Kávé, azaz Komor Vilmos köztudomásúlag a legstílusosabb üzletkötő a cégnél vagy a házban, de lehet, hogy az egész városban. Mindig öltönyt hord, ehhez a rendelkezésére áll néhány téli, nyári és átmeneti időszakra való elegáns szett is. A zakó alatt természetesen mellényt visel, ingei kifogástalanok, nyakkendői artisztikusak, cipői diszkréten drágák. Vastag szivarokat szív, ha olyan alkalom adódik. Alkoholt szintén ilyenkor fogyaszt. Mértékkel és ragaszkodva a minőséghez. Mindezen külső leplek egy középmagas, enyhén túlsúlyos testet ékesítenek. Arcát gondosan borotválja, nem túl tolakodó, de azért hangsúlyos férfiparfmmel teszi a szaglószervek számára is egyértelművé, hogy nem akárkiről van itt szó.

Modorát illetően leginkább a nyájas jelző a legmegfelelőbb. Természetesen nem tökéletes ember, sőt a szó hétköznap használatos értelmében talán kicsit gonosznak tűnik, legalábbis ami a munkamódszereit illeti. Bármit is árul ügyfeleinek, legyen szó biztosításról, üdülési jogról vagy – mint ez korábban gyakran megesett – különféle, piramisrendszerben forgalmazott termékekről, ellenállhatatlan kedvességével, együttérző intelligenciájával, folyamatos igenekre épülő tárgyalási technikájával szinte biztosra mehet.

Tehetsége különösen telefonon lenyűgöző. Gyakran előfordul, hogy a cég ifjabb alkalmazottai öntudatlanul is körbeállják Kávé asztalát, és áhitatosan gyönyörködnek verbális mutatványaiban. Ilyenkor a hanghordozása is megváltozik, a fiatalok definíciója szerint előveszi a „kislányhangját”, és szinte már a vonalas telefonon keresztül is látható könnyeket ejtve követi mélységes együttérzéssel az aktuális ügyfél problémáit.

Miután azok egy részét megoldja az épp forgalmazott termék eladásával, leteszi a telefont, és csibészes arckifejezést öltve rikkant fel: „Ez a paraszt is megvót.”

Ha nagyon elégedett, néha mindezt részletesen is kifejti: „Kifogva, kibelezve, megsütve, megéve és alul kinyomva.”

Egy ideje azonban mintha valami megváltozott volna körülötte. Barátai – ha vannak ilyenek –, továbbá tisztelői, rajongói, valamint ellenfelei is tapasztalták, hogy Kávé már nem a régi. Néha kifejezetten kedves, sőt előzékeny munkatársaival. Érezhetően ritkábban gúnyolta ki tapasztalatlan, kezdő kollégáit is. Az pedig már-már ijesztő, hogy az ügyfelek horogra akasztása után sem lehetett feltétlenül érezni rajta a rá korábban oly jellemző kegyetlen vadászi örömöt.

Egy újonc lány szúrta ki, hogy Kávé sohasem elhanyagolt frizurája az utóbbi időben gyakorlatilag naprakésszé vált. Mintha hetente hatszor járna fodrászhoz. A fogyasztóvadász-szakma ifjú titánjai számára egyértelmű volt, hogy példaképük összes titkát ismerni akarják, és azt is tőle tanulták, hogy a sikerhez vezető úton erkölcsi skrupulusnak helye nincs.

Szó szerint a nyomába eredtek, hátha kiszúrják, ki rejtőzik Kávé idegesítően tartós boldogsága mögött. Nem is volt nehéz a titkos ügynöki munka, gyorsan kiderült, hogy a mester valóban hetente háromszor-négyszer egy bizonyos fodrászüzletben tölti ideje jelentős részét.

A kis lakótelepi egység látszólag semmi különös okot nem szolgáltatott arra, hogy a dandy hírében álló Kávé ilyen módon tüntesse ki figyelmével, ezért másnap négy rangidős munkatárs körbevette, és nekiszögezték a kérdést: Te egy fodrász csajjal jársz?

Kávé pironkodás nélkül, sőt szinte büszkén jelentette ki, hogy igen. De nem úgy, hanem úgy, hogy rátalált a világ legjobb fejmosó varázslójára, aki nemcsak mossa, masszírozza, hanem már-már a szexualitást is legyőző érzéki élményben részesíti szerencsés vendégeit a fejbőrükön át.

Az iroda férfi munkatársai közül többen kipróbálták a csodálatos fejmosást, és senki sem csalódott. A kis üzlet forgalma jelentősen fellendült, ám Kávé ettől nem lett boldogabb, sőt néha kifejezetten gondterheltnek tűnt.

Egy idő múlva aztán eltűnt a varázskezű és külsőre is vonzó lány a fodrászatból. Kolléganői elmondták, hogy férjhez ment, és élete új irányban folytatódik. Azt ők sem tudták pontosan, hogy merrefelé. Kávé sem segítette feloldani a rejtélyt, azt mondta, nem érdekelt a fodrászatban, így a fejápoló-hivatás mégoly elhivatott képviselőinek szakmai útjáról sem tájékozott.

Csak másfél év múlva és szinte véletlenül derült ki, hogy szokásához híven ebben is hazudott. Ő vette el a fodrászlányt, és ami meglepő, azóta is boldogan élnek. Frizurája kissé elhanyagoltabb ugyan, de kedve töretlen. Úgy hírlik, apai örömök elé néz, bár erre nézve sem lehet egyértelmű választ kicsikarni belőle.

A frigy keltette szenzáció a dolog természete szerint hamar elült az irodában. Az az akár bölcsnek is nevezhető közmegegyezés alakult ki Kávé házassága ügyében, miszerint ennél bizonytalanabb alapokra építkező frigyeket is láttak már. A titok mindenesetre megoldódott, ismét bebizonyosodott, hogy a fontos változások többnyire odafent dőlnek el. Vagy ahogy ezt egy szarkazmusra hajló kolléga megállapította: Kávé esetében is a fejétől bűzlik a haj.