155 éve, 1866. augusztus 9-e óta van Magyarországon állatkert. A budapesti Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégibbjeinek, a ma is létező intézmények közül csupán 25 fiatalabb a Városligetben találhatónál.

Bár a vadállattartás már évszázadokkal korábban megjelent Magyarországon, a reformkorban merült fel először gondolata, hogy létesítsen egy nagy állatkertet Pest. A Fővárosi Állat- és Növénykert akkor még Pesti Állatkertként végül 1866 nyarán nyitotta meg kapuit, az ötszáz lakó legtöbbje a Kárpát-medence élővilágából került ki. Első igazi különlegesség Erzsébet királyné ajándéka, a zsiráf volt, de érkeztek Schönbrunnból papagájok és barnamedve is. A medvék azóta is állandó lakói a Városligetnek.

Az állatoknak sokkal kevesebb bemutatótér jutott, az állatkert ugyanis inkább volt akkoriban egy nagy közparkhoz hasonló létesítmény. Az állatkertben éppen ezért többször megfordultak távoli népek is, köztük például egy afrikai törzs, amely a millennium évében hetekig sátorozott a Városligetben.

A két világháború súlyosan megrongálta a budapesti állatkertet és a lakókat is megtizedelte. A nyomorúságos körülmények azonban a világégés után is megmaradtak az állatok számára, a szocializmusban ugyanis mennyiségi elvek vezérelték az állatkert irányítóit, így összezsúfolva, nem megfelelő körülmények között tartották a bemutatott fajokat. Erre 1958-tól a veszprémi állatkert pozitív ellenpéldaként szolgált, a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, főleg Kasza László igazgató munkájának köszönhetően hatalmas felelősségtudattal viszonyult az állattartás iránt, tanácsaival pedig segítette a többi vidéki állatkertet is.

Az állatkert látogatói 155 éve imádják a különleges fajok látványát, a lakók pedig viszonozzák az érzést az állatkerti látogatók iránt. A pandémia okozta lezárások alatt például az oroszlánfókák vagy a páviánok kifejezetten szomorúak voltak, amiért nem produkálhatták magukat közönség előtt.