Bár a bajorországi Nördlingent a középkori építészet mintavárosának tartják, a település műemlékei nem csak ezért értékesek.

A tüneményes középkori házai miatt is híres Nördlingen lakosai évszázadokon keresztül abban a hitben éltek, hogy városuk egy kihalt vulkán kráterében épült. Eugene Merle Shoemaker amerikai geológus azonban 1961-ben bebizonyította, hogy a település külalakját jelentősen meghatározó Ries-kráter valójában nem egy élettelen tűzhányó másfél kilométer átmérőjű egykori kürtője, hanem egy meteoritbecsapódás epicentruma.

A tudományos felismerés tartogatott még egy meglepetést.

A hír hallatán – bár a német média rögtön kikiáltotta a húszezer lakosú Nördlingent a világ leggazdagabb városának, összes polgárát pedig milliomosnak – jött a kijózanodás: a valóság ennél jóval árnyaltabb és prózaibb.

Amikor 15 millió évvel ezelőtt a mai Bajorország területére becsapódott a cirka másodpercenként 20 kilométeres sebességgel haladó aszteroida, a hárommilliárd tonna súlyúnak becsült meteorit éppen egy gránitban, kvarcban és grafitban bővelkedő területet talált el.

Gyémánt, gyémánt, gyémánt

Az ütközés során felszabadult hatalmas, mintegy 30 ezer Celsius-fokos hőmérséklet és a 60 GPa nyomás hatására a kőzet úgy olvadt meg, hogy abban több milliónyi üveg-, kristály- és gyémántszemcse képződött. A szaknyelven szuevitnek vagy szuevitbreccsának hívott kőzet könnyen faragható. Ebből az eróziót nehezen elviselő kőből építették fel a bajorok Nördlingen falait.

Gisela Pösges geológus, a helyi krátermúzeum igazgatóhelyettese szerint

nemcsak a városfalak és a több száz éves lakóházak épültek gyémántot is tartalmazó kövekből, azaz szuevitből, hanem a település közepén pompázó Szent György-templomunk is, amelyben körülbelül ötezer karátnyi gyémánt lelhető fel. Ezek a drágakövek annyira aprók, hogy szabad szemmel általában nem is láthatók. A lakóházakba beépített gyémántok mérete sohasem haladja meg a 0,3 millimétert. Mivel ezeknek a gyémántoknak nincsen gazdasági értékük, csak tudományos, így kereskedelmi célra nem használhatók fel. Ennek tükrében az eladósorba került otthonokat sem lehet csak azért többért árulni, mert falaikban két-háromezer karátnyi drágakő lelhető fel.

A nördlingeni krátermúzeum rendszeresen tart vezetett túrákat a gyémántváros utcái között, ahol a házakba beépített meteoritkráterekből származó köveket mutatják be az érdeklődőknek.

Az Eugene Shoemaker tér 1. szám alatt található múzeumban egy valódi Apolló–16-os holdi misszió által visszahozott, kölcsönbe kapott holdkőzet látható, hiszen a Ries-kráter be nem épített területét annak holdi hasonlósága miatt az Apollo–14 és 17 űrhajósai használták terepgyakorlatukhoz. Bár más német városokban, főleg Münchenben, Augsburgban, Lipcsében és Berlinben is vannak szuevitből készült épületek, a Nördlingenhez hasonló gyémántkoncentráció az egész világon csak itt látható.