Index Vakbarát Hírportál

Kiakadtak a muzeológusok a honvédelmi miniszterre

2023.08.17. 20:02
A NATO előírásai miatt 3-5 milliárd forintba kerülhet az egykori Nándor-laktanya minisztériummá történő átalakítása. A muzeológusok szerint a honvédelmi miniszter miatt lett hajléktalan a Hadtörténeti Múzeum.

Miénk a vár, tiéd a lekvár

A történelmi tradíciókra hivatkozva az első Orbán-kormány már a millennium évében eldöntötte, hogy a budai várnegyedbe vissza fogja költözteti azokat a minisztériumokat, amelyek a II. világháború előtt is ott működtek. Ennek a gondolatnak első gyakorlati lépése volt az egykori miniszterelnöki rezidenciának helyt adó, Pollack Mihály és Johann Aman tervei szerint 1803 és 1806 között megvalósult Szent György téri Sándor-palota felújítása, amely

a 2002-es kormányváltást követően a köztársasági elnök rezidenciája lett.

A kormányfő és hivatala 2019-ben költözött be a Sándor-palotával szomszédos, Kempelen Farkas polihisztor áttervezte Karmelita kolostorba, valamint a vele egybeépített, az egykori Szent József-templomból kialakított Várszínház épületébe. Az egybenyitott és tornyától megfosztott ingatlankomplexumot ekkor bővítették ki ismét a Vízivárosi kapu irányába.

Ezen a – szocializmus regnálása alatt cinikusan Püspökkertnek nevezett – kilátóteraszon korábban az Erődítésügyi Igazgatóság, más néven a Hadmérnöki Igazgatóság, a dualizmus regnálása alatt a Császári és Királyi 4. Hadtestparancsnokság, a későbbiekben pedig a római katolikus tábori püspökség üzemeltette emeletes épület állt – annak 1951-es lebontásáig.

Ezt az egykori copf stílusú kétszintes házat próbálta Zoboki Gábor tömbszerűen, de már kortárs formanyelvvel megidézni, amelynek sarkára 2018-ban egy Szent Mihály arkangyalt ábrázoló szobor is felkerült Markolt György szobrásznak köszönhetően.

A kormány 2014-ben elindított Nemzeti Hauszmann Program (NHP) című tervével párhuzamosan döntötte el azt is, hogy a Belügyminisztériumot (BM) az Úri utca 49–51. – Országház utca 28–32. alatt megbújó egykori székhelyére, a Pénzügyminisztériumot (PM) a Szentháromság tér 6. szám alatti hajdanvolt otthonába, a Bem téri Külügyminisztériumot pedig részlegesen a Vöröskereszt Egylet építtette Dísz tér 1–2. házszámmal illetett sarokházába kell majd visszaköltöztetni, hiszen ez utóbbi épület a dualista államszerkezet idején Horvát–Szlavón–Dalmát Minisztériumként, a Horthy-korszak alatt pedig Külügyminisztériumként vegetált.

A visszatelepítés mellett szólt az a sokat hangoztatott gazdasági tény is, hogy a BM által használt Széchenyi téri egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hajdanvolt székháza és a PM üzemeltette József nádor téri volt Magyar Általános Hitelbank egykori bankpalotája 

jó megközelíthetőségeik és impozáns méreteik miatt hamar értékesíthetők lehetnének az ingatlanpiacon.

Ez utóbbi érv mellett szólt az is, hogy elég vitatható esztétikai szempontok alapján 2019-ben felújították a József nádor teret, amely alatt direkt a leendő adásvételi gondolat miatt alakították ki a mai napig ki nem nyitott mélygarázst is.

