A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) már másodszor hirdette ki a Városligeti fasor és a Bajza utca által közrefogott egykori BM-kórház területére vonatkozó pályázatot a Magyar Építészeti Központ és Múzeum megtervezésére. A kiíró ugyanis az eddig díjazott pályaművekkel nem volt teljesen elégedett. Az okokról a múzeum igazgatóját, Almássy Kornélt kérdeztük.

Almássy Kornél az interjúban többek között elmondja, hogy

• a bizottság nem támogatta a majdnem teljes föld alatti beépítési terveket;
• elsősorban hazai építészeknek szeretnének lehetőséget kínálni;
• hogyan lehet épületeket egyetlen épületben bemutatni;
• milyen hazai és külföldi múzeumok jelentik a példát;
• mi az a spacebox;
• takarékossági okokból felfüggeszthetik-e a projektet. 

Mint az megírtuk, a Közbeszerzési Értesítőben június 8-án jelent meg Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervezéséről szóló újabb tervpályázati kiírás. Az eddig díjazott pályaművekkel mi volt a gond?

A 2021-ben meghirdetett előző tervpályázat eredménye arról győzte meg a bírálóbizottságot, hogy a pályázati kiírás újragondolására, racionalizálására van szükség. Bár az előzetes modelljeink alapján nem ezt vártuk, 

Az alapvetően felszín feletti beépítést tervezők munkáival kapcsolatban is problémák merültek fel, többek közt az architektúrai megjelenés, funkcionális kapcsolatok, a használhatóság és fenntarthatóság terén. Ezzel együtt sok értékes gondolat született, nem véletlen, hogy több pályaművet díjaztunk. Ezek a tanulságok beépültek az újragondolt, átdolgozott programba a mostani kiírásra.

Tervezik, hogy külföldi irodákat is meghívnak a pályázatra?

Mint minden ilyen léptékű tervpályázat, a most kiírt is nyilvános, megjelenik az európai uniós közbeszerzési értesítőben, így bárki indulhat rajta az uniós országokból. Ezzel együtt a kiíró Magyar Művészeti Akadémia meggyőződése, hogy a magyar építészet múzeumának megtervezése olyan feladat, olyan, az életben egyszer adódó alkalom, amelyre

Fontos kiemelni: azt szeretnénk elérni, hogy a pályázatra előzetesen meghívott építészirodákon kívül minél több jelentkező legyen, hiszen a magyar építészet múzeumának létrehozása minél több hazai szakembert kell, hogy megmozgasson. A hazai gyakorlatban ritkábban alkalmazott kétfordulós pályázati rendszernek is az a célja, hogy minél alaposabb bírálati folyamat után lehessen kiválasztani a legjobb tervváltozatot.

Nem egyszerű feladat egy építészeti múzeumot létrehozni. Hogyan lehet egyetlen épületben bemutatni egy épületeket közvetítő szakágat? 

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához érdemes bővebben kitérni arra, mivel is foglalkozik az intézmény. Nyilván nem tudunk épületeket gyűjteni, így a kollekciónk alapvetően az ezekkel az építészeti tevékenységgel kapcsolatos dokumentumok: tervek, iratok, fotók, tárgyak, épületelemek gyűjteményét jelenti. Emellett az intézmény része a több mint másfél évszázados múltra visszatekintő műemlékvédelmi archívum.

A munkatársaink kutatnak, publikálnak, régészeti és műemlékvédelmi tevékenységgel is foglalkoznak – de valójában ez egy ugyanolyan múzeum, mint a többi: kiállítóterekre, raktárakra, közönségforgalmi terekre, irodákra, előadótermekre van szüksége ahhoz, hogy elérhesse a széles közönséget. De talán a legfontosabb célunk az, hogy olyan múzeumot hozzunk létre, amely „szolgáltat” is, segítséget nyújt a több százezer építtetőnek, felhívja a figyelmet a környezeti nevelés fontosságára, és együtt dolgozik a társművészeti ágakkal, a képző- és iparművészeti alkotókkal.

Önálló hazai vagy megvalósult külföldi példát tekintenek irányadónak?

Az elmúlt években jelentős múzeumi fejlesztések zajlottak az országban. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ felszereltsége, amelyet nekünk is alkalmunk volt megismerni, mindenképp példamutató számunkra. A Pénzmúzeum, a Magyar Zene Háza vagy a Néprajzi Múzeum kiállításai – a kiváló építészeti megjelenésen túl – nagyszerű mintát adnak arra, hogy milyen megoldásokkal lehet „eladhatóvá” tenni egy-egy kiállítási témát.

Ha nemzetközi építészeti múzeumi mintákat keresünk, a bécsi ArchitekturZentrum Wien kiállítási tevékenysége, a müncheni Architekturmuseum TU-ban zajló tudományos és kutatási munka, az épp mostanában megújuló stockholmi ArkDes mind tartogat fontos tanulságokat. Ha nem konkrétan építészeti, de hasonlóan összetett műszaki témát keresünk, akkor kiváló példák a linzi Ars Electronica Center interaktív kiállításai.

Ha külföldi a minta, akkor legyen olyan high-tech, mint a tokiói Archi-Depot, vagy olyan grandiózus, mint a washingtoni National Building Museum, esetleg olyan tekintélyt parancsoló, mint a párizsi Cité de l'Architecture et du Patrimoine? Vagy inkább a wrocławi, amelynek nagyobbik kiállítótere egy XVI. századi kolostorban működik?

