Két férfi, egy eset

Gróf szendrői Török Marianna 1877. június 15-én született az észak-amerikai Philadelphiában. A kalandos életű hölgy már fogantatása pillanatában nagy kalamajkákat okozott a szüleinek. Édesanyja, Vetter von der Lilie Sophie osztrák grófnő ugyanis bár gróf szendrői Török József titkos tanácsos, Ung vármegye főispánja felesége volt,

A Májuskának becézett kislány így hiába volt genetikailag a Kolozsváron megismert tudós lánya, a neves arisztokrata család vezetéknevét azért viselhette Párizsban született Margit nevű húgával együtt, mert édesanyja 1881-ig törvényes házasságban élt férjével. Sophie grófnő a válást követően hagyta el a római katolikus vallást, és tért át a református hitre. Ennek hatására adta be a bíróságra apasági keresetét a volt férj.

A névlegesen mostohaapaként, a valóságban vér szerinti apaként tevékeny Puskás Tivadar rajongásig szerette lányait. Jó példa erre, hogy az 1878-as párizsi világkiállításon az egyéves Mariann kapcsolhatta fel az Egyesült Államok pavilonjának Edison-féle díszkivilágítását. Bár a feltaláló sokat utazott Európában, a család leginkább a Graz melletti Waasen-kastélyban, Bécsben és Budapesten élt.

A szépsége miatt hamar feltűnővé vált grófkisasszony természetesen kifogástalan nevelésben részesült. Kiskamaszként már számos nyelven beszélt, kitűnően zongorázott és sportolt, tizenkét évesen már megjelentek első feuilletonjai, cikkei és novellái a helyi német nyelvű lapokban. Mivel szigorú kötöttségek és vallási kikötések nélkül nőtt fel, tizenöt évesen már saját lakással rendelkezett Grazban.

Majdnem szerelem volt

Névleges bátyja, a fiatalon elhunyt ifjabb Török József a bécsi katonai akadémiára járt, így a 13 éves Marianna 1890-ben ismerhette meg a Theresianum folyosóján testvére diáktársát, Abbász Hilmi bejt, az egyiptomi alkirály (khedive) legidősebb fiát. A szégyenlős, szőke, szürkéskék szemű herceg rögtön fülig szerelmes lett a sötét tónusokkal rendelkező lányba – ez Árvay Kelemen őrnagy, a herceg osztálytársának, későbbi szárnysegédjének visszaemlékezéséiből is kiderül. 

Az egyiptomi hajóúton azonban nemcsak a leendő uralkodó és tanítója, Max Hussarek von Heinlein későbbi osztrák miniszterelnök utazott, velük ment Májuska grófkisasszony is. A szívélyes vendéglátás ellenére a morganatikus házasságról szó sem lehetett. (A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfi tagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban.) Marianna hamarosan vissza is utazott Európába.

Művészek hálójában

A zenéért és a romantikus kalandokért egyaránt szenvedélyesen rajongó kontesz 17 éves korában ismerkedett meg a budapesti Vigadóban Liszt Ferenc egyik tanítványával, generációjának egyik legkiválóbb előadóművészével, a német Emil von Sauer zongoraművésszel. Kapcsolatuk gyors és viharos volt. Miután Marianna elkísérte a fiatalembert európai koncertkörútjára, a bohókás bakfis hamar rájött, hogy ő csak utazni és üzekedni akart, a loboncos hajú fiatalember lángoló szerelme igazából sohasem érdekelte.

Marianna ezután a párizsi Szent Ágoston-templom mögötti Général-Foy utcába költözött. Talán nem véletlen egybeesés, hogy Guy de Maupassant 1890-ben megjelent Az Ember szíve című regényének főhősnője, Michèle de Burne ugyanitt lakott. A fiatal grófnő naphosszat csak zongorázott, vásárolgatott, szórakozott és szeretőket fogadott.

Vagyona drasztikus csökkenését látva azonban hamarosan kénytelen volt szép lassan eladogatni drága bútorait, ruháit és imádott zongoráját, hogy aztán egy kevésbé frekventált környékre, a francia főváros VIII. kerületébe költözzön. Itt ismerkedett össze Heltai Jenő író-dramaturggal és Szomory Dezső drámaíróval, akik ekkoriban a legendás Constantinople utca 11–15. szám alatti, Le Swann nevű, Marcel Proust írónak szentelt irodalmi szállodában múlatták felesleges idejüket. Érdekesség, hogy ez a művészeknek fenntartott hotel ekkor nemcsak Guillaume Apollinaire író otthona volt, hanem 1904-től már Ady Endre költőé is.

Testek hálójában

A francia fővárosban Májuska többnyire kölcsönökből és udvarlói adományaiból tartotta fenn magát. Egyre aktívabb szexuális életet élt, de a sokasodó fizetési felszólítások és a hatósági idézések miatt el kellett menekülnie Párizsból. Bécsbe utazott, ahol a botrányos életű, dúsgazdag, nimfomán bestiának tartott báró miháldi Splényiné Freystädtler Flóra társasághoz csapódott.

