Szeretetszédelgő címmel készített új albumot, és tart lemezbemutató koncertet a Müller Péter Sziámi AndFriends 2023. december 8-án a Magyar Zene Házában. A rendezvényen fellép Bérczesi Róbert (Hiperkarma) és Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője.
Müller Péter Sziámit legtöbben énekesként és dalszövegíróként ismerik, hiszen így vált a magyar alternatív kultúra megkerülhetetlen alakjává, de a Sziget Fesztivál életre hívásánál is elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Zenei pályafutását a rövid életű, de annál nagyobb jelentőségű URH (Ultra Rock Hírügynökség) frontembereként kezdte 1980-ban, aztán Kontroll Csoportban, illetve a gyakran változó nevű és felállású Sziámi zenekarban folytatta. Barátjával és szerzőtársával, Gasner Jánossal számos feledhetetlen alternatív slágert jegyez, majd a gitáros-zeneszerző 2009-es halálakor feloszlatta az együttest.
A Müller Péter Sziámi AndFriends története 2012-ben kezdődött, amikor Müller Péter az Európa Kiadó három korábbi zenészével, Kirschner Péter gitárossal, Varga Orsolya billentyűssel és Magyar Péter ütőhangszeressel, valamint Angler Ákos dobossal, Duka László hegedűssel és Szeifert Bálint basszusgitárossal új formációt alapított.
A kezdetben AndFriends, később Müller Péter Sziámi AndFriends néven működő zenekar debütáló albuma, a Látom, ha hiszem 2014-ben került a boltokba, a második, új és „felújított” dalokat tartalmazó korong, a Nevess magadra 2018-ban jelent meg.
Azóta számos kislemezt készítettek (Tézisek a kultúráról, Melyik oldalra állsz?, Boldog Új Évet!), még a koronavírus-járvány is megihlette a csapatot (Beteg a világ, 2020).
A zenekar sokat és sokfelé koncertezik, fellépésein URH- és Kontroll Csoport-dalokkal, illetve vendégművészekkel is gyakran találkozhat a közönség. A zenekarvezető mindemellett egy rendhagyó kezdeményezést is útjára indított 2021-ben Napidal Sziámival címmel: egy évig mindennap megosztotta olvasóival egy-egy dalötletét – társszerzőket keresve.
A felhívásra több mint 1100 énekelt, megzenésített szerzemény született, a 365 + 1 dalszöveg idén tavasszal könyv formájában is napvilágot látott.
Nemrégiben megjelent a Müller Péter Sziámi AndFriends legújabb, Szeretetszédelgő című nagylemeze is, amelyre szintén felkerült néhány megzenésített „napidal”, és amelyet 2023. december 8-án a Magyar Zene Házában mutat be a formáció. „Kirschner Péterrel boldogan, gyötrelmes munkával (játékkal) megírtuk az eddigi legjobb lemezünket. És most belemutatunk. Nem toljuk el az egészet egyben, hogy maradjon téridő a kedvenceknek, amik híján joggal kérnétek vissza a belépődíjat, de a kb. 18 számból azért elhangzanak a fontosabbak. Sokkal személyesebb album lett, mint az eddigiek. A másik Péter megérezte és megzenésítette, amiről szó van. Ezek nem közéleti, hanem személyes és kíméletlen, maximum közérzeti hozzászólások” – ajánlja új albumát és koncertjét a zenekarvezető.
A Müller Péter Sziámi énekes, Kirschner Péter gitáros, Bakos Zita billentyűs, Kónya Csaba basszusgitáros és Tóth Márton dobos alkotta Müller Péter Sziámi AndFriends két vendéget hívott a koncertre: Bérczesi Róbertet (azaz Hiperkarmát), aki társszerző is az új lemezen, valamint Pásztor Annát, az Anna and the Barbies énekesnőjét.
A Felhangolva! tehetségkutató nap merőben más, mint a kereskedelmi csatornák hasonló jelzővel felcímkézett produkciói. Az A38 Hajó színpadán a minőségi zene képviselői mutathatták meg, mit tudnak. Függetlenül zenei stílusoktól, irányzatoktól, s attól, mennyire pályakezdők a muzsikusok, igen magas színvonalon produkáltak a fellépők.
A Felhangolva! a MOL – Új Európa Alapítvány (MUEA) programja. Több budapesti klubot fog össze: az A38-at, az Akváriumot, a Fonót, a BMC-t és a Müpát. Célja a pályájuk legelején álló előadók, produkciók segítése. E cél érdekében a szervezők odafigyeltek arra, hogy a fellépő együttesek mindegyikében muzsikáljon egy 18 év alatti zenész.
Mielőtt a győztest, a ViGaD-ot méltatnánk, fussuk át, ki mindenki vállalkozott a megmérettetésre.
A Gorg&Benzol fúziós zenét játszik, dzsesszrockot, amelyben a rockrész a metáltól a bluesig, funkyig terjed. Mivel trió felállásban alkotnak, elengedhetetlen a virtuóz hangszertudás a muzsikusok részéről. Mint írják: „Céljuk, hogy a hallgatóság furcsán érezze magát, és mindenki, aki él, kérdőjelezze meg önnön valóját.”
A Wrath Within idén alakult, szemtelenül fiatalokból álló metálbanda. Neve egy Children of Bodon szám címe. Bemutatkozásukban kiemelték:
„Alapvetően melodikus heavy és thrash metal műfaj úttörői szeretnénk lenni, a hazai zenepiacon, és célunk népszerűsíteni ezeket a lenyűgöző műfajokat.
A Piastrella klasszikus jazz combo: zongora-basszus-dob, méghozzá ifjú Bartók konzis növendékekből. A műfajban kötelező virtuozitás jól hallhatóan ott van a tizedik évfolyamos diákokban.
Az El' Jazz Take zenekar tagjai szintén konzervatóriumi hallgatók. Mint írják:
Amikor megtudtuk, hogy a Felhangolva! Tehetségkutató megrendezésre kerül, minden kétség és ellenvetés nélkül szerettünk volna jelentkezni. És természetesen, a tehetségkutató hatására alakult meg az El' Jazz Take.
Az Elán tavaly állt össze Herédi Zsombor harmonikás vezetésével, aki ifjú kora ellenére játszik a Nikola Parov Qartetben, a Bandában, Herczku Ági kísérő zenekarában, de hallhatjuk-láthatjuk Szűcs Nelli Fedák Sári-produkciójában vagy a Duna Művészegyüttes: Szerelmünk, Kalotaszeg előadásában. E sokszínűség kirajzolja az Elán zenei stílusát, amely „a közép-kelet-európai kultúrák városi népzenéire alapul” – áll a zenekar bemutatkozásában.
A zsűriben helyet foglalt Miklósa Erika, illetve a klubok által delegált zsűritagok: Rákos Dániel Oszkár (A38), Czeglédi Szabolcs (Akva), Hernádi Zsolt (BMC), Kubinyi Júlia (Fonó).
S maradjunk a népzenénél, mert a győztes ViGaD e műfaj képviselője. Az együttest három fiatal folkzenész hívta életre, kilenc esztendővel ezelőtt. Nevük az alapító tagok keresztneveinek – Vince, Gáspár és Dániel – kezdőbetűiből álló mozaikszó. Ha Vince vezetéknevét leírjuk, máris halljuk a délszláv tamburamuzsikát, ugyanis e név Eredics. E név egyet jelent a Vujicsics Együttessel, amit Eredics Gábor és Eredics Kálmán alapított. Kálmán fia, Áron 2004-től a zenekar tagja, aki a Söndörgő tamburása is, amely együttes zenészei: Eredics Benjámin, Eredics Dávid, Eredics Salamon és Dénes Ábel. A Söndörgő a Vujicsics Együttes gyermekeiből verbuválódott. A ViGaD pedig a harmadik generáció ifjaiból, akik húszas éveik elejét tapossák. A Zetelaki ikrek, Dániel és Gáspár tamburások Eredics Gáábor tanítványai. A csapat Csőke Dávid hegedűs csatlakozásával kvartetté bővült.
Stílusokról pedig szóljanak ők maguk:
A stílusunk még kialakulóban van, és még nem is törekszünk mindenáron az egyedi hangzásra. A Söndörgő együttes is sokáig tradicionális népzenét játszott, mostanában kezdték el igazán saját útjukat járni, és a kifejezetten rájuk jellemző, egyedi hangzást megteremteni. Az együttes vezetője, Áron mondta egy alkalommal: a népzene által ihletett zenét nem lehet úgy játszani, hogy eredeti formában, mesteri szinten ne sajátítanák el a népzenét. Mi most ebben a fázisban tartunk: szeretnénk a népzene mesterévé válni, és csak azután kísérletezni saját stílussal, kipróbálni új utakat.
Karácsonyi koncerteken mutatja be Betlehemi csillag című lemezét Szarka Gyula gitáros-énekes-dalszerző, a Kossuth-díjas Ghymes együttes alapítója, akinek új albuma mellett új boraival is megismerkedhet majd a hallgatóság.
Az adventi időszak dallamkincsét eleveníti fel Betlehemi csillag című nemrég megjelent szólólemezén a Ghymes együttes egyik alapítója, Szarka Gyula, aki a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről gyűjtötte össze az album, illetve az arra épülő előadás anyagát.
A Betlehemi csillag nem az első karácsonyi műsorom, hiszen a Ghymes együttessel 2007 óta több száz ünnepi koncertet tartottunk. A mostani, december elején induló lemezbemutató-sorozattal ezt az utat folytatom
– kezdi a zenész, aki számos szempontot vett figyelembe a korong összeállításánál. Majd így folytatja: „Mivel rengeteg alkalomhoz illó, gyönyörű dalt találtam a Csángóföldtől Nyitráig, azokat választottam, amelyek közismertebbek és érzelmileg legjobban megérintettek. Fontos szempont volt még, hogy a műsor felölelje az első adventi gyertya meggyújtásától vízkeresztig terjedő ünnepkört, azon belül minden ünnephez, népszokáshoz, az adventhez, a lucázáshoz, a betlehemezéshez, a mendikáláshoz, az újévi regöléshez és a háromkirályok köszöntéséhez kapcsolódjanak dalok, népi és egyházi énekek.”
Szarka Gyula azért is választott többnyire ismertebb dalokat, mert szeretné, ha a koncerteken a közönség is a zenekarral énekelne. „Egyik legszebb gyermekkori emlékem az a karácsonyeste, amikor az ünnepi asztal mellett ülve meghallottuk, hogy valakik az ablakuk alatt csengettyűszóval, énekkel köszöntenek bennünket. Ezt a hagyományt igyekszem magam is őrizni gyermekeimmel, és mindannyiszor meglepődöm, mekkora örömet tudunk szerezni a barátainknak, amikor gitárral és hegedűvel átmegyünk hozzájuk karácsonyi dalokat énekelni” – emlékszik vissza meghatódva a meghitt pillanatokra.
