Amikor a 2018-as évet a médiában történtek szempontjából összegezzük siránkozva, érdemes egy januári eseményt minden elé kiemelni, afféle cold openként használni, mint a James Bond-filmekben az első akciót. Apró különbség, hogy a mi történetünk végén a hős nem bújik ágyba egy dögös barnával, hanem lehajtott fejjel elkullog. Január 5-én egy kormányközeli blogger, a Pesti Srácokon és a Magyar Időkben is publikáló Varga-Bíró Tamás nyílt levélben ismerte el, hogy hazudott, és azzal a lendülettel vissza is vonult a médiától. Ha ezt rendszerszintre emelte volna a NER, akkor ez a cikk igen rövid lenne, és nagyon nem arról szólna, amiről fog, de ez a kávé már lefőtt, hogy egy kedvenc debreceni költőmet, Gitárpistit idézzem.
1. Feláll a Központi Tájékoztatási Hivatal
Hivatalosan persze nem így hívják a fideszes propagandaközpontot, hanem Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA, angolul CEMPF), de hát a gecimédiát is szokás lakájmédiának vagy kormánysajtónak eufemizálni mostanában. A KESMA egy olyan alapítvány, amiről elég régóta lehetett hallani, és kicsit olyan volt mint a farkas, amivel a hülye pásztorgyerek riogatja a falut, aztán amikor a farkas egyszer csak ott termett a nyáj mellet, és pár, láthatóan beteg példány kivételével egy bazinagy harapással az egész állományt belapátolta, akkor mindenki csak nézett, hogy jé, farkas.
Maga a tranzakció tényleg villámgyors volt, látszott rajta, hogy a fiúk gondosan előkészítették, és mindenkivel megbeszéltek mindent, aki esetleg akadékoskodhatna - mittudomén, a Médiatanács vagy a GVH például, ha a dolgukat végeznék végre egyszer. Az első kör, amibe a szerveknek valóban bele kellett volna szólniuk, az volt, amikor a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Talentis Group Zrt. megvásárolta a Magyar Idők és a Karc FM kiadóját, a Magyar Idők Lapkiadó Kft.-t, leányvállalata, a Mediaworks pedig bekebelezte előbb az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-bihari Napló, majd a Kisalföld, a Délmagyarország és a Bors kiadóvállalatát (és ráadásnak a vidék hagyományos hetilapját, a Szabad Földet kiadó céget). Azaz egy kézbe került a teljes vidéki lappiac, és Andy Vajna is felsóhajthatott, hogy a Lapcom eladásával legalább az egyik strómanjelmezét szögre akaszthatja (egy indexnek adott, váratlan interjúban Vajna azt állította, azért adta el a mindössze pár hónapja a birtokában figyelő céget, mert üzletileg remek ajánlatot kapott).
A Médiatanácsnak azért kellett volna ebben az ügyben legalább egy tétova megjegyzés erejéig megszólalnia, mert a vidéki napi sajtó száz százaléka és a második legolvasottabb országos napilap is Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, nem a Dörmögő Dömötör cserélt gazdát, vagy a Műkörmös Hírmondó, hanem konkrétan egy ember kezébe került egy teljes piac, és ha piactorzulásról vagy véleményformálásra alkalmas túlsúlyról akartak volna beszélni, akkor ez lett volna a legmegfelelőbb pillanat. De hát nem akartak. Hogy egy összesen 1,6 millió olvasót lefedő nyomtatott lapcsalád (a Borssal együtt, ugye) és annak kb. 350-400 000 embert elérő online mutációi egy kézben hogy nem alkalmasak a hír és vélemény homogenizálódására, vagyis a sokszínű információforrás veszélyeztetésére, ami a Médiatanács szerint az egyik legnagyobb veszélye az ilyen fúzióknak, az rejtély.