Érdemes megemlíteni, hogy a krónikus falloszfüggőségen szenvedő Flóra bátyja az a lovag köves-gyűri Freystädtler Jenő perzsa pasa volt, aki 

hanem ezekből a bizarr műalkotásokból gyakran országos kiállítást is rendezett. Ő építtette a csinos, de más vagyonát szívesen eltékozló Jákó Amália színésznő szerelmének Érdy Zsigmond tervei szerint a Gutenberg tér 2. szám alatti 1927-ben átadott Pasa-palotát, valamint a szintén ekkor átadott, Bródy Sándor utca 46. szám alatti, ledér nőalakokat ábrázoló bérházat.

Szóval amikor gróf Török Marianna 1895-ben hozzácsapódott Freystädtler Flóra cicabandájához, amelynek tagja volt még Rédey Erzsi színésznő és a budapesti olasz konzul Detasse Mimi nevű lánya is, akkor 

Az egyik rongyrázás alkalmával, egészen pontosan a városligeti Ős-budavára szórakoztatókomplexumban, 1896-ban ismerte meg a Vámbéry Ármin Kelet-kutatóval is jó barátságot ápoló Neriman kán perzsa követet. A szép leány igen hamar elérte, hogy az öreg szakállas bácsi csodás lakást rendezzen be neki Bécsben, és hatalmas vagyonokat költsön el rá.

A szerelmetes joviális diplomata egy Ohaya perzsa hercegnő névre szóló útlevelet is kiállított neki, ám Marianna az óriási adósságai miatt 1899-ben inkább Brüsszelbe utazott, ahol egy olasz diplomatával szűrte össze a levet. Ez a románc sem tartott sokáig. Az olaszról csakhamar kiderült, hogy Európa-szerte körözött bűnöző, aki rablásokból és betörésekből él. Nem járt jobban a lágy szívű Nerimán kán sem, aki pont a Török Marianna grófnő miatt kialakult roppant hatalmas adósságai miatt 1903-ban kapta meg a selyemzsinórt a perzsa sahtól. A kegyvesztett diplomata a felelősségre vonást nem vállalva inkább Párizsba menekült.

Magyar grófnő lett Egyiptom királynéja

A belga fővárosból a kisasszony szintén Párizsba menekült, de ő még 1899-ben. Ha létezik a sors keze, akkor az most lecsapott. Marianna 1900 nyarán ugyanis véletlenül összefutott az utcán a bécsi Theresianumból korábban megismert Abbász Hilmi pasával. Bár a találkozásuk idején Egyiptom uralkodója már házas és hat gyermek édesapja volt, a 26 éves nőt nem igazán zavarta, hogy tíz évvel később ismét fellobbant közöttük a régi vágy és szenvedély. 

Mivel a kontesz vallását nem gyakorló katolikus volt, így „hitetlensége” miatt az esküvőjüket titokban kellett megtartaniuk az alexandriai Montazah-palotában. Májuska ekkor lett a khedive hivatalosan el nem ismert második felesége. A királyné közvetlenségével és fesztelenségével hamar erőteljes hatást gyakorolt férjére és a konzervatív egyiptomi udvarra. A korábban már idézett Árvay Kelemen őrnagy így írt erről:

Egy kivételes szépség és egy melegszívű hölgy, aki sokszor csillapította a gyakran önfejű khedivet. (…) Pompában élt a Mostorod palotában, északkeletre Kairótól. (…) Ő volt az európaiak jótevője a khedive udvartartásában, ahol ugyanis bőven akadtak osztrák–magyar monarchiabeliek: úgymint az orvosa, gyógyszerésze, a fogorvosa, a főépítésze, karnagya, sőt még az udvari pék is.

Árvay Kelemennek igaza volt. Az egyiptomi khedive második asszonya valóban előszeretettel alkalmazta honfitársait és az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgárait. Ilyen megkülönböztetett személy volt többek között a régóta Egyiptomban alkotó, szlovén–olasz származású Antonio Lasciac építész, akit a magyar grófkisasszony nyomására II. Abbász Hilmi khedive 1907-ben nevezett ki udvari építésznek.

A második asszony első körben modernizáltatta és európai stílusúvá alakíttatta át az állami protokoll helyszínekként is hasznosított, ötszáz szobával rendelkező kairói Abdeen- és a feleennyi teremmel rendelkező Koubbeh-palotát. Ez utóbbi rezidencia néhai apósa, Muhammad Taufík alkirály idején az Ezeregyéjszaka Ünnepe és a királyi esküvők színhelyéül is szolgált. Marianna a szép hagyományt megtartva a két komplexumot egy-egy csodálatos kerttel vetette körbe. Hasonlóan cselekedett az 1847-ben átadott alexandriai Ras El Tin nyári palotánál is.

A kikötő feletti magaslaton hosszan elnyúló, 17 ezer négyzetméter nagyságú épületkomplexumot 1901 és 1905 között újították fel a kontesz elképzelései alapján. Ekkor kapott barokk, neoreneszánsz és mór építészeti jegyeket a királyi lak. Marianna rendszeresen itt fogadta Ausztriából érkező anyját és húgát, valamint egyszer itt látta vendégül Rudolf trónörökös lányát, Erzsébet Mária főhercegnőt is. 