Már javában zajlik az új dalok színpadra alkalmazása Csiba Júlia énekessel, Nagy Szabolcs billentyűssel, Bese Csaba basszusgitárossal, valamit a fúvós Jelasity Péterrel, illetve Varjú Attilával, aki az ütős hangszereket szólaltatja meg.
A felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló előadások minden alkalommal délután kezdődnek, ezeken a felvidéki betlehemes dalokat előadó Szvorák Katalin énekesnővel, a verssel és novellával érkező Pelsőczy László színművésszel, valamint a győri Révai Zenei Műhely tagjaival is találkozhat a közönség.
„A koncertek után pedig egy karácsonyi koccintásra hívom meg a hallgatóimat, persze csak a felnőtteket”
– teszi hozzá a 15 éve borkészítéssel is foglalkozó zenész, aki saját – Kisangyalom és Szarkabarát névre keresztelt – boraiból tart majd kóstolót. Végezetül azt is elárulta, hogy az idei termés a nyári esőzések és az őszi jégverés ellenére is jó volt, úgyhogy kedvence, az olaszrizling már szépen fejlődik a tölgyfahordókban. Szarka Gyula ugyanis kizárólag hordós érlelésű borokat készít.
A Betlehemi csillag koncertsorozat idei állomásai:
A Dirty Slippers tizenkét esztendeje tart érzékenyítő koncerteket – Suliturné címen – középiskolásoknak, középiskolákban. A zenekar az egészséges életmódot igyekszik népszerűsíteni. Az énekes-gitáros-dalszerzővel, Lobó-Szalóky Lázárral beszélgettünk.
Suliturné programjuk koncerttel egybekötött méhnyakrák-, drog- és alkoholellenes ingyenes előadás iskolák számára. A most induló körút alkalmával Debrecenbe is ellátogatnak, ahol legutóbb nyolc éve jártak.
„Hazai és külföldi fellépéseink mellett nem egyszerű egyeztetni időpontokat az iskolákkal, de küzdünk azért, hogy minden pénteken meglátogassunk legalább egy, ha lehet, két intézményt” – fogalmazott Lobó-Szalóky Lázár, aki mesélt az előadásokról, amelyeket tanítási időben tartanak.
Saját hangtechnikát viszünk, így teljes értékű koncertélményt adunk a diákoknak aulákban, sportcsarnokokban, ahová a tanórák között érkeznek.
A koncert után a közönség soraiba ülnek, hogy az éjszakai életben esetlegesen rájuk leselkedő veszélyekről beszélgessenek.
Saját falat kaptak a Magyar Zene Házában a nagy sikerű Nekünk írták a dalt! időszaki kiállítás főszereplői. A Magyar Poptörténet Legendái elnevezésű installációt – amely a 60-as, 70-es és 80-as évek populáris zenéjének meghatározó előadóművészeit jeleníti meg – aláírásukkal avatták fel a korszak jól ismert zenészei, énekesei.
„A Nekünk írták a dalt! ott folytatja a zenetörténetet, ahol az állandó kiállításunk abbahagyja” – fogalmazott Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója az installáció avatása alkalmából, hozzátéve, ezt a folytonosságot viszi tovább az intézmény multimédiás könyvtára is, ahol a Magyar Poptörténet Legendáinak fala méltó módon emlékezik a rendszerváltást megelőző évtizedek meghatározó előadóiról.
A mesterséges intelligencia (MI) segítségével újra „összeállt” a Beatles a Now And Then című számmal, amely John Lennon gazdag örökségének rejtett gyöngyszemeként került elő. A dal, amely évtizedekig pihent, egy Lennon által New Yorkban felvett, 1970-es években készült demóra épül. Yoko Ono, Lennon özvegye a szalagot a még élő Beatles-tagoknak adta, így elindítva egy művészi utazást, amely az AI segítségével áthidalja a múltat és a jelent.
A Now And Then produkciója egy zenei időutazás bravúrja, amely Lennon eredeti énekhangját a 70-es évekből, George Harrison gitárjátékát 1994-ből, valamint Paul McCartney és Ringo Starr munkáját 2023-ból ötvözi. Ez a halál utáni együttműködés Peter Jackson által a Get Back dokumentumfilmhez fejlesztett forradalmi mesterségesintelligencia-technológiával vált lehetségessé. A technológia kiszűrte Lennon hangját a demó kazettáról, lehetővé téve McCartney-nak és Starrnak, hogy friss hangszeres részekkel egészítsék ki, beleértve Harrison korábban felvett gitárrészeit is.
A Now And Then dallama Lennon jellegzetes zenei nyelvezetét mutatja be, váratlan ugrásokkal és egy olyan hangzással, amely egyszerre ismerős, mégis friss. A hangszerelés modern hangzást mutat, ellentétben a vintage énekfelvétellel, ami olyan kettősség, amely idáig vegyes reakciókat váltott ki. Néhány purista szerint a Beatles örökségét jobb érintetlenül hagyni, míg mások szerint Lennon, aki mindig is az technológiai újítások élén járt, értékelné ezt a törekvést.
A végső dal olyan új szakaszt tartalmaz, amely nem szerepelt Lennon eredeti demójában, növelve a tempót, és megváltoztatva a hangulatot. McCartney lírai finomításai és új szövegei ott töltik be a helyet, ahol Lennon szótagokat vagy érthetetlen szöveget hagyott, biztosítva a dal integritását és narratíváját. A demóhoz képest a strukturális változtatások közé tartoznak a kulcs- és ütemváltások, különösen egy átmenet a 4/4-es ütemről 3/4-es ütemre a dal végén, ami valószínűleg Giles Martin, a legendás Beatles-producer, George Martin fiának befolyását tükrözi.
A Now And Then változatos fogadtatásban részesült, elnyerve a kritikusok és a rajongók csodálatát és nosztalgiáját, miközben néhányan úgy vélték, a dal lehetett volna kísérletezőbb is. Ez a szám egy megható búcsú a Beatlestől, amely egyesíti a múltat a jelen innovációival, és lehetőséget ad a zenekarnak, hogy a világon innen és túl részt vegyen egy kreatív együttműködésben.
A kritikusok Lennon mesterséges intelligenciával fokozott énekhangját erőteljesnek és tisztának írták le, míg a nemzetközi és magyar reakciók elismerést és nosztalgiát tükröznek. A dal nemcsak a Beatles hatalmas repertoárjához ad hozzá, hanem a zenekar időtlen befolyása és a jövő lehetőségei közötti hídként is szolgál. Ahogy Sean Lennon, John Lennon fia a dalról és annak felvételi folyamatáról elmélkedett: „Ez az utolsó dal, amit az apám, Paul, George és Ringo együtt készíthetnek, több mint csak egy újabb szám – rezonáló lezárása egy olyan kornak, amely továbbra is inspirál.”
Idén – 2023. november 16-án a Dürer Kertben – második alkalommal rendezik meg a Reflektor Fesztivált, ahol a brit Shame mellett a Middlemist Red, a Galaxisok, a Hiúz, a Hocuspony és a kisbetűs ünnepnapok adnak koncertet.
A Reflektor Fesztivál neve tavaly nyáron bukkant fel először a budapesti zenei rendezvények sorában: az akkor háromnapos, számos hazai és nemzetközi előadót felvonultató zenei seregszemlének az Akvárium Klub adott otthont.
A Reflektor ötlete még a Covid miatti leállások idején fogalmazódott meg. Olyan rendezvényt szerettünk volna létrehozni, amely kizárólag a zenére fókuszál, ellentétben a nagyobb hazai fesztiválokat jellemző összművészeti megközelítéssel
– mondja Remetei Filep Ákos, az idén egynapos Reflektor egyik rendezője.
„Izgalmas, külföldön már népszerű, nálunk még kevésbé ismert előadókat akartunk elhívni, megismertetni és megszerettetni az itthoni közönséggel, továbbá bemutatkozási lehetőséget biztosítani szélesebb publikum előtt a méltatlanul kevéssé ismert hazai formációknak” – fogalmazott Remetei Filep Ákos, hozzátéve, hogy idén csak a szervezési nehézségek miatt zsugorodott a program, jövőre szeretnék azt ismét többnaposra bővíteni.
Sokszínű képet mutat az NKA Hangfoglaló Programja 2024-es támogatottjainak köre: a 15 kiválasztott pályázó között szinte minden könnyűzenei műfaj képviselője megtalálható, ahogyan vidéki és határon túli előadók, zenekarok is szerepelnek a névsorban.
Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégiuma döntött az Induló Előadói Alprogram 10. évadában támogatott előadókról. Az élő zenei produkcióknak szóló felhívásra idén 195 pályázat érkezett, amelyek közül 60 pályázót hallgatott meg élőben, majd 15 induló és kezdő előadót, zenekart javasolt támogatásra a szakmai zsűri.
A 2024-as évad támogatott előadói a Gorg & Benzol, a Hakumba, a Raklap, a Selah Vie, a Symbiosis 5, a Tengeri Püspök, a Vodka For Kids és a Wires együttes, cserihanna, Géem, Palágyi Ildikó, Lenkke_, Szlimmy, Labek & Chrobak, valamint Juhász Zoli és zenekara lettek, a vissza nem térítendő támogatást hang- és képfelvételének elkészítésére, turnékra, fellépésekre, illetve ezek kommunikációjára fordíthatják. A kiválasztottak sorában éppúgy akad indie, punk, rock, dzsessz és alternatív, mint fővárosi, vidéki vagy határon túli előadó, illetve zenekar.
A pécsi születésű bábrendező, énekes-dalszerző cserihanna (Cseri Hanna) 2022-ben indította alterpopos szólóprojektjét, bemutatkozó lemeze egy évvel később jelent meg Kikötő címmel. Dalait érdekes szóképek, különös zenei és gondolati fordulatok, humor és kreativitás jellemzi.
A Géem Golarits Márton indie folk énekes-gitáros-dalszerző szólóprojektje, amely keretében – többévnyi utcai és kocsmai zenélés után – kedvenc dalait adja elő, olykor egy szál gitárral, máskor elektronikus elemekkel kiegészítve.
A Gorg & Benzol zenekart az ajkai Kovács Levente (dob), a székesfehérvári Nedvig Balambér (gitár, ének) és a kassai születésű Kocska Ádám (basszusgitár) hozta létre 2021-ben. Zenéjükben felbukkannak a fúziós jazz, a progresszív rock, a techno és a funky elemei, első EP-jüket 2023-ban adták ki New Sessions címmel.
Amennyiben a motoros (szub)kultúráról és a rockról esik szó, legtöbbünk a – Kovács László fényképezte – Szelíd motorosok című filmet említi. Joggal. A látomásos mozi átélhető képet mutat a kor Amerikájáról, pompás zenékkel aláfestve. Ekkor vált ikonikus dallá a Steppenwolf Born To Be Wildja, amely azóta is motorosinduló.
