A zeneiparban az elmúlt évtizedekben hatalmas változások történtek. Az utolsó nagy, Magyarországon is működő lemezkiadó a Universal Music Group kivonulása a magyar piacról csak az egyik jele a változásoknak, de vajon milyen mélyebb trendeket tükröz?
A Universal az egyik legnagyobb globális zeneipari óriás, az évek során stabil lábnyomot hagyott a magyar zenei térben. Azonban a vállalat megszünteti a hazai előadók terjesztését és kiadását, és a jövőben csak nemzetközi előadókkal foglalkozik a magyar piacon. Leépítették budapesti irodájukat, ahol egykor 10-15 fő dolgozott; ma már csak néhányan maradtak a pénzügyi és marketing területeken.
A három nagy lemezkiadó – UMG, Warner Music Group és Sony Music Entertainment – közül már egyik sincs jelen Magyarországon.
Korábban a Universal olyan hazai előadókkal dolgozott együtt, mint Krúbi, 6363, Dé:Nash, Lil Frakk, Kapitány Máté és a Fiúk, de az elmúlt évben megszüntették velük az együttműködést. A változások hatásait még nem látni, de kétségtelen, hogy hosszú távon befolyásolják a magyar zenei életet.
Nem szabad azonban megfeledkezni a Universal Music Group digitális disztribúciós ágáról, a Virgin Musicról sem, amely az elmúlt években a magyar piac egyik legaktívabb szereplője volt. Rajtuk keresztül jelentek meg AKC Misi új szólólemezei, és Beton.Hofi két kislemeze is.
Globális szinten a Universal továbbra is domináns szereplő: 2023 első negyedévében 38 százalékos piaci részesedéssel büszkélkedhet. A vállalat éves bevétele 2022-ben meghaladta a 10 milliárd dollárt, ami nem is meglepő, hiszen a világ legtöbb népszerű popsztárja, mint Taylor Swift, Billie Eilish, Drake, The Weeknd és Justin Bieber a cég égisze alatt alkot.
De miért is hagyja el a Universal Magyarországot? Az okok összetettek, de az általános trendek azt mutatják, hogy a nagy nemzetközi lemezkiadók egyre inkább a nemzetközi piacokra és előadókra koncentrálnak, különösen a digitális korban.
Az 1989-ben bekövetkező politikai és társadalmi változások, beleértve a vasfüggöny leomlását, nemcsak a Kelet-Európa történelmét formálták át, hanem mélyen érintették a globális gazdaságot és kultúrát is. Ebben a kontextusban a zeneipar szereplői számára különösen izgalmas időszak következett, a nemzetközi lemezkiadók felfedezték a régió újraéledő piacait.
Amikor a vasfüggöny leomlott, Kelet-Európa országai, köztük Magyarország, hirtelen nyitottá váltak a nyugati kultúra és a befektetések előtt. A nemzetközi zeneipari óriások gyorsan felismerték, hogy ezekben az országokban hatalmas kereslet mutatkozik nyugati zene iránt. A Kelet-Európai polgárok korábban csak korlátozottan férhettek hozzá a nyugati popkultúrához, kiéhezve vetették rá magukat az új piacon megjelenő új zenékre és művészekre.
A '90-es évek elején a legnagyobb nemzetközi lemezkiadók – mint az UMG, a Sony és a Warner – aktívan keresni kezdték lehetőségeket Kelet-Európában.
Néhányan magyarországi fióktelepeket alapítottak, mások a helyi kiadókkal léptek partnerségre, hogy kihasználják azok piaci ismereteit és kapcsolatrendszerét.
Ez a folyamat nemcsak az új zenei tartalmak behozatalát eredményezte, hanem a magyar művészek számára is új lehetőségeket teremtett, például azt, hogy kiléphessenek a nemzetközi piacra.
Ugyanakkor az integrációs folyamat nem volt problémamentes. Az új piaci struktúrák, a verseny és a kulturális különbségek számos kihívást jelentettek. Sok helyi művész és kiadó érezte úgy, hogy a nagy nemzetközi kiadók túl dominánsnak, és kevés figyelmet szentelnek a helyi tehetségeknek és zenei kultúrának.
Az elmúlt három évtized azonban számos változást hozott.
A digitális technológia forradalma, a streamingszolgáltatások elterjedése és az új piaci dinamikák az egész zeneipart megváltoztatták. A nagy lemezkiadók már nem csupán a fizikai lemezeladásokra fókuszálnak, hanem a digitális platformokon megvalósuló zenei terjesztésre és marketingre is.
Ebben az új környezetben Kelet-Európa – és ezen belül Magyarország – már nem annyira kívánatos piac a nagy nemzetközi kiadók számára, mint korábban. A piaci trendek megfordultak.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy Magyarország zenei potenciálja csökkent volna. A helyi zenei szcéna továbbra is virágzik, és az előadók új lehetőségeket találnak a digitális platformokon keresztül, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy közvetlenül érjék el a rajongóikat világszerte.
A zeneipar korai időszakában a kiadók voltak a legfontosabb szereplők. Egy művész számára a siker érdekében létfontosságú volt egy nagy kiadóhoz tartozni. A kiadók nemcsak a tehetség felismerésében és az előadók menedzselésében játszottak kritikus szerepet, hanem a zenék felvételében, előállításában, terjesztésében és promóciójában is. A kiadók tulajdonában voltak a stúdiók, az előállítási eszközök és a terjesztési csatornák, így az előadók szinte teljes mértékben rájuk szorultak.
Negyven éve zajlottak a punkperek, amelyekben láthatatlan, ellenben fontos szerepet játszott Erdős Péter. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat – könnyűzenei tekintetben – első embere a Kritika 1983/6. számában publikálta az addig fénymásolatban terjesztett, Felszólalás a szennyhullám ügyében című írását, amiben betámadta a CPg zenekart.
Csatári Bence történész, rockzenei szakíró, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa úgy véli, hogy elgondolkodtató, hogy amíg a kommunistaellenes CPg tagjait letöltendő börtönre ítélték, addig a rasszista Mos-OI muzsikusai megúszták felfüggesztett büntetéssel:
Meglehet, hogy Erdős cikke nélkül is perbe fogják a CPg-t. A Kádár-korban úgy fogalmaztak: a punkzenekarok anarchista felfogást képviselnek. A CPg mellett az Aurora, a Közellenség. Ide szokták sorolni a Mos-OI-t is, ami valójában Oi! stílus, másként skinhead zene.
Csatári Bence szerint a skinheadek rasszisták voltak, a CPg azonban kommunizmusellenes, azaz rendszerellenes szövegeket írt. Noha a Mos-OI énekelt a cigánymentes övezetről, Erdős Péter elterjesztette, hogy a CPg, azaz a Com'on vagy Coitus Punk group valójában a Cigány Pusztító gépezetből vagy gárdából kreált mozaikszó.
Ezt a hazug bélyeget a mai napig nem tudják teljes mértékben lekaparni magukról
– mutat rá a történész, aki beszél az 1982. június 11. és 14. között zajlott első punkperről is: ekkor vették házi őrizetbe Benkő Zoltánt, Güzüt, a zenekar kitalálóját, vezetőjét. Kazettabirtoklás miatt, ugyanis az elkobzott magnókazettán, a zeneszámok között hallható volt a Szabad Európa Rádió szignálja. Végül felmentették az izgatás vádja alól.
Ekkoriban következett be az is, hogy megingott Erdős Péter széke. 1982-ben szerkesztőségekre darabolták a hanglemezgyárat. A Start a kezdő előadókat adta ki, a Krém a dzsesszt karolta fel, majd jött a Bravo, a Favorit, s olyan szakemberek, mint Boros Lajos, Wilpert Imre, Révbíró Tamás, Benkó Sándor.
Csatári Bence azt is felidézi, hogy ekkortól helyezték szoros megfigyelés alá a CPg tagjait, Tiszavirág fedőnévvel nyitottak róluk dossziét. Az itt felhalmozott információanyaggal operált később a hatalom a perben.
„Az utóbbi időben új irányzat terjedt el a fiatalok között, a »Punk« Angliából indult el, lényege a megbotránkoztatás. Magyarországon most télen kezdődött a hatása. Jelenleg a legismertebb ilyen együttes a P. Mobil” – olvasható egy 1978-as állambiztonsági aktában. A rockszakíró ezzel kapcsolatban így vélekedik: „Nem zenészek írták, maradjunk ennyiben. De ráhúzták ezt a Piramisra, a Beatricére is. A kulcsszó a megbotránkoztatás, amiben igazat adhatunk a jelentésnek, gondoljunk a Mindenki tetű című szám refrénjére.”
Hol mindig kék az ég – kék az ég!
Hol mindig zöld a fű – zöld a fű!
Hol nincsenek problémák – problémák!
Ott mindenki tetű – az MNK-ban!
Botrányt, botrányt, akarunk!
Botrányt, botrányt, akarunk!
Hol minden rossz, mi új – rossz mi új!
Hol a jólét csendet szül – csendet szül!
Hol az emberek mind némák – mind némák!
Ott mindenki tetű.
A nyolcvanas évek elejére a rockzenekarok megkötötték kompromisszumaikat, és megjelenhettek első lemezeik, a Hobo Blues Bandnek, a P. Mobilnak is. A CPg nem lehetett kompromisszumkész, mert minden szövegük minden sora antikommunista volt, ha egy szót megváltoztatnak, hiteltelenné válnak.
Ha Liverpool és beatzene, akkor The Beatles. Ha pedig Cavern Club, akkor Beatleweek. A fesztivál 1999-ben indult, ám a gyökerei huszonkét évvel korábbra nyúlnak, amikor Mersey Beatle néven a Mr Pickwick's Clubban szerveztek emlékkoncerteket. Idén pedig első ízben lépett fel magyar előadó a legendás helyszínen: Auguszt Bárió az August Bario Banddal. Vele beszélgettünk.
A beszélgetésből megtudható, hogy
Az International Beatleweek egy The Beatles-fesztivál, méghozzá Liverpoolban, ráadásul a Cavern Clubban. Innen indult a The Beatles karrierje, miután hazatértek Hamburgból. Itt fedezte fel őket Brian Epstein. Milyen érzés ott állni, ahol Paul, John, George és Ringo?
Leírhatatlan, felfoghatatlan... Mivel azonban óriási nyomás alatt voltunk, öt nap alatt nyolc koncert, nem igazán maradt időnk ezen gondolkodni. Mindenesetre a zenekar megrökönyödésére az utolsó buli után – amit amúgy pont a Cavern Clubban adtunk, szóval az öltözőben, ahol a The Beatles is öltözött –, nos ott, a fellépést követően feltörtek bennem az indulatok, és a hátsó ajtót magamra zárva körülbelül ötperces, állati üvöltésben adtam ki magamból mindent feszültséget és érzelmet, ami az egyéves felkészülés és a koncertek alatt gyülemlett fel bennem. Gondolom, a The Beatles is így csinált az első koncertje után.
The Beatles-rajongó?
Természetesen, ezt nem lehet máshogy csinálni. Rajongó vagyok, úgy hetedikes korom óta, amikor Gál Gábor basszusgitárosunk megfertőzött vele. Készítettem egyedül is olyan felvételeket, YouTube-videókat, amelyeken The Beatlest éneklek. Folyamatosan követem a róluk szóló híreket. Noha John és George már nem él (bennünk természetesen igen), minél többet hallgatom a dalaikat, annál több ismeretlen részletre bukkanok.
Mi a The Beatles titka?
Valahogy a csillagok, a Teremtő nagyon jól egy helyre koncentrált. Ritka az olyan zenekar, amelyben ennyi tehetséges és egymással ennyire jól harmonizáló ember alkot, ahol két ennyire zseniális szerző és énekes, John és Paul muzsikál együtt.
Ha negyedannyi slágert írtak volna, már akkor is világhírűek lennének, de nekik ez sem volt elég, megújították a hangfelvételi technikát, a dalírást, nem ismertek korlátokat.
Mindezt egyszerű, jópofa liverpooli srácokként. Paul egy riportban tette fel a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy pont Liverpoolban és pont velük történik meg mindez a csoda?
Van kedvence?
Nem szeretem azokat a fajta kérdéseket, hogy Paul vagy John. Mert mindkettő. Mindkettő másban. John forradalmár, filozófus, aki nagy ívben tett mindenre és mindenkire, igazi csibész, akiben viszont olyan érzékeny lélek, dallam- és szövegvilág lakozik, ami zseniális. Paul az egyik legnagyobb soul-, rock and roll, rock- és pop énekes, óriási hanggal, hangszínterjedelemmel. A legzseniálisabb melódiákkal és dalokkal. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nehéz bizonyos számaiban a basszusjátékot és az éneklést egy időben megvalósítani.