Nyilván azt szeretnénk, hogy erre az épületre nemzetközi kitekintésben is mintaként tekinthessen bárki a jövőben, akár az építészeti minőség, akár a fenntarthatóság és a működtethetőség, akár a flexibilis használhatóság szempontjából. Biztos vagyok benne, hogy az újrafogalmazott, átdolgozott pályázati kiírás elegendő támpontot jelent az építészek számára, hogy innovatív eredményre törekedjenek – az új pályázati eljárás folyamatának tervezésekor épp azt tartottuk szem előtt, hogy minél nyitottabb, minél kevesebb kötöttséggel járó utat kínáljunk a résztvevőknek.

Ha nem külföldi a minta, akkor inkább legyen elvont vagy szimbolikus? Esetleg olyan, amely ötletesen prezentálja a magyar építőművészet fejlődését a román kortól a gótikán át a reneszánszon keresztül a szecesszióig? Vagy esetleg csak olyan, amely jól illeszkedik a környező, leginkább a monarchia regnálása alatt megvalósult városi szövetbe?

A környezetbe való illeszkedés természetesen fontos szempont. A Városligeti fasor a világörökségi védőzóna széle, az itt álló századfordulós épületek megóvása különös figyelmet érdemel. Az első pillanattól nem volt kérdés, hogy ezeknek az eredetihez közelítő formában kell megújulniuk. A rendelkezésre álló tervezési terület azonban sok lehetőséget kínál a fantázia kibontakoztatására, a magyar építészeti örökség értékeinek megjelenítésére. Olyan új főépületet szeretnénk itt látni, amely maga is az építészetről beszél a jövő emberének.

Milyen arányban látnák szívesen a beépítés mértékét és a zöldfelületek nagyságát?

Az egyszerűsített pályázati program az előzőnél kisebb főépülettel számol, ugyanakkor a raktáraink elhelyezése – akár föld alatt, akár felszín felett – továbbra is az elvárás része. Úgy számolunk, hogy jelentős, 50 százalék körüli, a köz számára megnyitott zöldfelület marad a területen az építkezés befejeztével is.

A belső kialakításoknál milyen szempontokra kell figyelniük a tervezőknek? Nemcsak a gyűjtemények, az új kiállítóhelyének elhelyezésére, valamint közintézményi funkciókra gondolok, hanem olyan, az építészet előtt álló lokális és globális kihívásokra reflektáló megoldásokra is, amelyek flexibilisek és időtállók is egyben.

A tervezők számára komoly kihívást fog jelenteni a két történeti épület, a Herczel- és a Grünwald-szanatórium integrálása az új épületegyüttesbe. Ezek közlekedési és funkcionális kapcsolatai nyilván döntők lesznek a bírálat során. Hasonló szempont lesz a flexibilis használhatóság, az inspiráló, emberléptékű munkahelyek kialakítása és az akadálymentesség. Mindenképpen szeretnék az új épületben egy úgynevezett spaceboxot, mozgó falas teret kialakítani, ahol modellek bemutatásával – akár új fejlesztések esetén is hasznos módon – lehetőség nyílna az építészeti léptékképzés kihívásait bemutatni.

A beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette az állam. Várható, hogy takarékossági okokból ezt a projektet is felfüggeszti a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium?

A múzeum fejlesztését nem függesztették fel, ugyanakkor tudni kell, hogy a beruházás akkor kerül megvalósítási fázisba, ha a sikeres tervpályázat után a terveztetési és előkészítési folyamatok el tudnak indulni. Az Építési és Közlekedési Minisztériummal is többször egyeztettünk a Magyar Építészeti Központ és Múzeum létrehozásáról, a Városligeti fasori fejlesztésről. A kormányzati támogatást illetően bizakodók vagyunk.

A Magyar Építészeti Múzeum – Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM–MDK) működési támogatására a kormány a 2021-es költségvetésben összesen 909,7 millió forintot különített el. Az infláció és a forint mélyrepülése miatt ez az összeg elegendő lesz, vagy kell majd póttámogatás?

Sajnos az a 909, 7 millió már csak 715 millió forint volt a 2023-as évben, és a jövő évi központi költségvetési tervszámok között is ez a szám szerepel. 2019 és 2022 között 940 millió és 1,016 milliárd forint között változott a MÉM–MDK központi költségvetési támogatása, amely összeg a korábbi években lehetővé tette az építkezést és azt, hogy az intézményünk a kitűzött céloknak megfelelően működőképes kulturális intézménnyé váljon.

Sajnálatos módon a 2023. év csökkentett költségvetési támogatása nehéz helyzetbe hozta mind az MMA-t, mind a MÉM–MDK-t, hiszen az életre kelő intézményt – a Walter-villa megnyitása, pop-up kiállítótér kialakítása stb. – kell kevesebb forrásból, drasztikusan megnőtt költségek – magas energiaárak és emelkedő szolgáltatási díjak – mellett  működtetni. Biztos, hogy mind a működési, mind az előkészítési és majdani kivitelezési költségek tekintetében szükség lesz pluszforrásra, és őszintén reméljük, hogy a javuló költségvetési mutatók lehetővé fogják tenni a megfelelő kormányzati forrásbevonást.