A Belügyminisztérium nem költözik

A kormány hamar kiköltöztette a várból az MTA bölcsészettudományi kutatóintézeteit, hogy helyüket felválthassa a Pintér Sándor vezette tárca. Bár a döntés gyors volt, itt az állam viszonylag előrelátón cselekedett. A fenntartó csak akkor kezdte el a humán tudósokat kiköltöztetni az abszolutizmus idején egybeépített klarissza és a ferences rendházakból, valamint a közéjük ékelt, tornyától és szakralitásától szintén megfosztott Szent Klára-templomból, miután 2017-ben átadták a ferencvárosi Tóth Kálmán utca 4. szám alatt az új irodaházukat. Ezzel párhuzamosan a Természettudományi Kutatóközpontot a lágymányosi campusra költöztették.

A három belső udvart is magába foglaló egykori Magyar Királyi Kúria, majd Helytartótanács, sőt három (1790, 1792, 1807) rendi országgyűlésnek is helyt adó, csaknem 21 ezer négyzetméteres épületet korhűn kívánták rekonstruálni. Potzner Ferenc építész ekkor még úgy nyilatkozott, hogy a Martinovics Ignác jakobinus vezér, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, gróf Károlyi György és báró Jovich István tábornok börtöneként is ismert régi-új Belügyminisztériumban több éttermet, kávézót és cukrászdát is kialakítanának.

Az építész úgy látta, hogy megoldható lenne az egykori klarissza templom kibontása is, amelyet koncertteremként kívánt újrahasznosítani. Mivel az egykori országgyűlés alsótáblájának ülésterme megmaradt, így

a műemléki felújítás után Budapest legszebb báltermét vizionálták ide.

A felsőtábla egykori üléstermének is hasonló funkciókat képzeltek el. Ezekből a 2015-ös tervekből azonban nem lett semmi, s nem a forráshiány miatt.

Miután Pintér Sándor alaposan szemrevételezte elődei egykori munkahelyét, a miniszterelnöki ukáz ellenére úgy döntött, hogy a Lánchíd pesti tövéből nem fog a várba költözni. A főbelügyér érvelése szerint ha Sturm Károly 1912-es, valamint Tőry Emil és Pogány Móric 1925-ös tervei alapján korhűn visszaépítik is az egykori Belügyminisztérium 1938-ban lebontott négy zömök tornyát, valamint az épülettömb 1964-ben nyom nélkül eltüntetett két legfelső szintjét, a háztömbnyi méretű ingatlan akkor is túl kicsi lesz hivatalának.

A belügyminiszter szintén problémásnak találta, hogy

  • a budai várnak kicsi az áteresztőképessége, keskenyek az utcák,
  • a Várnegyed összesen három szűk bejárattal (Bécsi, Fehérvári és Vízivárosi kapuk) rendelkezik,
  • nincsenek menekülőutak, a belső közlekedési lehetőség pár utcára korlátozódik, illetve
  • a várköpeny tövében az elmúlt években kialakított mélygarázsok kapacitása nemhogy az összes régi-új minisztérium, de még a belügyi dolgozók gépkocsiparkjának elhelyezésére sem lesz elegendő.

S akkor még nem is beszéltünk a helyi lakosok és a turistákat kiszolgáló járművek parkolási problémáiról, amelyek tovább feszítik a Várnegyed teherbíró képességét.

Pintér Sándor döntése miatt az MTA egykori kutatóközpontjainak helyt adó ingatlankomplexum már hat éve vegetál szellemházként. A Várnegyed északi területén elterülő volt Belügyminisztérium épülettömbjének hasznosítására azért sem születtek azóta újabb ötletek és javaslatok, mert az ingatlan belső elosztása miatt csak irodaházként lehetne újrahasznosítani.

Ingatag labirintusrendszer

Biztonságpolitikai szakemberek szerint a Várnegyed ismételten kormányzati negyeddé történő fejlesztése szükséges energiaigényének ellátásbiztonságát, statikai megerősítésének hiányát tetézi, hogy

a mésztufába és márgába vájt, 12 és fél kilométer hosszú labirintusrendszer teljes egészében nincs felújítva és megerősítve.