Utánuk, kicsit lemaradva érkezik George, akinek elképesztően egyéni a zenei világa, akinek a két zseni mellett sikerült saját dalaival a The Beatlesen belül világsikert elérnie. Ringo? Igen, Ringo nélkül a The Beatles elképzelhetetlen, nagyon jó feelinggel énekel és dobol. Halálpontos, a dobfiguráit pedig a legnagyobb dobosok ismerik el, arról nem is beszélve, mennyire passzol a csibészes kisugárzása a többiekéhez.
Az Auguszt Bario Band The Beatles tribute vagy cover band?
Inkább covernek mondanám, nem öltözünk be, nem vásároljuk össze az adott dal korszakának megfelelő hangszereket, egyszerűen élvezettel és a lehető legjobb és legnagyobb energiával játsszuk el a legkedvencebb The Beatles-dalainkat, mégpedig a közönséggel nagyon szorosan együtt élve.
Hogy kerültek ki a Beatleweekre?
Majdnem véletlenül... Régóta szemeztem a fesztivállal, de valahogy soha nem vettem a fáradtságot, hogy foglalkozzam vele.
Tavaly novemberben viszont épp akadt húsz szabad percem, hát gondoltam, megnézem, mire lenne szükség a jelentkezéshez.
Aztán rájöttem, hogy már évek óta megvan minden ami kell: egyedül készített YouTube-videók, hangfelvételek, fotók. Ausztriában játszottam The Beatles-zenekarokban és – ahogy említettem – folyamatosan készültek The Beatles-coverek, így volt miből válogatnom. Aztán február elején kaptam egy e-mailt a szervezőktől, hogy ha ezt a levelet olvasom, akkor felléphetek a Beatleweeken. Így lettem az első magyar énekes, akit meghívtak a fesztiválra.
A Bergendy harminc esztendeje megjelent korszakos lemeze, a Hétfő / Hét fő vitathatatlan sikere ellenére – a zenekar-alapító Bergendy István szerint – elindította a zenekart a feloszlás felé.
A Bergendy zenekar ötvenkilenc évig működött 2017-es feloszlásáig. A jazz-zenekart Bergendy István és öccse, Péter 1958-ban alakította, az informatív elnevezésű, Marx Károly Közgazdasági Egyetem ifjúsági dzsesszegyütteseként. Az együttesben sikerük csúcsán Demjén Ferenc énekelt, de utána sem vesztek feledésbe, ehhez elég felidézni Süsüt, Csukás István egyfejű sárkányát...
Süsü figuráját, no meg a mese alaphelyzetét Miroslav Nastasijevics alkotta meg rádiójáték formájában, a Magyar Rádió az 1970-es évek elején be is mutatta, méghozzá Bodrogi Gyula főszereplésével. Takács Vera, a televízió gyermekosztályának dramaturgja beleszeretett a mesébe, és elhatározta: bábfilmet kell készíteni belőle.
Ám a felkért írók nem álltak kötélnek, míg végre Csukás István, aki éppen távozott a tévé gyermekosztályától, elvállalta. Nem kizárólag a szöveg, a zene szintén más kútfőből származik, tudniillik a nyitódal melódiája kísértetiesen hasonlít Willie Mitchell amerikai színész Cherry Tree című számához.
A hatvanas évek elejétől tarolt a beatzene, Bergendy István meghívta gitárosnak a tizenkilenc esztendős Szörényi Leventét, aki akkor Balassa Tamás tangóharmonikás együttesében pengette gitárját. Szörényi igent mondott, ám ragaszkodott ahhoz, hogy testvérét, Szabolcsot magával vihesse, Bergendy viszont ragaszkodott saját basszusgitárosához, Gáspár Károlyhoz.
Így aztán Levente 1964-től az Illésben vendégszerepelt, majd énekes-gitáros-dalszerzőként alkotott maradandót az együttesben. Mi lett volna, ha…?
A Bergendybe '69-ben érkezett a zseniális komponista, Latzin Norbert. Rá egy évre a szintén zseniális zeneszerző és szövegíró, Demjén Ferenc – az amúgy zseniális basszusgitárost és énekest egy Baross téri szálloda bárjának színpadáról hívta el Bergendy István. Mert addigra Gáspár Károly disszidált, nem tért haza a nyugaton turnézó zenekarral.
Míg a többiek tovább turnéztak, Demjén, Latzin és az új dobos, Debreceni Csaba (Ferenc, az Omega dobosának bátyja) elkészítették az együttes új, immáron saját számait. Mint a Jöjj vissza, vándort; a Te is jársz néha tilosbant, a Darabokra törted a szívemet. Meg a Fázom címűt. Ezt Rózsi még Radics Béla Tűzkerekében írta, ahol énekelt, ám RB kapitány lesavazta a dalt, lealázva ezzel a szerzőt. Meg a Mindig ugyanúgyot, amely dallal befutottak. „Kis mázli néha kell” – éneklik a Funny lady musicalben, e kis mázli a Bergendynek az MTV 1970-es szilveszteri adásában adatott meg, amikor Hofi Géza műsora három perccel rövidebbre sikeredett, ezért leadták a Bergendy slágerét.
Immár tizenötödik alkalommal és másodízben a Magyar Zene Házában tartják a Magyar Jazz Szövetség rangos rendezvényét, a Magyar Jazz Napját. Hat fellépő, három díj és egy felkérés, 2023. október 8-án délután két órától.
Zsoldos Béla vibrafonos, a Stúdió 11 egykori zenésze elárulta, hogy a Magyar Dal Napja adta számára az ötletet a Magyar Jazz Napjához. 2008-ban a Sziget Fesztivál „mínusz egyedik” napja volt az első magyar dal napja, amely Presser Gábor ötlete nyomán, Novák Péter segítségével valósult meg.
Másfél évtizede, a Magyar Jazz Szövetség alelnökeként Zsoldos Béla szerette volna minél szélesebb közönségnek bemutatni a műfajt:
A Budapest Jazz Club (BJC), ahol beszélgetünk, az év minden napján kínál dzsesszkoncerteket. Itt rendezi a szövetség tavaszonként a Magyar Jazz Ünnepét. Ide az egymást, a muzsikusokat ismerő rétegközönség jár.
Nem véletlen hát, hogy – miként a Magyar Dal Napja esetében – a Szigetre esett a választásuk, ahol a programsorozat a világzenei színpadon kezdődött délután kettőkor, majd folytatódott este tíztől egy kisebb helyszínen hajnali négyig.
Zsoldos Béla azt is felidézte: több mint kettőszáz zenész játszott sokezres nézőközönség előtt: „Aki ott megszerette a műfajt, az később ellátogatott a BJC-ba vagy a Budapest Music Centerbe (BMC).”
Második alkalommal már világsztárokat látott vendégül a Magyar Jazz Napja. Akkor nem a magyar muzsikusok kísérték George Duke-ot, Gary Willist, Billy Cobhamet vagy Dennis Chamberst, hanem ők tanulták meg a mi számainkat.
A továbbiakban évről évre más és más jelentős fesztiválra vitték el a műfaj rangos képviselőit, a Sziget után a VeszprémFestre, a Müpába, a Budavári Borfesztiválra,
ám A Budai Várban érték el a legnagyobb nézőszámot, 8000 jegyet adtak el.
Tavaly megnyílt a Magyar Zene Háza, így hová máshová költözött volna a Magyar Jazz Napja, mint oda. Idén sem mennek máshová. Október 8-án fellép a mindössze háromesztendős, fiatal zenészekből álló Symbiosis 5, a szintén 2020-as Mozes & Kaltenecker, azaz Mózes Tamara énekesnő és Kaltenecker Zsolt billentyűs duója; Szendőfi Péter dobos több mint három évtizede alapította Fusio Groupja Kertész Erika énekes vendégszereplésével; a szintén dobos, Geröly Tamás szervezte Geröly Space Sextet; a Szőke Nikoletta Jazzplosion, olyan legendákkal, mint László Attila, Balázs Elemér, Fekete-Kovács Kornél, Barcza Horváth József; a program zárásaként pedig a hatvanéves Stúdió 11 áll színpadra Zsoldos Béla vendégszereplésével. A koncertek között átadják a Magyar Jazz Szövetség három szakmai díját.
„Új kezdeményezés, hogy legyenek nagykövetei a magyar dzsessznek, az első Borlai Gergő dobos lesz, akinek feladata, hogy munkásságával mindenütt jó hírét keltse a műfajnak” – árulta el Zsoldos Béla.
A Children of Distance, melynek tagjai Ács Róbert, Nyári Roland és Somogyi Péter, 2006-ban alakult rapcsapat. A formáció a 2000-es években jelentős hatást gyakorolt a magyar hiphop- és popzenei színtérre, érzelmes dalaikkal az emokultúra egyik ikonikus zenekarává nőtték ki magukat az Anti Fitness Club, a Mes és egyéb, tipikusan az emogeneráció által hallgatott formációk mellett.
„Az internet korában a távolság már nem akadály – bizonyítja ezt a Children of Distance, azaz a Távolság gyermekei zenekar születése is, hiszen a formáció magját képező három rapper-énekes-dalszerző – a máriapócsi Carp-E (Ács Róbert), a kiszombori Shady (Nyáry Roland) és a Szücsiben élő Horus (Somogyi Péter) – a magyar rap egyik „klasszikusa”, Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) internetes fórumán találtak egymásra 2005-ben, és a következő évben meg is alakították együttesüket” – fogalmaz a Magyar Popkulturális Értéktár oldalán Csikor Ottó.
Első nagylemezük, amelyet FankaDeli kecskeméti stúdiójában rögzítettek, az Egyedül a világ közepén című album volt 2006-ban. Ezen olyan dalok hallhatók, mint a Ha sírsz, A karjaidban meghalni, illetve a lemez címadó dala. Ezt követte 20007-ben a Csapó kettő, ezen jelent meg az Emlékezz rám és a Beforratlan sebek.
2010-ben a 333 km című lemezre került rá az Emlékezz rám 2, illetve a Kedves naplóm. Ezek közül az előbbit Ladányi Patríciával rögzítették, emellett még számos dalt készítettek Patty közreműködésével, ilyenek például az Életjel, a Másról szól és az Azt kívánnám című számok. 2012-ben a IV. Felvonás, 2013-ban pedig a Pillangó című lemezüket adták ki.
Az egyik leggyakoribb téma a művészetben a szerelem, és nincs ez másképp a zenében sem. Írásunkban – a teljesség igénye nélkül – egészen a 60-as évekig mentünk vissza, hogy megnézzük, hogyan alakult és változott az évtizedek során a magyar szerelmes dalok palettája. Olyan szerzőket elevenítünk fel, mint az Omega, az LGT, Koós János, Szécsi Pál, vagy Cseh Tamás, Cserháti Zsuzsa, Takáts Tamás, de Krisz Rudi, a Groovehouse, Fluor Tomi és a ValMar is helyet kapott a felsorolásban.
A hatvanas évekre jellemző tánczenei stílusban számos szerelmes dal született, ezek közül talán a legismertebb Koós János Kislány a zongoránál című nótája, amelyet még a 2000-es években is sokszor játszottak különböző falunapokon, rendezvényeken. Zalatnay Saroltától pedig a Hol jár az eszem szintén sokak fülében felcsendülhet.
De már a hatvanas években elindult a beat, olyan zenekarokkal, mint az Atlantis, az Echo vagy a Metro, és '62-ben megalakult az Omega is. Így a Ha én szél lehetnék és az Illéstől az Oh, kisleány vagy a Fáj minden csók, a Metrótól pedig a Pár csepp méz lehet sokaknak ismerős, ami szintén felkerült a listákra ebben az évtizedben.
Koós János – Kislány a zongoránál
A hetvenes éveket masszívan elkezdi uralni a middle of the pop és a kemény rock, mint a Bergendytől a Jelszó love, szeretet és a Piramistól az Ajándék című dal. De itt is fontos szerepet kapnak a beatzenészek munkái (Illés – Add a kezed, Locomotiv GT – Ő még csak most 14, Álomarcú lány, Beatrice – Gyere, kislány gyere). Még mindig népszerűek a tánczenék, és kinek ne lenne ismerős Szécsi Pál Egy szál harangvirágja, amelyet Harangozó Terinek írt, aki egy öngyilkossági kísérlete során megmentette az énekes életét. Vagy épp Cserháti Zsuzsától a Kicsi, gyere velem rózsát szedni.
Cserháti Zsuzsa – Kicsi, gyere velem rózsát szedni
Fél évszázada, 1973-ban készült a Locomotiv GT egyik legsikeresebb lemeze, a Bummm! Siker ide, siker oda, a korongot az akkori hatalom 1975-ben betiltotta.
