Az informatika fejlődésével a kormány 2012-ben rendelte el, hogy az építkezők a jövőben papír helyett inkább elektronikus formában nyújtsák be az illetékes építésügyi hatósághoz bontási, átalakítási, használatbavételi és építési kérelmeiket, az építési naplót, valamint a különféle tervdokumentációikat. A Lechner Tudásközpont ennek érdekében létre is hozott egy szoftvert, amelynek a neve Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszer (ÉTDR) lett. Első és másodfokon az építésügyi hatóságoknak, illetve az eljárásokba bevont szakhatóságoknak ennek a rendszernek a használata kötelező jellegű. Csak az ÉTDR segítségével hozhatják meg a döntéseiket, amelyeket nemcsak egységesíteniük, hanem elektronikusan hitelesíteniük is kell.

A honlap nemcsak a hatóságok munkáját segíti, hanem a politikusokét, a műemlékvédőket, az újságírókét és a lakosságét is. Ennek a rendszernek köszönhetően tudtuk meg az országban elsőként, és erről 2021. január 5-én az Index alá tartozó Falanszter-Járdasziget blogon beszámoltunk, hogy egy vállalkozói csoport le akarja bontani a Kazinczy utca 55. szám alatti Schneider–Rothauser-házat, amelyet a lakosság leginkább Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok kocsmájaként ismert. A ház kultúrtörténeti múltját is feltáró írásunk akkora hullámokat generált, hogy a kulturális örökség védelméért felelős, Miniszterelnökséget vezető miniszter azonnali hatállyal elrendelte az épület műemléki védettségi eljárásának megindítását. 

Mint a fenti példából láthatjuk, az ÉTDR léte hasznos és kívánatos, ennek ellenére az adatbázisban nagyon sok az egymásnak ellentmondó vagy nem éppen kielégítő tudást nyújtó, gyéren adagolt információ. Vegyünk egy újabb példát.

Törvények hálójában, avagy a bölcsész is lehet szamár

A Fővárosi Kormányhivatalhoz 2023. február 24-én futott be az a tulajdonosi igény, hogy a szakhatóság engedélyezze a II. kerület Frankel Leó utca 112. szám alatti épület bontását. A kérelmező építési tevékenységnek az „intézményi rendeltetésű épület bontását” jelölte meg. Ez igen tág értelmezhetőség.

Ugyanis ha az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről (OTÉK) szóló 253/1997., illetve az ezt a rendelkezést részben módosító 90/2012. kormányrendeletet veszem mérvadónak, akkor az intézményi rendeltetésű épület az igazgatási, nevelési, oktatási, egészségügyi és szociális rendeltetést kiszolgáló épületeket jelenti. Ellenben ha az Épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (Étv) 9. §. (3) bekezdésére hallgatok, akkor az intézményi rendeltetés itt üzemi konyhát, menzát, büfét, kis boltokat és mindenféle szolgáltatóegységet jelent.

Bár a két törvény egyértelműen fogalmaz, ám a zavart itt az okozza, hogy a szóban forgó épület 1905-től 1940-ig Árpád fejedelemről elnevezett reálgimnáziumként, 1988-tól pedig a gödöllői Agrártudományi Egyetem, 2004-től pedig ennek jogutódja, a Szent István Egyetem Vezető- és Továbbképző Intézeteként működött, így nem világos, hogy most csak az egykori iskola menzáját vagy az egész épületet szeretnék-e új tulajdonosai lebontatni, pontosan melyik egységre vonatkozik az „intézményi rendeltetés” kifejezés. Egy jogász persze rögtön tudná erre a választ, ám az információhiány és a többszörös értelmezhetetlenség miatt ez nem mindenkinek egyértelmű. Kommunikációs tekintetben meg pláne.

Még a helyrajzi szám sem stimmel

Ugyanennél az ingatlannál jön elő a következő probléma. 

Ráadásul a Zsigmond tér legszebb házának elrozsdásodott zománctáblájáról ez a numerikus megkülönböztetés a mai napig nagyon szépen leolvasható! Még a vak is látja, hogy az Altstock Gyula bornagykereskedő építette, Löffler Béla és Löffler Samu testvérpár tervei alapján 1905-ben felavatott épület nem a fantázia szüleménye, ez a ház valóban létezik, a mai napig a Szemlőhegy aljában áll.

Ez ténylegesen és valóságosan is egy másik szám. Matematikailag is. Számértékileg pont kettővel több, mint az előbbi. Ráadásul itt nemcsak a házszám, hanem a Horthy-korszakban megkapott, mai napig érvényes helyrajzi szám is jó nagy betűkkel szedve olvasható.

A generikus problémát persze az is növeli, hogy ezek az elírások nemcsak az ÉTDR adatbázisában találhatók meg, hanem a földhivatal idevonatkozó tulajdoni lapjain is!

Ennek függvényében az eklektikus stílusú, 2299 négyzetméter alapterületű, 114-es házszámmal ellátott egykori Árpád Gimnázium úgy tűnt el az adminisztráció süllyesztőjében, mintha sohasem létezett volna. Ezt a kaotikus zavart a földhivatal is érezhette, hiszen a premodern stílusú, 443 négyzetméter alapterületű, Frankel Leó utca 112-es szám alatti épület tulajdoni lapján már feltüntették a felső sávban, hogy „felülvizsgálat alatt”. Kérdés, hogy mi a túrót kell évek óta felülvizsgálni egy evidens tényen? Bölcsészként próbáltam az okosoktól tanácsot kérni, így írtam az illetékes kormányhivatalnak, akik a szokásos sztenderd választ adták:

Az érintett ingatlan esetében az építésügyi hatósági eljárással kapcsolatban a mindenki által megismerhető adatok az építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszer általános tájékoztató felületén megtekinthetők. Ügyféli jogállás hiányában egyéb tájékoztatás nem adható.

Az információhiány tükrében én így arra következtetek, hogy nem az egykori Árpád Gimnázium menzáját, hanem az egész, 2299 négyzetméter alapterületű négyszintes épületet szeretné lebontatni a 2022. szeptember 27-én tulajdonjogot szerzett Premium Property Investment Kft. A cég két ügyvezetőjének egyébként az ELTE Természettudományi Karán 2003-ban informatikus-mesterdiplomát szerzett, ám nem a szakmájában, hanem ingatlankezeléssel és irodakiadással foglalkozó Assi Amar és a papíron az amerikai Dél-Karolina állam Anderson nevű városában élő Labash Joseph van feltüntetve.

Én nagyon remélem, hogy az illetékes kormányhivatal nem fogja megengedni, hogy a Frankel Leó utca 114.–Darázs utca 2. szám alatti sarokházat lebontsák. Nemcsak az épület építészeti értékei, várkastélyszerűsége, a Löffler testvérek munkássága miatt, hanem azért sem, mert ez az épület, illetve