Nálunk, a szocializmusban szóba sem kerülhetett efféle film, motorosgaleri vagy -fesztivál. Az első pop-rock fesztivált 1973-ban rendezték Diósgyőrött. Abban az esztendőben, amikor a Vígszínház bemutatta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. Az 1971-es alapmű szerzője, Déry Tibor meglehetősen hamis és zavaros képet festett egy amerikai fesztiválról. Nem véletlen, hogy az elsőként felkért dalszerző páros,
Szörényi Levente és Bródy János visszautasították a munkát, mondván: a szöveg rockellenes.
A színházigazgató, Várkonyi Zoltán úgy terjesztette az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya elé a darabot engedélyezésre, hogy az előadás „a nyugati hippikultúra kritikája” lesz.
A Beatkorszak Szabadegyetem legutóbbi előadásán Lacza Gergely, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének elnöke A (cseh)szlovákiai magyar könnyűzene panoptikuma – Fejezetek a felvidéki magyar könnyűzene történetéből a II. világháború végétől a rendszerváltozásig címmel ismertette az egykori csehszlovák, magyar nyelvű beat- és rockzenével kapcsolatos kutatásainak eredményeit a Lumen Kávéházban.
Lacza Gergely hiánypótló munkát végez a felvidéki könnyűzene feltérképezésével. Mint bevallotta: még igen sok a fehér folt.
A magyarok második világháborút követő kollektív jogfosztása miatt a rock and roll fáziskéséssel jutott el a magyarlakta területekre. Alexander Dubcsek mindössze bő egyéves pártfőtitkársága (a prágai tavasz) alatt kulturális felszabadulás köszöntött Csehszlovákiára, amely szabadságot a Gustáv Husák-rezsim alaposan visszametszette.
Az első magyarul éneklő sztár, a hajógyári munkás, majd igazgató Csík János lett az ötvenes években.
Az énekes, akivel az anyaországi rádióban is készültek felvételek, fénykorában napi 100-150 levelet kapott rajongóitól.
Kizárólag könnyűzenével foglalkozó magyar sajtóterméket nem adtak ki Csehszlovákiában. Az Új Ifjúságban slágerlistát és érdekességeket közöltek hazai és magyarországi zenekarokról. A Hét, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) lapja regionális szinten foglalkozott a magyar nyelvű együttesekkel. Az Új Szó napilap hétvégi mellékletében, valamint a Tábortűzben jelentek meg könnyűzenei cikkek.
A rock and rollról a szlovákiai magyar sajtó első ízben az Új Szóban írt, 1956. október 18-án, természetesen propagandaszöveget a
„hisztérikus tánc hatása alá került, megvadult ifjúságról”,
akiket a hatóságoknak kellett megrendszabályozniuk.
A hetvenes években az első saját szerzeményeket játszó zenekar, az 1972-ben alakult, ipolyhídvégi Qualiton volt. Egy évre rá már hírt adtak róla az Új Szóban. Az Uragan 1974-ben állt össze Kürtön, Érsekújvár mellett, a mai napig mindössze húsz dalt írtak.
A nyolcvanas évek legjelentősebb együttesének a Gravis számított. A csapat 1982-ben adta ki az első magyar nyelvű rockkislemezt. „Ekkor még nem tudhatta senki, hogy a rendszerváltásig sajnos egyéb magyar hivatalos könnyűzenei kiadvány nem jelenik meg, s ez a tény utólag is növeli a felvétel jelentőségét” – mutatott rá előadásában Lacza Gergely.
1979 és 1985 között működött első felállásuk rögzítette bemutatkozó, szlovák nagylemezüket.
Miért szlovákul? Egyesek szerint az akkori hatalom nem kívánt tízezres példányszámú magyar lemezt. A kiadó ellenben ígéretet tett: ha két-háromezres előrendelést mutatnak fel, jöhet a magyar változat.
Sajnos semmilyen szervezet sem mozgósította magát, hogy összegyűjtse a rendeléseket.
Első szólólemeze, a Ladal 15. születésnapját ünnepli az A38 hajón – ahol anno a lemezbemutató koncert zajlott – a Barabás Lőrinc Eklektric 2023. november 2-án.
A dzsessztrombitás a – nevét viselő – Barabás Lőrinc Eklektric zenekarral vált ismertté. A különös szó pontosan leírja az együttes stílusát, amelyben felfedezni a pop, a rock, a dzsessz és a klasszikus muzsikát, valamint az elektronikus zenét.
Zenei sokszínűségét Barabás Lőrinc azzal magyarázza, hogy folyamatosan komponál, s nem mindig követhető nyomon számára sem, mi inspirálja. Zeneakadémiai diplomakoncertjét az Eklektric névre keresztelt zenekarával tartotta, ami szokatlannak számított abban a környezetben. Színpadra vittek lemezjátszót, s egyéb nem hagyományos hangszereket. Az alkalmi vizsgazenekarban Fábián Juli és Sena énekelt.
Az effajta zenei keresgélés, kísérletezgetés végigkíséri a trombitás-zeneszerző életét. Kezére játszik a stúdiótechnikai és az internetes forradalom. A világhálón bármely nemzet zenéjét meghallgathatja, illetve több mint száz évvel ezelőtt rögzítettekhez hozzáférhet.
Ennek hatását egy példával érzékelteti Barabás Lőrinc: amikor a XIX. század végén, a párizsi világkiállításon bemutatták az Európában addig ismeretlen gamelán muzsikát Indonéziából, az abban használt hangsorok nagy hatást tettek a kortárs zeneszerzőkre.
Érdeklődésének sokféleségét bizonyítják párhuzamosan futott/futó projektjei. 2005 és 2010 között működött az Eklektric, s ugyanekkor szervezte a Random Szerdákat, a havi improvizációs klubesteket.
A rögtönzésekre mindig más-más zenészeket hívott, a produkciókat pedig rögzítette. 2011-ben elvégezte a New York-i SAE Institute elektronikus zenei producer kurzusát. Eztán szólóban kísérletezett, loop stationnel gondoskodva a szólamokról. Négy évre rá életre hívta a Barabás Lőrinc Quartetet. Ezzel a hetvenes évek pop, funky, fúziós zenéjét, stílusát idézi, modern groove kísérettel.
Barabás Lőrinc Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is szívesen látott, elismert muzsikus lett. A végtaghiánnyal született fiúból, aki éppen azért választotta a trombitát, mert a hangszeren teljes értékűt tud alkotni fél kézzel.
A kilencvenes évek magyar rockzenéjét nagyban meghatározó pécsi formáció, a Kispál és a Borz 2010-ben, a Szigeten búcsúzott el (akkor ezt még véglegesnek gondolva) a közönségtől egy nagyszabású, sokszereplős koncert keretén belül.
Ekkor került előtérbe Lovasi András másik projektje, a 2005 tavaszán alapított Kiscsillag. A zenekarban Lovasi mellett helyet kapott az ős kispálos Ózdi Rezső basszusgitáros és Bräutigam Gábor dobos, valamint a Pál Utcai Fiúk frontembere, Leskovics Gábor.
A jelenleg 56 éves énekes-basszusgitáros-dalszerző Lovasi egyébként 2010-ben kapta meg a Kossuth-díjat, 42 évesen. Ez a médián is végigfutott, s mint Lovasi fogalmaz, a díjat követően több interjút adott, mint koncertet.
A Kiscsillag bemutatkozó albuma 2006-ban jelent meg Greatest Hits Vol. 01. címmel. A lemez nagy hatást gyakorolt a közönségre: egyszerű, közvetlen és átütő volt, rajta olyan számokkal, mint a Kockacukor, a Ha én lennék (lötyögős és lelkes verzióban is). A dalok túlnyomó többségét Lovasi szerezte, és ő is énekelte fel.
A 2009-es Örökre szívembe zártalak Jávorszky Béla Szilárd szerint már nem hozta ugyanezt a szintet, és kiemeli:
a MAHASZ-listán mégis jobban szerepelt, sőt átmenetileg vezette is azt. Viszont, ahogy az elsőre (Russian In The School), úgy erre a korongra is rákerült egy, a neves kosárlabda szövetségi kapitány, Rátgéber László által írt és énekelt angol nyelvű, punkos lendületű dal, a Fishing On Orfű, melyhez nemcsak nagy sikerű videóklip készült, de a Lovasi András és Kálocz Tamás fémjelezte Fishing on Orfű (Alter)feszt is erről kapta a nevét.
Radics Béla, a megátkozott gitáros című film vetítése után a rendezővel, Klacsán Gáborral és Hegedűs István rockszakíró újságíróval, a Radics Béla R. B. Emléktársaság elnökével beszélgettünk a budakalászi Kós Károly Művelődési Házban.
A nyolcvanas évek második felében már nemigen lehetett hallani róla, csak annyit, hogy volt egy Radics Béla, a magyar gitárkirály. Klacsán Gábor rendező sem látta élőben, szerencséjére azonban felvételről hallhatta a játékát, amit fantasztikusnak talált. Évekkel ezelőtt felhívta őt Szentesi Zöldi László újságíró, mert írtak Bálint Csabával, két Radics-kötet szerzőjével, a Rockmúzeum vezetőjével egy forgatókönyvet. Megállapodtak, hogy mivel anyagi okokból játékfilmet nem tudnak forgatni, dokumentarista elemekkel keverik majd a jeleneteket.
Rögtön az elején eldöntötték:
szerethető, de ellentmondásos figuraként mutatják be Radics Bélát.
Azt is elhatározták, hogy újra felveszik a zenéket, mert a korabeli koncertfelvételek a mai fül számára nem élvezhetők, illetve hogy szándékukban áll megszólítani a fiatalokat, ezzel továbbadva Radics Béla művészetét, megbecsülését a következő nemzedékeknek.
A zeneiparban az elmúlt évtizedekben hatalmas változások történtek. Az utolsó nagy, Magyarországon is működő lemezkiadó a Universal Music Group kivonulása a magyar piacról csak az egyik jele a változásoknak, de vajon milyen mélyebb trendeket tükröz?
A Universal az egyik legnagyobb globális zeneipari óriás, az évek során stabil lábnyomot hagyott a magyar zenei térben. Azonban a vállalat megszünteti a hazai előadók terjesztését és kiadását, és a jövőben csak nemzetközi előadókkal foglalkozik a magyar piacon. Leépítették budapesti irodájukat, ahol egykor 10-15 fő dolgozott; ma már csak néhányan maradtak a pénzügyi és marketing területeken.
A három nagy lemezkiadó – UMG, Warner Music Group és Sony Music Entertainment – közül már egyik sincs jelen Magyarországon.
Korábban a Universal olyan hazai előadókkal dolgozott együtt, mint Krúbi, 6363, Dé:Nash, Lil Frakk, Kapitány Máté és a Fiúk, de az elmúlt évben megszüntették velük az együttműködést. A változások hatásait még nem látni, de kétségtelen, hogy hosszú távon befolyásolják a magyar zenei életet.
