A két háború közti időszak egyik legsikeresebb és talán legnagyobb hatású fotósa. 1934-ben megkapta a londoni Royal Photographic Society Emerson-plakettjét, 1938-ban az American Photography Yearbook 13 424 kiállító művésze között az ötödik helyet foglalta el.

A II. világháború alatt munkaszolgálatos; 1945-ben a mauthauseni lágerből került haza. 1950-ben tizedmagával létrehozta a Fotókollektíva munkaközösséget, amelyet 1951-ben államosítottak, felszerelésével együtt beléptették a Magyar Fotó Állami Vállalathoz. 1956-tól az MTI fotóriportereként dolgozott.

Sok amatőrt és hivatásos fényképészt tanított. Ő indította el pályáján Csörgeő Tibort, Szöllősy Kálmánt, Járai Rudolfot is. 1947-ben a Nemzetközi Amatőr Fényképészek Világszövetségének egyik magyarországi igazgatója; 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja, 1960-ig elnöke volt. A MÚOSZ fotószakosztályának elnöke; 1962-től a NUSZ fotóriporteri szakosztálya elnökségi tagja.