Pali a Műhímzőben dolgozott, Budapesten, a Klauzál tér sarkán. Harminckét éve helyezkedett itt el mint betanított munkás. Könnyű fizikai munkát végzett. Férj, kétgyerekes apuka, mindig ennek szellemében dolgozott. Csak az hajtotta, hogy a gyerekek éhesek, etetni kell őket. A számlákat meg fizetni. Attól szorongott, hogyan csinálhatná jól, miután gyerekkorában csak elrettentő tapasztalatai voltak. Az anyja nem törődött vele, az apja meg ivott, sokat. Tudta, milyen nem akar lenni, de ebbe igazán mélyen egyszer sem mert belegondolni.

Tisztán élt benne a kép, amikor hatévesen a kishúgával a kertben kucorogtak, a szénabála mögött vacogtak. Az apjuk volt a hunyó, de ez a bújócska nem volt játék. Részeg apjuk vaskos tenyerétől rettegtek, aki markában egy vasvillát szorított. Az emlékképtől azóta sem szabadult, az álmaiban is megjelent. Traumája kibeszéletlen maradt, még úgy is, hogy a családjával megosztotta. Igazán mélyre egyszer sem ment, érzéseiről meg amúgy sem beszélt. Azok tabuk voltak. Örült, hogy fix állása van, dolgozhat, pénzt keres.

Amikor felesége elveszítette az állását, megkérte, hogy ő is hadd dolgozhasson a Műhímzőben. Tulajdonosa Pali gyerekkori barátja volt. Pali segített, hátha ezzel az évek alatt elromló házasságukat is megmenti, de az új munkahelyen a feleség beleszeretett az egyik kollégájába. Pali elköltözött, hóna alatt bőröndnyi cuccal, semmi mással. A családi házat otthagyta, a gyerekeire, így mondta. Anyjához ment, később újra nősült, az új házassága nyolc évig tartott, innen is egy táskányi ruhával távozott. Úgy érezte, megfulladt, elfogy a levegő körülötte. Az se érdekelte, ha hajléktalan lesz, csak el onnan. A Műhímző befogadta, a raktárban húzta meg magát. Kempingágyon aludt, ha aludt, kaját néha vett, de a kollégáktól is kapott.

A Műhímző tíz évvel ezelőtt csődbe ment, de Pali még most is itt van. Az épület lépcsőjén fekszik, ballonkabátban, fázik, a petárdák füstporos szaga miatt arccal az ajtónak fordul. Nem gondol semmire, csak van. Önmagának, emlékeinek, félelmeinek és soha véget nem érő álmainak.