Nem szabad azonban megfeledkezni a Universal Music Group digitális disztribúciós ágáról, a Virgin Musicról sem, amely az elmúlt években a magyar piac egyik legaktívabb szereplője volt. Rajtuk keresztül jelentek meg AKC Misi új szólólemezei, és Beton.Hofi két kislemeze is.
Globális szinten a Universal továbbra is domináns szereplő: 2023 első negyedévében 38 százalékos piaci részesedéssel büszkélkedhet. A vállalat éves bevétele 2022-ben meghaladta a 10 milliárd dollárt, ami nem is meglepő, hiszen a világ legtöbb népszerű popsztárja, mint Taylor Swift, Billie Eilish, Drake, The Weeknd és Justin Bieber a cég égisze alatt alkot.
De miért is hagyja el a Universal Magyarországot? Az okok összetettek, de az általános trendek azt mutatják, hogy a nagy nemzetközi lemezkiadók egyre inkább a nemzetközi piacokra és előadókra koncentrálnak, különösen a digitális korban.
Az 1989-ben bekövetkező politikai és társadalmi változások, beleértve a vasfüggöny leomlását, nemcsak a Kelet-Európa történelmét formálták át, hanem mélyen érintették a globális gazdaságot és kultúrát is. Ebben a kontextusban a zeneipar szereplői számára különösen izgalmas időszak következett, a nemzetközi lemezkiadók felfedezték a régió újraéledő piacait.
Amikor a vasfüggöny leomlott, Kelet-Európa országai, köztük Magyarország, hirtelen nyitottá váltak a nyugati kultúra és a befektetések előtt. A nemzetközi zeneipari óriások gyorsan felismerték, hogy ezekben az országokban hatalmas kereslet mutatkozik nyugati zene iránt. A Kelet-Európai polgárok korábban csak korlátozottan férhettek hozzá a nyugati popkultúrához, kiéhezve vetették rá magukat az új piacon megjelenő új zenékre és művészekre.
A '90-es évek elején a legnagyobb nemzetközi lemezkiadók – mint az UMG, a Sony és a Warner – aktívan keresni kezdték lehetőségeket Kelet-Európában.
Néhányan magyarországi fióktelepeket alapítottak, mások a helyi kiadókkal léptek partnerségre, hogy kihasználják azok piaci ismereteit és kapcsolatrendszerét.
Ez a folyamat nemcsak az új zenei tartalmak behozatalát eredményezte, hanem a magyar művészek számára is új lehetőségeket teremtett, például azt, hogy kiléphessenek a nemzetközi piacra.
Ugyanakkor az integrációs folyamat nem volt problémamentes. Az új piaci struktúrák, a verseny és a kulturális különbségek számos kihívást jelentettek. Sok helyi művész és kiadó érezte úgy, hogy a nagy nemzetközi kiadók túl dominánsnak, és kevés figyelmet szentelnek a helyi tehetségeknek és zenei kultúrának.
Az elmúlt három évtized azonban számos változást hozott.
A digitális technológia forradalma, a streamingszolgáltatások elterjedése és az új piaci dinamikák az egész zeneipart megváltoztatták. A nagy lemezkiadók már nem csupán a fizikai lemezeladásokra fókuszálnak, hanem a digitális platformokon megvalósuló zenei terjesztésre és marketingre is.
Ebben az új környezetben Kelet-Európa – és ezen belül Magyarország – már nem annyira kívánatos piac a nagy nemzetközi kiadók számára, mint korábban. A piaci trendek megfordultak.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy Magyarország zenei potenciálja csökkent volna. A helyi zenei szcéna továbbra is virágzik, és az előadók új lehetőségeket találnak a digitális platformokon keresztül, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy közvetlenül érjék el a rajongóikat világszerte.
A zeneipar korai időszakában a kiadók voltak a legfontosabb szereplők. Egy művész számára a siker érdekében létfontosságú volt egy nagy kiadóhoz tartozni. A kiadók nemcsak a tehetség felismerésében és az előadók menedzselésében játszottak kritikus szerepet, hanem a zenék felvételében, előállításában, terjesztésében és promóciójában is. A kiadók tulajdonában voltak a stúdiók, az előállítási eszközök és a terjesztési csatornák, így az előadók szinte teljes mértékben rájuk szorultak.
Negyven éve zajlottak a punkperek, amelyekben láthatatlan, ellenben fontos szerepet játszott Erdős Péter. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat – könnyűzenei tekintetben – első embere a Kritika 1983/6. számában publikálta az addig fénymásolatban terjesztett, Felszólalás a szennyhullám ügyében című írását, amiben betámadta a CPg zenekart.
Csatári Bence történész, rockzenei szakíró, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa úgy véli, hogy elgondolkodtató, hogy amíg a kommunistaellenes CPg tagjait letöltendő börtönre ítélték, addig a rasszista Mos-OI muzsikusai megúszták felfüggesztett büntetéssel:
Meglehet, hogy Erdős cikke nélkül is perbe fogják a CPg-t. A Kádár-korban úgy fogalmaztak: a punkzenekarok anarchista felfogást képviselnek. A CPg mellett az Aurora, a Közellenség. Ide szokták sorolni a Mos-OI-t is, ami valójában Oi! stílus, másként skinhead zene.
Csatári Bence szerint a skinheadek rasszisták voltak, a CPg azonban kommunizmusellenes, azaz rendszerellenes szövegeket írt. Noha a Mos-OI énekelt a cigánymentes övezetről, Erdős Péter elterjesztette, hogy a CPg, azaz a Com'on vagy Coitus Punk group valójában a Cigány Pusztító gépezetből vagy gárdából kreált mozaikszó.
Ezt a hazug bélyeget a mai napig nem tudják teljes mértékben lekaparni magukról
– mutat rá a történész, aki beszél az 1982. június 11. és 14. között zajlott első punkperről is: ekkor vették házi őrizetbe Benkő Zoltánt, Güzüt, a zenekar kitalálóját, vezetőjét. Kazettabirtoklás miatt, ugyanis az elkobzott magnókazettán, a zeneszámok között hallható volt a Szabad Európa Rádió szignálja. Végül felmentették az izgatás vádja alól.
Ekkoriban következett be az is, hogy megingott Erdős Péter széke. 1982-ben szerkesztőségekre darabolták a hanglemezgyárat. A Start a kezdő előadókat adta ki, a Krém a dzsesszt karolta fel, majd jött a Bravo, a Favorit, s olyan szakemberek, mint Boros Lajos, Wilpert Imre, Révbíró Tamás, Benkó Sándor.
Csatári Bence azt is felidézi, hogy ekkortól helyezték szoros megfigyelés alá a CPg tagjait, Tiszavirág fedőnévvel nyitottak róluk dossziét. Az itt felhalmozott információanyaggal operált később a hatalom a perben.
„Az utóbbi időben új irányzat terjedt el a fiatalok között, a »Punk« Angliából indult el, lényege a megbotránkoztatás. Magyarországon most télen kezdődött a hatása. Jelenleg a legismertebb ilyen együttes a P. Mobil” – olvasható egy 1978-as állambiztonsági aktában. A rockszakíró ezzel kapcsolatban így vélekedik: „Nem zenészek írták, maradjunk ennyiben. De ráhúzták ezt a Piramisra, a Beatricére is. A kulcsszó a megbotránkoztatás, amiben igazat adhatunk a jelentésnek, gondoljunk a Mindenki tetű című szám refrénjére.”
Hol mindig kék az ég – kék az ég!
Hol mindig zöld a fű – zöld a fű!
Hol nincsenek problémák – problémák!
Ott mindenki tetű – az MNK-ban!
Botrányt, botrányt, akarunk!
Botrányt, botrányt, akarunk!
Hol minden rossz, mi új – rossz mi új!
Hol a jólét csendet szül – csendet szül!
Hol az emberek mind némák – mind némák!
Ott mindenki tetű.
A nyolcvanas évek elejére a rockzenekarok megkötötték kompromisszumaikat, és megjelenhettek első lemezeik, a Hobo Blues Bandnek, a P. Mobilnak is. A CPg nem lehetett kompromisszumkész, mert minden szövegük minden sora antikommunista volt, ha egy szót megváltoztatnak, hiteltelenné válnak.
Ha Liverpool és beatzene, akkor The Beatles. Ha pedig Cavern Club, akkor Beatleweek. A fesztivál 1999-ben indult, ám a gyökerei huszonkét évvel korábbra nyúlnak, amikor Mersey Beatle néven a Mr Pickwick's Clubban szerveztek emlékkoncerteket. Idén pedig első ízben lépett fel magyar előadó a legendás helyszínen: Auguszt Bárió az August Bario Banddal. Vele beszélgettünk.
A beszélgetésből megtudható, hogy
Az International Beatleweek egy The Beatles-fesztivál, méghozzá Liverpoolban, ráadásul a Cavern Clubban. Innen indult a The Beatles karrierje, miután hazatértek Hamburgból. Itt fedezte fel őket Brian Epstein. Milyen érzés ott állni, ahol Paul, John, George és Ringo?
Leírhatatlan, felfoghatatlan... Mivel azonban óriási nyomás alatt voltunk, öt nap alatt nyolc koncert, nem igazán maradt időnk ezen gondolkodni. Mindenesetre a zenekar megrökönyödésére az utolsó buli után – amit amúgy pont a Cavern Clubban adtunk, szóval az öltözőben, ahol a The Beatles is öltözött –, nos ott, a fellépést követően feltörtek bennem az indulatok, és a hátsó ajtót magamra zárva körülbelül ötperces, állati üvöltésben adtam ki magamból mindent feszültséget és érzelmet, ami az egyéves felkészülés és a koncertek alatt gyülemlett fel bennem. Gondolom, a The Beatles is így csinált az első koncertje után.
The Beatles-rajongó?
Természetesen, ezt nem lehet máshogy csinálni. Rajongó vagyok, úgy hetedikes korom óta, amikor Gál Gábor basszusgitárosunk megfertőzött vele. Készítettem egyedül is olyan felvételeket, YouTube-videókat, amelyeken The Beatlest éneklek. Folyamatosan követem a róluk szóló híreket. Noha John és George már nem él (bennünk természetesen igen), minél többet hallgatom a dalaikat, annál több ismeretlen részletre bukkanok.
Mi a The Beatles titka?
Valahogy a csillagok, a Teremtő nagyon jól egy helyre koncentrált. Ritka az olyan zenekar, amelyben ennyi tehetséges és egymással ennyire jól harmonizáló ember alkot, ahol két ennyire zseniális szerző és énekes, John és Paul muzsikál együtt.
Ha negyedannyi slágert írtak volna, már akkor is világhírűek lennének, de nekik ez sem volt elég, megújították a hangfelvételi technikát, a dalírást, nem ismertek korlátokat.