A talajszinttől 5-8 méteres mélységben húzódó legfelső járatrendszernek csak azokat a pontjait erősítették meg az elmúlt évtizedekben, ahol az aktív tömegturizmus, illetve a vári buszközlekedés és gépkocsiforgalom miatt beszakadás vagy omlás történt. Az ekkor beépített vasbeton pillérek és gerendák ráadásul nemcsak szétszabdalták a felszín alatti tereket és folyosókat, hanem az itt található természeti-geológiai értékeket is jelentősen megkárosították.

  • Jelentősebb üregbeomlás legutóbb 2010-ben a Mátyás-templom és a Nemzeti Galéria előtt, a Sándor-palota alatti Ellyps-támfalnál, a Bécsi kapu tér közepén, valamint pont a Hadtörténeti Intézet és Múzeum előtti Esztergomi rondellánál történt.
  • Lejtőcsúszás miatt 1989-ben a Halászbástya déli egységét és a Táncsics Mihály utcát is le kellett zárni a forgalom elől. Ekkor tiltották ki a nagy méretű buszokat a Várnegyedből.

Szintén aggályos, hogy a 68-70 független barlangpince mellett 38-40 vári házból is megközelíthető egybefüggő járatoknak több fenntartójuk és üzemeltetőjük van, így a kerületi önkormányzat GAMESZ nevű műszaki ellátó és szolgáltató szervezetétől kezdve az állam, az evangélikus egyház, az MNB Pallas Athéné alapítványain át a Duna–Ipoly Nemzeti Parkig bezárólag. Bár a szakemberek rendszeresen ellenőrzik a barlangokat, üregeket, kürtőket, főtéket, egykori vezetési pontokat és bunkereket, a köz elől elzárt járatok komplex felújítása a további baleset- és omlásveszély miatt előbb-utóbb elkerülhetetlen, amelynek végösszege több milliárd forint lesz.

Nem éppen titkos

A szakemberek szerint az is problémás, hogy a II. világháború után a közigazgatási szerepétől megfosztott budai várnak a mai napig publikusak, az online térből könnyen lehívhatók a létfontosságú infrastrukturális (CIP), energiaellátási, logisztikai és informatikai hálózatrendszerei, hírhálózati csatlakozási pontjai, illetve a közintézmények BCP és DRP védelmi képességei, azok váltóhelyei.

Eszerint mindenki jól tudja, hogy a kelenföldi hőerőműből a Gellért-hegyi alagúton keresztül az Országos Széchényi Könyvtár alól milyen irányba rajzanak ki a vári közintézmények és közhivatalok fűtését ellátó hő- és ivóvízcsövek, a csatornahálózat, a már visszaköltöztetett minisztériumi épületeket GPS-pontossággal hol csatlakoztatták a Széll Kálmán, a Dózsa György és a Clark Ádám terek, az Ostrom, a Váralja, az Öntőház és a kacskaringós Sikló utcák, valamint a Déli Rondella irányából érkező, elvileg védett telekommunikációs kábelekre.

Szintén problémás, hogy ezeket a kiemelt épületeket minden feltűnés nélkül a mai napig könnyen meg lehet közelíteni a föld alól a Bethlen-udvar, a Lovas út, az Öntőház utca, három budavári lakóház pincerendszerébe leereszkedve, a Halászbástya északi támfalából nyíló ajtón, a Sziklakórházból (LOSK 0101/1), a Lovas úti, 2200 fő befogadására alkalmas nyilvános óvóhelyről, a könnyen felfeszíthető aknákból, kutakból, üregekből, szellőzőkből és vészkijáratokból és célhoz érve gyakorlatilag bármit csinálni a védett épületek alatt.

Jó példa erre a veszélyre, hogy az Alagútból nyíló, 

a katonai tervrajzokon sem szereplő egyik szűk nyíláson keresztül 

egy urbexes csapat tavaly minden gond nélkül bejutott a rendőrség által kiemelten őrzött P/50, később K-III., Központi Anyagraktár (KAGRA), a Polgári Védelem által 1998-tól már K-2 kódnévvel illetett Horthy Miklós és minisztereinek 1936 és 1939 között megépített kétszintes kormányóvóhelyre, amely a várfelszíntől számítva 47,50 méternyire húzódik közvetlenül az Alagút mellett.

