

Még Kertész Tivadar orvos felesége volt, amikor 27 évesen megismerte a nála hat évvel idősebb Karinthy Frigyes írót, akinek Verpeléti úti lakásába költözött. 1921-ben született meg közös gyermekük, Ferenc. Házasságuk a szokványostól teljesen eltérő kapcsolat volt, amelyben állandóak voltak a konfliktusok, viharok és a féltékenységi jelenetek, nemritkán verekedések. Házasságuk ideje alatt állandó probléma volt a doktornő krónikus szexéhsége, az örökös pénzhiány, és ebből kifolyólag Böhm Aranka folyamatosan ösztönözte az írót az újabb és újabb művek megírására, amelyekből valamennyire képesek voltak fedezni óriási kiadásaikat. 1938-ban féltékenységből öngyilkosságot kísérelt meg, és bár életben maradt, súlyosan megsérült.

Az író betegsége és műtétje szelídítette meg ezt szenvedélyes kapcsolatot. Tizennyolc évig, egészen Karinthy Frigyes haláláig voltak házasok. Férje halála után Böhm Arankának egyre nehezebb sors jutott, a II. világháború kitörése után Amerikába menekült, de a fia kedvéért hazatért Magyarországra. Származása miatt 1944. június 8-án Auschwitzba deportálták, ahol agyonlőtték.

Madzsarné Jászi Alice (1877–1935) tánctanár, gyógytornász

A Nagykárolyban született Alice értelmiségi, református hitre áttért zsidó család gyermeke volt. Testvérei szintén jelentős karriert futottak be. Viktor jogtudósként a kolozsvári, majd a debreceni egyetem tanára volt, Oszkár társadalomtudós-politikusként pedig a tárca nélküli (nemzetiségi) miniszteri pozíciót vezette a Károlyi-kormány regnálása alatt.

1901-ben lett Madzsar József fogorvos, helikoptertervező, kommunista politikus felesége. Egyike volt a modern gyógytorna magyarországi megteremtőinek. Veszélyeztetett terhesként férje javaslatára tornagyakorlatokat végzett, így találkozott először a gyógyító mozgással. Ezután már tudatosan ismerkedett meg a francia zenész, tanár François Delsarte alkalmazott esztétikájával és Bess Marguerite Mensendieck holland–amerikai orvos kifejezetten a női test önmegismerésére, képzésére irányuló rendszerével. A módszert tíz évvel később sajátítja el hivatalosan, amikor a norvégiai Loftusban, a Mensendieck-féle női testkultúra-intézetek egyikében megszerzi diplomáját.

A tanultak alapján új mozgásművészeti rendszert is kidolgozott és tanított. A Ménesi út 8. szám alatti iskolája 1912-től 1937-ig működött, és nemcsak mozgást, hanem ún. mozdulatkarakterológiát is tanított, vagyis a jellemnek mozdulatokkal történő kifejezését. Együtt dolgozott a munkásművészekkel, előadásaiban az antifasiszta ellenállás mellett foglalt állást. Magyarországon először a Madzsar Alice Intézetben tanítottak gyógytornát, 1922-től ő tekinthető a magyarországi gyógytornászképzés elindítójának.

Kosáryné Réz Lola (1892–1984) író és műfordító

A Selmecbányán született lány első versét hétévesen írta testvérei csínytevéséről. Mivel az irodalomba nőként betörni a XIX. század vége felé is még reménytelen vállalkozásnak számított, így édesanyja leánykori nevéből rakta össze első, férfias csengésű írói álnevét, amely a Csép Leó volt. Lola írói munkásságának első sikere egy kis cselédlány tragikus történetét bemutató, Filomena című regénye volt, amely 1920-ban elnyerte az Athenaeum és Kisfaludy Társaság első díját.

Réz Lola nagyon termékeny szerzőnek számított, több mint száz saját művel – amelyből 38 ifjúsági volt – és hetvennél is több műfordítással büszkélkedhetett. Többek között ő fordította le magyar nyelvre elsőként Agatha Christie krimijeit, Pearl Buck feminista regényeit, Karl May indiántörténeteit, mint például a Winnetout, valamint a Scarlett O’Hara viharos szerelmeit bemutató, Elfújta a szél című műveket. Regényei korának bestsellerei voltak. Füst Milán például el volt ragadtatva Ulrik inas című regényétől.

Lola több lapnak is dolgozott, többek között a Képes hét, az Új idők és a Nyugat című folyóiratoknak. Nemesi származása, műveltsége, konzervatív valláserkölcsi felfogása miatt a II. világháború után nemkívánatos személy lett a magyar irodalmi életben. A Fadrusz utca 2. szám alatti lakásában alkotó írónőt az Írószövetségből is kizárták, és csak pár héttel az 1984. december 27-én bekövetkezett halála előtt vették vissza. Ő az édesanyja Kosáry Domokos történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökének.

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) költő és műfordító

Szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre az I. világháború után, Nemes Nagy Ágnes már itt született. A legendás Baár-Madas Református Leánylíceum tanulója volt, a költő-igazgató Áprily Lajos személye meghatározta költői pályáját. A kettős világban című első verseskötetével Baumgarten-díjat nyert, első válogatott kötetét József Attila-díjjal, majd életművét Kossuth-díjjal ismerték el.

Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. Ebben az évben alapította meg férjével közösen az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy jelképe lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek.

Mértékadó és meghatározó személyisége a magyar irodalmi életnek. Költészetét a távolságtartás, a látszólagos szenvtelenség, a kimért, hűvös józanság jellemezte. Racionális, tárgyias lírája, hűvös, csillogó intellektusa mögött azonban kimondhatatlan szenvedély parázslott. Költői életműve terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. Fő művének sokan az Ekhnáton jegyzeteiből című alkotását tartják. Csodálatos gyermekversei közül a Bors néni könyve című emelkedik ki. 1997-ben férjével együtt posztumusz megkapta Izrael állam Jad Vasem kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket.

Égető Mária (1902–1978) háziasszony

A mártír miniszterelnök Nagy Imre özvegye, az 1956-os forradalom hőse. Lelkét, tartását a több évtizedes megpróbáltatások sem törték meg, egész életében szerényen, a háttérbe húzódva segítette férjét, lányát és unokáit.

Édesapja példáját követve lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, és lett a kaposvári szakszervezeti mozgalom elismert és megbecsült személyisége. A felsőkereskedelmi iskolában folytatott tanulmányokat, majd a helyi munkás fogyasztási szövetkezet tisztviselőjeként dolgozott. Égető Mária 1923 és 1928 között a kaposvári munkásszínjátszás egyik legmeghatározóbb alakja lett. Szinte mindig ő volt a főszereplője a bátyja által rendezett daraboknak.

Egy színházi előadás alkalmával ismerkedett meg későbbi férjével, Nagy Imrével. Kapcsolatukat a kezdetektől beárnyékolták a munkásmozgalmon belüli ellentétek, hiszen Nagy is elismert tagja volt a helyi szociáldemokrata pártszervezetnek, amíg 1925-ben csatlakozott a radikálisabb nézeteket valló Magyarországi Szocialista Munkáspárthoz. Égető Mária a politikai üldöztetés éveiben mindvégig kitartott férje mellett Etele út 21. szám alatti otthonában. Élete bizonyítja, hogy ha a háttérben marad is valaki, nagyon fontos szerepe lehet a történelem alakításában.

Szóval még egyszer, itt szavazhat, hogy a hat hölgy közül melyik négyről nevezzenek el új utcákat a XI. kerületben.