II. Abbász Hilmi alkirály parancsára az ideiglenes kórházat a Ras El Tin-palotából alakították ki.

A khedive 1892-ben rendelte el, hogy Alexandria tengerpartjára építsenek fel neki egy olyan tetszetős küllemű vadászkastélyt, amelynek 150 hektárnyi parkjában egy kisebb állatkert is lesz. Már javában zajlott a Salamlek-palota építése, amikor a magyar grófnő ismét azt javasolta urának, hogy Antonio Lasciac tervei szerint úgy kellene átépíteni a tengerparti rezidenciát, hogy belső tereibe minél több napfény jusson be.

Javaslatát elfogadva a Földközi-tengerre néző rezidencia 14 lakosztálya és hat, kék színű kristályokból kidekorált luxusszobája hatalmas üvegablakokat kapott. A központi szobából nyílt az a hatalmas erkély, amelyen száz fő is elfért egyszerre. Az épület jelenleg ötcsillagos szállodaként üzemel.

Marianna nemcsak a királyi palotákat bővíttette ki Lasciac tervei szerint, hanem újakat is építtetett. Ilyen volt többek között az egyiptomi főváros Mataria (El Matareya) nevű kerületében 1908-ban elkezdett, a Nílus felé néző négyszintes villa is, amely kilenc egyedi építészeti egységből állt. A kupolás épület bár külsőleg a francia és az olasz neoreneszánsz ötvözete, belül ízig-vérig az iszlám építészet dominál.

A második emeleten kapott helyet a kínai hangulatú előszoba, jobb oldalán a fajanszcsempékkel beborított arab csarnok, balján pedig a mameluk terem. A 13 évig elhúzódó építkezés után az érdekes fúziójú épületbe 1921-ben költözött be Jusszef Kamar herceg, jeles műgyűjtő, festőművész, a Kairói Egyetem alapítója az anyjával. A 14 hektáron elterülő ingatlan 1950-től a Sivatagi Kutatóintézet központja, amelynek első igazgatója egyébként gróf Almásy László földrajztudós, autóversenyző, pilóta, híres kalandor volt. 

A királyné legkedvesebb-leggyűlöltebb palotája

Az egyiptomi magyar királyné persze nemcsak a fáraók földjén építkezett, hanem az Egyiptom fölött névlegesen uralkodó Oszmán Szultánságban is. Férjével közösen 1906-ban bízta meg főépítészüket, hogy egy kilátótoronyban végződő, ezer négyzetméter alapterületű palotát tervezzen nekik Konstantinápoly, a mai Isztambul ázsiai oldalán. A tervezésben Antonio Lasciacnak sokat segített Delfio Seminat olasz építész is.

A Boszporuszra néző, háromszintes, szecessziós-oszmán stílusú Khedive-palota 1907-ben lett kész. Mivel az épület alaprajza negyedkör formájú, udvarára egy oszlopokkal körbeölelt, márványból készült szökőkutat építettek. A grófnő persze itt is a saját tervei szerint alakíttatta ki a törökök által csak Çubuklu Sarayınak hívott villa környezetét. Ő készítette el a kanyargó ösvények nyomvonalát, a rózsabokrok és tulipánok ültetési helyét, a 110 hektáros erdő ritkítását, és nem utolsósorban a „szerelmesek sikátorát” is, amely a nyári lakot kötötte össze a szerájjal. (Isztambul legnagyobb rózsa- és füvészkertjét egyébként olyan jól tervezte meg Marianna, hogy a virágoskert lett a török város évente megrendezett tulipánfesztiváljának központja.) 

Mivel 1900-ban az alexandriai Montazah-palotában megköttetett titkos házasságuk óta Májuska folyamatosan foglalkozott a Korán tanításaival, tíz évvel később áttérhetett az iszlám vallásra. Ekkor lett az új neve Djavidan Hanum. Az egyiptomi nagymufti 1910. február 28-án adta össze a tíz éve együtt élő királyi párt a konstantinápolyi Khedive-palotában. Ekkor kapta meg gróf Török Marianna tiszteletre méltó rangját is, amely a Hanum-Effendi lett. Ezt magyarul „az Úr feleségeként” lehetne lefordítani.

A hivatalosan is megerősített házasság azonban nem tartott sokáig. II. Abbász Hilmi egyre többet járt el Párizsba lumpolni, ahol 1912-ben megismerkedett a húszéves Georgette Mesny, művésznevén Andrée de Lusange táncosnővel. A király a kurtizánnal közösen érkezett vissza Egyiptomba. Az ő cselszövései hatására kényszerült Djavidan egy évvel később elhagyni a palotát és visszatérni Ausztriába. De a khedive sem járt jobban. Miután 1914. december 18-án Nagy-Britannia protektorátussá nyilvánította Egyiptomot, a hatalmától megfosztott II. Abbásznak szintén Európába kellett menekülnie.

A történetnek azonban itt még nincs vége, folytatjuk.