Közel másfél éve nincs köztünk a magyar rocktörténet egyik ikonikus alakja, az Omega együttes énekese, frontembere, Kóbor János. Azé az Omegáé, amely a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és Európában a legismertebb rockzenekara volt. Nem mellesleg technikai értelemben az egyik legnagyobb hazai újító: nevéhez fűződik az első LP, az első CD és az első DVD, a koncerteken idehaza ők használtak elsőként füstgépet és lézert, elsőként ők csináltak telt házat a Budapest Sportcsarnokban, és a legtöbbször ők töltötték meg a legnagyobb szabadtéri intézményt, a Népstadiont.

Számomra szimpatikus a rúdugró Szergej Bubka hozzáállása, aki nem egyszerre javította meg harminc centivel a korábbi világrekordot, hanem minden nagyobb versenyen csak egyetlen centiméterrel emeltette feljebb a lécet. Így mindig jelentős esemény volt, ha világcsúcsot ugrott. Vagy harmincszor megtette ezt

– nyilatkozta Kóbor János 1999-ben a Népszabadságban, az Omega újabb, a Népstadionban adott megakoncertje előtt, majd hozzátette: „Mottónk: ha kellünk, akkor vagyunk. A rock végül is e század második felének a műfaja. Hogy még néhány dinoszaurusz él és működik, és változatlanul színpadra tehető, más kérdés, de a rock azért nem örök, előbb-utóbb aktualitását veszti és klasszicizálódik. (...) Nem tartom tehát valószínűnek, hogy még egy ilyen volumenű dologra vállalkozni mernénk, a magam részéről szinte biztos, hogy utoljára megyek fel a színpadra énekelni.”

Azóta tudjuk, ez nem így történt. További két látványos népstadionos koncertet (2001, 2004) adtak, az új évezredben is aktívak maradtak, számos alkalommal léptek fel külföldön (Románia, Szlovákia, Németország, Lengyelország, Bulgária), 2012-ben magyarországi sorozattal ünnepelték fennállásuk ötvenedik évfordulóját, 2013-ban pedig megkapták a legmagasabb állami művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat.

Kóbor János neve teljességgel összeforrt az Omegáéval, amelyet 1962-ben Kovacsics Andrással, Benkő Lászlóval és Varsányi Istvánnal alapított. Aztán folyamatosan cserélődtek körülötte a többiek, mígnem 1971-re kialakult az az ötösfogat – Kóbor mellett Benkő László (billentyűk), Molnár György (gitár), Mihály Tamás (basszusgitár) és Debreczeni Ferenc (dob) –, amely a hetvenes évek második felének talán legsikeresebb hazai rockcsapata lett. A többi taggal ellentétben Kóbor nem jelentetett meg önálló szólóanyagot, de producerként, kiadóként, zenei rendezőként, az Omega GMK egyik működtetőjeként mindvégig rajta tartotta a kezét a hazai rockélet ütőerén.

2010-ben elkészítette az Omega Rhapsody albumot, amelyet ugyan szólóalbumként harangoztak be, de voltaképpen Omega-dalok klasszikus zenei átiratát jelentette, akárcsak a több templomi koncerten bemutatott 2013-as Omega Oratórium album.

2014 júniusában – a rendszerváltozás 25. évfordulójára szervezett Szabadságkoncerten – a Hősök terén a német Scorpions együttessel adott közös koncertet az Omega, amely végig nagyzenekarral, a Danubia Szimfonikus Zenekarral és kóruskísérettel adta elő műsorát. Az est második felében a német hard rock legenda játszott, Kóbor pedig a Gyöngyhajú lány Scorpions-féle feldolgozását (Wind Of Change) együtt énekelte el Klaus Meinével.

Kóbor János 2018-ban A Dal című televíziós műsor első válogatóján a Balkan Fanatik két tagjával, Tzortzoglou Jorgosszal és Lepés Gáborral közösen adta elő a Régi csibészek feldolgozását. Utoljára Demjén Ferenc 2019-es szokásos év végi születésnapi koncertjén, a Papp László Sportarénában lépett pódiumra, ahol három Omega-számot (Léna, Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa) énekelt, illetve Demjénnel közösen adta elő utóbbi Sohase félj című dalát.

Közel a nyolcvanhoz is voltak tervei, többek között könyvben kiadni az Omega-sztorit (a kötet elkészült, de azóta sem jelent meg),. A halál azonban kíméletlenül közbeszólt: Kóbor János 2021. december 6-án, a budapesti Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán hunyt el.