Az 1340-ben, Csehországban született pap, IV. Vencel király feleségének udvari gyóntatója volt. A legenda szerint egyszer a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, de terve nem jött össze, ezért a papot a Moldvába ölette. Az állítják: amikor a teste elmerült, öt csillag bukkant fel a vízből (ez lett János egyik attribútuma). A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el, ahol főleg kultusza kezdetével párhuzamosan, a XVI–XVII. századtól kezdtek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni.

Az ilyen feljegyzések iránt fogékonyak bizonyosan átugorják azokat a klasszikus részeket, miszerint amikor a protestánsok elfoglalták a templom felét, és sikertelenül el akarták távolítani a holttestet, olyan tragédiasorozat vette kezdetét, amelynek végére valamennyi sírásó szörnyűséges halállal lakolt. Az azonban még a szakirodalomban járatosak számára is meglepő lehet, hogy a jezsuita ellenreformációs misszionáriusok, amikor János szentté avatását kérték, döntő bizonyítékként azt hozták fel, hogy tetemének feltárásakor épen került elő a nyelve, és eleven piros színűre változott, amelyet azóta ereklyeként tisztelnek és gyakran ábrázoltak is.

Nepomuki Szent Jánost a magyar népnyelv többfelé Jánoskának hívja. A XVIII. század szentjei közül az ő tiszteletére szentelték a legtöbb új templomot, kápolnát, oltárt. Szobrai az egész országban láthatók, főleg hidak mellett, vizek szélén állnak, de megtalálhatók házak homlokzati fülkéiben is.

A legismertebb, nevéhez köthető magyarországi népszokás a bajai Jánoska-eresztés vagy Jánoska-úsztatás, amely a tavaszi szokáskör egyik hagyománya volt, ahogy ma mondanánk, remek alkalom a mulatozásra. A vízi felvonulás elsődlegesen Baja vizes embereihez, a vízimolnárokhoz és a halászokhoz kötődött. A folyón a védőszent faszobrát zenés vízi körmenettel a városközpontig úsztatták (eresztették), ahol aztán hosszan tartó mulatság vette kezdetét, a környékbeli halászok friss fogásaiból is bőséges volt a kínálat, de a csúcspont kétségtelenül a bajai halászok által elkészített János-napi halpaprikás felszolgálása volt.

Ma már inkább turistaattrakció a Jánoska-úsztatás, ahogy skanzenbe került az egész halászati szakma. Ezt felgyorsította, hogy 2016. január elsejétől tilos az üzemszerű, kereskedelmi célú halászat a magyarországi élővizeken, így a Dunán, a Balatonon és a Tiszán is. A dunai halászat megszűnésekor a szakemberek 240 halászcsalád megélhetéséért aggódtak.

Azon kevesek, akik ma mégis halászatból tartják fenn magukat, be kellett lépjenek a Magyar Országos Horgász Szövetség tagjai­ közé. Ma már az öreg (kis)halászok számára a legfontosabb a hagyományok ápolása, a természeti szépségek megismertetése és védelme, valamint a tudás átadása a fiataloknak. Mára kevesek kiváltsága maradt a kece, a varsa vagy a dobóháló használata, de még kevesebben tudják, hogy mi a gyalom, a métháló vagy a tapogató.