Mindezt egyszerű, jópofa liverpooli srácokként. Paul egy riportban tette fel a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy pont Liverpoolban és pont velük történik meg mindez a csoda?
Van kedvence?
Nem szeretem azokat a fajta kérdéseket, hogy Paul vagy John. Mert mindkettő. Mindkettő másban. John forradalmár, filozófus, aki nagy ívben tett mindenre és mindenkire, igazi csibész, akiben viszont olyan érzékeny lélek, dallam- és szövegvilág lakozik, ami zseniális. Paul az egyik legnagyobb soul-, rock and roll, rock- és pop énekes, óriási hanggal, hangszínterjedelemmel. A legzseniálisabb melódiákkal és dalokkal. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nehéz bizonyos számaiban a basszusjátékot és az éneklést egy időben megvalósítani.
Utánuk, kicsit lemaradva érkezik George, akinek elképesztően egyéni a zenei világa, akinek a két zseni mellett sikerült saját dalaival a The Beatlesen belül világsikert elérnie. Ringo? Igen, Ringo nélkül a The Beatles elképzelhetetlen, nagyon jó feelinggel énekel és dobol. Halálpontos, a dobfiguráit pedig a legnagyobb dobosok ismerik el, arról nem is beszélve, mennyire passzol a csibészes kisugárzása a többiekéhez.
Az Auguszt Bario Band The Beatles tribute vagy cover band?
Inkább covernek mondanám, nem öltözünk be, nem vásároljuk össze az adott dal korszakának megfelelő hangszereket, egyszerűen élvezettel és a lehető legjobb és legnagyobb energiával játsszuk el a legkedvencebb The Beatles-dalainkat, mégpedig a közönséggel nagyon szorosan együtt élve.
Hogy kerültek ki a Beatleweekre?
Majdnem véletlenül... Régóta szemeztem a fesztivállal, de valahogy soha nem vettem a fáradtságot, hogy foglalkozzam vele.
Tavaly novemberben viszont épp akadt húsz szabad percem, hát gondoltam, megnézem, mire lenne szükség a jelentkezéshez.
Aztán rájöttem, hogy már évek óta megvan minden ami kell: egyedül készített YouTube-videók, hangfelvételek, fotók. Ausztriában játszottam The Beatles-zenekarokban és – ahogy említettem – folyamatosan készültek The Beatles-coverek, így volt miből válogatnom. Aztán február elején kaptam egy e-mailt a szervezőktől, hogy ha ezt a levelet olvasom, akkor felléphetek a Beatleweeken. Így lettem az első magyar énekes, akit meghívtak a fesztiválra.
A Bergendy harminc esztendeje megjelent korszakos lemeze, a Hétfő / Hét fő vitathatatlan sikere ellenére – a zenekar-alapító Bergendy István szerint – elindította a zenekart a feloszlás felé.
A Bergendy zenekar ötvenkilenc évig működött 2017-es feloszlásáig. A jazz-zenekart Bergendy István és öccse, Péter 1958-ban alakította, az informatív elnevezésű, Marx Károly Közgazdasági Egyetem ifjúsági dzsesszegyütteseként. Az együttesben sikerük csúcsán Demjén Ferenc énekelt, de utána sem vesztek feledésbe, ehhez elég felidézni Süsüt, Csukás István egyfejű sárkányát...
Süsü figuráját, no meg a mese alaphelyzetét Miroslav Nastasijevics alkotta meg rádiójáték formájában, a Magyar Rádió az 1970-es évek elején be is mutatta, méghozzá Bodrogi Gyula főszereplésével. Takács Vera, a televízió gyermekosztályának dramaturgja beleszeretett a mesébe, és elhatározta: bábfilmet kell készíteni belőle.
Ám a felkért írók nem álltak kötélnek, míg végre Csukás István, aki éppen távozott a tévé gyermekosztályától, elvállalta. Nem kizárólag a szöveg, a zene szintén más kútfőből származik, tudniillik a nyitódal melódiája kísértetiesen hasonlít Willie Mitchell amerikai színész Cherry Tree című számához.
A hatvanas évek elejétől tarolt a beatzene, Bergendy István meghívta gitárosnak a tizenkilenc esztendős Szörényi Leventét, aki akkor Balassa Tamás tangóharmonikás együttesében pengette gitárját. Szörényi igent mondott, ám ragaszkodott ahhoz, hogy testvérét, Szabolcsot magával vihesse, Bergendy viszont ragaszkodott saját basszusgitárosához, Gáspár Károlyhoz.
Így aztán Levente 1964-től az Illésben vendégszerepelt, majd énekes-gitáros-dalszerzőként alkotott maradandót az együttesben. Mi lett volna, ha…?
A Bergendybe '69-ben érkezett a zseniális komponista, Latzin Norbert. Rá egy évre a szintén zseniális zeneszerző és szövegíró, Demjén Ferenc – az amúgy zseniális basszusgitárost és énekest egy Baross téri szálloda bárjának színpadáról hívta el Bergendy István. Mert addigra Gáspár Károly disszidált, nem tért haza a nyugaton turnézó zenekarral.
Míg a többiek tovább turnéztak, Demjén, Latzin és az új dobos, Debreceni Csaba (Ferenc, az Omega dobosának bátyja) elkészítették az együttes új, immáron saját számait. Mint a Jöjj vissza, vándort; a Te is jársz néha tilosbant, a Darabokra törted a szívemet. Meg a Fázom címűt. Ezt Rózsi még Radics Béla Tűzkerekében írta, ahol énekelt, ám RB kapitány lesavazta a dalt, lealázva ezzel a szerzőt. Meg a Mindig ugyanúgyot, amely dallal befutottak. „Kis mázli néha kell” – éneklik a Funny lady musicalben, e kis mázli a Bergendynek az MTV 1970-es szilveszteri adásában adatott meg, amikor Hofi Géza műsora három perccel rövidebbre sikeredett, ezért leadták a Bergendy slágerét.
Immár tizenötödik alkalommal és másodízben a Magyar Zene Házában tartják a Magyar Jazz Szövetség rangos rendezvényét, a Magyar Jazz Napját. Hat fellépő, három díj és egy felkérés, 2023. október 8-án délután két órától.
Zsoldos Béla vibrafonos, a Stúdió 11 egykori zenésze elárulta, hogy a Magyar Dal Napja adta számára az ötletet a Magyar Jazz Napjához. 2008-ban a Sziget Fesztivál „mínusz egyedik” napja volt az első magyar dal napja, amely Presser Gábor ötlete nyomán, Novák Péter segítségével valósult meg.
Másfél évtizede, a Magyar Jazz Szövetség alelnökeként Zsoldos Béla szerette volna minél szélesebb közönségnek bemutatni a műfajt:
A Budapest Jazz Club (BJC), ahol beszélgetünk, az év minden napján kínál dzsesszkoncerteket. Itt rendezi a szövetség tavaszonként a Magyar Jazz Ünnepét. Ide az egymást, a muzsikusokat ismerő rétegközönség jár.
Nem véletlen hát, hogy – miként a Magyar Dal Napja esetében – a Szigetre esett a választásuk, ahol a programsorozat a világzenei színpadon kezdődött délután kettőkor, majd folytatódott este tíztől egy kisebb helyszínen hajnali négyig.
Zsoldos Béla azt is felidézte: több mint kettőszáz zenész játszott sokezres nézőközönség előtt: „Aki ott megszerette a műfajt, az később ellátogatott a BJC-ba vagy a Budapest Music Centerbe (BMC).”
Második alkalommal már világsztárokat látott vendégül a Magyar Jazz Napja. Akkor nem a magyar muzsikusok kísérték George Duke-ot, Gary Willist, Billy Cobhamet vagy Dennis Chamberst, hanem ők tanulták meg a mi számainkat.
A továbbiakban évről évre más és más jelentős fesztiválra vitték el a műfaj rangos képviselőit, a Sziget után a VeszprémFestre, a Müpába, a Budavári Borfesztiválra,
ám A Budai Várban érték el a legnagyobb nézőszámot, 8000 jegyet adtak el.
Tavaly megnyílt a Magyar Zene Háza, így hová máshová költözött volna a Magyar Jazz Napja, mint oda. Idén sem mennek máshová. Október 8-án fellép a mindössze háromesztendős, fiatal zenészekből álló Symbiosis 5, a szintén 2020-as Mozes & Kaltenecker, azaz Mózes Tamara énekesnő és Kaltenecker Zsolt billentyűs duója; Szendőfi Péter dobos több mint három évtizede alapította Fusio Groupja Kertész Erika énekes vendégszereplésével; a szintén dobos, Geröly Tamás szervezte Geröly Space Sextet; a Szőke Nikoletta Jazzplosion, olyan legendákkal, mint László Attila, Balázs Elemér, Fekete-Kovács Kornél, Barcza Horváth József; a program zárásaként pedig a hatvanéves Stúdió 11 áll színpadra Zsoldos Béla vendégszereplésével. A koncertek között átadják a Magyar Jazz Szövetség három szakmai díját.
„Új kezdeményezés, hogy legyenek nagykövetei a magyar dzsessznek, az első Borlai Gergő dobos lesz, akinek feladata, hogy munkásságával mindenütt jó hírét keltse a műfajnak” – árulta el Zsoldos Béla.
A Children of Distance, melynek tagjai Ács Róbert, Nyári Roland és Somogyi Péter, 2006-ban alakult rapcsapat. A formáció a 2000-es években jelentős hatást gyakorolt a magyar hiphop- és popzenei színtérre, érzelmes dalaikkal az emokultúra egyik ikonikus zenekarává nőtték ki magukat az Anti Fitness Club, a Mes és egyéb, tipikusan az emogeneráció által hallgatott formációk mellett.
„Az internet korában a távolság már nem akadály – bizonyítja ezt a Children of Distance, azaz a Távolság gyermekei zenekar születése is, hiszen a formáció magját képező három rapper-énekes-dalszerző – a máriapócsi Carp-E (Ács Róbert), a kiszombori Shady (Nyáry Roland) és a Szücsiben élő Horus (Somogyi Péter) – a magyar rap egyik „klasszikusa”, Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) internetes fórumán találtak egymásra 2005-ben, és a következő évben meg is alakították együttesüket” – fogalmaz a Magyar Popkulturális Értéktár oldalán Csikor Ottó.
Első nagylemezük, amelyet FankaDeli kecskeméti stúdiójában rögzítettek, az Egyedül a világ közepén című album volt 2006-ban. Ezen olyan dalok hallhatók, mint a Ha sírsz, A karjaidban meghalni, illetve a lemez címadó dala. Ezt követte 20007-ben a Csapó kettő, ezen jelent meg az Emlékezz rám és a Beforratlan sebek.
