Győzelemként értékelték a hetedik kerület szórakozóhelyei, hogy a nyáron kompromisszumos megoldást harcoltak ki a csendrendelet-tervezetet lengető önkormányzattal. Az éjfél utáni zárásra kötelező elúírást úgy sikerült puhítani, hogy a kocsmáknak csak akkor kell zárniuk, ha azt a szomszédos házak közgyűlési határozatban kérik.

A lakók azonban egyik problémás helyen sem hagyták annyiban a dolgot, és mostanra négy-öt hely várhatja a nyitva tartást korlátozó önkormányzati határozatot. A lakók örülnek, a kocsmák működésük teljes ellehetetlenülésével érvelnek. Állításuk szerint a forgalmuk 70-75 százaléka éjfél után keletkezik, így az új helyzetben már nem fogják tudni finanszírozni a működésüket.

A rövidebb nyitva tartást a szomszédos és szemben álló házak lakói kezdeményezhetik. Ha a házak fele a helyek bezárását kéri, a jegyző eljárást kezdeményezhet, szól a júniusban hozott rendelet.

A lakók nyomják a pecsétet

“A kérdés: mit jelent az, hogy a társasházak eljárást kezdeményezhetnek? Azt, hogy a jegyző a közgyűlési határozatok után megvizsgálja, megalapozott-e a panasz, például megméri a zajszintet? Vagy hogy automatikusan a korábbi bezárás mellett dönt?” – tette fel a kérdést Róna András, az egyik érintett hely tulajdonosa.

“Ha nem vizsgálják, van-e alapja a panasznak, akkor az egész jogszabály értelmetlen. Hiszen úgy az önkormányzat a döntést a lakókra bízza, nem vizsgálva, jogos-e kérés” – mondta a jogászként is tevékenykedő Róna, aki több kerületben is vezette a csendrendelet elleni harcot.

“A csendrendelet finomításakor tudható volt, hogy a lakók mindenképpen kérni fogják a bezáratást. Magyarországon élünk, itt ez a mentalitás a jellemző” – okolta a légkört . Elmondta, tudomása szerint a megmozdulások mögött csak néhány feljelentgetős lakó áll, akik meghatalmazásokat kérnek a nem aktív többségtől, majd ezek birtokában szavazzák meg sorban a közgyűlési határozatokat.

Elmondása szerint szórakozóhely-tulajdonosként kérte a környező házak lakóit, panasz esetén keressék meg, mert akkor közvetlenül rendezhetik a problémákat. De annak ellenére, hogy napi kapcsolatban volt az aktivistákkal, szándékosan a háta mögött hoztak határozatot. “Egy ismerősöm átküldött egy olyan emailt, amiben összehívják a közgyűlést, jelezve az érintetteknek, hogy engem ne értesítsenek.”

Az önkormányzat nem bízik a bíróságokban

A helyzet alakulása nem lepte meg az önkormányzatot. “Megdöbbentem, hogy ilyen lassan születtek meg a közgyűlési határozatok” – tette nyilvánvalóvá Gergely József alpolgármester, hogy ők már a jogszabály módosításakor számítottak a lakók fellépésére.

Kérdésünkre, hogy vizsgálják-e a panaszok jogosságát, végeznek-e például zajmérést, az alpolgármester meglepő kijelentést tett. “Nem vizsgálódunk, mert az nem vezet sehova. A zajmérés előtt tájékoztatni kell a helyeket, és még sosem volt olyan, hogy abban az időpontban átlépték volna a zajszintet. Vagy a vizsgálat ellenében állítanak egy ellenszakértőt, bíróságra mennek. Ennek soha nem lesz vége. Hosszú éves egyeztetések voltak, eredménytelenül” – szögezte le. Ebből úgy tűnik, alpolgármesterként sem bízik a jogállam intézményeinek működésében, nem tartja kompetensnek a bíróságokat, és nem hisz abban, hogy mindenkinek ugyanúgy joga van érdekei képviseletére.

Érvelése egyébként ellentmond annak a korábbi önkormányzati megjegyzésnek, miszerint valójában nem a helyek zajával van a baj, hanem az onnan kiáramló vendégek hangoskodása a probléma oka. Éppen emiatt volt szó a kocsmák által működtetett bagolyszolgálatról is. Márpedig ha valóban a vendégekkel van baj, őket nehéz központilag lehalkítani a zajmérések idején.

A kerület elfogultságát jelzi, hogy a hozzánk eljuttatot határozatban olvasható: maga a jegyző kérte a Szimplakert körüli házakat, hívjanak össze közgyűlést és hozzanak határozatot. Az alpolgármester ugyanakkor hangsúlyozta: eddig 4-5 határozat született, miközben a kerületben 120 hely működik. (Igaz, ezek jó része étterem, kávézó, vagy olyan szórakozóhely, amely nincs nyitva éjfél után.)

Az önkormányzat a következő kerthelyiségszezonra azt tervezi, szerződést köt rendőrökkel, akik másodállásban járőröznek majd az érintett utcákon.

Gerillaszórakozás

Az ügy azért érdekes, mert a hetedik kerület romszórakozóhelyei néhány év alatt olyan sajátos, csak Budapestre jellemző hálózatot és szórakozási formát hoztak létre, amely mára útikönyvekben is szerepel, és hozzájárul a város imidzséhez. Bezárásukkal eltűnne az a színtér, amely a fapados repülőjáratok elterjedésével sok külföldi fiatalt az országba vonzott.

Az egyik bezására ítélt helyet, a Szimplát üzemeltető Zsendovits Ábel elmondta, gerillaharcra rendezkednek be. Egyelőre a határozat ellenére sem zárnak be, kifizetik a büntetéseket, és megpróbálják kihúzni az önkormányzati választásokig, mert szerinte a jelenlegi önkormányzati vezetés csak a szavazatok leadásáig szeretne csendet a kerületben.

A civilek szórakozóhely-ellenes fellépéséről Róna András úgy vélekedett: “Az emberek azt akarják, ne bontsák le a régi házakat. De azt sem akarják, hogy a házakban működjön bármi, nem akarnak átépítést, és nem akarják, hogy eredeti állapotukban romszórakozóhelyek működjenek bennük. Ez álszentség. Meg kell nézni, hogyan romlanak le a Király utcában megmentett, de üresen álló házak.”