Sanyi, vegyed fel a tornagatyádat, a tornacipőt, aztán csapd a hónod alá a nagyobbik feszületet, és irány a tó! Miért, miért? Mert szellemet kell űznünk! Fussál utánam, én megyek előre a biciklivel. Meg kell találnunk azt a tornatanárt.

Kukucskálok a kerítésen, és erősen hányom magamra a keresztet. Nem értem, mi történhetett! Tán az éjszaka elvittek az ufók, és véletlenül rossz időzónába hoztak vissza? Csak így lehetséges, hogy az iskola udvarán a volt szeretőmet látom, aki éppen tornaórát tart egy csapat gyereknek. Kikotrom a cekkerem aljáról a szemüveget, felveszem, de így is csak őt látom, Lajost, a tornatanárt, akivel jó negyven éve volt egy kis afférom.

Csak azt nem értem, miként lehetséges, hogy bár azóta eltelt négy évtized, ő semmit nem öregedett. Uram Jézus, lehet, hogy tényleg visszapörgött az idő kereke, amíg kicsit nem figyeltem? Belátom, tegnap sokat ittam Rózsi barátném pálinkájából, de annyira csak nem rúghattam be, hogy huszonnégy óra elteltével is hallucináljak. S ha nem képzelődöm, akkor csak az lehetséges, hogy valahogyan visszakerültem a múltba, ahol Lajos és én is húszévesek vagyunk.

Az egyébként tízperces sétautat most legfeljebb ha hét perc alatt sikerült megtennem hazáig, úgy rohantam. Arra gondolok, ha az uramat, Sanyit is húszévesen és józanul találom itthon, megvan a bizonyíték az időutazásra. Sanyi, Sanyi, gyere már elő, hol kódorogsz? Hiába ordibálok, semmi, mintha elnyelte volna a föld. Eszembe jut a pettyes ruhám, amit jó negyven éve vettem, az volt a kedvencem. Nincs szívem megválni tőle, azóta őrizgetem. Befutok a szobába, kiveszem a szekrényből, hogy felpróbáljam. Ha rám jön, tuti, hogy újra húszéves vagyok. Azóta ugyanis legalább tíz kilót híztam. Belebújok, a cipzárt a tükör előtt akarom felhúzni. Nagy levegőt veszek, belenézek az előszobatükörbe. Semmi kétség, hatvanéves vagyok, nem pedig húsz. Az a nyavalyás cipzár meg szétszakad, amikor fel akarom húzni. Leroskadok az ágyra, és arra gondolok, ha nem mentem vissza az időben, nagyon nagy a baj, ugyanis Lajos jött vissza hozzám, aki már tíz éve halott. Az, hogy most is fiatalon látom, csak egy dolgot jelenthet: hogy kísértet. A kísértetek pedig miért szoktak visszajönni? Hogy bosszút álljanak. Azt is sejtem, Lajos mit akar itt a faluban. Jaj, csak az én Sanyim meg ne tudja, mert akkor nekem végem!