De Mészáros Lőrinc, akit viccesen a leggazdagabb magyarnak szokás aposztrofálni, nem sokáig mustrálta a frissen megszerzett portékát: egy óra múlva a teljes médiaportfóliójával együtt, ingyen és csillogó szemmel dalolva át is adta a KESMA birtokába. Példája ragadósnak bizonyult, a kormányközeli médiacégek perceken belül jelentették be, hogy ők is beszálltak a buliba, önként persze, az MTI is megírta, hogy az alapítvány kizárólagos, illetve többségi részesedésének megszerzésére irányulóan kötött megállapodást több céggel. November végén így egy kézbe, Liszkay Gábor markába került
A világrekord-gyanús akvizíció során 476, tavaly úgy 60 milliárdos forgalmat produkáló cég olvadt össze egy nagy, Orbán Viktor alakú masszává. És még mielőtt a Médiatanácsnak vagy a GVH-nak akár csak eszébe is jutott volna (jó, hülyéskedünk), hogy rendesen eljárjon az ügyben, a miniszterelnök az elméletileg független médiapiacon immáron 476, papíron független vállalatot tömörítő alapítványt, ami, még mindig a hivatalos narratívánál maradva, a saját lábán áll, és nincs semmiféle külső befolyás alatt, nemzetstratégiainak minősítette. Ezzel kivonva az alól a vizsgálat alól, amit az alapítvány korábban maga kért parasztvakítás végett. És ettől lesz olyan igazán NER-kompatibilis ez az egész, meg persze attól, hogy a Századvég kutatása alapján a piacon továbbra is a liberális média túlsúlya érvényesül, amit ők úgy értenek, hogy a ballibsorosistarohadékokat olvassák (index, 24.hu, 444.hu, hvg.hu, ill. Népszava) és nézik (RTL-csoport) többen, és hát tessék, túlsúly.
A 2019-es év kérdése, hogy a kimaradók, azaz a Magyar Hírlap, a TV2 és a Rádió1 még azazabb Andy Vajna és Széles Gábor mikor érzik majd úgy, hogy ideje felajánlást tenni a pártnak, és szépen betolni a közösbe a portékát, illetve az, hogy az óhatatlan konszolidáció végén hogy fog kinézni a most még eléggé széttagolt kormánymédia.
2. Simicska kapitulál, a HírTV visszarendeződik
A G-nap után Simicska Lajos úgy tűnt, tök komolyan gondolja azt, hogy mindenki kapja be, és mindenki geci (főként Orbán), és vele nem lehet csak úgy szórakozni. Médiaportfóliója sokáig a Fideszt szolgálta, de miután legecizte Orbán Viktort, változott az irányvonal. A Magyar Nemzet akkori főszerkesztője, társtulajdonosa és a Hír TV elnöke, Liszkay Gábor még aznap bejelentette felmondását, és több más munkatárs is távozott Simicska médiájától, köztük az ellenzék lejáratására szakosodott Célpont stábja is. Az újságírók egy része a Magyar Időkhöz igazolt, Liszkay Gábor alá. A Magyar Nemzet főszerkesztője 2017 novemberében Simicska bizalmasa és régi bajtársa, Schlecht Csaba lett, aki a választások előtti kampányidőszakban sorra jelentetett meg kormánypárti politikusokat támadó, leleplező cikkeket, pl. Semjén Zsolt vadászatáról vagy a Kósa Lajos és a csengeri örökösnő különös kalandjáról.
Ez a lendület egészen 2018 április 10-ig tartott ki, amikor is Simicska bejelentette, hogy kiszáll minden vállalkozásából, azokat áttolja Nyerges Zsoltnak, aki meg kezd velük amit akar, őt hagyja mindenki békén innentől. Ennek értelmében április 11-től a Magyar Nemzet kiadója beszüntette médiatartalom-szolgáltatási tevékenységét, így megszűnt a 80 éve alapított Magyar Nemzet napilap és annak online verziója, az mno.hu. Ugyanazon a napon bezárt a Lánchíd Rádió; a Heti Válasz kapott egy vékony, levegővel 5%-ig felfújt mentőövet, azaz azt mondták nekik, ha találnak maguknak befektetőt, akkor mehet tovább a verkli. De nem találtak, így a nyomtatott hetilap kiadása leállt, a digitális kiadást és a valasz.hu-t pedig a tulajdonos szüntette be augusztus elején (a lap újságírói közül néhányan az év végére valaszonline.hu néven újrakezdték). A Magyar Nemzet egykori stábja Magyar Hang néven alapított új hetilapot.