2010-ben a 333 km című lemezre került rá az Emlékezz rám 2, illetve a Kedves naplóm. Ezek közül az előbbit Ladányi Patríciával rögzítették, emellett még számos dalt készítettek Patty közreműködésével, ilyenek például az Életjel, a Másról szól és az Azt kívánnám című számok. 2012-ben a IV. Felvonás, 2013-ban pedig a Pillangó című lemezüket adták ki.
Az egyik leggyakoribb téma a művészetben a szerelem, és nincs ez másképp a zenében sem. Írásunkban – a teljesség igénye nélkül – egészen a 60-as évekig mentünk vissza, hogy megnézzük, hogyan alakult és változott az évtizedek során a magyar szerelmes dalok palettája. Olyan szerzőket elevenítünk fel, mint az Omega, az LGT, Koós János, Szécsi Pál, vagy Cseh Tamás, Cserháti Zsuzsa, Takáts Tamás, de Krisz Rudi, a Groovehouse, Fluor Tomi és a ValMar is helyet kapott a felsorolásban.
A hatvanas évekre jellemző tánczenei stílusban számos szerelmes dal született, ezek közül talán a legismertebb Koós János Kislány a zongoránál című nótája, amelyet még a 2000-es években is sokszor játszottak különböző falunapokon, rendezvényeken. Zalatnay Saroltától pedig a Hol jár az eszem szintén sokak fülében felcsendülhet.
De már a hatvanas években elindult a beat, olyan zenekarokkal, mint az Atlantis, az Echo vagy a Metro, és '62-ben megalakult az Omega is. Így a Ha én szél lehetnék és az Illéstől az Oh, kisleány vagy a Fáj minden csók, a Metrótól pedig a Pár csepp méz lehet sokaknak ismerős, ami szintén felkerült a listákra ebben az évtizedben.
Koós János – Kislány a zongoránál
A hetvenes éveket masszívan elkezdi uralni a middle of the pop és a kemény rock, mint a Bergendytől a Jelszó love, szeretet és a Piramistól az Ajándék című dal. De itt is fontos szerepet kapnak a beatzenészek munkái (Illés – Add a kezed, Locomotiv GT – Ő még csak most 14, Álomarcú lány, Beatrice – Gyere, kislány gyere). Még mindig népszerűek a tánczenék, és kinek ne lenne ismerős Szécsi Pál Egy szál harangvirágja, amelyet Harangozó Terinek írt, aki egy öngyilkossági kísérlete során megmentette az énekes életét. Vagy épp Cserháti Zsuzsától a Kicsi, gyere velem rózsát szedni.
Cserháti Zsuzsa – Kicsi, gyere velem rózsát szedni
Fél évszázada, 1973-ban készült a Locomotiv GT egyik legsikeresebb lemeze, a Bummm! Siker ide, siker oda, a korongot az akkori hatalom 1975-ben betiltotta.
1971 az esztendő, amikor – a szokásos késéssel – Nyugatról megérkezett a legújabb rockőrület Magyarországra, jelesül a supergroupalapítás. Az első supergroup az 1966-ban létrejött Cream volt, tagjai már előző zenekaraikban kivívták maguknak a hírnevet:
Hasonlóan ment ez itthon is, persze szocialista módon: a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) lapja, a Magyar Ifjúság olvasói voksai alapján összeállította az első magyar szupergroupot, amely így festett:
Vagyis az Omega és a Metro muzsikusaiból, illetve Radics a Tűzkerékből.
Nyilván nem a szavazás miatt, de két supergroup is alakult, méghozzá a voksoláshoz hasonló felállásokkal. Az LGT-be az omegás Presser és Laux mellé Frenreisz érkezett a Metróból, és Barta Tamás a Hungáriából. Radics pedig megalapította a Taurust, ahová a Neotonból igazolt át Balázs Fecó és Som Lajos, illetve a Metróból a dobos, Brunner Győző. Som Lajost a végjátékban Zorán váltotta a basszusgitárosi poszton.
Két supergroup, két merőben más sors. A Loksira könnyen ráfoghatjuk, hogy minden idők egyik legsikeresebb zenekara lehetett, ám az LGT története sem felhőtlen sikersztori.
Ma lenne hetvenöt esztendős a tavalyelőtt, a hetvenharmadik születésnapja után öt nappal meghalt, legendás énekes-gitáros-dalszerző-performer, a Kex együttes frontembere, Baksa-Soós János.
A huszadik század második felében Magyarországon kiépült szocializmus rendszerében bevezették a három T-t, mintegy sorvezetőt a cenzorok számára, hogy támogatott, tűrt és tiltott kategóriák szerint osztályozzák a kulturális alkotásokat. A nyugatról beáramló, imperialistának kikiáltott fellazító beat-, majd rockzene jó esetben a tűrt kategóriába sorolódott. A pechesebb előadók, együttesek azonban megkapták a tiltott bélyeget.
A Kex a szerencsésebbek közé tartozott, tudniillik a bandát megtűrték, így tagjai koncertezhettek, ám a minden együttes életében fontosnak számító nagylemezről leginkább csak álmodozhattak. (Miként a korszak két másik úttörő csapata, a Syrius és a Taurus tagjai is.)
a profi zenészekből álló Kex elsősorban egyedülálló fellépéseivel szerzett nevet magának, amelyeket Baksa-Soós jórészt rögtönzött akciói avattak megismételhetetlenné.
Minden dalt az énekes talált ki. Szerzeményeit néhány gitárakkorddal harmonizálta, majd ezeket Bianki Iván, Imre Attila, Doleviczényi Miklós komplett számokká alakította.
Az előadásokat és a dalokat ma már csupán egy nemzedék halványuló emlékezete őrzi. No meg egy kislemez, és Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! című filmje.
Ez utóbbi szereplésük a szocialista erkölcs csőszeinek köszönhető, lévén a forgatásra kiszemelt Illést a hatalom egy Londonban, a BBC-nek adott rádióinterjú miatt átmenetileg kitiltotta a színpadokról, a filmvászonról, a tévéből. Jöhetett helyükre a Syrius és a Kex. Ugyanakkor Baksa-Soós János győzködte a többi honi együttest: álljanak ki az Illés mellett, s ne vállaljanak el bizonyos felkéréseket. Hiába.
Nemrégiben adta ki legújabb lemezét a 10 éves Bagossy Brothers Company. Most a zenekar tagjai – Bagossy Norbert, Bagossy László és Tatár Attila – mesélnek az elmúlt tíz évben szerzett tapasztalataikról. Az interjúból az is kiderül, hogy
Milyen volt 10 évvel ezelőtt először színpadra lépni a közönség elé, és milyen most, ennyi idő után újra a színpadon állni?
Bagossy Norbert: Az első időkben a színpadra állás egyfajta ősi energiával járt. Akkoriban az volt a célunk, hogy megmutassuk, ami bennünk van, és átadjuk ezt az érzést a közönségnek. Most pedig ugyanúgy tele vagyunk energiával, de a tapasztalat és a szakmai fejlődésünk miatt másfajta izgalmak vannak bennünk. Most már sokkal összeszedettebben, a részletekre odafigyelve tudjuk átadni a dalokat és a produkciót.
Tatár Attila: Egyetértek Norbival. Az első időkben az volt a fő, hogy élvezzük a zenélést és az energiánk közvetítését. Most viszont egy nagyobb egészként tekintünk a koncertre. Még fontosabbá váltak a részletek, a technikai elemek, az a feladatunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk a közönségnek, hogy a produkciónk tökéletes legyen.
Bagossy László: A rutinunknak köszönhetően otthonosan mozgunk a színpadon, magabiztosabbak vagyunk. A technikai részleteknek és a produkció összetevőinek összehangolása is sokkal simábban megy, és az évek alatt megtanultuk, hogy miként lehet a legjobban megvalósítani a zenénket és az élményt.
Ha visszatekintenek erre a 10 évre, mi jut az eszükbe róla, hogyan értékelnék ezt az időszakot?
TA: Induláskor igazi laikusok voltunk. Minden nagyon ösztönösen működött. Akkoriban még nem voltak okostelefonok, amik megkönnyítik az online jelenlétet. Meg kellett találnunk, hogyan posztoljunk a Facebookon, hogyan építsük az imázsunkat. Kezdetben inkább csak megfigyeltünk más zenekarokat, próbáltunk tanulni. Ahogy az évek teltek, a zenekar népszerűsége növekedett, új tagok csatlakoztak hozzánk, például a menedzserünk, Szalai Attila, vagy a videósunk, aki elkészítette a klipjeinket. Az évek során profibbá váltunk, most már sok mindent, ami az elején még kihívást jelentett, rutinszerűen csinálunk. Figyelemmel kell kísérnünk az aktuális trendeket, az izgalmas elemeket be kell illesztenünk a saját stílusunkba.
BL: Az elején egyfajta baráti közösség alakult ki közöttünk munkatársi viszony helyett. Ez a barátságos dinamika és ösztönösség vezetett oda, hogy gyakorlatilag családdá váltunk. Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem barátok is.
TA: Hozzátenném, hogy az egész fejlődésünk organikusan történt. Nem szándékosan kerestük a tagokat, hanem az élet sodort hozzánk olyanokat, akik a csapatunkba illeszkedtek. Az állandó stáb hiánya is praktikus okokból adódott, de mindig alkalmazkodtunk a működési formához. Így alakult ki ez a természetes közösség, melynek tagjai együtt dolgozzák fel a produkcióinkat. Ami a zenei trendeket illeti, kezdetben az angolszász indie folk volt a kedvencünk, ami nagyban befolyásolta az első albumunkat is. Az évek során kísérleteztünk más hangszerekkel és stílusokkal. Például a harmadik albumunkon már elektronikusabb irányt vettünk. Azóta is folyamatosan kísérletezünk, és nyitottak vagyunk új irányok felé. Nem követjük vakon a trendeket, de ha valami izgalmas, és összhangban van a stílusunkkal, akkor nyitottak vagyunk rá.
BL: A zenei irányunk folyamatosan változik. Az összhang és az autentikusság megtartása mellett továbbra is kísérletezünk.
Tehát nyitottak az új zenei kihívásokra, amíg azok komfortosak?
BN: A zene számunkra szenvedély, és nyitott szemmel járunk. Az aktuális zenei ízlésünk határozza meg, hogy milyen dalokat alkotunk. Az alapelvünk egyszerű: ha nekünk tetszik, valószínűleg a közönségnek is fog. A dalaink létrejöttében tükröződik ez a változatosság. A következő évtizedekben is tovább alakul és változik a zenei stílusunk. Ahogyan az idő múlásával az ember is érik és új nézőpontokat talál, ugyanúgy a zenénk is fejlődik. A változás szerves része annak, ahogyan közelítünk a zenéhez. Ez az érzelmek kifejezésének és az önazonosságunk kifejezésének egyfajta módja. Ha a zenénk nem tükrözi ezt, akkor veszít a lényegi tartalmából, és mi magunk is elveszítjük a kreatív folyamatban rejlő lehetőségeket.
