Anyám mindig azt mondja, legyek olyan, mint Gábor Zsazsa, de én Janis Joplin vagyok, utálom anyámat, hogy mindig ide kényszerít a zongorához, holott szerettem Chopint, de most már gitárt akarok, élni szabadon, élni a saját életemet, elegem van a barátaiból, akik mindig itt lebzselnek, elegem van abból, hogy a hónap közepétől nincs pénzünk, utálom ezt a kisvárost, az egyetlen jó, amikor megyek a zeneiskolába, és fütyülnek utánam, hosszú fekete hullámos hajamat megrázom, vonulok szemlesütve, de mégis mindent látva, begyűjtve a rajongást, a testem egy manökené, hosszú lábak, hosszú haj, ugranának rám, de én csak vonulok, a zeneiskolában várnak, vár ő, aki már férfi, idősebb, néha megérinti a vállam, a keze is lejjebb csúszik, nős, azt mondta, elválik, támaszkodom a zongorára, felhajtja a szoknyám, ölel hátulról, csakis hátulról, az arcát sem láthatom, 17 éves vagyok, és felnőtt lettem vele négy napja.

Anyám mindig azt mondja, legyek olyan, mint Gábor Zsazsa, de én Bovaryné vagyok, bezárva egy házasságba, azt hittem, elvisz innen, de nem, maradtunk itt, ebben a rohadt porfészekben, nincs társaságom, csak a zongorám, amit a 25. születésnapomra kaptam, utálom, mert ez nem az a zongora, és ő nem az az ember, aki még mindig nem vált el, de elfordítja a fejét, ha összefutunk, és főzöm a vacsorát annak, aki a férjem, aki izzadó tenyérrel simítja meg a derekam, csöpögős lángolásától hányingerem van, de anyám azt mondta, menjek hozzá, mert gazdag, ez igaz, dolgoznom sem kell, megőrülök itt, ebben a punnyadságban, tegnap lefeküdtem a legjobb barátjával, rossz volt, de pusztító bosszú volt, elég, elválok, én többre születtem, a kapott ékszerek az enyémek.

Anyám mindig azt mondja, legyek olyan, mint Gábor Zsazsa, de én Madonna vagyok, a hasamon alig látszik, hogy az új házasságomban két gyereket szültem, rájuk az apjuk vigyáz, én repkedek a világban, sztár leszek, hetente egyszer felhivom őket, szipogok a telefonba, mert az nekik jólesik, aztán kifestem a szememet, egy nagyember támogat a karrieremben, a gyerekek apja aljas módon zsarol, hogy elválik, ha nem megyek haza, mit képzel a suttyó, ő csak egy pesti mérnök, én meg repülök a világhír felé, 34 évesen, közben meg jönnek fel a fiatalok, a konkurencia, kinek van kedve az otthoni szarhoz, a hajam szőke lett, és angolosítottam a nevem is, elválhatunk, letszgó.

Anyám mindig azt mondta, legyek olyan, mint Gábor Zsazsa, de én Zrinyi Ilona vagyok, a kétgyermekes hős, aki értük küzd, gyengének látszó, de erős, mégis védelemre szoruló, alulról fölfelé nézek a férfiak szemébe, most nagyon ügyesnek kell lennem, pszichológiát tanulok, alkalmazom, rövidesen 42 leszek, utolsó esélyem, hogy fogjak valakit, aki gondoskodik rólunk, mert az apjuk, a rohadék, elhagyott minket, nem engem, hanem minket, ezt naponta elmondom a gyerekeknek, akik ezért már látni sem akarják, anyámat újra látogatom, mert van ott egy ember, aki a gimiben szerelmes volt belém, ő jó lesz, ő is mérnök, mint az előző, kissé alacsonyabb, mint én, de irdatlan pénzt keres az araboknál.

Anyám mindig azt mondja, legyek olyan, mint Gábor Zsazsa, de én egy Teréz anya vagyok, akit szemét nárcisztikusok mindig kihasználnak, a férjem egy fillér asszonytartás nélkül kidobott, szerencsére az ötvenes nők megértenek és támogatnak, visznek társaságba, bemutatnak, én pedig vadászok arra, akivel majd utazhatok, aki a megfelelő hátteret biztosítja nekem, sajnos két évet fektettem egy öregemberbe, aki mégsem akar elvenni feleségül, csak reprezentált velem, pedig tíz évet letagadtam az 55-ből, az arcomon segít a botox, az alakom a régi, de a kezem már csontos és ráncos, utálom, hogy hosszú lelkizéseket kell folytatnom ezekkel a nőkkel, de ez az ára, hogy barátnőként kezeljenek, és így legalább megtudom, ki él olyan rossz házasságban, hogy elcsábíthassam a férjét.

Anyám mindig azt mondta, legyek olyan, mint Gábor Zsazsa, valami mégis félrement, pedig anyu, én tényleg mindent megpróbáltam, most is, itt ülve a sírköveden, két messengert is küldtem, két olyan férfinek, akiket tegnap mutattak be nekem, igaz, csak egy kézfogás volt, de én pillogtam és azonnal rákerestem, mint mindig, a gugliban, hogy mi érdekli őket, mert akkor én is úgy csinálok, legyen az hajózás, vagy órák, vagy politika, de nem válaszoltak, gondolom, valamelyik irigy nő rosszat mondhatott rám, pedig én tényleg olyan vagyok, mint Gabor Zsazsa, szép, szórakoztató és szexi, de most azt tervezem, hogy eladom a házad, és külföldre költözöm, mert ezek a magyar férfiak gyávák a dekoratív, okos nőkhöz.