A HírTV-t ekkor, áprilisban, még csak létszámleépítés sújtotta, augusztusra azonban felállt az új vezetőség, Kálmán Olgát és Csintalan Sándort pillanatok alatt kirúgták, és reaktiválták azt a Szikszai Pétert, aki a G-nap előtt vezérigazgató-helyettesként dolgozott a tévénél, és aki a 2015 előtti HírTV szellemiségét akarta visszahozni. A váltást a tévé megérezte, a nézettsége a felére zuhant vissza, de mivel a vezetőség pontosan tudta, hogy novemberben úgyis mennek az ernyőcégbe, nem is igyekeztek változtatni rajta.
3. A NER vitte az egyetlen országos kereskedelmi rádiós frekvenciát is
A simicskista Class FM frekvenciájának elvétele után a Médiatanács pályázatot írt ki az egyetlen országos kereskedelmi rádióra, amire két jelentkező is pályázott: a Class FM-et működtető Advenio Zrt. és a Hold Reklám Kft. Aztán hogy, hogy nem, az Advenio pályázatával csak a baj volt, a másik jelentkezőével viszont nem - ennek ügyvezetője az a Bakai Mátyás, aki 2017 októberig a Radio Plus Kft. társügyvezetője volt Andy Vajna kormánybiztos mellett, DE EZ UGYE MINDEGY. Míg az Adveniót formai hibák miatt kigolyózták, a Hold Reklám azt is megtehette, hogy végül nem is a pályázatában szereplő POP FM-ként, hanem Retro Rádió néven kezdte meg a sugárzást, a Médiatanács engedélyével.
Pedig Budapesten már volt egy közösségi Retro Rádió, azaz a nevet az ingyenesen használt frekvencián tették előzőleg ismertté a fővárosiak körében, majd ennek a budapesti Retro Rádiónak a műsoraival, műsorvezetőivel indult el az országos frekvencia, míg a fővárosi közösségi rádió Magyar FM névre váltott június 15-én. Ezen a napon, valamennyi zeneszám elhangzása után folyamatosan egy másik médiaszolgáltató, az elvben tőlük független, mondhatni konkurens országos Retro Rádió adására való áthangolásra buzdították a hallgatókat. Közben a Retro mellett a vele egy székházban található Rádió1 szépen fű alatt bevette az országot, és miután a Sláger FM és a Music FM budapesti frekvenciaengedélyeit sem hosszabbították meg, a rádiós piacon februártól, a két említett rádió bezárása után Budapesten a NER-kompatibilis rádiók (Petőfi, Retro, Rádió1) egyeduralma megkérdőjelezhetetlen lesz, vidéken pedig csak az a kérdés, melyik körzetben mikor szerez annyi érdekeltséget Vajna, hogy az eleve országos Retro és Petőfi mellé felzárkózzon.
4. A lakájmédia nagyüzemben hazudta végig az évet
A félrevezetés, a tudatos hazudozás, a dezinformáció, a tények eltorzítása, vagy a manipuláció szerves része minden valamirevaló propagandagépezetnek. Az viszont még a Goebbelshez hasonló fekete öves manipulátorokat is meglepte volna, amit az origo vezette fake news hadoszlop produkált a választások előtt. Márciusban csak az origón naponta 12,7 cikk jelent meg migráns témakörben, ezek mindegyike negatív kicsengésű volt. A választások után az ilyen témájú cikkek száma drasztikusan visszaesett az origón, 5,3-ra.
A cikkek hitelét rontotta, hogy
Konkrét hazugságokkal is lebuktak. Előfordult, hogy a kép, amit egy cikkhez illusztrációként használtak, nem ott, nem akkor, nem abban a témában készült, csak az origo gondolta úgy, hogy egy párizsi képpel egy hat hónappal későbbi német eseményt kellene illusztrálni. Nem sokkal, azaz semmivel sem maradt le mögöttük a Tények, amiben egy 2015-ös dél-afrikai fosztogatásról készült felvételt adtak el 2018-as olaszországi migránsterrorként. Említhetnénk Bayer Zsoltot, a Fidesz kedvenc publicistáját, a lovagkeresztes gecizőbajnokot, aki egy 3 évvel ezelőtti belga tüntetésre mondta azt, hogy Párizs, ma, a Pesti Srácokat, akik egy Péter nevű magyar srácról írták, hogy Soros fiának amerikai pasija , esetleg a köztévét, amin már a saját anyagaikat is meghamisítják, ha egy nappal később egy másik értelmezést kell alátámasztani velük, és így tovább, a végtelenségig, itt, itt, itt, itt, itt, itt, nem ragozzuk, mert minek.
