Egy év után tért vissza a nyomtatott Magyar Nemzet, miután a G-naptól kormánykritikussá vált újság Simicska Lajos oligarchától visszakerült a kormánypárt bűvkörébe. Az újság címlapján ezért is virít az, hogy Négy év után – annak a cikknek a címe, amelyben újra köszöntik az olvasóikat. Csak az érdekesség kedvéért hasonlítsuk össze az egy évvel ezelőtti utolsó előtti számot a mostani elsővel.
Mindössze két napot kellett várni a 2018-as választások után, hogy a Fidesz győzelmét követően Simicska Lajos bezárja médiafelületei egy részét, köztük megszüntesse a nyolcvan éve létező Magyar Nemzetet, amely a G-nap után erősen kormánykritikus hangnemre váltott. Ha nem nézzük az utolsó búcsúkiadványt, akkor tekinthetjük az április 10-i számot a legutolsó rendes lapszámnak, ezért ezt hasonlítottuk össze a most megszületett reinkarnációval.
A simicskás és az újra fideszes napilap közötti különbség már a címlapon is szembetűnik. A kötelező beköszönő vezércikk alatt vezetik fel azt a hisztérikus hangulatú cikket, amelyben Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány nemrég lemondott vezetőjének szavaira reagálnak, miszerint a jobboldali sajtó silány a kormánykritikus médiához képest.
Az első oldalakon látható cikkek alapján gyakorlatilag a hülye is észreveszi a különbséget a Simicska-féle meg a pártpropagandának szánt Magyar Nemzet között. Előbbi az első oldalain a választási káosszal, Vác alpolgármesterének nem túl ízléses ünneplésével, Vona Gábor visszavonulásával és azzal foglalkozik, hogy a Fidesz a választások után nekiront a sajtónak és az önkormányzatoknak. Emellett írtak az LMP-s belviszályról, az Együtt 150 millió büntetéséről, a CEU Bécsbe költözéséről és arról, hogy tömegek lépnének be a Momentumba.
Ehhez képest a vadiúj Magyar Nemzet első két oldala olyan, a kormánypropagandából már jól ismert témákat feszeget, mint:
Ami érdekes még, hogy a többi belső oldal tele van átvett MTI-s kishírrel, majd egy egész oldalas Boross Péter-interjú is helyet kapott, amelyben a volt miniszterelnökkel szó szerint kimondatják – rögtön a cikk legelején –, hogy örvendetes számára a Magyar Nemzet újbóli megjelenése, és hogy jelentős lehet a szellemi öntisztulás, bármit is jelentsen ez. Egyébként maga az interjú is erős, a kérdések a legkevésbé sem távolságtartók, a második szó szerint így hangzik:
Nem mindennapi az a gyűlölethadjárat, amit ellenünk rendeznek az unióban. Lehet, hogy az a vörös posztó számukra, hogy szilárd az ország és kormánya?
– szól az elfogultságát egy pillanatig sem leplező kérdés.
A külföldi híreket gyűjtő hetedik oldal semmi másból nem áll, mint három darab migránsos hírből. Az egyik azzal vádolja a nyugati országokat, hogy nem akarják hazaküldeni a szélsőségeseket, a másik a vallási jelképek viseléséről szóló svájci szavazásról, a harmadik pedig az uniós külpolitika összeomlásáról, amelyben természetesen közrejátszik a migráció is.
Ami látványos, hogy amíg a simicskás Nemzet 8–9. oldalain kizárólag választás utáni mérges és/vagy csalódott véleménycikkeket lehetett olvasni, addig a fideszes Nemzet ugyanezen oldalain kizárólag külpolitikai hírek és MTI-átvételek vannak. Aztán a valódi kemény vélemény a 11. oldalon jelenik meg. A nagy visszhangot kiváltó Varga István-nyilatkozatra adott, a címlapon már felvezetett reakció igazán páratlan a maga műfajában, hiszen Szánthó Miklós, az egyik legnagyobb fideszes álcivil szervezet, az Alapjogokért Központ igazgatója megy neki Vargának és a nem kormányközeli médiának olyan lendülettel, ami még a boldogult Magyar Időktől is szokatlan lenne.
A balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban – ellenkező esetben a megfélemlítés és fenyegetés hol burkolt, hol nyílt eszközeivel terrorizálja a más véleményen lévőket
– írja Szánthó az Egyesült erővel című publicisztikában, amelynek utolsó előtti mondata elég jól összefoglalja a kormány célját és véleményét a média központosításáról:
A cél márpedig világos: a progresszív gyökerű hírhamisítás, dezinformálás, a politikai korrektség elleni fellépés, a nemzeti-polgári oldal megerősítése, hogy a valódi konzervatív-keresztény gondolat ugyanolyan érvényességgel lehessen jelen a közéletben, mint a balliberális.
A 12–13. oldal a sikerpropaganda helye látszólag, mert a nagycikkekből megtudhatjuk, hogy a kiskereskedelmi üzletek forgalma 4,1 százalékkal nőtt, megérkeznek a megemelt fizetések a számlákra, 2250 milliárd forint ment a családoknak 9 év alatt, és a Budapest a világon a legjobb úti cél. Ami érdekes: egy rövidhírt az is megért, hogy a kormány kénytelen 23 milliárd forintot fizetni a Sodexónak. Ezzel szemben a simicskás Nemzet az MTVA választási műsorával, filmkritikákkal, apró kulturális hírekkel és Enyedi Ildikóval foglalkozott. A sikerszéria folytatódik a 14. oldalon is – még a BUX-index csökkenéséről is úgy írnak, hogy „Kedvező hangulatban csökkent a BUX-index".
Kulturális szempontból semmi eget rengető nincs, sehol egy kultúrharc vagy Kárpátia-albumkritika, ahogy a sportcikkeknek helyet adó oldalakon sem látni igazán izgalmas tartalmat egy Kiss Gergely-interjún kívül.
Ami érdekes még, hogy az új Magyar Nemzet az egy évvel ezelőttihez képest olcsóbb, 235 forint helyett 180 forintba kerül az újság, bár ennyibe került a nyomtatott Magyar Idők is. Szintén érdekesség még, hogy
az új Magyar Nemzetben egyetlenegy darab reklám sincs.
Online egyébként úgy néz ki, hogy az Mno.hu át van irányítva a Magyarnemzet.hu linkre. Ezen az oldalon van egy külön archívum a korábbi Nemzet-cikkekből, de nem lehet keresni bennük, csak ömlesztve van 20 ezer oldalnyi cikk. Ennek köszönhetően a régi MNO-cikkeket nem lehet megtalálni, hiszen megváltozott az URL-jük, viszont rendesen megkeresni sem lehet ezeket az archívumban. Ráadásul a szövegeket ömlesztve öntötték be az új archívumba, elvesztek a képek, a linkek, a beágyazások – ilyen durván újság még nem bánt el saját múltjával. Ezt a kulturális veszteséget csak részben ellensúlyozza, hogy az Arcanum felületén 2016-ig továbbra is hozzáférhetők legalább a régi nyomtatott lapszámok. A magyaridok.hu viszont önmaga archívumává változott, a mai naptól kezdve nem frissül többet.
FRISSÍTÉS: Olvasónk hívta fel rá a figyelmet, hogy létezik egy módszer, amivel a régi tartalmakhoz a lapozgatásnál könnyebben hozzá lehet férni. A kereső alapműködésben beállítottak egy féléves időkorlátozást - vagyis jelenleg 2018. augusztus 6. a kezdődátum -, vagyis ha átírjuk ezt a dátumot (vagy az url-ben az időre vonatkozó tagot), akkor a korábbi találatokat is kidobja. A fenti jelenség egyben azt is bizonyítja, hogy szándékosan tették a 2018 előtti anyagokat nehezebben megközelíthetővé.
A nap folyamán egy közlemény is kikerült ezzel a szöveggel: "A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük."
(Borítókép: Aradi László / Index)