Friss házasok voltunk az urammal, amikor a faluba új tornatanár érkezett. Veszett jóképű volt, minden férfit lepipált. Akkoriban az iskolában voltam konyhai kisegítő. Lajos igen jól bánt a gyerekekkel, a szülők is a tenyeréből ettek. A nebulók még a futást is szerették, ha az új tornatanár dirigálta őket, pedig előtte a focin kívül nemigen akartak mást csinálni, Lajos elődje sokszor panaszkodott emiatt. Az új tanerőért mindenki rajongott. A tanárnők a kegyeit keresték, az özvegyek kacsát, disznótorost vittek neki ajándékba. Miki doki meg panaszkodott, hogy mióta Lajos betette a lábát a faluba, neki kevesebb nő és olcsóbb ajándék jut. Egyik délután épp az asztalokat törölgettem az ebédlőben, amikor az új tornatanár odajött hozzám. Azt kérdezte, maradt-e tea. Úgy mosolygott, hogy rögtön tudtam, nem csak inni akar. Az uram épp abban az időben kapott rá a piára, és hát erősen elhanyagolt. Nem csoda, ha a harmadik csupor tea után elgyengültem. Beosontunk Lajossal a tornaszertárba, aztán ledőltünk az egyik matracra. Jaj, hát az olyanokat csinált, amiről korábban nem is hallottam. Ezután még párszor benéztünk a szertárba, de aztán az egyik misén a plébános a prédikációja alatt épp rám nézett, amikor a paráznaságról beszélt, és hát ettől nagyon megijedtem. Arra gondoltam, mindent tud, s abban is biztos voltam, hogy ezek után elkárhozom. Hogy csillapítsam háborgó lelkiismeretemet, aznap este az uramnak is megengedtem, hogy felhajtsa az otthonkámat. Elég az hozzá, hogy kilenc hónap múlva megszületett a lányom. Olyan piros pofikája lett, mint az uramnak, de a füle szakasztott Lajosé volt. Néztem a kiságyban, és találgattam, kihez hasonlít jobban. Egyik nap biztos voltam benne, hogy Sanyi az apja, másnap viszont attól rettegtem, hogy lebukom, ha az uram meglátja, hogy a lányom lába épp olyan görbe, mint a tornatanáré. Ráadásul Lajos balkezes volt, amit csak a hülye nem vett észre, ugyanis a sípját és a söröskorsót is mindig a bal kezében tartotta. Amikor a lányom első osztályos lett, kiderült, hogy mindkét kezével ügyesen ír, de a ballal biztosabban formálja a betűket. A tanító nénije erre külön felhívta a figyelmet az első szülői értekezleten. Lajos ezt követően számolni, majd gyanakodni kezdett. Folyamatosan azt állította, hogy ő a gyerekem apja. Egy szülő megérzi ezt – mondta, pontosan azt megelőzően, hogy megfenyegetett, mindent elmond Sanyinak, ha eltiltom a lányától. Abban az időben még nem voltak olyan flancos vizsgálatok, ahol megállapíthatták volna, ki is a lányom vér szerinti apja. Éveken keresztül rettegtem, aztán egyszer csak Lajos váratlanul elköltözött a faluból, többé nem láttam. Ismerősök mesélték pár éve, hogy halálra gázolta egy autó. Nem én voltam, esküszöm! Bevallom, többször eszembe jutott az elmúlt negyven esztendőben, hogy kiderítsem, kitől van a nagyobbik gyerekem, de végül mindig elvetettem az ötletet. Maguknak nem akarok hazudni, féltem az igazságtól. Mert ha a lányom Lajostól van, és az kiderül, az uram engem agyonüt. A nagyanyám a boldog tudatlanságra esküdött, valahogy én is így voltam ezzel az üggyel.

Mostanáig nyugodt voltam, ám hogy újra előkerült Lajos, vagyis a szelleme, félek, le akar buktatni. Szerintem bosszút akar állni, amiért elszakítottam tőle a lányát. Mert hát ő biztos volt az apaságban. Istenem, mit tegyek? Valahogy el kell űznöm a faluból a kísértetet.

Napok óta az internetet bújom, szellemirtókat keresek. Akiket találtam, vagy aranyárban dolgoznak, vagy csalók. Ezt a kommentekből lehet megtudni. Ugye milyen modern vagyok, hogy ilyen dolgokat tudok? Az unokám, Virdzsike mindenről kiokosított. Mama, mondta, mielőtt kihívod azokat a szerelőket, mindenképpen nézd meg az interneten, mit írnak róluk. Ha sok a rossz vélemény, inkább keress másokat. Hát persze, keresek új szerelőket, válaszoltam, mert ugye nem mondhattam el neki, hogy valójában szellemirtókat kajtatok, hogy kinyírassam az egyébként már halott nagyapját. Mármint az igazit, a tornatanárt. Ha tényleg ő az igazi. Közben azt is kifigyeltem, hogy a szellem, miután befejezte a tanítást az iskolában, mindennap a tópartra megy, és egész este ott bolyong. Csakis a lelki üdvét keresheti, nincs kétségem. Vagy azon töpreng, hogy buktasson le az uramnál. Miután napokig rettegésben éltem, zseniális ötletem támadt. Lehet, hogy Rózsi maradék pálinkájától lódult meg a fantáziám, de kitaláltam a tutit. Arra jutottam, hogy ha már nincs a környéken megbízható kísértetelűző szakember, én magam veszem kézbe a dolgokat. Az uramnak mostanában semmi dolga, így hát utasításba adtam neki, hogy keressen az interneten olyan videókat, ahol szellemet űznek ki, és ha már megnézi, tanulja is meg. Sanyi, ez most fontosabb, mint a vízen járó tanfolyam volt, mondom, miközben lelkesítőként kitöltök neki egy felest meg egy pohár sört. Figyelj ide, a falut megszállta egy gonosz szellem. Mindenki azt hiszi róla, hogy ő az új tornatanár, de én tudom, hogy egy kísértet. Honnan, honnan? Onnan, hogy okos vagyok. Ez a szellem képes mindenkit befolyásolni, ráadásul hazugságokat terjeszt. Gondolj csak bele, ha esetleg elkezdi híresztelni, hogy megfogadtad, többé be nem teszed a lábad a kocsmába. Hát mi lesz akkor? Láttam, hogy elkerekedett Sanyi szeme. Egy újabb feles után azt mondta, vállalja a szelleműzést, mit neki egy halott tornatanár, ha a múltkor online képzés után feltámasztotta a fehér egeret. Na ugye, mondom neki, ez a jó hozzáállás. Miközben a régi pöttyös ruhámat derékban kiengedem, és beletoldok egy jó nagy pluszdarabot, azon gondolkodom, a szelleműzést élőben közvetítem majd a Facebookon, hadd terjedjen a Sanyi csodái programsorozatunk híre. A Covid miatt úgyis egyre kevesebb a panziónk fizetővendége, meg hát Juciék is felújították a fürdőszobájukat, betettek valami dzsakuzzit, azóta mindenki náluk akar megszállni. Azt azért még kiderítem, miből tellett nekik erre. Az APEH-nak már írtam, remélem, megpiszkálják a gyanús ügyeiket. A szelleműzésről meg szólok most is annak a nyafka kis híradós nőnek. Ha adok neki zsebbe egy tízezrest, mint a múltkor, simán megvágják úgy a felvételt, hogy Sanyi csodatevőnek látsszék.