Az elmúlt hónapokban olyan helyreigazítások jelentek meg a kormánypárti sajtóban, amelyekből alkalmanként kiderül, hogy az eredeti cikkekből egy betű sem volt igaz. A pártlapok elleni sajtóperek megmutatták, hogy nem véletlen tévedésekről van szó, hanem a politikai fegyverként használt média rendszerszintű működéséről. A Fidesz és sajtója kihasználja a területen tátongó joghézagot: a választások megnyerésének fényében nem számít néhány millió forint perköltség és apró betűvel beismert hazugság. Pláne, hogy akkor sincs semmi, ha nem teljesítik a jogerős ítéleteket.
5. Úgy szórták a pénzt kormánypropagandára, mintha nem lenne holnap
A migránsriogatást és Soros Görgyöt a Sargentini-jelentés és a Magyar Hazára veszélyes brüsszeli rohadékok köre váltotta, a hangulat maradt, az uszító szlogenek dettó, és megint mi fizettük a révészt. A nem létező, de ettől még rém veszélyes Soros-tervre 2,5 milliárd forint elköltésével hívták fel a figyelmet, Judith Sargentini EP-képviselő ellen 6 milliárdért hangolták a népet, de jutott közel 5 milliárd a Magyar Turisztikai Ügynökségnek is. Összesen úgy 20 milliárdot tapsoltak el októberig a júniusban megszavazott 25 milliárdból, de nyugi, a kommunikációs hivatal 2018-as naptári évre számolt költése túllépte a 25 milliárdot, amiből 16,8 milliárdot a NER legújabb üdvöskéje, Balásy Gyula költhetett el.
6. A köztévé megint nem vett tudomást arról, ami az ablaka alatt történik
Amikor a 2006. október 23-i zavargások után a köztévét kiköltöztették a Kunigunda utcába, a döntés mögött meghúzódott egy olyan hátsó szándék is, hogy az intézmény kerüljön át a belvárosból egy olyan helyre, ahol védett az Országház környékére szervezett tüntetésektől, mert csak nem gyalogol tíz kilométert egy többezres tömeg az óbudai gyártelepek között, hogy azt üvöltsék hangosan, hogy Papp Dániel egy hírhamisító. Ami egyébként igaz is, papírja is van róla, a Kúria adta, de ettől még simán beültették az évi 90 milliárd forintba fájó közmédia igazgatói székébe. Mondjuk, elég sok mindent elárul a köztévé működéséről a brit Guardiannek nyilatkozó MTVA-dolgozó sommás véleménye arról, hogy Papp Dánielnek jó szokásához híven idén is sikerült hamisítani egy hírt: "Nyíltan hazudtunk."
A tüntetőkre vonatkozó spendírozás csak részben jött be, hiszen az év végi, "rabszolgatörvény-ellenes tüntetések" néven a történelembe bevonuló eseménysorozat keretein belül egy párezres tömeg csak kiment a Kunigunda útra, az élükön ellenzéki képviselőkkel és az eseményt folyamatosan közvetítő online sajtóval - miközben az MTVA ismét nem érezte közszolgálati feladatának, hogy beszámoljon az eseményekről. Amikor az ellenzéki képviselők behatoltak az objektumba (joguk volt hozzá), pánikba estek, és ahelyett, hogy beengedték volna Széll Bernadettéket a stúdióba, hogy 1,5 perc alatt felolvassák követeléseiket és hazamenjenek, befeszültek, és saját maguk kreáltak egy olyan szappanoperát, amiből még úgysem tudtak jól kijönni, hogy a követelésnek természetesen semmiféle törvényes vagy alkotmányos alapja nem volt. Amikor viszont az ellenzékieket az MTVA saját biztonsági cége hajította ki az épületből (szintén törvénytelenül), és mindezt élőben lehetett nézni a Facebookon, az a kevés szimpátia is odalett, amit esetleg addig éreztek a nézők az MTVA iránt.
Ami még az évben felkavarta az állóvizet:
Borítókép: az MTVA Kunigunda utcai székházához vonuló tüntetők 2018. december 17-én. Fotó: Bődey János / Index.