1971 az esztendő, amikor – a szokásos késéssel – Nyugatról megérkezett a legújabb rockőrület Magyarországra, jelesül a supergroupalapítás. Az első supergroup az 1966-ban létrejött Cream volt, tagjai már előző zenekaraikban kivívták maguknak a hírnevet:
Hasonlóan ment ez itthon is, persze szocialista módon: a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) lapja, a Magyar Ifjúság olvasói voksai alapján összeállította az első magyar szupergroupot, amely így festett:
Vagyis az Omega és a Metro muzsikusaiból, illetve Radics a Tűzkerékből.
Nyilván nem a szavazás miatt, de két supergroup is alakult, méghozzá a voksoláshoz hasonló felállásokkal. Az LGT-be az omegás Presser és Laux mellé Frenreisz érkezett a Metróból, és Barta Tamás a Hungáriából. Radics pedig megalapította a Taurust, ahová a Neotonból igazolt át Balázs Fecó és Som Lajos, illetve a Metróból a dobos, Brunner Győző. Som Lajost a végjátékban Zorán váltotta a basszusgitárosi poszton.
Két supergroup, két merőben más sors. A Loksira könnyen ráfoghatjuk, hogy minden idők egyik legsikeresebb zenekara lehetett, ám az LGT története sem felhőtlen sikersztori.
Ma lenne hetvenöt esztendős a tavalyelőtt, a hetvenharmadik születésnapja után öt nappal meghalt, legendás énekes-gitáros-dalszerző-performer, a Kex együttes frontembere, Baksa-Soós János.
A huszadik század második felében Magyarországon kiépült szocializmus rendszerében bevezették a három T-t, mintegy sorvezetőt a cenzorok számára, hogy támogatott, tűrt és tiltott kategóriák szerint osztályozzák a kulturális alkotásokat. A nyugatról beáramló, imperialistának kikiáltott fellazító beat-, majd rockzene jó esetben a tűrt kategóriába sorolódott. A pechesebb előadók, együttesek azonban megkapták a tiltott bélyeget.
A Kex a szerencsésebbek közé tartozott, tudniillik a bandát megtűrték, így tagjai koncertezhettek, ám a minden együttes életében fontosnak számító nagylemezről leginkább csak álmodozhattak. (Miként a korszak két másik úttörő csapata, a Syrius és a Taurus tagjai is.)
a profi zenészekből álló Kex elsősorban egyedülálló fellépéseivel szerzett nevet magának, amelyeket Baksa-Soós jórészt rögtönzött akciói avattak megismételhetetlenné.
Minden dalt az énekes talált ki. Szerzeményeit néhány gitárakkorddal harmonizálta, majd ezeket Bianki Iván, Imre Attila, Doleviczényi Miklós komplett számokká alakította.
Az előadásokat és a dalokat ma már csupán egy nemzedék halványuló emlékezete őrzi. No meg egy kislemez, és Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! című filmje.
Ez utóbbi szereplésük a szocialista erkölcs csőszeinek köszönhető, lévén a forgatásra kiszemelt Illést a hatalom egy Londonban, a BBC-nek adott rádióinterjú miatt átmenetileg kitiltotta a színpadokról, a filmvászonról, a tévéből. Jöhetett helyükre a Syrius és a Kex. Ugyanakkor Baksa-Soós János győzködte a többi honi együttest: álljanak ki az Illés mellett, s ne vállaljanak el bizonyos felkéréseket. Hiába.
Nemrégiben adta ki legújabb lemezét a 10 éves Bagossy Brothers Company. Most a zenekar tagjai – Bagossy Norbert, Bagossy László és Tatár Attila – mesélnek az elmúlt tíz évben szerzett tapasztalataikról. Az interjúból az is kiderül, hogy
Milyen volt 10 évvel ezelőtt először színpadra lépni a közönség elé, és milyen most, ennyi idő után újra a színpadon állni?
Bagossy Norbert: Az első időkben a színpadra állás egyfajta ősi energiával járt. Akkoriban az volt a célunk, hogy megmutassuk, ami bennünk van, és átadjuk ezt az érzést a közönségnek. Most pedig ugyanúgy tele vagyunk energiával, de a tapasztalat és a szakmai fejlődésünk miatt másfajta izgalmak vannak bennünk. Most már sokkal összeszedettebben, a részletekre odafigyelve tudjuk átadni a dalokat és a produkciót.
Tatár Attila: Egyetértek Norbival. Az első időkben az volt a fő, hogy élvezzük a zenélést és az energiánk közvetítését. Most viszont egy nagyobb egészként tekintünk a koncertre. Még fontosabbá váltak a részletek, a technikai elemek, az a feladatunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk a közönségnek, hogy a produkciónk tökéletes legyen.
Bagossy László: A rutinunknak köszönhetően otthonosan mozgunk a színpadon, magabiztosabbak vagyunk. A technikai részleteknek és a produkció összetevőinek összehangolása is sokkal simábban megy, és az évek alatt megtanultuk, hogy miként lehet a legjobban megvalósítani a zenénket és az élményt.
Ha visszatekintenek erre a 10 évre, mi jut az eszükbe róla, hogyan értékelnék ezt az időszakot?
TA: Induláskor igazi laikusok voltunk. Minden nagyon ösztönösen működött. Akkoriban még nem voltak okostelefonok, amik megkönnyítik az online jelenlétet. Meg kellett találnunk, hogyan posztoljunk a Facebookon, hogyan építsük az imázsunkat. Kezdetben inkább csak megfigyeltünk más zenekarokat, próbáltunk tanulni. Ahogy az évek teltek, a zenekar népszerűsége növekedett, új tagok csatlakoztak hozzánk, például a menedzserünk, Szalai Attila, vagy a videósunk, aki elkészítette a klipjeinket. Az évek során profibbá váltunk, most már sok mindent, ami az elején még kihívást jelentett, rutinszerűen csinálunk. Figyelemmel kell kísérnünk az aktuális trendeket, az izgalmas elemeket be kell illesztenünk a saját stílusunkba.
BL: Az elején egyfajta baráti közösség alakult ki közöttünk munkatársi viszony helyett. Ez a barátságos dinamika és ösztönösség vezetett oda, hogy gyakorlatilag családdá váltunk. Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem barátok is.
TA: Hozzátenném, hogy az egész fejlődésünk organikusan történt. Nem szándékosan kerestük a tagokat, hanem az élet sodort hozzánk olyanokat, akik a csapatunkba illeszkedtek. Az állandó stáb hiánya is praktikus okokból adódott, de mindig alkalmazkodtunk a működési formához. Így alakult ki ez a természetes közösség, melynek tagjai együtt dolgozzák fel a produkcióinkat. Ami a zenei trendeket illeti, kezdetben az angolszász indie folk volt a kedvencünk, ami nagyban befolyásolta az első albumunkat is. Az évek során kísérleteztünk más hangszerekkel és stílusokkal. Például a harmadik albumunkon már elektronikusabb irányt vettünk. Azóta is folyamatosan kísérletezünk, és nyitottak vagyunk új irányok felé. Nem követjük vakon a trendeket, de ha valami izgalmas, és összhangban van a stílusunkkal, akkor nyitottak vagyunk rá.
BL: A zenei irányunk folyamatosan változik. Az összhang és az autentikusság megtartása mellett továbbra is kísérletezünk.
Tehát nyitottak az új zenei kihívásokra, amíg azok komfortosak?
BN: A zene számunkra szenvedély, és nyitott szemmel járunk. Az aktuális zenei ízlésünk határozza meg, hogy milyen dalokat alkotunk. Az alapelvünk egyszerű: ha nekünk tetszik, valószínűleg a közönségnek is fog. A dalaink létrejöttében tükröződik ez a változatosság. A következő évtizedekben is tovább alakul és változik a zenei stílusunk. Ahogyan az idő múlásával az ember is érik és új nézőpontokat talál, ugyanúgy a zenénk is fejlődik. A változás szerves része annak, ahogyan közelítünk a zenéhez. Ez az érzelmek kifejezésének és az önazonosságunk kifejezésének egyfajta módja. Ha a zenénk nem tükrözi ezt, akkor veszít a lényegi tartalmából, és mi magunk is elveszítjük a kreatív folyamatban rejlő lehetőségeket.
Zenéjükben ugyanakkor nagyon sok népzenei motívum is fellelhető.
TA: Az elején a zenekar nagy része nem igazán foglalkozott a népzene témájával, és még Zsombi, a billentyűsünk – aki a Cika zenekar prímása, illetve aki népzenész is – sem erőltette rá a népies elemeket. Úgy tűnik, ez a népzenei vonal valahogy magától lassan belesimult Norbi dallamvilágába. Először csak dallamokban jött elő, majd fokozatosan kibontakozott. Például saját dalok feldolgozásában is felhasználtuk hegedűvel, vagy megírtuk a Néked szólnak a harangok című dalt, ami rendkívül népies hangulatú.
Érdekes, hogy ez a vonal rendkívül jól érezhetően megtalált minket. Akár a Budapest Parkban, egy pop-rock koncert utáni backstage-ben, noha talán furcsának tűnik, előkerül a hegedű, és népi hangulatban mulatunk. Ilyen irányváltásra az első években nem is gondoltunk volna. A zenekar tagjai kezdtek egyéni és közös szinten is érdeklődni a magyar népzene iránt. Ez a kíváncsiság valószínűleg olyan mozzanatokhoz fog vezetni, ahol a népi elemek további megnyilvánulásait láthatjuk majd. Ugyanakkor nem tervezzük, hogy etno stílusú zenekarrá váljunk.
Ez a folyamat valószínűleg ahhoz a fejlődéshez köthető, amit Norbi említett, hogy az ember életkorával, tapasztalataival bölcsebbé válik. Ez a folyamat része lehet, amikor belső vágyad találkozik azzal, hogy beengeded az életedbe ezeket a változásokat. Legyen az a magyar népi kultúra vagy az egészséges életmód. Lassan beépülnek a mindennapokba.
Az új lemezről melyik a kedvenc daluk?
BN: Nekem a Szép mentés. Ez az első dal, amit zongorán tanulni kezdtem. Érdekelt, hogy milyen lehet zongorán dalt írni, mert biztosan más, mint gitáron. Az első verzióban a refrén részei zongoraakkordokkal készültek, ami elvitte egy teljesen új dimenzióba. Az első változat kifejezetten erőteljesen él bennem, és ezzel hangulatot sikerült teremtenünk.
BL: Mostanában elgondolkodtam azon, hogy a hagyományos lemezkiadás módszere már 2023-ra picit másképp alakul. Nem várjuk meg, hogy két évig csendben dolgozzunk, majd egyszer csak előálljunk egy 10 dalos albummal. Például az első dal, amely megjelent, talán az Az a szép volt. Ez azért is ugrott be, mert úgy gondolom, hogy az eddigi pályafutásunk egyik legkiemelkedőbb videoklipjét sikerült létrehozni. Lenyűgöző és egyedi hangulatot teremtett a dalhoz. A forgatáskor rájöttünk, hogy milyen sok munka van egy klip elkészítésében. Az Az a szép klipje abszolút a kedvencem lett.
TA: Mialatt beszélgettetek, én is elővettem a lemezt. Nem azért, mert ne lennék képes felsorolni a dalokat, hanem azért, mert mindig azok a friss megjelenések jutnak eszembe, amelyekről éppen kérdeznek. A mivel folyamatosan csepegtetjük a dalokat, így könnyen elfelejthetjük azokat az érzéseket vagy érzelmi kötődéseket, amelyek az akkori időkhöz kapcsolódnak. Éppen ezért nehéz most választani. Egyetlen egy dalt sem tudok kiemelni, mert ezen az albumon számos kiváló dal szerepel. Az Álljunk össze című szám például rendkívül energikus és erős, tele van lendülettel. Ugyancsak nagyon kedvelem a Csillag az égen című dalt. Amióta megíródott, folyamatosan hallgattam a demót. Az Angyalok a parkolóban is rögtön eszembe jutott, mert az egy olyan dal, amit kifejezetten élvezek koncerteken, különösen abban a formában, ahogyan Norbi elkezdi. Sőt most már az is eszembe jutott, hogy az adott dalnál bekapcsolja a telefonokat, ami kiváló hangulatot teremt. És persze ott van a Fújj meg szél is, ami most úgy tűnik, az egyik legnépszerűbb dal lesz a lemezről.
A V'73-ban progresszív rockot játszott, a szélesebb rockközvélemény a V'Moto-Rock-ban csodálkozott rá egyedi, érzékeny zongorajátékára és lírai hangvételű dalaira. Az énekes-szövegíró Demjén Ferenccel olyan slágereket jegyez, mint a Gyertyák, a Jégszív, az Angyallány vagy a Várj, míg felkel majd a nap. Lerch István ma hetvenéves.
