Ha ön ezt a cikket olvassa, akkor rendelkezik mobiltelefonnal, laptoppal, tablettel vagy asztali számítógéppel, van internetelérése, az otthonában pedig feltehetően van fürdőszoba, és egy mosógép is megbújik valahol. De hogy mostak nagyanyáink vagy dédanyáink?

A felső középosztály tagjai mosónőt hívtak heti rendszerességgel, aki a cseléd felügyeletével és segítségével mosta tisztára a szennyest. Ahogy József Jolán visszaemlékezésében olvashatjuk:

Egy reggelen az öreg Gálic néni eljött Mamáért. A két asszony kopott kendőbe bugyolálva, karjukon vödörrel, a vödörben súrolóronggyal és súrolókefével, a csikorgó hidegben kiállt a „placcra” a Deák Ferenc téren, a többi napszámos asszony közé. Itt, a munkapiacon válogattak a nagyságák maguknak mosónőt. Az üzletek és irodák innen hívtak súrolóasszonyokat, rendszerint éjszakára, hogy a nappali üzletmenet meg ne akadjon.

A kevésbé szerencséseknek maradt a patak, a mosóteknő, a lúgban ázó kezek, a sparhelten kifőzött pelenkák és zsebkendők. És maradt a vasárnap illúziója, hiszen a vasárnapi mise előtt és után is volt mit tenni otthon.