Alföldi Róbert a Magyar Narancsnak adott interjúját azzal kezdi, hogy szorong, ha Magyarország következő pár évére gondol. Szerinte a hozzá hasonló szabadgondolkodású alkotóknak nem lesz helyük itthon. Mint megjegyzi: már most sok független kényszerül arra, hogy külföldön dolgozzon, míg ott, ahol ezek a művészek alkothatnak – például a Vígszínházban és a Radnótiban –, jövőre lejárnak az igazgatói kinevezések.

...nem lesz kívánatos a kritikai hozzáállás a világhoz vagy a kérdezés, amiről mostanában egyre többször mondják, hogy rombol, nem építi a nemzetet, és nem kényszeríti arra az embereket, hogy szaporodjanak. Ez itt van. Ez minden szabadon gondolkodó embert érint.

Alföldi kitér rá, hogy szerencsére akad munkája bőven: egy év alatt kilenc darabot rendezett, téltől tavaszig pedig külföldön dolgozott. Később viszont hozzáteszi, hogy nem akar külföldre költözni pont akkor, amikor nem elmenni, hanem ordítani kellene

Így nem volt véletlen a részéről a Danton vagy a Mephisto megrendezése, mert a mai emberek hétköznapjaira, az országot uraló állapotokra akart reflektálni. Szerinte megdöbbentő, hogy egy 200 éves szövegben magunkra lehet ismerni. Azt is elmondja, hogy Bodó Viktor vígszínházbeli, direktben bíráló A revizor-rendezése  sem véletlen.

Amikor egy vödör szart öntenek az arcunkba ötpercenként, akkor nem lehet azt mondani, hogy gyere, üljünk le, és igyunk egy kávét

– mondja, majd elmagyarázza, hogy ez nem pártpolitizálás, hanem a közéletben történik. Nem egy adott párt mellett vagy ellen szól, hanem fiatalemberek beszélnek a mai világról. A színdarabban feltűnő vak komondorral kapcsolatban hozzáteszi, hogy nem fordulhatna elő, hogy egy ilyen illető hatalomban marad – utalva ezzel Balogh József fideszes képviselőre, aki anno egy brutális asszonyverést a család vak komondorára kent, míg végül a Fidesz kizárta a pártból, hogy aztán függetlenként próbálkozhasson az indulással a polgármester-választáson. Aztán rögtön kitér az utóbbi időben rendszeres homofób megnyilvánulásairól elhíresült Kerényi Imre magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottra is.

Vagy itt van ez a hetvenéves, hosszú hajú rendező... Nem fordulhat elő, hogy ilyen mondatokat mondjon.

Rögtön rá is kérdez az újságíró, hogy mennyire kell komolyan venni Kerényit, mire Alföldi elhessegeti a kérdést, mondván nem releváns, hiszen

Alföldi szerint aki így beszél, az nem kultúrlény, mégis – jegyzi meg róla – hatalmon van, vagy annak közelében. Ezért se lepődne meg, ha egy-másfél év múlva a Ludovikán találná magát a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszéke. A rendező egyébként szükségesnek és tiszteletreméltónak találja Kulka János nyílt levelét a miniszterelnöknek.

Alföldi mellesleg figyeli a Nemzetinél történő dolgokat, de nem beszél róla, viszont szívesen nyilatkozott a tavaszi Nyitott vagyunk kampányról, amiben ő is részt vett – ez volt az első alkalom, hogy a tömegmédiában megnyilvánult a témáról.

...erről sokáig nem akartam beszélni, mert nem akartam, hogy ez a téma legyen fontos. De akkor történt, hogy az úriember, akit az előbb említettünk, egész egyszerűen lebuzizta az öt évet. Akkor azt gondoltam, hogy muszáj megszólalni. (...) Eljött egy pont, amire azt mondja az ember, hogy elég, ennyi volt! Hisz nincs mit titkolni, nincs mit szégyellni. Nem tartom magam betegnek, nem rontok meg gyerekeket, nem kap el tőlem semmit, aki kezet fog velem. (...) De nem akartam kiállni soha, hogy verjem a mellem, hogy meleg vagyok.

Az interjúban felmerült még, hogy hajlandó lenne-e vitázni Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti új igazgatójával. Azt válaszolta, hogy többedmagával igen, de kettesben biztosan nem, mert Vidnyánszky nem szakemberként vesz részt a színházban, hanem politikusként.