A tantrikus szex útján

A Bhutáni Királyság szinte összes házán láthatunk hatalmas méretű falloszfestményeket. Az erotikus szimbólum elterjedése Tibet legismertebb szentjének, Drukpa Künli (1455-1529) lámának köszönhető, aki a testi vágyat elutasító, aszketikusabb jellemű keleti mesterekkel ellentétben, kimondottan a szexuális vágyat, az érzelmeket és a nemiséget használta fel a tantrikus bölcsesség eléréséhez és terjesztéséhez.

A Himalája népei kimondottan az unortodox utakat követő jógi miatt alkották meg nyönpa szavukat, amely nagyjából a spontán és intuitív úton elért spiritizmust jelenti.

Künli 25 éves korától a 74. életévében bekövetkezett haláláig úgy vélekedett, hogy 

Az Isteni Őrült névvel illetett tantraoktatót annyira nem érdekelték a társadalmi konvenciók, a papság rosszallása, a prűdség, a bigottság és az etikett, hogy a buddhizmus tanítása érdekében rendszeresen magávé tette vendéglátói feleségeit és azok eladósorba került nagykorú lányait is, lehetőleg a férj, az apa elismerő tekintete előtt. A bacchanáliákba gyakran bevonta feleségét Tsewang Dzomot is.

Amikor számít a méret

Fizikai teljesítményét annyira csodálatosnak, fennköltnek és tantrikusnak tartották, hogy Közép-Ázsia hölgyei állítólag mind az ő szorításában kívántak spirituálisan fejlődni, és szexuális teljesítménye segítségével áldását szerezni. Ha úgy vesszük, személyében egy olyan korai Sigmund Freudot tisztelhetünk, aki nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyította a szexus és a libidó jelentőségét.

A tibeti buddhisták szerint a láma férfiassága annyira tökéletes varázsvessző volt, hogy külön névvel illett jelölni: a Lángoló Bölcsesség Villáma.

Az egyik történet szerint amikor az egyik alvilági lény megpróbált elmenekülni előle, a ravasz mester először Sachi nevű kutyájával kiszagoltatta a fenevad vackát, majd lesújtott a dögre a Villám McQueenjéből kicsapódó mennykövével, hogy a lény sírjára felépíthessen egy buddhista szentélyt.

Valószínűleg Drukpa Künli az a különös szent a világ vallásaiban, akit nemcsak fallosza teremtő és pusztító erejével azonosítanak, hanem annak villámszóró képességével is. Erre a tettre egyik antik viharisten (pl.: Adad, Amurrú, Thor, Indra, Jupiter, Marduk, Soloti, Széth, Tendzsin, Zeusz) sem volt képes. Még a Csillagok háborúja filmek után szabadon 2001-től világvallásként műkődő jedizmus legfőbb villámszórója, a Császár (Palpatine, Sith nevén Darth Sidious) sem.

Bruttó nemzeti boldogság

Ez a négyzet alaprajzú kolostor egyébként valóban létezik. A mítosz és a valóság között csak annyi a különbség, hogy ezt a Sopshoka falu feletti félgömb alakú sztúpát és aranyozott pagodában végződő Chimi Lhakhang névre keresztelt templomot nem Drukpa Künli, hanem unokatestvére, Ngawang Chogyal építette fel még 1499-ben.

Bár Bhután templomaiban és erődkolostoraiban, az úgynevezett dzongokban tilos fallikus szimbólumokat elhelyezni – ha ott cölibátust folytató buddhista szerzetesek és apácák is élnek –, ám Chimi Lhakhang a tiltás alól kivétel. Ebben a kolostorban feltűnően sok a kiállított ezüst fogantyúkkal ékesített faragott fityma.

A születendő gyermek nevét is úgy választják ki ezek a zarándokok, hogy az oltárba helyezett bambuszcédulákra írják rá a leendő fiú és leányneveket. A kolostorban természetesen kiállították Künli láma és hűséges kutyája, Sachi, valamint Ngawang szobrait is, amelyek mellett persze ott lógnak Buddha és Avalókitésvara arcképei is. 

Repülő szervek királysága

A megvilágosodást forradalmasító láma persze nemcsak önmaga által, hanem szóban forgó híres attribútuma segítségével is kiterjesztette a buddhizmus kegytárgyainak tárházát. Állítólag neki köszönhető, hogy az ázsiai királyság falvaiban 

Ezeket a repülő dildókat ábrázoló festményeket intézményesített graffitiknek is nevezik. Formájuk és kifestésük módja az elmúlt évszázadok alatt nem sokat változott egészen az elmúlt évtizedig. Kínai hatásra ugyanis ezeket a mannaosztókat már úgy ábrázolják, hogy egy hatalmas sárkány is meglovagolja őket. 

Szintén népszerű a fából faragott brokkoládék alkalmazása. Ha többméteresre faragják ki, akkor azokat madárijesztőként használják a mezőgazdasági területeken. Ha kicsire mérik ki a hosszát, akkor azokból négyet mindig az új építésű házak külső ereszsarkaira akasztanak fel, az ötödiket pedig a központi szobában állítanak fel egy régi, játékos népi rituálé során. Persze mindegyik szín mást jelent:

• nyugatra kerül a fehér (béke, tisztaság és harmónia),
• délre a piros (gazdagság és hatalom),
• északra a sárga (jólét),
• keletre a zöld (védelem),
• a házba pedig a kék (bölcsesség).

Érdemes megemlíteni, hogy sok bhutáni városlakó szerint már a külföldiek előtt is kínos a falusiaknak ez a nagyon látványos és naiv falloszimádata. Viszolygásuk oka abból eredhet, hogy a modernizáció betörésével főleg az értelmiség úgy látja, hogy ez a hagyomány lényegében a nők kizsákmányolásáról és tárgyiasításáról, valamint az emberi test és a szexualitás megszégyenítéséről szól.