Egészen addig a klasszikus zene bűvkörében élt, amíg kamaszként meg nem ismerte Keith Emerson, Greg Lake és Carl Palmer zenéjét, és pályája attól kezdve végképp „gellert kapott”. A V'73 többek között az ő klasszikus zenei átirataival (Csajkovszkij: Patetikus szimfónia, Weiner Leó: Rókatánc) aratott – főként szakmai – sikereket, ennek hatására vitte magával turnézni az Omega és a Locomotiv GT.
Aztán a Metronóm 77 fesztiválon találkozott Demjén Ferenccel, aki meghívta az éppen formálódó V'Moto-Rock zenekarba. Tizenegy évet töltöttek együtt, játszották a maguk igényes, populáris rockzenéjét, mígnem 1988-ban Demjén szólista lett, a zenekar pedig szétesett.
Lerch hangszeres kvalitásait tovább erősítette, hogy időközben elvégezte a jazztanszakot – többek között ezért lett 1982-ben az alkalmi Supergroup nevű formáció tagja –, szerzőként pedig már a kezdetektől szűknek érezte a V'Moto-Rock adta kereteket. Nemcsak első feleségének, Kovács Katinak szerzett dalokat, de Cserháti Zsuzsának, Szűcs Judithnak, Koncz Zsuzsának vagy Malek Andreának is. Majd 1994-től a Tátrai Band mellett a szólistaként is roppant sikeres Charlie számára írt Horváth Attilával számos emlékezetes slágert (például Jég, dupla whiskyvel, Mindenki valakié).
Kisvárosokban, falvakban népszerűsíti a zenélést a Házhoz Megy A Zenede Kárpát-medencei turnéja. A zenekultúrát új és izgalmas módszerekkel szerettetik meg a legkisebbekkel.
Az interaktív előadások tematikáját a Rock- és a Pop-Legendák könnyűzenei ismeretterjesztő előadásaiból válogatták össze. A fiatalok megismerhetik a zene világának ikonikus alakjait, és megtudhatják, hogyan formálták ezek az előadók a zenekultúrát az évek során. A zenetörténeti előadások izgalmas, szerethető pillanatokat villantanak fel legendás zenekarok és előadók pályafutásáról, miközben a zenekészítés folyamatát is átélhetővé teszik.
Ezeken az eseményeken a koncerthangulatban tapsoló fiatalok közelebb kerülhetnek a pop- és rockzene nagyjainak zenéihez. Az „alternatív zeneórákon” mindeközben megismerhetik ezen zenei műfajok eredetét és a műfaj nagyjainak munkásságát is. A gyerekek kedvence a hangszersimogató. Itt mindenki kipróbálhatja a gitárokat, basszusgitárokat, dobokat, és bárki lehet Presser Gábor, vagy épp Delhusa Gjon pár percre. Ezzel a fiataloknak a könnyűzene olyan új dimenzióit mutatják meg, amely inspiráló erővel hathat a saját zenei tehetségük felfedezésére és fejlesztésére.
Ezen a héten jelenik meg a Vad Fruttik legújabb dala, és lassan egy éve annak, hogy a csapat nagyobb átalakuláson esett át. Ezekről beszélgettünk a Vad Fruttik énekes-frontemberével, Likó Marcellel. Visszatekintettünk a kezdetekig, a névválasztástól a legújabb dalokig. Szóba került a Nirvana-covereket játszó Nyárikonyha zenekar is.
Az 1996-ban alakult Vad Fruttik egy csapat várpalotai fiatalból állt, amelyben Likó Marcell volt az énekes-gitáros, Herter Tamás és Benkő Csaba a gitáros, Pápai László a basszusgitáros és Józsa Zoltán dobolt. A zenekar nevét gyerekes döntésnek tartják, mégis, most már lassan 28 éve együtt élnek vele. Bár volt rá igény, hogy megváltoztassák, az énekes azt mondja, hogy
A végén mindig arra a következtetésre jutottunk, akárhogy is hangzik, ez már brand, és egy brandet nagyon nehéz újraépíteni.
Több helyen is olvasható, hogy a Vad Fruttik 1999-ben egy tehetségkutató verseny győzteseként majdnem lehetőséget kapott egy nagylemez elkészítésére, ez azonban meghiúsult, és az akkori formáció is felbomlott. A frontember úgy látja, hogy:
Az, hogy valakitől kapunk egy lemezkiadói szerződést '99-ben... nem hiszem, hogy sok értelme lett volna. Olyanok lettünk volna, mint kb. az X-edik magyar popzenekar. Nem gondolom, hogy ez bármit is számított volna akkor, mert nem láttunk bele a zeneipari működésébe a magunk gyermeki naivságával.
Az új felállás hét év elteltével jött létre, Likó Marcell is innen eredezteti az igazi Vad Fruttikot.
Talán onnantól lehet számítani a zenekar létrejöttét, amikor Gergő is beszállt a kétezres évek táján. Valójában a nevet sokkal hamarabb kitaláltuk, minthogy lett volna egy fix zenekar. Az a fajta zene, amit most hallanak tőlünk az emberek, teljesen más, mint az elején. Az akkor egy garázszenekar lelkes, de mindenféle mélységet nélkülöző örömzenéje volt. Tehát ez még nagyon távol állt egy Nekem senkim sincsentől, mind szellemiségében, mind pedig hangszerelésében.
Ekkorra Pápai helyett Kaszás Gábor érkezett, a zenekar billentyűse Győrffy Gyula (Gyuszkó) lett, illetve gitárosként Kerekes Gergely is belépett a csapatba, és több dalt is felvettek. Ezek közül a Szerelmes dal sikeressé is vált a rádiókban, illetve megjelent az első nagylemezük Rózsikámnak digitálisan címmel.
Onnan eredeztetném az ős-Vad Fruttikot, amikor a főiskola után, 2005-2006-ban a Petőfiben rögzítettünk talán három számot. Persze, volt olyan nevű zenekar, hogy Vad Fruttik, meg igen, benne voltam én is (nevet), de közel sem arról szólt, mint az ezt követő felállás.
Bár tudnivaló, hogy Likó a kilencvenes években Nirvana-covereket is játszott, mint kiderült:
Ennek volt egy formációja is, a Nyárikonyha zenekar. De ez már annyira régen volt, hogy innen nézve olyan, mintha azt mondanánk, hogy ez a cég épít autókat, de igen, régen még foglalkoztak fűnyírókkal is.
A XX. század második felében a magyar könnyűzene színpadán 23 évesen pillanatok alatt vált népszerűvé. Harangozó Teri hosszú ideig vezette a slágerlistákat. Nyolc évvel ezelőtt, hetvenkét évesen, 2015. szeptember 8-án halt meg.
Az 1943-ban született Harangozó Teri pályája a hatvanas években indult, és pillanatok alatt a Magyar Rádió egyik legfoglalkoztatottabb táncdalénekesévé vált. 1965-ben második helyezést ért el a Ki mit tud? tehetségkutató versenyen, ami lehetővé tette számára, hogy felvételt kapjon a rádió könnyűzenei stúdiójába. Itt 1966-ban rögzítette első dalát, a Túl az első nagy szerelmen című szerzeményét. A valódi áttörést azonban a Minden ember boldog akar lenni című dala hozta meg számára, azonnal országos siker lett.
Harangozó Teri legsikeresebb női előadóként két évig őrizte címét Magyarországon, 1967–1968 között 362 473 kislemezt adott el. A slágerek jelentős részét Dobos Attilának köszönhette, különösen a Minden nap és a Mindenkinek van egy álma című dalnak. Ezek még 1969-ben is igen népszerűnek számítottak.
A hazai sikerek után külföldre is eljutott, először Innsbruckba, majd Kubába hívták, később más szocialista országba is ellátogatott. Ami viszont meglepően szép gesztus volt tőle:
bárhová ment, a Mindenkinek van egy álma című slágerét az adott ország nyelvén énekelte el.
A tánczenei műsorok és ORI-turnék egyik nagy sztárja volt, slágerei – mint például a Nincsen olyan szerencsém, Kis papírhajó, Sose fájjon a fejed, Veled is megtörténhet egyszer, Szeretném bejárni a Földet – hosszú időn keresztül toplistásak voltak.
A The Biebers 2012-ben alakult, a budapesti, modern pop-rock zenekar két vezéralakja a Megasztárból ismert Puskás Peti és testvére, Puskás Ádám Dániel. A név választása egyfajta fricska, amely a kanadai Justin Bieberre utal – ez marketingszempontból is hasznosnak bizonyult a zenekar számára. A The Biebers az elmúlt években az egyik legnépszerűbb magyar zenekarrá vált. A csapat számos sikeres dalt írt, köztük a Sorry, a Dance, a Love How It Taste és a Lavina címűeket. A zenekart a könnyed, könnyen megjegyezhető dallamok és a pozitív üzenetek jellemzik. Az együttes a magyar popzene egyik legígéretesebb szereplője.
A The Biebers sikerének több oka is van. A csapat tagjai tehetséges zenészek, akik kiválóan tudnak együttműködni. Puskás Peti erős énekhangja és Puskás Ádám Dániel zenei tehetsége a csapat sikerének alapja. Másrészt a The Biebers dalai könnyen megjegyezhetők és pozitív üzeneteket közvetítenek. A csapat dalai a fiatalokhoz szólnak, és olyan témákkal foglalkoznak, mint a szerelem, a barátság és az önelfogadás. A The Biebers sikerében nem elhanyagolható szerepet játszik a közösségi média. A csapat tagjai aktívan használják a platformokat, és szoros kapcsolatban állnak a rajongókkal.
A The Biebers új száma, a Kilépő a nyár utolsó dalának készült. A könnyed, friss dallam és a pozitív üzenet tökéletesen illik a nyár végének hangulatához. Arról szól, hogy élvezzük ki a nyarat, mielőtt beköszönt az ősz. A The Biebers arra buzdít, hogy bulizzunk még egy nagyot, és ne felejtsük el, hogy a nyár örökké tart, ha mi úgy akarjuk. A dalt Puskás Peti szerezte, a szöveget együtt írták Bánki Benivel. Az új dal és klipje tovább erősíti a The Biebers pozícióját a magyar popzenében. A dal bizonyítja, hogy a csapat továbbra is képes új és friss dalokkal meglepni a közönséget.
Ilyen háborút is régen láttunk: egymásnak feszült a két óriás, a Google és a Universal Music Group (UMG). Az új harctér a mesterséges intelligencia által felkavart szerzői jogok világa. A háború most egy tűzszüneti megállapodásnál tart, de olyan kérdések vetődtek fel, amelyeket egyhamar nem fognak tisztázni. Márpedig ahol a mamutok harcolnak, ott a kicsiknek sem lesz béke. A fő kérdés: hogyan kezeli a YouTube (Google) azokat az engedély nélkül készített számokat, amelyek az MI (AI) segítségével olyan ikonikus előadók hangját imitálják, mint Sinatra, a The Weekend vagy Drake.
A Google elképzelhetetlen mennyiségű adatot gyűjt és kezel anélkül, hogy ezért bármit is fizetne. Az adatok hasznosításából hatalmas bevételekre tesz szert, és közben gőzerővel fejleszti a mesterségesintelligencia-alapú szolgáltatásokat. A Google számára magától értetődő, hogy az algoritmusok által előállított szövegek, zenék és filmek után nem kell senki számára sem jogdíjat fizetni. A bökkenő ott van, hogy az algoritmusokat mások szövegein, zenéin tanítják, és ma már ott tartanak, hogy világhírű előadókat képesek imitálni.
A zeneipar döbbenten figyel a kisebb előadóktól a nagy kiadókig, amelyek fő bevételi forrása a szerzői jogokból származik, és a műveik jogi védelem alatt állnak. A Universal Music azonban talált egy jogi kiskaput, amivel fel tudta venni a kesztyűt a technológiai gigásszal szemben, hogy védelmezze a művészek és kiadók jogait ezen az új, ismeretlen területen.
A YouTube és a UMG közötti harc egy friss partnerségben pillanatnyi nyugvópontra jutott. Az együttműködés látszólag a művészek jogait védi, mégis több kérdést felvet. Hogyan képes az MI megkülönböztetni az emberi és az MI által létrehozott hangzást? És ebben a dinamikában hol találják meg helyüket az önálló művészek?
A Google monopóliuma az online keresésben új problémákat is felvet a tartalomgyártók számára. A kiadók gyakran érezhetik úgy, hogy a létük a tét: vagy megosztják a tartalmaikat, vagy kockázatot vállalnak online láthatóságuk elvesztésével.
A digitális korszakban a szellemi tulajdonjogok körüli ellentmondásokat az MI és a gépi tanulás gyors fejlődése szítja. A Google az MI-forradalom egyik nagy nyertese lehet, hiszen az új nyelvi modellek tanításához elképesztő mennyiségű szövegre van szükség, és ha valakinek a tárhelyein ez már összegyűlt, akkor az épp a Google. A keresőóriás hálózata gigászi mennyiségű tartalomra kiterjed a zenén és könyveken át az újságcikkekig.