Zenéjükben ugyanakkor nagyon sok népzenei motívum is fellelhető.
TA: Az elején a zenekar nagy része nem igazán foglalkozott a népzene témájával, és még Zsombi, a billentyűsünk – aki a Cika zenekar prímása, illetve aki népzenész is – sem erőltette rá a népies elemeket. Úgy tűnik, ez a népzenei vonal valahogy magától lassan belesimult Norbi dallamvilágába. Először csak dallamokban jött elő, majd fokozatosan kibontakozott. Például saját dalok feldolgozásában is felhasználtuk hegedűvel, vagy megírtuk a Néked szólnak a harangok című dalt, ami rendkívül népies hangulatú.
Érdekes, hogy ez a vonal rendkívül jól érezhetően megtalált minket. Akár a Budapest Parkban, egy pop-rock koncert utáni backstage-ben, noha talán furcsának tűnik, előkerül a hegedű, és népi hangulatban mulatunk. Ilyen irányváltásra az első években nem is gondoltunk volna. A zenekar tagjai kezdtek egyéni és közös szinten is érdeklődni a magyar népzene iránt. Ez a kíváncsiság valószínűleg olyan mozzanatokhoz fog vezetni, ahol a népi elemek további megnyilvánulásait láthatjuk majd. Ugyanakkor nem tervezzük, hogy etno stílusú zenekarrá váljunk.
Ez a folyamat valószínűleg ahhoz a fejlődéshez köthető, amit Norbi említett, hogy az ember életkorával, tapasztalataival bölcsebbé válik. Ez a folyamat része lehet, amikor belső vágyad találkozik azzal, hogy beengeded az életedbe ezeket a változásokat. Legyen az a magyar népi kultúra vagy az egészséges életmód. Lassan beépülnek a mindennapokba.
Az új lemezről melyik a kedvenc daluk?
BN: Nekem a Szép mentés. Ez az első dal, amit zongorán tanulni kezdtem. Érdekelt, hogy milyen lehet zongorán dalt írni, mert biztosan más, mint gitáron. Az első verzióban a refrén részei zongoraakkordokkal készültek, ami elvitte egy teljesen új dimenzióba. Az első változat kifejezetten erőteljesen él bennem, és ezzel hangulatot sikerült teremtenünk.
BL: Mostanában elgondolkodtam azon, hogy a hagyományos lemezkiadás módszere már 2023-ra picit másképp alakul. Nem várjuk meg, hogy két évig csendben dolgozzunk, majd egyszer csak előálljunk egy 10 dalos albummal. Például az első dal, amely megjelent, talán az Az a szép volt. Ez azért is ugrott be, mert úgy gondolom, hogy az eddigi pályafutásunk egyik legkiemelkedőbb videoklipjét sikerült létrehozni. Lenyűgöző és egyedi hangulatot teremtett a dalhoz. A forgatáskor rájöttünk, hogy milyen sok munka van egy klip elkészítésében. Az Az a szép klipje abszolút a kedvencem lett.
TA: Mialatt beszélgettetek, én is elővettem a lemezt. Nem azért, mert ne lennék képes felsorolni a dalokat, hanem azért, mert mindig azok a friss megjelenések jutnak eszembe, amelyekről éppen kérdeznek. A mivel folyamatosan csepegtetjük a dalokat, így könnyen elfelejthetjük azokat az érzéseket vagy érzelmi kötődéseket, amelyek az akkori időkhöz kapcsolódnak. Éppen ezért nehéz most választani. Egyetlen egy dalt sem tudok kiemelni, mert ezen az albumon számos kiváló dal szerepel. Az Álljunk össze című szám például rendkívül energikus és erős, tele van lendülettel. Ugyancsak nagyon kedvelem a Csillag az égen című dalt. Amióta megíródott, folyamatosan hallgattam a demót. Az Angyalok a parkolóban is rögtön eszembe jutott, mert az egy olyan dal, amit kifejezetten élvezek koncerteken, különösen abban a formában, ahogyan Norbi elkezdi. Sőt most már az is eszembe jutott, hogy az adott dalnál bekapcsolja a telefonokat, ami kiváló hangulatot teremt. És persze ott van a Fújj meg szél is, ami most úgy tűnik, az egyik legnépszerűbb dal lesz a lemezről.
A V'73-ban progresszív rockot játszott, a szélesebb rockközvélemény a V'Moto-Rock-ban csodálkozott rá egyedi, érzékeny zongorajátékára és lírai hangvételű dalaira. Az énekes-szövegíró Demjén Ferenccel olyan slágereket jegyez, mint a Gyertyák, a Jégszív, az Angyallány vagy a Várj, míg felkel majd a nap. Lerch István ma hetvenéves.
Egészen addig a klasszikus zene bűvkörében élt, amíg kamaszként meg nem ismerte Keith Emerson, Greg Lake és Carl Palmer zenéjét, és pályája attól kezdve végképp „gellert kapott”. A V'73 többek között az ő klasszikus zenei átirataival (Csajkovszkij: Patetikus szimfónia, Weiner Leó: Rókatánc) aratott – főként szakmai – sikereket, ennek hatására vitte magával turnézni az Omega és a Locomotiv GT.
Aztán a Metronóm 77 fesztiválon találkozott Demjén Ferenccel, aki meghívta az éppen formálódó V'Moto-Rock zenekarba. Tizenegy évet töltöttek együtt, játszották a maguk igényes, populáris rockzenéjét, mígnem 1988-ban Demjén szólista lett, a zenekar pedig szétesett.
Lerch hangszeres kvalitásait tovább erősítette, hogy időközben elvégezte a jazztanszakot – többek között ezért lett 1982-ben az alkalmi Supergroup nevű formáció tagja –, szerzőként pedig már a kezdetektől szűknek érezte a V'Moto-Rock adta kereteket. Nemcsak első feleségének, Kovács Katinak szerzett dalokat, de Cserháti Zsuzsának, Szűcs Judithnak, Koncz Zsuzsának vagy Malek Andreának is. Majd 1994-től a Tátrai Band mellett a szólistaként is roppant sikeres Charlie számára írt Horváth Attilával számos emlékezetes slágert (például Jég, dupla whiskyvel, Mindenki valakié).
Kisvárosokban, falvakban népszerűsíti a zenélést a Házhoz Megy A Zenede Kárpát-medencei turnéja. A zenekultúrát új és izgalmas módszerekkel szerettetik meg a legkisebbekkel.
Az interaktív előadások tematikáját a Rock- és a Pop-Legendák könnyűzenei ismeretterjesztő előadásaiból válogatták össze. A fiatalok megismerhetik a zene világának ikonikus alakjait, és megtudhatják, hogyan formálták ezek az előadók a zenekultúrát az évek során. A zenetörténeti előadások izgalmas, szerethető pillanatokat villantanak fel legendás zenekarok és előadók pályafutásáról, miközben a zenekészítés folyamatát is átélhetővé teszik.
Ezeken az eseményeken a koncerthangulatban tapsoló fiatalok közelebb kerülhetnek a pop- és rockzene nagyjainak zenéihez. Az „alternatív zeneórákon” mindeközben megismerhetik ezen zenei műfajok eredetét és a műfaj nagyjainak munkásságát is. A gyerekek kedvence a hangszersimogató. Itt mindenki kipróbálhatja a gitárokat, basszusgitárokat, dobokat, és bárki lehet Presser Gábor, vagy épp Delhusa Gjon pár percre. Ezzel a fiataloknak a könnyűzene olyan új dimenzióit mutatják meg, amely inspiráló erővel hathat a saját zenei tehetségük felfedezésére és fejlesztésére.
Ezen a héten jelenik meg a Vad Fruttik legújabb dala, és lassan egy éve annak, hogy a csapat nagyobb átalakuláson esett át. Ezekről beszélgettünk a Vad Fruttik énekes-frontemberével, Likó Marcellel. Visszatekintettünk a kezdetekig, a névválasztástól a legújabb dalokig. Szóba került a Nirvana-covereket játszó Nyárikonyha zenekar is.
Az 1996-ban alakult Vad Fruttik egy csapat várpalotai fiatalból állt, amelyben Likó Marcell volt az énekes-gitáros, Herter Tamás és Benkő Csaba a gitáros, Pápai László a basszusgitáros és Józsa Zoltán dobolt. A zenekar nevét gyerekes döntésnek tartják, mégis, most már lassan 28 éve együtt élnek vele. Bár volt rá igény, hogy megváltoztassák, az énekes azt mondja, hogy
A végén mindig arra a következtetésre jutottunk, akárhogy is hangzik, ez már brand, és egy brandet nagyon nehéz újraépíteni.
Több helyen is olvasható, hogy a Vad Fruttik 1999-ben egy tehetségkutató verseny győzteseként majdnem lehetőséget kapott egy nagylemez elkészítésére, ez azonban meghiúsult, és az akkori formáció is felbomlott. A frontember úgy látja, hogy:
Az, hogy valakitől kapunk egy lemezkiadói szerződést '99-ben... nem hiszem, hogy sok értelme lett volna. Olyanok lettünk volna, mint kb. az X-edik magyar popzenekar. Nem gondolom, hogy ez bármit is számított volna akkor, mert nem láttunk bele a zeneipari működésébe a magunk gyermeki naivságával.
Az új felállás hét év elteltével jött létre, Likó Marcell is innen eredezteti az igazi Vad Fruttikot.
Talán onnantól lehet számítani a zenekar létrejöttét, amikor Gergő is beszállt a kétezres évek táján. Valójában a nevet sokkal hamarabb kitaláltuk, minthogy lett volna egy fix zenekar. Az a fajta zene, amit most hallanak tőlünk az emberek, teljesen más, mint az elején. Az akkor egy garázszenekar lelkes, de mindenféle mélységet nélkülöző örömzenéje volt. Tehát ez még nagyon távol állt egy Nekem senkim sincsentől, mind szellemiségében, mind pedig hangszerelésében.
Ekkorra Pápai helyett Kaszás Gábor érkezett, a zenekar billentyűse Győrffy Gyula (Gyuszkó) lett, illetve gitárosként Kerekes Gergely is belépett a csapatba, és több dalt is felvettek. Ezek közül a Szerelmes dal sikeressé is vált a rádiókban, illetve megjelent az első nagylemezük Rózsikámnak digitálisan címmel.
Onnan eredeztetném az ős-Vad Fruttikot, amikor a főiskola után, 2005-2006-ban a Petőfiben rögzítettünk talán három számot. Persze, volt olyan nevű zenekar, hogy Vad Fruttik, meg igen, benne voltam én is (nevet), de közel sem arról szólt, mint az ezt követő felállás.
Bár tudnivaló, hogy Likó a kilencvenes években Nirvana-covereket is játszott, mint kiderült:
Ennek volt egy formációja is, a Nyárikonyha zenekar. De ez már annyira régen volt, hogy innen nézve olyan, mintha azt mondanánk, hogy ez a cég épít autókat, de igen, régen még foglalkoztak fűnyírókkal is.