Ez a Budapest ostroma alatt Karl-Pfeffer Wildenbruch SS-tábornok vezette német és a Hindy Iván vezérezredes irányította magyar hadtestparancsnokságoknak helyt adó, a kommunizmus alatt 130 férőhelyessé bővített, 7000 négyzetméteres, atom-, vegyi és kémiai támadásnak is ellenálló bunker a mai napig fizikailag összeköttetésben áll a Sándor-palota alatti főlégbeszívóval, a Miniszterelnökségnek helyt adó karmelita udvarral, a királyi palota Ybl-szárnyában működő gyorslifttel, a Váralja utca 14. szám alatti egykori Koronaőrség laktanyával – amely „K-épület” néven most is őrzött katonai terület –, a jelenleg visszaépítés alatt álló Honvéd Főparancsnoksággal, illetve a Dísz téri régi-új Külügyminisztériummal is.

A városi felfedezők elmondása alapján az illegális behatolásukat a TEK csak két nappal később vette észre, a rendfenntartók csak akkor vonultak ki nagy erőkkel ahelyszínre

Biztonságpolitikai szakértők szerint a 2080/2008 (VI. 30.) kormányhatározat alapján elfogadott Kritikus Infrastruktúra Védelem Nemzeti Program (KIV), más néven a Zöld Könyv iránymutatásai szerint azért is kockázatos a budai várnegyedbe visszaköltöztetni a minisztériumokat, mert már Giulio Douhet olasz tábornok 1920-as években publikált, Légiuralom-elmélet című munkái alapján az akkori magyar katonai potentátok hamar rádöbbentek arra a tényre, hogy 

válság idején és háborús időkben földrajzilag mindig decentralizálni kell a hivatalokat, és nem egymás mellé telepíteni őket, főleg nem egy mindenki által jól látható, relatíve magas földrajzi képződmény tetejére a főváros kellős közepén.

A nyilasok pont emiatt költöztették el a Várnegyedből 1944 telén a Dísz téri Külügyminisztériumot a Bem térre, a kommunisták pedig a háború után a többi szaktárcát a pesti oldalra. Ekkor szűnt meg – 2002-ig – a budai várnegyed közigazgatási funkciója.

Nem akarták, de jött a honvédelmi miniszter

Bár az Orbán-kormány nem számolt a Honvédelmi Minisztérium budavári visszaköltöztetésével, a Nemzeti Hauszmann Program jóvoltából már csaknem teljesen kész a Dísz téri volt Honvéd Főparancsnokság (HFP) épülete. Ez a Kallina Mór tervezte neoreneszánsz stílusú épület 1895 és 1897 között direkt azért épült meg az uralkodó jóváhagyásával a magyar vezérkarnak és a szakminisztériumnak, hogy azt irodaházként használhassák. Ugyanebből a célból született meg az épület mögött egykor elterpeszkedő, a Szent György térre kifutó egykori Honvédelmi Minisztérium épülettömbje is, amelynek csak elcsalt homlokzatát kívánja most „visszavetíteni” az NHP.

Sok muzeológus, hadtörténész és szakpolitikus nem érti, hogy

az egykori Honvéd Főparancsnokság épületéből miért akar a kormány homályos célokkal felruházott turisztikai fogadóközpontot létrehozni, ha a külső jegyeiben replikaként visszaépítés alatt álló leendő kupolás épület teljesen megfelelne a Várnegyedbe mindenáron beköltözni kívánó Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.

Ráadásul ez az épület olyanná alakítható, amilyenné akarják, nem kellene műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe venniük, mint az 1847-ben átadott Nándor-laktanya esetében, amely nyári kilakoltatásáig száz évig volt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) otthona. Mindemellett a honvédelmi miniszter nemcsak a most újjászülető Vöröskereszt-székházba részlegesen visszaköltöző Külügyminisztérium, az újjáépítés alatt álló József-palotába beköltöző Alkotmánybíróság, illetve Orbán Viktor és Novák Katalin hivatalainak tetőszerkezeteiben gyönyörködhetne, hanem átlátna a Duna pesti oldalára is.