A Google és társaik az egész webet folyamatosan vizsgálják MI-rendszerükkel, hogy minél jobban finomítsák. Mindezt a fair use használatra hivatkozva teszik, ami jelenleg nem törvénysértő a Copyright Act (USA-beli szerzői jogi törvény) értelmében. Ebben a védekezésben sajnos rengeteg az ellentmondás, és gyakran kedvezőtlen következményekkel jár a kreatív iparágak számára.
A Universal Music Group és a Google közötti feszültség nőtt, amikor a Universal több olyan dalt is felfedezett a Google MI-rendszerében, amelyek erősen hasonlítottak a UMG művészeinek dalaira. Ezen túlmenően az MI által generált zenék népszerűsége és az azokból származó bevételek is kérdésessé váltak.
A Google álláspontja szerint az MI által létrehozott zenék nem sértenek szerzői jogokat, mivel azok nem „másolják” az eredeti dalokat, hanem saját, egyedi alkotások. Az UMG viszont úgy látja, hogy a Google mesterséges intelligenciája túl sok inspirációt merít az eredeti művekből, ami jogellenes.
Kíváncsi, hogy az Omega, Koncz Zsuzsa és Kovács Kati mellett még milyen zenekarok forogtak a toplistákon? Visszatekintő sorozatunkat ismét öt, a maguk korában sikerlistás együttes bemutatásával folytatjuk. Válogatásunkban olyan zenekarokat idézünk meg, mint a Syrius, a V’Moto-Rock vagy a Dinamit.
Korábbi válogatásainkban többek között olyan zenekarokat idéztünk meg, mint az Atlantis, az Echo, a Dogs, a Kex, a Kék Csillag, a Scampolo, a Liversing, a Taurus, a Tűzkerék, a Meteor, a Kölyök és a Generál, ezek az írások itt, itt és itt olvashatók.
A hetvenes évek elejének egyik legizgalmasabb zenekaraként emlegetik az – első felvonásban – 1962–1969-ig működő, Baronits Zsolt vezetésével létrejött Syriust. A felbomláskor Baronits új zenésztársakat kezdett keresni, és az Új Rákfogó együttes tagjainak felajánlotta, hogy ha levágatják a hajukat, slágerbeatet adhatnak elő. Így kezdődött a legendás Syrius zenei karrierje, más zenekarokból összegyűjtött bandatagokkal. Stílusuk gyökeresen megváltozott, jazzrockot, progresszív rockot játszottak, de nem idegenkedtek a vers- vagy épp a népdalfeldolgozásoktól sem. Baronits mellé Orszáczky Jackie, Pataki László, Ráduly Mihály és Veszelinov András társult, volt, aki az Új Rákfogóból, volt, aki a Liversingből, az Atlantisból vagy épp a Metróból csatlakozott a zenekarhoz. A zenekar a klasszikus felállásban az egyetlen nagylemezét Ausztráliában adta ki Devil's Masquerade (Az ördög álarcosbálja) címmel.
Demjén Ferenc a Bergendyből való kiválása után alapította a V'Moto-Rock nevű zenekarát 1977-ben, amelyben a V a Volán Elektronika támogatópartnerükre utal. Demjén a V'73-ból Lerch Istvánt és Herpai Sándort hívta maga mellé, a Fermből pedig Menyhárt János érkezett. A zenekar karrierje meglehetősen jól indult, az első koncertjük is hatalmas sikert aratott, amelyen a bőrruhás Demjén BMW-n gurult be a színpadra. Az azt követő Motor boogie / Nyújtsd a kezed című kislemezüket is jól fogadták a hallgatók.
Az igazi V'Moto-Rock-hangzás a zenekar második, 1980-ban megjelent V'Moto-Rock II. című lemezére alakult ki. Olyan – ma is sokak által kedvelt, Demjén pályáját is végigkísérő – dalaikkal kerültek a slágerlistákra, mint a Várj, míg felkel majd a nap, a Jégszív (Jégből vagyok, talán fel sem olvadok), a Gyertyák vagy épp az Angyallány.
Nem olyan régen zárult a Campus Fesztivál Debrecenben, és hallottam egy lenyűgöző beszámolót a rendezvényről a 10 éves unokahúgomtól, Liától. Kíváncsi lettem, hogy egy gyerek lelkére milyen hatással lehet egy olyan legendás zenekar, mint az Ossian.
Lia lelkesen osztotta meg velem fesztiválos élményeit, említve a sok fellépőt, akiket hallott, de két kedvencét mégiscsak vágyakozva várta: a Carson Comát és a legendás Ossiant. Amikor a nevüket hallottam, felkaptam a fejem. „Te ismered az Ossiant?” – kérdeztem meglepetten.
Ezután mély beszélgetésbe kezdtünk, amely során kibontakozott bennem a kérdés: Milyen benyomást kelthet egy 10 éves lányban egy olyan metálzenekar, amely az évtizedek során hűen képviseli a műfajt? Lia elmesélte, hogy az apukája már hatévesen megmutatta neki az Ossian zenéjét, és azóta is hűséges rajongója. Különösen kedvelte a Rocker vagyok című dalt. Életre szóló emlékeket osztott meg velem a Campus Fesztivállal kapcsolatban: „Az eső alatt is ott voltunk, és hallgattuk őket. Az sem volt baj, hogy elázunk, legalábbis számomra. Énekeltem velük, amennyire csak bírtam” – mondta Lia.
A zenekar 1986-ban alakult, amikor a Pokolgépből érkező basszusgitáros, Paksi Endre és a gitáros Maróthy Zoltán útjai keresztezték egymást. Első koncertjüket 1986. július 13-án adták, az első nagylemezük, az Acélszív két évvel később jelent meg. Az 1980-as és 1990-es években az Ossian a hazai metálzene egyik legnépszerűbb zenekarává nőtte ki magát.
Az Ossian számtalan rockhimnuszt írt az évek során, például az Acélszív, a Sörivók és A rock katonái című dalokat. Az együttes nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli magyar közösségek körében is hatalmas népszerűségnek örvendett. A zenekar első korszaka 1994-ig tartott, amikor feloszlottak, azonban Paksi Endre határozottan felélesztette az Ossiant az új évezredben. Az új felállással 1999-ben megjelent a Fémzene című album, mely egy új korszakot nyitott az Ossian történetében. Az Ossian következő albumai, mint például A Tűz jegyében és a Lélekerő, szintén nagy sikert arattak, és a zenekar az idő múlásával sem veszített a lendületéből.
Paksi az első rockélményéről így számolt be a Képmás magazin interjújában:
Apám vett a nyolcadik születésnapomra két bakelitet: az Omega Tízezer lépését meg az Illés zenekar Illések és pofonok című albumát, ezek nagyon megtetszettek, rengeteget hallgattam őket. Aztán később, amikor elkezdtem koncertre járni, megfogott a magyar rockzene, de párhuzamosan betaláltak nálam a nagy külföldi nevek is: Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath, Slade, Sweet, Mud, Suzi Quatro. Aztán jött az Electric Light Orchestra, a Pink Floyd, a Genesis, a Queen, a Beatles, és még órákig sorolhatnám. Az első nagy hatású rockdal számomra a T. Rextől a Children of the Revolution volt, a mai napig Marc Bolan-fan vagyok, gyűjtöm a ritkaságokat tőle.
Az is kiderült, hogyan lett hangszeresből frontember az évek során:
Először dobos szerettem volna lenni, de végül a basszusgitárnál kötöttem ki. Az első hangszerem egy NDK-gyártmányú Muzima volt 3500 forintért, ennyire telt csóró zuglói gyerekként... (nevet) Tanultam zeneelméletet, de a gyakorlati rész mindig jobban érdekelt. A magnómon félsebességre lassítva igyekeztem leszedni és megtanulni a nehezebb témákat. Basszusgitáron az igazán technikás dolgok a progresszív és a jazz-rock, valamint a funky műfajában vannak, akkoriban sokat hallgattam ilyen zenéket is: Manfred Mann's Earth Band, Level 42, Pastorius, Weather Report és hasonlók. Énekelgettem is otthon, próbálgattam különböző dalokat, stílusokat, aztán elkezdtem számokat írni, zenéket és szövegeket egyaránt, emiatt cseréltem le később a hangszeremet mikrofonra. Mindig nagyon személyes dalokat írtam, és ezeket szerettem volna egyes szám első személyben előadni.
Egyik mérföldkövük a 2016-os év volt, amikor a zenekar megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Ezen alkalomból megjelent egy válogatáslemez, amelyen az elmúlt három évtized legszebb balladái kaptak helyet. A jubileumi nagykoncertjüket a Barba Negra Trackben tartották, ahol nemcsak az Ossian rajongói, de vendégként más zenekarok is részt vettek.
2023. szeptember 9-én a Barba Negra színpadán ünneplik a zenekar Paksi–Rubcsics fémjelezte 25 éves fennállását, amelyet három jubileum tesz még különlegesebbé. A szeptemberi fellépésük nem csupán az évtizedekig tartó zenélésre emlékeztet, hanem ünnepeljük két tagjuk, Erdélyi Krisztián és Rubcsics Ricsi 50. születésnapját is. De a „koronát” az ünnepi tortára Paksi Endre születésnapja teszi fel, aki 65 évesen is magával ragadó energiával áll a színpadon.
Emlékszem az időszakra, amikor minden ismerősöm Aranyélet-lázban égett. Úton-útfélen ajánlókat kaptam a sorozatról, vagy betekintést a történetszál részleteibe. Én sem bírtam sokáig, hamar függő lettem. Aztán elgondolkodtam, hogy a sztorin túl mi lehet az, ami engem és még számos magyar embert a képernyőhöz szegezett.
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a zene?
Az Aranyélet című hazai sorozat üstökösként robbant be 2015-ben. A finn Helppo elämä (magyarul Könnyű élet) remake-je, az HBO Magyarország harmadik szerializált remake-sorozata a Társas játék és a Terápia után. A széria fókuszában a Miklósi család áll, legfőképpen nekik drukkolunk. Romlás és javulás, gyerekesség a felnőtté válással szemben, lecsúszás és talpra állás, korrupció és becsület – folyamatos lavírozás a tisztességtelen és a tisztességes élet között. Ezekkel az ellentétpárokkal lehetne körülírni az HBO magyar sorozatát.
A széria szereplőgárdáján túl érdemes kiemelni még egy dramaturgiailag fontos elemet, ami nem más, mint a zene. Az Aranyélet zenei válogatását Weyer Balázsnak köszönhetjük mind a három évadban. Lássunk néhány hazai slágert, amely helyet kapott a népszerű sorozatban.
A Slow Down Chale pozitív hangulata és chill out üzenete szervesen illeszkedik az Aranyélet sorozat karaktereinek és eseményeinek komplex világába. A dal lendületes ritmusa és vidám tónusa lehetőséget teremt a nézőknek arra, hogy egy kicsit kiszakadjanak a sorozat drámai fordulataiból, és élvezzék a könnyedebb pillanatokat.
Az Island of Promise a sorozatban szereplők gondolatvilágát reprezentálja: a belső küzdelmeket, a boldog és szomorú pillanatokat. A dal által még inkább kedvenc karakterünk bőrébe bújhatunk néhány perc erejéig.
Ákos Kihalt minden című dala az érzelmek és a dráma mélyebb rétegeit hozza felszínre. A sorozat karaktereinek élete tele van kihívásokkal, konfliktusokkal és váratlan fordulatokkal, amelyek kihatnak az érzelmi állapotukra. A dal pedig érzékeny, mély és introspektív hangvételével olyan érzéseket tükröz, amelyek a sorozat cselekményében is megjelennek.
A sorozat tele van bonyolult karakterekkel, akik különböző módon küzdenek az identitásukkal és keresik a helyüket a világban. A Quimby Az otthontalanság otthona című dala olyan érzéseket és gondolatokat fejez ki, amelyek párhuzamba állíthatók az Aranyélet karaktereinek belső konfliktusaival. A dalban megénekelt otthontalanság és a vágy az otthonhoz mélyen rezonálhat a sorozatban átélt eseményekkel és a karakterek sorsával. A sorozatban gyakran előfordul, hogy a karakterek a saját belső kuszaságukkal, elidegenedéssel és az otthonhoz való kötődéssel küzdenek.
A dal lendületes ritmusa és pozitív szövege a tánc, a zene és az öröm kifejezője, ami ellentétes lehet az Aranyélet drámai és konfliktusos jeleneteivel. A Bál című dal a buli és az ünnepi pillanatok hangulatát sugallja, amelyek olyan fontos szerepet játszanak az emberek életében, mint a karakterekében a sorozatban. Ez a zenei választás az ünneplés és öröm pozitív hangulatával ellentétet hoz létre az élet sötétebb oldalával, amit a sorozat bemutat.