A XX. század második felében a magyar könnyűzene színpadán 23 évesen pillanatok alatt vált népszerűvé. Harangozó Teri hosszú ideig vezette a slágerlistákat. Nyolc évvel ezelőtt, hetvenkét évesen, 2015. szeptember 8-án halt meg.
Az 1943-ban született Harangozó Teri pályája a hatvanas években indult, és pillanatok alatt a Magyar Rádió egyik legfoglalkoztatottabb táncdalénekesévé vált. 1965-ben második helyezést ért el a Ki mit tud? tehetségkutató versenyen, ami lehetővé tette számára, hogy felvételt kapjon a rádió könnyűzenei stúdiójába. Itt 1966-ban rögzítette első dalát, a Túl az első nagy szerelmen című szerzeményét. A valódi áttörést azonban a Minden ember boldog akar lenni című dala hozta meg számára, azonnal országos siker lett.
Harangozó Teri legsikeresebb női előadóként két évig őrizte címét Magyarországon, 1967–1968 között 362 473 kislemezt adott el. A slágerek jelentős részét Dobos Attilának köszönhette, különösen a Minden nap és a Mindenkinek van egy álma című dalnak. Ezek még 1969-ben is igen népszerűnek számítottak.
A hazai sikerek után külföldre is eljutott, először Innsbruckba, majd Kubába hívták, később más szocialista országba is ellátogatott. Ami viszont meglepően szép gesztus volt tőle:
bárhová ment, a Mindenkinek van egy álma című slágerét az adott ország nyelvén énekelte el.
A tánczenei műsorok és ORI-turnék egyik nagy sztárja volt, slágerei – mint például a Nincsen olyan szerencsém, Kis papírhajó, Sose fájjon a fejed, Veled is megtörténhet egyszer, Szeretném bejárni a Földet – hosszú időn keresztül toplistásak voltak.
A The Biebers 2012-ben alakult, a budapesti, modern pop-rock zenekar két vezéralakja a Megasztárból ismert Puskás Peti és testvére, Puskás Ádám Dániel. A név választása egyfajta fricska, amely a kanadai Justin Bieberre utal – ez marketingszempontból is hasznosnak bizonyult a zenekar számára. A The Biebers az elmúlt években az egyik legnépszerűbb magyar zenekarrá vált. A csapat számos sikeres dalt írt, köztük a Sorry, a Dance, a Love How It Taste és a Lavina címűeket. A zenekart a könnyed, könnyen megjegyezhető dallamok és a pozitív üzenetek jellemzik. Az együttes a magyar popzene egyik legígéretesebb szereplője.
A The Biebers sikerének több oka is van. A csapat tagjai tehetséges zenészek, akik kiválóan tudnak együttműködni. Puskás Peti erős énekhangja és Puskás Ádám Dániel zenei tehetsége a csapat sikerének alapja. Másrészt a The Biebers dalai könnyen megjegyezhetők és pozitív üzeneteket közvetítenek. A csapat dalai a fiatalokhoz szólnak, és olyan témákkal foglalkoznak, mint a szerelem, a barátság és az önelfogadás. A The Biebers sikerében nem elhanyagolható szerepet játszik a közösségi média. A csapat tagjai aktívan használják a platformokat, és szoros kapcsolatban állnak a rajongókkal.
A The Biebers új száma, a Kilépő a nyár utolsó dalának készült. A könnyed, friss dallam és a pozitív üzenet tökéletesen illik a nyár végének hangulatához. Arról szól, hogy élvezzük ki a nyarat, mielőtt beköszönt az ősz. A The Biebers arra buzdít, hogy bulizzunk még egy nagyot, és ne felejtsük el, hogy a nyár örökké tart, ha mi úgy akarjuk. A dalt Puskás Peti szerezte, a szöveget együtt írták Bánki Benivel. Az új dal és klipje tovább erősíti a The Biebers pozícióját a magyar popzenében. A dal bizonyítja, hogy a csapat továbbra is képes új és friss dalokkal meglepni a közönséget.
Ilyen háborút is régen láttunk: egymásnak feszült a két óriás, a Google és a Universal Music Group (UMG). Az új harctér a mesterséges intelligencia által felkavart szerzői jogok világa. A háború most egy tűzszüneti megállapodásnál tart, de olyan kérdések vetődtek fel, amelyeket egyhamar nem fognak tisztázni. Márpedig ahol a mamutok harcolnak, ott a kicsiknek sem lesz béke. A fő kérdés: hogyan kezeli a YouTube (Google) azokat az engedély nélkül készített számokat, amelyek az MI (AI) segítségével olyan ikonikus előadók hangját imitálják, mint Sinatra, a The Weekend vagy Drake.
A Google elképzelhetetlen mennyiségű adatot gyűjt és kezel anélkül, hogy ezért bármit is fizetne. Az adatok hasznosításából hatalmas bevételekre tesz szert, és közben gőzerővel fejleszti a mesterségesintelligencia-alapú szolgáltatásokat. A Google számára magától értetődő, hogy az algoritmusok által előállított szövegek, zenék és filmek után nem kell senki számára sem jogdíjat fizetni. A bökkenő ott van, hogy az algoritmusokat mások szövegein, zenéin tanítják, és ma már ott tartanak, hogy világhírű előadókat képesek imitálni.
A zeneipar döbbenten figyel a kisebb előadóktól a nagy kiadókig, amelyek fő bevételi forrása a szerzői jogokból származik, és a műveik jogi védelem alatt állnak. A Universal Music azonban talált egy jogi kiskaput, amivel fel tudta venni a kesztyűt a technológiai gigásszal szemben, hogy védelmezze a művészek és kiadók jogait ezen az új, ismeretlen területen.
A YouTube és a UMG közötti harc egy friss partnerségben pillanatnyi nyugvópontra jutott. Az együttműködés látszólag a művészek jogait védi, mégis több kérdést felvet. Hogyan képes az MI megkülönböztetni az emberi és az MI által létrehozott hangzást? És ebben a dinamikában hol találják meg helyüket az önálló művészek?
A Google monopóliuma az online keresésben új problémákat is felvet a tartalomgyártók számára. A kiadók gyakran érezhetik úgy, hogy a létük a tét: vagy megosztják a tartalmaikat, vagy kockázatot vállalnak online láthatóságuk elvesztésével.
A digitális korszakban a szellemi tulajdonjogok körüli ellentmondásokat az MI és a gépi tanulás gyors fejlődése szítja. A Google az MI-forradalom egyik nagy nyertese lehet, hiszen az új nyelvi modellek tanításához elképesztő mennyiségű szövegre van szükség, és ha valakinek a tárhelyein ez már összegyűlt, akkor az épp a Google. A keresőóriás hálózata gigászi mennyiségű tartalomra kiterjed a zenén és könyveken át az újságcikkekig.
A Google és társaik az egész webet folyamatosan vizsgálják MI-rendszerükkel, hogy minél jobban finomítsák. Mindezt a fair use használatra hivatkozva teszik, ami jelenleg nem törvénysértő a Copyright Act (USA-beli szerzői jogi törvény) értelmében. Ebben a védekezésben sajnos rengeteg az ellentmondás, és gyakran kedvezőtlen következményekkel jár a kreatív iparágak számára.
A Universal Music Group és a Google közötti feszültség nőtt, amikor a Universal több olyan dalt is felfedezett a Google MI-rendszerében, amelyek erősen hasonlítottak a UMG művészeinek dalaira. Ezen túlmenően az MI által generált zenék népszerűsége és az azokból származó bevételek is kérdésessé váltak.
A Google álláspontja szerint az MI által létrehozott zenék nem sértenek szerzői jogokat, mivel azok nem „másolják” az eredeti dalokat, hanem saját, egyedi alkotások. Az UMG viszont úgy látja, hogy a Google mesterséges intelligenciája túl sok inspirációt merít az eredeti művekből, ami jogellenes.
Kíváncsi, hogy az Omega, Koncz Zsuzsa és Kovács Kati mellett még milyen zenekarok forogtak a toplistákon? Visszatekintő sorozatunkat ismét öt, a maguk korában sikerlistás együttes bemutatásával folytatjuk. Válogatásunkban olyan zenekarokat idézünk meg, mint a Syrius, a V’Moto-Rock vagy a Dinamit.
Korábbi válogatásainkban többek között olyan zenekarokat idéztünk meg, mint az Atlantis, az Echo, a Dogs, a Kex, a Kék Csillag, a Scampolo, a Liversing, a Taurus, a Tűzkerék, a Meteor, a Kölyök és a Generál, ezek az írások itt, itt és itt olvashatók.
A hetvenes évek elejének egyik legizgalmasabb zenekaraként emlegetik az – első felvonásban – 1962–1969-ig működő, Baronits Zsolt vezetésével létrejött Syriust. A felbomláskor Baronits új zenésztársakat kezdett keresni, és az Új Rákfogó együttes tagjainak felajánlotta, hogy ha levágatják a hajukat, slágerbeatet adhatnak elő. Így kezdődött a legendás Syrius zenei karrierje, más zenekarokból összegyűjtött bandatagokkal. Stílusuk gyökeresen megváltozott, jazzrockot, progresszív rockot játszottak, de nem idegenkedtek a vers- vagy épp a népdalfeldolgozásoktól sem. Baronits mellé Orszáczky Jackie, Pataki László, Ráduly Mihály és Veszelinov András társult, volt, aki az Új Rákfogóból, volt, aki a Liversingből, az Atlantisból vagy épp a Metróból csatlakozott a zenekarhoz. A zenekar a klasszikus felállásban az egyetlen nagylemezét Ausztráliában adta ki Devil's Masquerade (Az ördög álarcosbálja) címmel.
Demjén Ferenc a Bergendyből való kiválása után alapította a V'Moto-Rock nevű zenekarát 1977-ben, amelyben a V a Volán Elektronika támogatópartnerükre utal. Demjén a V'73-ból Lerch Istvánt és Herpai Sándort hívta maga mellé, a Fermből pedig Menyhárt János érkezett. A zenekar karrierje meglehetősen jól indult, az első koncertjük is hatalmas sikert aratott, amelyen a bőrruhás Demjén BMW-n gurult be a színpadra. Az azt követő Motor boogie / Nyújtsd a kezed című kislemezüket is jól fogadták a hallgatók.
Az igazi V'Moto-Rock-hangzás a zenekar második, 1980-ban megjelent V'Moto-Rock II. című lemezére alakult ki. Olyan – ma is sokak által kedvelt, Demjén pályáját is végigkísérő – dalaikkal kerültek a slágerlistákra, mint a Várj, míg felkel majd a nap, a Jégszív (Jégből vagyok, talán fel sem olvadok), a Gyertyák vagy épp az Angyallány.