Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTollas nők, csillámporos éjszakák
További Múlt-kép cikkek
A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.
Élénken él az emlékezetemben édesapám 1960-as évekből származó Gazdálkodj okosan! társasjátéka. Volt egy mező, a mulatásé – aki arra lépett, 800 forintot kellett fizetnie. De ha mégis elkerülte, egy úgynevezett szerencsekártya még odairányíthatta ezzel a szöveggel: „Mulatni szeretnél? Nos, tessék! Lépj a 9-es mezőre, és fizess 800 forintot!” Gyerekként ezt a kártyát katasztrófaként éltem meg, bezavart a tervembe, hiszen lakásra vagy pingpongasztalra gyűjtöttem a játékban. Mulatságra semmiképp, pláne nem ilyen drágán. A 800 forintban megállapított pénzherdálás talán annak volt egyfajta burkolt üzenete, hogy az ország vezetése 1945 után nem igazán preferálta az éjszakai életet. Pedig nemcsak a boldog békeidőkben, de a két világháború között és után is sokan vágytak szórakozásra, hogy ezáltal a rideg valóság valamelyest elviselhetővé szelídüljön. A mulatásnak a század elején és utána is a felkent műintézményei voltak. A szórakozás utcája a múlt században a Nagymező volt, melynek egy részét pesti Broadwayként is emlegették. Itt üzemelt a harmincas években a Moulin Rouge kabarékkal és revüműsorokkal a repertoárján, ahol fellépett többek között Alfonzó, Komlós Juci, Dajka Margit, a két Latabár, Feleki Kamill és Kiss Manyi is. A háború után Budapest Kávéház, majd Budapest Táncpalota, a hatvanas évek végétől pedig ismét Moulin Rouge néven működött egészen a rendszerváltásig.
A harmincas években tett szert nemzetközi hírnévre egy másik jelentős műintézmény, az Arizona mulató. A műsor nem a helyi és korabeli celebritásokra épült, nem függött a nyelvtől, a verbalitástól, ezért a külföldiek is előszeretettel látogatták, illetve Budapest krémje is szívesen mulatott a falai között. Az átlag fővárosinak persze az árak és az a fajta pompa, ami ott tetten érhető volt, az idegen hangzású nevet viselő girlökkel, a süllyeszthető páholyokkal, megannyi innovációval és csillogással, elérhetetlennek bizonyult.
E letűnt világ hangulatára egyre kevesebben emlékeznek, a nagy idők szemtanúi sorra távoznak, a legendából megmaradt morzsák, hangulatok könyvekből és a régi idők tanújaként mindenütt jelen levő MTI-fotósok munkájának segítségével idézhetők fel. Fotók ugyan vannak, az életérzés, a miliő azonban rekonstruálhatatlan, amit bizonyít, hogy a 21. század elején eredeti pompájában felújított Moulin Rouge 400 előadás után bezárni kényszerült, majd ezután diszkóként működve sem volt képes beírni magát a mulatás legújabb kori történelemkönyvébe.