A sorozat karakterei a vállalkozás, a család és a bűnözői élet közötti dilemmákkal és kihívásokkal küzdenek, miközben a múltjuk is meghatározza őket. Az Anima Sound System ’68 című dala visszatekint a múltba, konkrétan az 1968-as eseményekre, amelyek az ifjúság lázadását és változás iránti vágyát jelképezik. A dal szövege és hangulata a korszak szelleme és a változás keresése körül forog. A 68 kifejezi a fiatalság és a társadalmi változások ösztönző erejét, ami párhuzamba állítható az Aranyélet karaktereinek a jobb életre és a személyes fejlődésre való örökös törekvésével. A dal és a sorozat kapcsolata a múlt és a jelen kölcsönhatását mutatja be, ahogy a karakterek a döntéseiket a korábbi élményeik és tapasztalataik alapján hozzák meg.
A nagyközönség a meghatározó zeneszerzőjeként és basszusgitárosaként ismerte, de legalább ennyire fontos, hogy a kilencvenes évek derekán elindította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amely az elmúlt bő negyed évszázadban több mint ezer képzett pop- és rockzenészt adott a szakmának. Póka Egon lassan két éve távozott közülünk – pedig még csak ma lenne hetvenéves.
Talán kevésbé ismert, hogy 1971-ben, alig tizennyolc éves kőbányai vagányként csatlakozott a Zorán vezette Metro együtteshez – ha pályáját nem sokkal korábban eléggé más kultúrkörben, Radics Béla mellett, a Tűzkerékben kezdte. 1972-től viszont már az Olympiában basszusozott, igaz, Charlie-ékkal főként a nyugati vendéglátóiparban vitézkedett.
Némi vargabetű után, 1978-ban került a frissen alakult Hobo Blues Bandbe, melynek az elkövetkező tizenöt évben meghatározó és stabil tagja lett. A zenekar különösen a nyolcvanas évek derekán futott remek köröket, a basszusgitáros Póka Egon és a gitáros Tátrai Tibor ekkoriban rettenetesen hasított. A HBB legemblematikusabb produkciója az 1984-es dupla Vadászat album.
Miként 2019 szeptemberében Póka Egon mondta (megjelent 2022. április 5-én, a nullahategy.hu oldalon):
Nagyon jó időszaka volt ez a zenekarnak, Tátrai Tibivel közel voltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt: egyrészt a koncertezéssel, másrészt volt a Rábánál egy háza, egy elvarázsolt kis ház az erdő közepén, ide jártunk le horgászni, itt fejeződött be a zeneszerzés része a dolognak. Hobótól megkaptuk a benne már régóta érlelődő szövegeket, rakosgatta egymásra az apró darabokat, ami aztán egy nagy konceptlemezzé állt össze. (...) Annak ellenére, hogy a Hobo Blues Band formáció sosem volt egy dédelgetett kedvenc az újságírók körében és más fórumon sem, több ízben olvastam, hogy ezt tekintik a legjobb magyar lemeznek. Persze minden szubjektív, és nem is verseny ez, de az jelent valamit, ha sok muzsikus egybehangzó véleménye szerint ez egy jó, és a közönség körében is mind a mai napig népszerű lemez.
A Hobo Blues Bandben töltött másfél évtized alatt amúgy a Vadászat mellett Pókával még tizenegy másik album készült. Póka 1993-ban azonban kivált, és csak a zenekar utolsó éveiben lett ismét tag. Közben nyolc éven át nyomta a P. Mobilban (három nagylemezen szerepelt), majd megalapította saját trióját, a Póka Egon Experience-t (ifj. Tornóczky Ferenc gitár, Póka Egon, basszusgitár, Szakadáti Mátyás dob), mely – mint a neve is utal rá – elsősorban Jimi Hendrix örökségét igyekezett életben tartani, de repertoárjában AC/DC-, Led Zeppelin-, Queen-, Cream-, sőt Beyoncé-dalok is helyet kaptak.
Az István, a király rockoperát meglepően nagy lelkesedéssel fogadták a megjelenésekor. A Magyar Nemzet 1983 augusztusában így értékelte a produkciót: „Az új magyar rockopera fináléja után harminc percig tapsolt a közönség! Ritka fogadtatás, nem mindennapos siker."
De mitől volt ennyire népszerű a bemutató? A rockopera modernebb könnyűzenei stílusokat használ a történetmeséléshez, elsősorban a rock és a pop elemeivel dolgozik. Közelebb hozta a színházat az emberekhez. Szörényi Levente azt mondta, hogy a Jézus Krisztus szupersztár megjelenése szolgáltatta az alapvető inspirációt. Közvetlen előzményének az 1982. február 12-én bemutatott Kőműves Kelemen tekinthető. A műfaj a reneszánszát élte, gondoljunk csak a Jézus Krisztus szupersztár mellett a Hair sikerére.
Az ötlet a Koncz Zsuzsa és Boldizsár Miklós házaspárnál tartott vacsorán jött szóba. Két opció merült fel: az ezredforduló vagy pedig a hunok, Attila története. Végül Szent István történetét dolgozták fel Koltay Gábor rendezésében és Novák Ferenc koreográfiájával. A mű Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült, Szörényi Levente írta a zenét, Bródy János a szöveget.
Ebben a műfajban magyar nyelvterületen kétségkívül az István, a király jut a legtöbbek eszébe, a bemutatón a nagyon erős színpadi jelenléttel fellépő szereplők elképesztő energiákat mozgattak meg, amely még a felvételekről is átjön. Az ősbemutatót 120 ezer ember nézte meg, nem beszélve a különböző kiadásokról, és a folyamatos újrajátszásokról, feldolgozásokról, amelyek a mai napig életben tartják a művet.
A közönség már akkor ráérzett arra, hogy valami nagyon fontos történik, hiszen a műsort négy estén át telt ház előtt adták elő a városligeti Király-dombon, amit aztán további előadások követtek. Azokban az időkben még nem volt ledfal meg kivetítés, vagyis az emberek nagy része semmit nem látott a produkcióból, mégis a hatása alá került. Összehasonlításképpen: az Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyeként említett Budapest Park 11 500, az ország legnagyobb stadionja, a Puskás Aréna 67 155 főt képes befogadni.
Jávorszky Béla Szilárd A magyarock története 2. című könyvében így fogalmaz a mű hatásáról: „Az elképesztő méretű tömeg nemcsak a hazai rocktörténet legemlékezetesebb előadását láthatta, de a Kádár-rendszer legnagyobb kulturális tömegdemonstrációját is átélhette. A végén felcsendülő Himnusz után a szűnni nem akaró tapsvihar egyfajta felszabadulás volt az előző évtizedek elfojtott lelkiismereti terhei alól. A darab ráadásul az idők folyamán politikai értelemben is önjáró lett: mindenki azt gondolt, azt vetített bele, amit akart, illetve amit nem szégyellt.”
Donát Tamás a Veszprémi Naplóban így ír az előadás nyitányáról: „A Király-domb színtere, a díszletek pillanatok alatt megtelnek élettel. Az Illés együttes tagjai a Te kit választanál című nyitódalt éneklik. A háttérben füstfelhő tör magának utat az égbe, a sátrak előtt ég a tűz. Lassan közeledve megjelenik a négyszáz tagú néptánccsoport. A történelmi cselekmény ezzel kezdetét veszi. Szép sorjában felcsendülnek a dalok, peregnek az események.”
Hozzáteszi, hogy a „István, a király teljes alkotó stábja olyan felejthetetlen élménnyel lepte meg a közönséget, amilyenre Magyarországon nem volt példa ebben a műfajban. A történelmi hitelességgel, a művészi teljesítményekkel, a zenei és szövegi kidolgozásokkal, a látványtechnika megszerkesztésével mind azonosulni tudott a tömeg. Röviden: a rockopera hatott a közönségre, és ez fordítva is igaz volt!”
Mint minden jónak, ennek is megvoltak az árnyoldalai. Az Esti Hírlapban Mi történt a Királydombon? címmel a szerző arról értekezik, hogy a stáb negyven hamisított jegyet is összeszedett, és ki tudja, még hány, az eredetire nagyon hasonlító volt, aminek következtében sok jogos jegytulajdonos nem tudta elfoglalni a helyét. Közben hozzáteszi: „Tegnap este hatodszor mutatták be az idei nyár szabadtéri meglepetésdarabját, az István, a királyt. Szörényi Levente és Bródy János rockoperája valóságos nézőseregeket vonz a ligeti Királydombra, s előadásról előadásra úgy tűnik, mintha egyre többen lennének a nézőtéren.”
A darab utóélete is izgalmas. Napestig sorolhatnánk a vetítéseket, feldolgozásokat, nem érnénk a végére. Az Alföld 1984/10-es kiadásában Németh János István ezt írta: „...az István, a király bemutatóját egy olyan fa ültetéséhez lehet hasonlítani, melynek értékei folyamatosan gazdagítják a kortársakat és a jövendőt egyaránt.”
Ezek a dalok elősegítették, hogy a fiatalok azonosulni tudjanak velük és értelmezni tudják a magyar történelem és identitás szempontjait. Az István, a királynak forradalmi hangulata is volt a 80-as években, a fiatalok számára azt közvetítette, hogy a hagyományos műfajok és a modern zenei kifejezési formák ötvözésével új és hatékony módokon lehet történeteket mesélni. Közelebb vitte az emberekhez a színházi, illetve az egyéb zenei műfajokat. István és környezetének zenéje a hagyományos gregorián motívumokból táplálkozik, a lázadó Koppány seregében a kemény rock hangzása dominál, a regősök és Réka dalai népzenei gyökerűek.
Jávorszky Béla Szilárd úgy látja, hogy az István, a király „...számos, a műfajjal való előítéletet, szembenállást tört meg. Totális és »népfrontos« sikere beemelte a rockopera műfaját a kulturális köztudatba. Már azzal is, hogy neves, elismert színészek – Balázs Péter, Balázsovits Lajos, Berek Kati, Hűvösvölgyi Ildikó, Sára Bernadett – énekeltek benne, másrészt akkori lázadó, perifériára szorított rockerek – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula – kaptak főszerepet. 1984-ben az addig kizárólag klasszikus műveket, néptáncot és operettet bemutató szegedi Dóm téren adták elő (amúgy felejthetően), egy évvel később pedig bekerült a Nemzeti Színházba, ahol – főként Kerényi Imre rendezésének köszönhetően – kiderült, hogy színdarabként is megállja a helyét. A ma már klasszikusnak számító alkotás művészi élete régóta független az alkotók akaratától: az elmúlt bő két évtizedben megszámlálhatatlan profi és amatőr társulat tűzte műsorára.”
Ezt követően több rockopera is született, Szörényi például 1993-ban elkészítette az Attila – Isten kardja című darabot Lezsák Sándor közreműködésével, és több rockballadát is színpadra állítottak Bródy Jánossal, a magyarok számára mégis az István, a király a rockopera.
A mű időtlenségét mutatja, hogy a 2021-ben bemutatott István, a király – Székelyföldi Nagyprodukciót is hatalmas érdeklődéssel várta a közönség, olyannyira, hogy a távolabbi településekről is elzarándokoltak az emberek egy-egy bemutatóra. Az Index beszámolója szerint: „Az aréna mintegy háromezer férőhelyes, de a járványügyi előírásoknak megfelelően a terem kapacitásának csak a háromnegyedét lehet használni. Így minden koncertre 2100 jegyet kínáltak eladásra, és azok az értékesítés megkezdése után két nappal az utolsó darabig elfogytak.”
Ezzel szemben a már karanténmentes 2022-es bemutatókat közel 14 ezer ember nézte meg a sepsiszentgyörgyi arénában. A negyven éve bemutatott produkció idei, az államalapítási ünnepre időzített jubileumi előadását is példátlan érdeklődés övezi.
Titokban vették fel lemezüket, volt Elvis-koncerten, ő hozta be a rock and roll mellett a rapet és a breaktáncot, a karácsonyi és a szilveszteri tévéműsorok elengedhetetlen sztárja.
Fenyő Miklós kétségkívül a magyar popkultúra kiemelkedő alakja, aki az idők során úgy tudott folyamatosan megújulni, hogy mindvégig hű maradt magához. Pedig néha meglehetősen szokatlan stílusokban is kipróbálta magát. Az 1956-ban, kilencévesen a szüleivel Amerikába költöző srác 1960-ban tért haza, ekkor kezdte el létrehozni zenekarait. Mindössze 15 évesen alapította meg a Sztár együttest (1964-ben megszűnt), majd ezt követte a Syconor együttes, 1967-ben pedig megalapította a Hungáriát.
