Több vidéken a locsoláshoz tartozott a vesszőzés is, melyben szintén a lányok részesültek, mert ilyenkor az volt a szokás. Emiatt később senki sem fordult pszichoanalitikushoz, és feljelentést se tettek zaklatás, lelki és testi megaláztatás miatt, hanem térültek-fordultak, és már hozták is a hímes tojást. A legényeket be is invitálták, hiszen nemcsak a lány volt ünneplőben, hanem a terített asztal is. Ettek, ittak a fiúk, aztán mentek a következő lányos házba.

A locsolkodást persze városon is erős lelkesedéssel űzték még néhány évtizeddel ezelőtt is. A kis legényeket édesanyjuk ünneplőbe öltöztette, édesapjuk feltarisznyálta egy kölnivel töltött palackocskával, Erre a célra lehetett kapni kifejezetten húsvétra szánt, műanyagból készült, utántölthető locsolóflaskákat is.

Ameddig nagyon fiatal a családi név tovább vivője, az apjával, nagyobb fiútestvéreivel indul locsolókörútra. A nagyobbacska sihederek már egyívású csapatba verődve járják végig az összes címet, ahol valaki ismert egy nőt.

Egy időben a lányok nyilvános, vagy titkos versenyben voltak egymással, kihez jön több locsoló. Emlékezetes vendégváró falatokkal és szebbnél szebb hímes tojásokkal jutalmazták azokat, akik locsolójukkal azon a tavaszon is megakadályozták, hogy elhervadjanak.

Ma sokan előre tisztázzák férfi ismerőseikkel, hogy húsvéthétfőn biztosan nincsenek otthon, vidéken vannak, vagy Srí Lankán, de semmiképp sem olyan helyen, ahol meg lehetne őket locsolni. Mert utálják az egészet, főleg azt, amit a hajukra öntöznek ilyenkor. Aki mégse menekülne el, és vállalja, hogy lány létére segít megőrizni ezt a több évszázados hagyományt, azt

hogy saját hatáskörükben mérsékeljék a sokak számára nehezen tolerálható kölnikoktélillatot.

Nem ritka a locsolkodásnak egy határozott anyagias síkja is, hiszen az anyukák, nagymamák a legtöbb házban, lakásban oda-odanyomnak egy kis pénzt is a legénykék zsebébe, egyfajta jutalom gyanánt. A hagyománytisztelő fiatalkorú üzletemberek a nap végén elégedetten számolják össze zsákmányukat: a tojásokat, cukrot, csokit és a bankót.

Fontos eleme a locsolásnak a vers. Vannak hagyományosak is, de sok tréfásat, és nem kevés számú, a csak tizennyolcas karikával közölhető lányöntöző rigmust is elszavalnak a locsolók kölnijükkel a kezükben.

A vicces, vagy határozottan pajzán versikék többnyire azért a locsolókörút második felében hangzanak el. 

Ha mindenütt csak két centilitert nyal be a legény – az ilyet meg kell becsülni, mert kevés van belőlük –, a tizedik lányos háznál már határozottan szalonképesnek tart olyan rímeket is, melyeket más körülmények között nem merne felnőtt nők társaságában elszavalni.