Na, a végén még jól is jön nekünk ez a szemét Lajos.

Sötétedés után Sanyit tornacuccba öltöztetem, és a kezébe adok egy nagy feszületet. Ha már szerepel, legyen stílusos. Én biciklivel gurulok előtte, ő meg futva jön, ezt már veszi a tévéstáb, a híradós nő azt mondja, ezt jól kitaláltuk, neki sem jutott volna eszébe ütősebb vágókép. Ráadásul kivezényeltem a tópartra az összes unokámat és a barátaikat, egy kis zsebpénzért hajlandók voltak ők is mackóruhába öltözni, mintha tornaórára készülnének. A kis Zénó megállás nélkül karkörzéseket csinál, a haverja meg kihozott két súlyzót, azokat emelgeti. Belenéz a kamerába, pózol. Alig telik el öt perc, megjelenik Lajos. Ahogy mindennap, most is komótosan sétál a tó körüli betonúton. Félek, hogy megzavarja ez a sok tornázó gyerek, de ő csak odainteget nekik, és megy tovább. Sanyi felkészül. Hiába faggatom, mit akar tenni, nem árulja el, azt mondja, nagyon figyeljünk, mert olyat látunk, amit még soha. Aztán fokhagymafüzért vesz elő a zsebéből, a nyakába akasztja. Azt motyogja, látta, hogy jó a gonosz ellen. A következő pillanatban laposüveg van a kezében, a pálinkával lelocsolja a feszületet, aztán meggyújtja. Veszettül lángol. Ez jól mutat majd az esti felvételen, mosolyog a tévés. Sanyi ezután nekiiramodik, erősen fut Lajos után. Azt ordibálja: Távozz tőlünk, te eltévedt lélek! Addig szerencsétlenkedik, amíg a lángoló feszülettől meggyullad a tornagatyája. A tornatanár hátrafordul, odarohan az uramhoz, és belöki a tóba. Segítség, megfulladok, nem tudok úszni!, üvölti Sanyi, és a kezében lévő feszülettel hadonászik, amit fuldoklás közben sem ereszt el.

Pillanatokon belül óriási fénycsóva vetődik a tóra. A víz közepéből egy férfi emelkedik ki, Sanyi felé tart. Jobb kezével megragadja, és kihúzza a partra. Ahogy kiérnek, látom a görbe lábát és azt is, hogy bal kezében söröskorsót tart. Még így őszen, ráncos arccal is felismerem az egykori szeretőmet, Lajost. Sanyit lefekteti a gyepre, meghúzza a korsó sört. A parton álló fiatal tornatanár azt üvölti: apuka, hát visszajöttél? Sanyi percekig mozdulatlanul fekszik, szeme felakadt, a tévések közelről veszik, remélik, lesz egy hullájuk az esti híradóban. Aztán az uram hirtelen feláll, rálép a tó vizére, nem süllyed el. Hangosan kacag, aztán azt ordítja, hol az a szellem a sörömmel, hozza csak ide, egészen kiszáradt a torkom ebben a nagy feltámadásban.