Az HBO új sorozatával, az Éles tárgyakkal zavarba ejtően tutira mentek.
Itt ugyanis minden egyes elem, minden alkotó úgy van összeválogatva, hogy abból csakis valami szuperjó jöhessen ki.
Vagy még inkább szuperhatásos, nyomasztó, felkavaró, olyasmi, ami a megnézése után sokáig nem hagy nyugodni. De a film-, és a sorozatkészítésben az a legszebb, hogy soha semmit nem lehet papíron kimatekozni. Hogy bármennyire is gondosan kiszámított minden elem, a varázslat, a nézők beszippantása vagy létrejön, vagy nem.
Amikor négy évvel ezelőtt megnéztem a True Detective első évadának első részét, azonnal látni akartam a folytatást. És azt akartam, hogy mások is lássák, minél többen. Mert beszélni akartam róla a lehető legtöbb emberrel. Nem volt olyan rész, ami után ne tárgyaltuk volna ki a szerkesztőségben, hogy akkor most mi van a spagettiszörnnyel, a Sárga Királlyal, az agancsos emberekkel. Olyan szinten tartott fogva, hogy még álmodtam is vele, nem túl kellemeseket. Igazságtalannak tűnhet, hogy az utóbbi évek egyik legjobb sorozatát hozom fel az Éles tárgyak kapcsán, de maga az HBO is erre hivatkozott. Az Éles tárgyak ugyanis szintén délen, a Missouri állambeli Wind Gapben játszódik, hasonló karakterek között, mint a True Detective első évada. De (az első néhány rész megnézése után legalábbis) nincs olyan kivételesen erős atmoszférája, mint annak volt.
A másik rokon sorozat, már csak az alkotók miatt is, a nemrég nagy sikerrel vetített Hatalmas kis hazugságok. Ezt is Jean-Marc Vallée rendezte, a Vadon és a Mielőtt meghaltam Oscar-jelölt rendezője.
Itt is nők vannak a középpontban, akik itt is egy kisváros fojtogató légkörében titkolnak, temetnek el jó mélyre iszonyatos dolgokat.
És van még egy sorozat, ami eszünkbe juthat, az előzőeknél talán kevésbé ismert, de nem kevésbé jó, a The Killing. Ebben (mármint az első évadában) Mireille Enos és Joel Kinnaman nyomoztak egy kislány gyilkosa után.
Az Éles tárgyak Gillian Flynn első regényéből készült. Ő írta a Holtodiglant is, amiből David Fincher rendezett nagy sikerű filmet. Ezek után logikus volt, hogy az Éles tárgyakból is film legyen, de ezt az írónő nem akarta. Úgy érezte ugyanis, hogy ez a történet sokkal összetettebb, egy kétórás mozifilmben sima krimit lehetne csinálni belőle, márpedig a nyomozás nem az egyetlen, és nem is a legfontosabb szála. Így végül sorozat lett belőle, nyolc, egyórás résszel. Így akadt idő mindenre, kicsit talán túlságosan is sok.
A főhős Camille Preaker újságírónő (Amy Adams), aki már jó ideje St. Louisban él. Egy napon a főnöke megbízza azzal, hogy menjen vissza a szülővárosába, és írjon cikket arról, hogy egy kislányt egy évvel ezelőtt megöltek, egy másik pedig eltűnt. Camille már a gondolattól is rosszul van, hogy vissza kell térnie a gyerekkora helyszínére, a redneckek földjére, ahonnan csupa rossz emléket őriz. De hogy mennyire rosszak ezek az emlékek, az csak lassan derül ki.
Camille enyhén szólva sincs jó állapotban, nyakalja a kétdekásokat, vagdossa magát, nemrég jött ki a pszichiátriáról.
A főnöke leginkább ezért küldi vissza Wind Gapbe, amolyan önjelölt Dr. Philként azt gondolja, hogy a múlttal való szembenézés majd segít talpra állni a nőnek.
Nemcsak Camille nem örül a lehetőségnek, de az anyja (Patricia Clarkson) sem túl boldog, hogy viszontlátja elsőszülött lányát. Ő már az új férjével és Camille tizenéves kishúgával (Eliza Scanlen) él, semmi kedve a gyilkosságokkal foglalkozni, ahogy ahhoz sem, hogy a felnőtt lánya a város lakóinak titkai után nyomozzon. Vagy éppen a saját családjuk titkai után. Az Éles tárgyak ugyanis nem csak a kislányok brutális gyilkosa utáni nyomozásról szól. Camille saját családjának is súlyos történetei vannak, a könyv (és a sorozat) legalább annyit foglalkozik a szülő-gyerek viszonyokkal, a gyerekkor fontosságával, azzal, hogy mi lesz, mi lehet egy emberből, aki szeretet nélkül, egy beteg anya mellett nőtt fel. És azzal is, hogy lehetséges-e a gyógyulás, vagy vannak emlékek, amik egyszerűen feldolgozhatatlanok. Szóval izgalmas kérdéseket boncolgat, de ahogy említettem, némileg terjengősen, és néha elég közhelyesen. Sokszor látott alakok és helyzetek köszönnek vissza, mint amilyen például a helyi zsaru és a nagyvárosból küldött profi szembenállása.
Ahogy a szereposztásból látszik, az HBO nem csak az alapanyaggal és a rendezővel akart tutira menni. Amy Adams ötszörös Oscar-jelölt, Hollywood egyik legjobb, legfoglalkoztatottabb színésznője. Az anyját játszó Patricia Clarkson szintén menő, ő főleg a Kártyavárból, vagy a nemrég moziban játszott A vendégekből lehet ismerős. A kamasz Camille-t pedig az a Sophia Lillis játssza, aki Beverly-ként is nagyszerű volt az Az-ban. Ők remekelnek is, és ha az Éles tárgyak tempója a későbbi részek során némileg felpörög, akkor simán lehet belőle egy izgalmas, kétségtelenül profin összerakott sorozat. Inkább korrekt, mint kultikus, de ez sem kevés.
(A sorozat az amerikai premierrel egyidőben, július 9-én indul az HBO GO-n és az HBO-n, magyar felirattal. A szinkronos változat két héttel később, július 22-től lesz látható az HBO-n.)