A legismertebb formációja kétségkívül a Hungária, amely csak a Spotifyon havonta 50.000 fölötti látogatottsággal, ezen belül a legnépszerűbb a Csókkirály című dal több mint egymillió hallgatottsággal bír. Sőt, 2023 nyarán is aktuális tud lenni, olyannyira, hogy a dalt T. Danny is feldolgozta – rapbetétekkel tarkítva.
A Csavard fel a szőnyeget című slágerét 16 évesen írta, és a Hungária ezzel lépett színpadra a Ki mit tud? selejtezőjén, s ahogyan azt a biográfiákban feljegyezték: Fenyő „kérésére S. Nagy István átnézte, és olyan jónak találta, hogy egyetlen során javított csupán”. A vetélkedőn a zsűritagok nem értékelték nagyra a produkciót, a közönség viszont annál inkább megkedvelte, így a közönségszavazat alapján továbbjutottak a középdöntőbe, ahol a Ha szól a rock and roll című dallal, majd a döntőben a „viccnek” szánt Nem bújok én többé már a subába című dallal nyerték meg az 1968-as Ki mit tud?-ot.
Első két lemezük után Erdős Péter, vagyis a popcézár, aki a Kádár-korszakban monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márkamenedzsere volt, nem engedte, hogy újabb albumot adjanak ki. A Hungária 1980-ban végül a Rock and Roll Party című lemezzel robbant be, amelyet titokban vettek fel, amíg Erdős nyaralni volt, végül muszáj volt megjelentetni.
Körülbelül hatéves lehettem, amikor édesapám először mutatott nekem Pokolgép-dalokat. Máig nosztalgiával gondolok a Pokoli mesék albumra. A Sajtot oszt a róka hamar klasszikus lett az esti mesék között, és az iskolában is könnyen tanultam meg Ady versét a zenekarnak köszönhetően. Az együttes végigkísérte a gyermekkoromat.
A ruhám bőr és nem ballon
Az arcszeszem is csak Pitralon
De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek
Mindig lesznek Rockerek!
– hallható a Pokolgép 1989-es dalában, a Gép-indulóban. A 90-es évek hard rock- és metalkedvelőinek nem szükséges bemutatni a Pokolgépet, az Ossiant, az Oment vagy a Lordot, hiszen számos telt házas koncerten tombolhattak együtt ezekkel az együttesekkel. A Gép-induló a magyar metal világának egyik himnuszává vált. Felmerült bennem a kérdés, hogy mi történhetett a múlt legsikeresebb heavy metal legendáival és hol tartanak ma?
A Pokolgép 1982-ben alakult. A Kukovecz Gábor gitáros és Paksi Endre basszusgitáros által alapított zenekar Kalapács József énekessel egészült ki. Az 1983-as Ki mit tud? hozta meg számukra az országos ismertséget. Az évtized második felében a Moby Dick és Stress mellett az egyik legnépszerűbb heavy metal együttes volt Magyarországon. Növekvő népszerűségüknek köszönhetően olyan zenekarok előtt játszhattak, mint az Omega, a P. Box vagy a P.Mobil, sőt
1984 szeptemberében a Motörhead budapesti koncertjén is ők melegíthették a közönséget.
Ők készítették el az első magyar heavy metal albumot, az 1986-ban megjelent Totális metált. A Pokolgép klasszikus felállásából 1990-ben vált ki Kalapács József és Nagyfi László, akik megalakították az Omen zenekart. Az új frontember Rudán Joe lett. Vele hét sorlemezt készített a zenekar, ugyanakkor két koncertanyagon, egy újra felvett lemezen, illetve egy Unplugged anyagon is az ő hangja hallható.
Bár a következő években az új felállásban is több sikeres nagylemezt jelentettek meg, mégsem tudtak a rendszerváltozás után drasztikusan átalakuló zenepiacon talpon maradni, így 1994-ben feloszlottak. Kukovecz más társakkal Gép néven próbálkozott, mérsékelt sikerrel.
Az egyik legelismertebb és leghosszabb ideje működő rockzenekar a Tankcsapda, amely valamilyen formában folyamatosan jelen van a magyar zenei életben, és jövőre lesz 35 éves. Bár az ezredfordulón szinte egész magyar nyelvterületen a Mennyország touristot dúdolták az emberek, nem feltétlenül lehetett arra számítani, hogy ennyire hosszú életű lehet egy formáció.
A kezdetekkor még csak 21 éves Lukács László (gitár, ének), Buzsik György (dob) és Tóth Laboncz Attila (basszusgitár) triója a punkzene felől indult el, első koncertjük alkalmával a szintén debreceni PG csoport előzenekaraként léptek fel Szentendrén 1989-ben. Ezt követően ugyanabban az évben a győri Aurora punkegyüttes előtt zenéltek, és ugyancsak ebben az évben meg is jelent az első, mindössze három óra alatt rögzített demókazettájuk Baj van!! címmel. 1990-ben Punk & Roll címmel adták ki a második demójukat, rá két évre pedig a rockosabb irányba elmozduló zenéket tartalmazó Legjobb méreg című album tette őket országosan ismertté a műfajt kedvelők körében. És az idő próbáját is kiállta, hiszen a lemez címadó dalát 2018-ban még a Metallica is feldolgozta a budapesti koncertjén.
A kilencvenes évek elején már nagyjából minden megvolt, ami kellett ahhoz, hogy befussanak: Lukács László karcos hangja mellé ekkorra érett be az az egyéni, szókimondó megszólalásmód, amely a Tankcsapdát jellemzi. De ekkor elkezdődtek a tagcserék, 1993-ban Tóth Laboncz Attilát (basszusgitár) az addigi technikusuk, Molnár Levente Cseresznye (gitár) váltotta, Lukács László pedig áttért a basszusgitárra. Molnár Levente egyrészt frissességet is hozott az akkor már négy éve működő zenekarba, illetve az ő hatására zeneileg metálosabb irányba mozdultak el. Így már az új felállásban készült Jönnek a férgek... című album nemcsak megszólalásmódjában, hanem zenéjében is egy kiforrottabb világot képviselt.
Az igazán kiforrott Tankcsapda-stílus és -életérzés az 1995-ben megjelenő Az ember tervez lemezen fogalmazódott meg, ami azóta is az együttes védjegyévé vált. Dalszövegeik úgy hozták a kor életérzését, a kisember gondolatvilágának a magjait, hogy egyszerre volt művészi és hétköznapi, egyszerre jelentek meg benne a szimbolikus-metaforikus jelentések és profán, esetenként már-már polgárpukkasztó kifejezések. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy egyfajta hidat képezett a művészi és a hétköznapi világ között. A limitált számban bakeliten is megjelent Az ember tervez album értékét az is mutatja, hogy a hagyományos LP-változatért napjainkban 86 ezer forinttól kezdődően egészen 300 ezer forintot is kérnek a tulajdonosok.
Hogyan költözhetett Magyarországra az ír kocsmazene némi punkkal kiegészülve?
Tizenöt évvel ezelőtt talán meghökkentő lehetett a kérdés, mára azonban a Paddy and the Ratsnek köszönhetően ez a műfaj nem is áll olyan távol hazánktól. A zenekar 15 éves fennállásának apropóján forgassuk vissza az idő kerekét, és nézzük, hogyan alakult meg a pub'n'roll egyik legnagyobb hazai képviselője!
2008-ban három miskolci fiatal úgy döntött, hogy összeáll, és az ír kocsmazenét punk-folk jegyekkel átitatva szólaltatják meg. Az ír elemekkel nem volt teljes a zenekar imidzse, így a tagok ír hangzású művésznevekkel is előrukkoltak. Így lett a banda
A csapathoz a későbbiekben csatlakozott dobosuk, Pongrácz Balázs, azaz Seamus Connelly; a hegedűs-dudás-mandolinos Szabó Sándor Balázs, vagyis Sam McKenzie; míg tangóharmonikásuk a Sonny Sullivan nevet kapta.
Koncertjeiken az ír kocsmai hangulatot a viktoriánus kori Dublin jellegzetes figuráival, illetve a kalózvilágot idéző fellépőruhák, s más látványos színpadi show-elemek segítségével teszik teljessé.
Angol nyelvű, többnyire saját szerzeményeket tartalmazó albumaik sorát a könnyed hangvételű Rats On The Board nyitotta 2010-ben, kirobbanó sikert aratva. Az album címe utal a kalózhangulatot idéző megjelenésre, illetve a zenekar bemutatkozására. A következő évben megjelent második lemezük Hymns For Bastards néven is kedvező fogadtatásban részesült. Azóta mintegy 375.000 megtekintésnél jár az album a YouTube-on.
A 2012-ben debütált harmadik korong, a Tales From The Docks rögzítésekor új harmonikás erősítette a csapatot. Bebizonyosodott, hogy Babicsek Bernát, Bernie Bellamy nem csupán színművészként, hanem zenészként is megállja a helyét. Ebben a felállásban láthatták és hallhatták legtöbben a formációt, amely nemcsak a magyar koncerthelyeken és fesztiválokon aratott babérokat, de a külföldi – többek között osztrák, német, szlovák, svéd, dán, olasz, francia és angol – közönséget is meghódította ellenállhatatlanul pörgős, lendületes muzsikájával.
„Hideg a víz és éget a nap?” A hosszú, sokszor unalmas téli hónapok után nagyon vágytunk a napsütéses, meleg napokra. Indul a strandszezon, a pihenés, az utazás és a fesztiválok. Nem is kell más egy boldog nyári naphoz, csak egy kis napfény, egy hűsítő és a legkedvesebb nyári zenék. Mutatunk néhányat hazai előadók dalaiból:
Manuel nevével a ValMar duóval való közreműködésén túl valószínűleg az X-Faktorban találkozhatott a közönség. A fiatal tehetség a 9. évad felfedezettje, aki a válogatóra saját dallal érkezett. A zsűrit már a bemutatkozó produkció lenyűgözte, a későbbi adások dalai pedig egyre ígéretesebbnek bizonyultak.
Manuel azon kevesek közé tartozik, akit már a tehetségkutató közben megkeresett zenei kiadó, első lemezei már az adások alatt megjelentek. Manuel nem csupán extravagáns énekhangjával nyerte meg a közönséget, de kitűnő raptudásával és dalszövegíró tehetségével is. Az X-Faktort ugyan nem ő nyerte meg, zenei karrierje mégis megállíthatatlanul ívelt felfelé,
amihez az is hozzájárult, hogy a Sziget Fesztivál szervezői a 12 döntős versenyző közül neki ajánlották fel, hogy a 2020-as rendezvényen felléphessen.
Még 2020-ban Az év felfedezettje, illetve Az év hazai rap vagy hiphop albuma vagy hangfelvétele kategóriában Fonogram-díjra jelölték. Egykori mentora, ByeAlex sem engedte el a műsor után, 2020 januárjában megjelent közös daluk Merülök címmel.
Az X-Faktort követő első saját dala márciusban jelent meg Elegem van címmel, amelyet az élete nehezebb időszaka inspirált, amikor különböző fizikai munkákat végzett. Szintén ebben az évben a Joy Magazin őt választotta Social Meda Award #berobbanó kategóriájának győztesének, továbbá közreműködött a Való Világ 10. szériájának főcímdalában is, amelyben Lotfi Begivel és Binkhyvel dolgozott együtt a Pörög az élet című dalon.
2020 őszén pedig megjelent T. Dannyvel közös kislemezük Talán címmel, amely az első helyre került a Mahasz Stream Top 40 elnevezésű slágerlistáján. Szinte az összes 2019-ben megjelent dala platinalemez lett, némelyik többszörös platina minősítést kapott.
Rengeteg együttműködés és jelentős mennyiségű koncertsorozat változtatta meg a fiatal énekes-rapper életét, az egekbe repítve őt. Nem csupán ByeAlex és T. Danny dalainál volt közreműködő, hiszen újabb Fonogram-díját 2022-ben a ValMarral történő együttműködés és az Éget a nap című szerzemény hozta el.
A Middlemist Red vagy tavaszi rózsa a világ legritkább virága, csupán két helyen nyílik a Földön: Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban. De elmondhatjuk magunkról, hogy mi is büszkélkedhetünk egy Middlemist Reddel, ugyanis a világ legritkább virága egy alternatív zenét játszó zenekarban öltött testet.
„A hazai neo-pszichedelikus gitárrock talán legjobb zenekara” – írja Jávorszky Béla Szilárd a Middlemist Redről, akik 11 éve alakultak és váltak népszerűvé néhány év leforgása alatt. A Kőbányai zeneiskola diákjai nem okoznak csalódást zenei teljesítményükben, pályájuk során több hazai és külföldi dalversenyt is fölényesen megnyertek a kategóriájukban.