A budavári Hadtörténeti Múzeum elköltözési folyamatát még tavaly nyáron kezdték el a könyvtárral, a különböző részlegek többsége pedig ez év május 31-ig vonult ki a Kapisztrán téri intézményből. A levéltár vélhetően még 2-3 évig az épületben fog működni. A miniszteri ukáznak megfelelően a Zrínyi Kiadót is kirakták a helyéről, és átrakták a Szilágyi Erzsébet fasor 7–9.-be. Ugyanakkor a HIM raktárai a Kerepesi út 29/B-ben maradtak, ahol jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egyes részlegei is működnek.

Érdemes megemlíteni, hogy az ÉTDR építési engedélyezési rendszerben hivatalosan publikált tervdokumentáció szerint a HM ide terveztette meg az új Hadtörténeti Múzeumát, ám cikkünk után a szaktárca magának ellentmondóan hamar megcáfolta korábbi kommunikációs lépését. A HM kommunikációja azonban még ennél is zavarosabb.

Az elmúlt időszakban szintén számtalan híradás jelent meg arról is, hogy az új Hadtörténeti Múzeum Székesfehérváron fog megvalósulni, de ezt az információt ismételten és többszörösen is cáfolták az illetékesek. Az otthonától megfosztott múzeumnak 2023. augusztus 15-étől csak időszakos kiállításai lesznek a Szent István Király Múzeum Rendház épületében, ahol elegendő lesz tárlatvezetőket, múzeumpedagógusokat és teremőröket biztosítaniuk. A HIM tehát nem költözik az egykori koronázóvárosba.

A korábban a budavári Kapisztrán téren működő és egymást jól kiegészítő szervezeti egységek így jelenleg négy helyen működnek. A Levéltár még a budai várban, a könyvtár Székesfehérváron, maga az intézet a Kerepesi út 29/B-ben, a földönfutóvá vált százéves múzeum pedig ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója.

A szakmai dilettantizmus dicsérete

A totális nyilatkozási tilalom ellenére csaknem kéttucatnyi, névtelenséget kérő levéltáros, hadtörténész, könyvtáros, térképtáros, hagyományápoló, hadisírgondozó jelezte szerkesztőségünk felé, hogy miért tartják agyrémnek, hogy a nyolc nagy értékű ingatlannal és több mint egymilliárd forintnyi megtakarítással rendelkező 

Szalay-Bobrovniczky Kristóf úgy költöztette idén júniusban a Honvédelmi Minisztérium vezetésének egyes egységeit a Kapisztrán téri egykori Nándor-laktanyába, hogy eközben a százéves múzeumot hajléktalanná tette.

A tárcavezető lépése azért is érthetetlen, mert a műemlékvédelem alatt álló, 1918. november 15-én alapított múzeum épülettömbjét így kénytelenek lesznek úgy megerősíteni és „erőddé” átalakítani, hogy az megfeleljen a NATO, a SCEPC, valamint a brüsszeli Európai Tanács EPCIP és CIWIN bizottságai által elvárt kritikus infrastruktúra- és létesítményvédelmi kötelezettségeinek.

Ezt a kiadási tételt 3-5 milliárd forintra becsülik a HIM dolgozói, amely az egykori Nándor-laktanya építészeti értékeinek részleges megsemmisítésével, jobb esetben jelentős átalakításával jár majd együtt. Bár az építészeti tervek még nem készültek el, a létesítményvédelmi szakértők szerint már most borítékolható, hogy a Gyulányi István tervei szerint 1929-ben kialakított kiállítási termeket a leendő irodai funkciók miatt teljesen fel kell majd szabdalniuk.

