A Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. három évvel ezelőtt jelentette be, hogy három fontos budapesti épületnek állítaná vissza az ostrom és a világháború után elpusztított kupoláját. Terveik szerint, ha mintaprogramjuk sikeres lesz, akkor a következő években a főváros további 50 állami és nem állami fenntartású épületének építészeti és városképi szempontból fontos tetőidomát és ornamentikáját állítanák vissza, amelyek a 477/2020. (X. 30.) kormányrendelet szerint nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű és kiemelten közérdekű beruházásnak fognak számítani.

Az új jogszabályban az is szerepelt, hogy az épületeknek a háborús sérülések előtti, illetve a későbbi rombolást megelőző formáját és geometriáját, tetődíszeit, illetve díszes tetőfelépítményeit kell visszakapnia, így ezek rekonstrukciója során az építménymagasság, az épület legmagasabb pontja, a szintterületi mutató és a beépítési magasság megengedett legnagyobb mértéke a sérülést és rombolást megelőző állapottal egyezik meg.

Vagyis, ha időközben az említett épületek környezetére más előírásokat alkottak volna a helyi rendeletekben, azokat a beruházás során nem kell figyelembe venni. Az épület eredeti méreteit a korabeli dokumentumok alapján fogják megállapítani. Az épületekre vonatkozó építészeti-műszaki dokumentáció elkészítésével a központi Építészeti-Műszaki Tervtanácsot bízta meg a kormány.

A modellprogram előkészítésével és megvalósításával a kormány értelemszerűen az Országház tágabb környezetének megújításával foglalkozó Steindl Imre Program Nonprofit Zrt.-t bízta meg, amely a felújítás előkészítésére 250 millió forintot kapott a 2020-as évi központi költségvetésből. Az állami fenntartású társaság első lépésként a korábban már említett három központi helyen fellelhető budapesti épület tetőidomát és kupoláját állítaná vissza.

• Az egyik ilyen építmény a Kossuth Lajos térhez kapcsolódó Vértanúk tere 2. szám alatti dr. Klein Miksa ügyvéd építtette sarokház, amelyet 1904-ben adtak át Wellisch Gyula és Wellisch Sándor tervei szerint.
• A másik visszakupolásítandó épület a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gellért tér 4. szám alatti „Kémiai” épülete lesz, amelyet szintén 1904-ben adtak át Czigler Győző tervei szerint. A korabeli építtető itt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium volt.
• A harmadik rekonstruálandó épületet az ELTE Egyetem tér 1–3.–Szerb utca 10. szám alatti központi épületet nézték ki, amelyet 1900-ban avattak fel Herczegh Zsigmond és Baumgarten Sándor terve alapján. A megbízó annak idején szintén a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium volt.

Tornyok és kupolák az ég felé

Az Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszerben (ÉTDR) idén június 6-án jelent meg az ELTE 1667-ben alapított Állam és Jogtudományi karának Egyetem téri központjának 57,99 méter hosszú és 14,44 méter széles műemléki tetőidom-rekonstrukciójáról szóló tervei. Ennek megfelelően a jelenleg 26,54 méter magas épület visszanyeri az eredeti, több mint két emeletet átfogó hatalmas méretű, 567 négyzetméter alapterületű előadótérnek is alkalmas kupoláját, amelynek örök tudást szimbolizáló titáncinkből készített 

A kupola természetes sötétszürke palafedést kap francia fedési rendszerben. A szegélyeket előpatinázott titáncink élbádogozással fedik le. A díszműbádog műalkotásokat, az ovális ökörszem ablakokat, a nyomott szamárhátívű ablakszemöldököket horganylemezzel fedik le. Mivel a régi-új tetőszerkezet teteje ismételten 32,65 méteres magasságban fog megvalósulni, így az utcafrontról nem látható napelemeket majd újra fel kell szerelni.

Ismételten kifaragják forrásvízi kemény mészkövekből a díszes pilasztereket, a balusztrádokkal ékesített attikát, a posztamenseket, a Tudást és az Igazságot ábrázoló allegorikus szobrokat, valamint ezek fölött az egyetem 1777-ben megalkotott nagycímerét is, amely a középpajzs kivételével ugyanaz volt, mint Mária Terézia királynő magyar címere. A Ratio Educationis alapján így a középpajzsba az 1665-ben megalkotott egyetemi címer került. A hátsó pajzs első sorába Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, a másodikba Galícia és Lodoméria (Halics), a harmadikba Bosznia és Szerbia, a negyedikbe pedig Kunország (Havasalföld, Moldva, Bukovina és Besszarábia) és Bulgária címere fog kerülni. A herald tetejét a két puttó tartotta Szent Korona fogja megkoronázni.