Figyelem, a cikk nyomokban szpojlert tartalmazhat!
Egyikünknek majd le kell kapcsolnia a villanyt ezen a lepratelepen.
Mi a siker? Ha építési vállalkozóként elértük azt a magasságot, ahol már megengedhetjük magunknak, hogy jobb emberré váljunk? Ha anyaként és feleségként megpróbáljuk lélegeztetőgépen tartani a kihűlt házasságunkat, pedig a férjünk menthetetlen szerencsejáték-függő? Ha apaként és férjként el tudjuk intézni, hogy a bank ne vigye el a tetőt a fejünk fölül? Ha tizenéves lányként nem mindennap ver félholtra minket a szétkokózott pasink vagy a panelban tengődő apánk?
Vagy az, ha így négyen, egymás mellé sodródva, a véletlenek összjátékának köszönhetően elkövetjük a tökéletesnek hitt bűntényt?
Az HBO Europe új sorozata, a Siker (Uspjeh) Zágrábban játszódik, de majdnem mindegy, hol vagyunk. Adria-régió? Poszt-Jugoszlávia? Balkán? Ez nem a képeslapokról visszaintegető matróz a türkizkék tengeren, sehol egy Zastava, a kocsmában turbófolk helyett house lüktet, de még egy burekot vagy néhány csevapot sem esznek benne. (Ajvárral és kockára vágott vöröshagymával, hvala lijepo.)
Oscar-díjas rendezőre bízták az első évadot, ráadásul olyan emberre, aki nagyon jól ismeri a térséget. Danis Tanović Boszniában született, a szarajevói művészeti akadémia hallgatója volt, amikor 1992-ben a szerbek ostrom alá vették a várost. A háború miatt félbe kellett szakítania tanulmányait, és jobb híján haditudósítónak szegődött. Néhány évvel később leforgatta a Senkiföldje című filmet (Ničija zemlja / No Man's Land), amiért 2001-ben megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart és a Golden Globe-ot is.
Danis Tanović tudja, mi a siker. De vajon képes-e átadni a receptjét?
A sorozat Horvátországát átjárja a korrupció. Új lakónegyed épül a Szávánál, a fő beruházó a farkasmosolyú, gátlástalan Lujo Kralj (Borut Veselko), akinek már a nevében is benne van, hogy ő a király, és nem szereti fölöslegesen herdálni a pénzét, értsd: az olcsóbb, de gátszakadással fenyegető terveket nyomná át a városi tanácson. Ebben akadályozná meg Haris, az építési vállalkozó (Uliks Fehmiu), akinek valamilyen rejtélyes okból felébredt a lelkiismerete, és felveszi a kesztyűt az egydimenziósra fazonírozott rosszak ellen.
Vinka, a fásult anyuka (Iva Mihalić) áldozatként keveredik az ügybe, brutálisan összeverik a lánya szeme láttára, így akarnak nyomást gyakorolni a férjre, aki a tanácsban betöltött pozíciója révén képes elrugdosni a projekt útjába kerülő göröngyöket.
A négyes fogat két kevésbé szimpatikus tagja az öntörvényű Blanka (Tara Thaller) és a lúzer Kiki (Toni Gojanović), aki öt rész elején egy színpadról magabiztos coachként osztogatja az észt. Ez a dramaturgiai elem az elején még szájbarágós, de később elhalványul a funkciója, sőt, a sorozat végére teljesen eltűnik. Az ötödik főszereplő Kalić nyomozó, akinek a karaktere emlékeztet az Aranyélet Jakab Erikáéra azzal a lényeges különbséggel, hogy ő nem mozgatja a szálakat, hanem többnyire csak sodródik az eseményekkel.
Többet elárulni már tényleg szpojler lenne, de a sztori működik, kisebb felszínességei ellenére elvisz, leköt, időnként letaglóz.
A közeg egy fejlődő kelet-európai nagyváros, ismerős a miliő, itt élünk. (Vagy nem.) Lehetne a díszlet Pozsony vagy Varsó, Bukarest vagy Szófia, de akár Budapest is. Egy kisebb, kevésbé csillogó Budapest. Az átlagemberek középkategóriás nyugati, japán vagy dél-koreai kocsikkal járnak, a gazdagok SUV-val, reggelente nagy a dugó a hatsávos hídon. Fent, a Rózsadombon lakik a felső tízezer és a maffiózó brigád, lent éldegél a szomorú, frusztrált plebsz.
A férfiak többsége döbbenetesen, néha egysíkúan bunkó és erőszakos. Szinte percenként záporoznak a fizikai és verbális pofonok, és nagyon tartottam attól, hogy Tanović ezt az egészet egyetlen vállrándítással ráfogja a kollektív háborús traumára. De nem így történt.
A Siker nem a moziban egyébként is ezerszer feldolgozott polgárháborús múlttal foglalkozik, ez a már negyedszázada szabad és független, újjáépült ország lakóinak útkeresése. Sokan elmentek innen: becslések szerint csak Németországban és Ausztriában majdnem félmillió horvát dolgozik. A fővárostól alig hetven kilométerre délre, Glina környékén reménytelen szegénységben élnek az emberek. Az Index.hr sorozatot is készített róluk Láthatatlan Horvátország címmel.
Az epizódok végén a kamera lassan emelkedni kezd, felülről látjuk a várost, a helyet, ahol élünk, és amíg a kirakós összes darabja a helyére nem kerül, a régi jugoszláv sláger azt ígéri, hogy a reggel mindent megváltoztat.
Index-értékelés: 8/10.