Ha szó szerint követik a NATO előírásait, akkor nem vár jobb sors a Tóth Árpád sétányra kifutó főbejáratra, valamint a Kapisztrán téri és az Anjou bástyasétányra kifutó kocsibehajtókra sem, hiszen ezt az öt kaput úgy kell majd átalakítaniuk, hogy azok egy esetleges támadás során védhetőbbek legyenek. A Balaton utcai minisztériumi épülethez hasonlóan várhatóan itt is olyan íves vonalvezetésű vasbeton falakat vagy mozgatható akadályokat, moduláris terelőfalakat kell majd elhelyezniük a bejáratok elé, amelyek az esetleges robbanásokból származó repeszeket és szilánkokat úgy terelik el az épülettől, hogy azok darabjai ne juthassanak be a belső terekbe.

Ezek a műszaki beavatkozások mindenképpen a klasszicista épület esztétikai megjelenését fogják csorbítani,

amelyek megvalósításuk esetén felvethetik az UNESCO rosszallását, valamint a kulturális örökséggel összefüggő bűncselekmények lehetőségét is, amelyet egyébként a Btk. közigazgatási rendje elleni bűncselekményről szóló 34. fejezete (357–358. §), illetve a vagyon elleni bűncselekményekről szóló 36. fejezete (370–372. §) részletez.

A gondokat tetézi, hogy a Honvédelmi Minisztériummá átalakítani kívánt Nándor-laktanyát szintén sok helyről lehet a föld alól feltűnésmentesen megközelíteni. Az egyik ilyen objektum az Úri utca 72. szám alatti bunkerrendszer, amelynek legmélyebb pontja 33 méteren lelhető fel. A Hasslinger József hadi kartográfus építette és névlegesen Scossa Géza bankár által átépített sarokház alatti többszintes járatrendszert még a Magyar Nemzeti Bank építette 1936 és 1942 között Lehoczky György és báró Reichlin Meldegg Tibor tervei szerint, hogy itt helyezhessék el az ország készpénz- és aranykészletét.

A bunkerrendszer grandiózus méreteit jól szemlélteti, hogy a mai napig összeköti az egykori Belügyminisztérium (volt MTA) épülettömbjét a most kiköltöztetett Hadtörténeti Múzeum és Levéltár Tóth Árpád sétánnyal párhuzamos épületszárnyával, sőt az egyik járata még a főhajójától megfosztott Mária Magdolna-templom alá is befut. Az ingatlanegyüttest 2015-ben vásárolta vissza az MNB, és újíttatta fel teljeskörűen a trezorlabirintus kivételével. Az épületet jelenleg az MNB Pallasz Athene Alapítványa használja.

Bár az Úri utca 72. szám alatti Hasslinger–Scossa-ház és a szellemházként vegetáló volt Belügyminisztérium–MTA épülete relatíve jól őrzött, a Honvédelmi Minisztériumnak kiszemelt Nándor-laktanyát mégis könnyen meg lehet közelíteni a föld alól.

A bunkerrendszernek ugyanis van egy olyan abszolút nem védett szakasza, ahonnan pár tégla elmozdításával bárki bejuthat Szalay-Bobrovniczky Kristóf irodája alá.

Ennek a műtárgynak a bejárata a Lovas úti várfalszakaszból nyílik. Ez egy olyan, 1961 és 1967 között kialakított méretes légbeszívó, amelynek bejáratát az átkosban egy kamu transzformátorházzal álcázták. A rendszerváltás után azonban a trafót eltávolították, így a három ember nagyságú nyílás szabad szemmel is jó láthatóvá vált.

Persze a szomszédos, jelenleg az I. kerületi önkormányzat által birtokolt volt Állami Nyomda épülete alatt is elterül egy 550-600 főt befogadó óvóhely, amely szintén jó hosszan benyúlik az egykori HIM kelet–nyugati irányú épülettömbje alá. Ha ezt a veszélyt sem látják reálisnak, akkor érdemes a harmadik objektumot is megemlíteni, amely nem más, mint az Anjou Residence néven ismert társasház föld alatti magángarázsa, amelynek nagyja bár a bástyasétány alatt húzódik, a parkolóhely déli támfala alig 20 centiméterrel húzódik az új Honvédelmi Minisztériumnak kiszemelt épülettömb északi főfalától a virtuális térből könnyen megszerezhető adatok alapján.

A költözés ténye azért is elgondolkodtató, mert az egykori 

Hadtörténeti Múzeum minisztériummá történő, 3-5 milliárd forintra becsült átépítéséből egy modern, minden igényt kielégítő új Hadtörténeti múzeumot és levéltárat is felépíthettek volna, ám az értékteremtő szándék helyett a honvédelmi miniszter saját budai villájára történő rálátását ismét előrébb valónak tartották.

Mindez azért is elszomorító, mert Szalay-Bobrovniczky Kristóf rendszeresen hangoztatja a médiában, hogy mennyire büszke anyai nagyapja katonai múltjára, ehhez képest pont azt a gyűjteményt teszi tönkre, amely huszárezredesi ranggal rendelkező felmenőjének is emléket állít.

Miről is van szó?

Egyetlen gyűjteménynek sem tesz jót egy költöztetés. Előre megtervezett költözéseknél is van tárgyi veszteség, nemhogy egy ilyen rögtönzött és végiggondolatlan akciónál, amikor még az sem tudják, hogy hová kerüljenek a gyűjtemények. A százmilliós nagyságrendűre becsült költözés során a kollekció zanzája így a Duna-parti Bálnába került, amely a Honvédelmi Minisztérium ismételten téves kommunikációja szerint

a budapesti kulturális és rendezvényhelyszínek közül a legmodernebb.

Pedig a hangjukat felemelő szakemberek szerint ez az állítás sem igaz.

Jónás a cet gyomrában

A Bálna a megépítése óta egy csőd.

Még a tervezője, a világhírű holland Kas Oosterhuis építész és a nemzetközi elismeréseket sorra begyűjtő ONL nevű mérnökiroda is kategorikusan elhatárolódott tőle,

amikor látták, hogy a magyar kivitelező milyen sok ponton tért el a non-standard architecture elveit követő tervektől, és változtatta meg azokat önhatalmúlag. A probléma akkor sem az volt, hogy az acélszerkezetek csavarozottak-e vagy hegesztettek, hanem hogy a megengedettnél jóval nagyobb tágulási hézagokat, dilatációs réseket alakítottak ki a konstrukcióban.

A leánykori nevén CET, jelenleg Bálnának hívott konstrukció, bár turisztikai szempontból frekventált helyen áll, teljesen alkalmatlan múzeumnak és levéltárnak, hiába is lett a kezelője a Zrínyi Kht. 

Pocsék a szigetelés, nincs fény- és páravédelem. Nem lehet normális, a biztonsági és állagvédelmi követelményeknek megfelelő kiállítási tereket és raktárakat kialakítani.

Ennek függvényében a Bálnában csak rendezvényeket, vásárokat, koncerteket, valamint kortárs műalkotásokat lehet kiállítani, muzeális értékűeket már nem, hiszen pont a fenti problémák miatt főleg a papír-, szövet- és bőralapú relikviák hamar elszíneződhetnek és elgombásodhatnak akár már fél éven belül is. A levelet író muzeológusok szerint aki mégis ezért a helyzetért felelős,

annak személyesen és saját vagyonával kellene felelnie a száz évig gondosan őrzött gyűjtemény megrongálódásáért, vélt vagy valós esetleges megsemmisüléséért.

Tény, hogy a budavári Hadtörténeti Múzeum és Levéltár jó negyven éve kinőtte már Kapisztrán téri otthonát. Egy új múzeum és kutatóközpont már rég kijárt volna az intézmények, ám Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter szakmailag kifogásolható döntésének köszönhetően erre nincs sok sansz az elkövetkező tíz évben. Pláne nem úgy, hogy az elmúlt időszakban kiköltöztetett Közlekedési Múzeum, Természettudományi Múzeum, Nemzeti Galéria vagy az Iparművészeti Múzeum is földönfutó már egy ideje a rengeteg átgondolatlan, ad hoc jellegű  kulturális-politikai színezetű lépés mögé rejtett önös érdekek miatt.



Rovatok