A Supersonic Overdrive lemezükön található Multicoloured Drive című dalukat a Petőfi Rádió is felvette a lejátszási listájára. A dal 2014-es videóklipje Freund Ádám rendezésében készült olyan fiatal színészekkel, mint Hőricz Lili, Lestyán Attila és Grecsó Zoltán.
Az előbb említett albumon jelent meg az Aanimal is, amely az egyik legkorábbi daluk. A színpadi zúzásokról, szétszakadó gitárhúrokról is ismert zenekar még azt is bevállalta, amikor az A38 Hajón tartott koncerten vagy húsz néző felszaladt a színpadra a szám közben. Az erről készült felvétel megtekinthető itt:
A zenei hangzásra fókuszáló formációnak a dalszövegei – elmondásuk szerint – Iphone-ra feldúdolt vázlatokból bontakoznak ki. Négy nagylemez és több kislemezük is megjelent az évek során. Egy dinamikusabb, elektronikus effektekkel is fűszerezett daluk, az Illuminair jó példa a zenekar fejlődési irányának illusztrálására.
Végezetül hallgassuk meg az Index 2014-ben szervezett alternatív dalversenyének győztes számát, a Single Switcheroo című dalt:
Mielőtt végleg elmennének a szünetre, még két alkalommal fellépnek a nyáron. A Művészetek Völgyében 2023. július 26-án, illetve a Fishing On Orfű Borfalu színpadán július 30-án lesznek láthatók.
Az éppen futó népszerű zeneszámok sorrendbe állítása nem mai találmány. 1940-ben az amerikai Billboard magazinnál jelentették meg az első slágerlistát Music Popularity Chart elnevezéssel. Rajta a legelső „number one record” Tommy Dorsey I'll Never Smile Again című száma volt, amit Frank Sinatra énekelt.
Az összeállítás szempontjai nagyon sokfélék lehetnek: zenei stílus, lemezeladási példányszám, játszási gyakoriság, közönségszavazás és még sok minden más alapján készülhetnek.
Itthon is népszerűvé vált a dalok ily módon való versenyeztetése. Emlékeim szerint az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a korosztályunknak szóló nyomtatott kiadványok (Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin) kézbevételekor az első dolgunk volt az épp aktuális slágerlista átnézése. Majd ki-ki vérmérséklete szerint kommentálta azt, ha az Edda netán megelőzte a Piramist.
Nemcsak a nyomtatott sajtóban, de rádióadókon is – egyetlen példa: Pop-Tari-Top – B. Tóth László műsorában vasárnap esténként a Petőfi Rádióban –, sőt a zenei tévécsatornák hazai megjelenésével egy újabb médián keresztül követhették a rajongók kedvenceik szárnyalását vagy éppen visszaesését (ismét csak egyet említve: MTV Top 20).
A mi rendhagyó slágerlistánk 2013-as koncertfelvételek alapján készült. Az akkor 10 éves A38 Hajón szereplő zenekarok fellépéseiből válogattuk ki és helyeztük sorrendbe a dalokat, szigorúan a saját ízlésünk alapján. Az eltelt 10 év még nem annyi idő, hogy nosztalgiával gondoljunk az akkori slágerekre, nincs még rajtuk a „patina”, amely megszépíti a dalokat, elfedi esetleges kellemetlen emlékeinket az előadóval vagy azokkal az élethelyzetekkel kapcsolatban, amelyekben megannyit hallgattuk ezeket a számokat.
Listánk alapján feltűnhet, hogy a 10 előadóból ma már jó néhányan felvették a néhai nevet, egyszóval feloszlottak. De feledésbe nem merültek.
A slágerlistán első hely a Tej – hangzott el a régi idők egyik tévéreklámjában. A nagyszerű Tej zenekar nem szerepel a válogatásunkban, de nézzük, mely előadóknak sikerült 2023-ban a csúcsra jutni a 10 évvel ezelőtti produkcióval!
1. Péterfy Bori & Love Band: Vámpír
A Péterfy Bori & Love Bandet 2007-ben „találta ki” Tövisházi Ambrus billentyűs-zeneszerző, és azóta szinte folyamatosan turnéznak, látványos, nagyszerű hangulatú fellépéseken nézhetjük meg őket. A slágerlistánkat vezető dal címe megtévesztő. Az énekesnő, Péterfy Bori nem vérben, hanem a közönség szeretetében mártózik meg ezen a koncerten. Nézzék csak!
2. Heaven Street Seven: Mikor utoljára láttalak
A Heaven Street Seven zenekar húsz éven át – 1995 és 2015 között – ontotta ránk jobbnál jobb számait. Az első években olyan hitelesen játszották az indie-gitárpopot, hogy sokan azt hitték, valami véletlen folytán Magyarországra keveredett angol anyanyelvű zenekart hallanak. Aztán váltottak magyar nyelvű dalokra. Például erre.
3. Nemjuci: Runaway
Ritka pillanat: az énekesnő, Németh Juci gitárt ragadott, és zenekarával, a – 2007-ben alakult – Nemjucival együtt egy igazán ütős dalban megmutatta nekünk, mi is az a rock and roll. Aztán még ebben az évben – 2013 végén – az együttes tagjai közös megegyezéssel sajnos szétváltak.
4. Hollywoodoo: Az Isten lába
A Hollywoodoo zenekar – élén a sok mindent átélt frontemberrel, Trócsányi Gergővel – megosztja velünk tapasztalatát, mely szerint minden hiába. Teszik ezt harapós gitárzenével előadva. A banda annak idején – 1992-ben – egy veszprémi garázsból indult. Jelenleg – 2021 óta – szüneteltetik zenei tevékenységüket.
5. Ivan & The Parazol: Whatever
2010-ben néhány fiatal zenekart alapított Budapesten. Aztán abban az évtizedben, a hatvanas-hetvenes évek klasszikus rockzenei világát idéző dalaikkal sikert sikerre halmoztak itthon és külföldön egyaránt. Az Ivan & The Parazol az A38 Hajón adta első telt házas koncertjeit. 2013-ban is felléptek ott, innen jöjjön most egyik sikerdaluk, amellyel – és nem csak az „I can hear them rolling” sor miatt – megidéznek egy legendás rock 'n' roll zenekart.
6. Pegazusok Nem Léteznek: Veszély
Ács Eszter énekesnő, a Lázár tesók és Németh Róbert, ők a Pegazusok, akik 2019 óta „nem léteznek”. Intim hangulatú, minimális hangszerelésű dalaik közül az egyik legjobban sikerült most a válogatásunkra is felkerült. Amúgy Németh Róbert basszusgitáros az egyetlen zenész, aki a slágerlistánkon két formációban is szerepel, a másik az „anyazenekara”, a Heaven Street Seven.
7. Ladánybene 27: Groove down Babylon
A magyar reggae zászlóshajója, az 1985-ben alakult Ladánybene 27 üzenete világos: tisztelet, szeretet és béke! Talán ők tettek a legtöbbet azért, hogy ezt a műfajt itthon is elfogadja és megszeresse a közönség. A címben szereplő Babylon a raszta szimbolikában a rosszat, az elnyomó hatalmat jelképezi, amely szemben áll az ígéret földjét jelentő Zionnal.
8. Fókatelep: Chaos Santana
A Fókatelep 2007-ben alakult. A Korai Öröm és a colorStar zenészeinek Oláh Annamária énekesnővel való találkozása új minőséget hozott létre – rock és elektronikus alapokon nyugvó, sajátos stílusú világzenét, katartikus erejű népdalokkal és sanzonokkal. A most következő koncertfelvételük pedig a latin zene világát idézi meg. A 2010-es években aztán a Fókatelep fokozatosan leállt, és átadta helyét a Meszecsinka zenekarnak.
9. Mary Popkids: Nightdrive
A bluesos, soulos, funkys, elektronikus indie-popot játszó Mary Popkids energikus koncertjeivel vált a magyar alternatív zenei színtér egyik népszerű csapatává. Az itt látható koncerten még előtte voltak az országos ismertségnek – az 2014-ben jött el számukra –, de már itt is látható, hogy feszes és kellőképpen fűszeres zenéjük hogyan hat lelkes közönségükre.
10. Halott Pénz: Hétfő, szerda, szombat, kedd
Kis hazánk egyik legnépszerűbb hiphopformációja a Halott Pénz. A következő koncertfelvétel évében, 2013-ban csatlakozott hozzájuk Járai Márk, aki Marsalkó Dávid mellett a zenekar „másik hangja”. És ekkortól lett hétfős a társaság, amely megjelentette Szólj anyunak, hogy a városban vagyok című albumát. Idén májusban a lemez 10. „születésnapját” egy – már most garantáltan telt házas – koncerttel ünnepelték Budapesten.
Ennyi fért a mai tízes listánkra, sajnos több kiváló előadó általunk is kedvelt dala nem került fel most ide, de talán majd a jövő héten!
A slágereket a Magyar Popkulturális Értéktár gyűjteményéből rendeztük listába, ahol további, zenei csemegének számító videókat találnak – akár a 2013-as évből is. Kedvcsinálónak néhány név azok közül, akik abban az évben még sikerrel szerepeltek az A38-on:
Idén ünnepelte az Arénában a negyvenedik születésnapját a Bikini. A zenekart Németh Alajos és Nagy Feró 1982-ben alapította, a kezdetekben sajátos punk-rock zenét játszottak, dalaikat pedig átszőtte a közéleti tematika.
A ma ismert Bikini teljes – ám egyáltalán nem konfliktusmentes – megújulása 1985-ben következett be. Ekkor érkezett a régi tagok – Németh Alajos basszusgitáros, Vedres József gitáros és Németh Gábor dobos – mellé a Rolls Frakcióból az énekes D. Nagy Lajos, és vele egy időben Gallai Péter billentyűs. A Bikini még megélt néhány átalakulást, és bár 1992-ben úgy tűnt, hogy véget ért egy korszak, 1997-ben újra összeállt a zenekar, új lemezekkel rukkoltak elő. Az együttes még ma is járja az országot, sőt, a tavaly 40 éves zenekar idén májusban ünnepelte jubileumát a Budapest Sportarénában.
A megújult Bikini sajátos, egyéni színfoltot hozott a popzenei világba mind zeneileg, mind pedig a dalszövegek terén. A pop-rockos hangzásvilághoz meglehetősen szentimentális dalszövegek társulnak a szerelemről, az életről, amelyekkel egyrészt a hallgató könnyen tud azonosulni, másrészt pedig mindezt költői igényességgel, egyszerű, tiszta, érthető módon fogalmazzák meg. A 80–90-es években számos daluk felkerült a slágerlistákra, ilyen például a Mielőtt elmegyek, az Ezt nem tudom másképp mondani, a Mondd el, a Fagyi, az Adj helyet..., vagy épp a Nehéz a dolga, a Széles, tágas a tér, a Legyek jó, illetve a Közeli helyeken, az Olcsó vigasz és a Ki visz haza.
Több dalszövegüket is Nagy Feró írta – annak ellenére, hogy nem túl békés módon váltak el útjaik. Hozzá köthetők többek között a Mielőtt elmegyek, a Fagyi vagy épp az Ezt nem tudom másképp mondani című slágerek. A Mielőtt elmegyek az egyik legnagyobb és legtöbbet idézett szerelmes-szakítós, de tulajdonképpen búcsúzós szám a magyar poptörténetben, hiszen még iskolai ballagásokon is gyakran hallható ez a dal.
A versszakokban a tárgyi világ felsorolása az üresség szimbóluma „Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal, / Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam”, amely szintén emlékezteti a megszólalót a kedvesre. A refrénben megjelenő fő gesztusban – „mielőtt végleg elmegyek, kapsz egy képet rólam” – a kedves otthagy egy darabot magából. A kép mint egy adott pillanatot megörökítő felvétel – amely az emlékezést szolgálja – ebben az esetben szimbólumává válik az emlékezésnek.
Márkus József, Katona László és Trunkos András mellett Dévényi Ádám írta a Bikini dalszövegeit. Dévényihez köthetők az olyan slágerek, mint A férfi megy, a nő marad, az Adj helyet magad mellett, a Ki visz haza, sőt még a 2020-ban a Retro Rádió Retro TOP 1000-es listájának az élére kerülő Közeli helyeken is.
Egyedi stílus és fogalmazási mód, nagyon mély látásmód és érzékenység jellemezte, amelyből mindig az emberszeretet csendült ki
– jellemezte Dévényit Németh Alajos egy interjúban. A férfi megy, a nő marad című dalban egy sztereotipizált férfi–nő viszony jelenik meg, ezen belül egy párkapcsolat felbomlása tematizálódik.
A Katona László tollából származó Veled akarok című dal egy meglehetősen mély és őszinte szerelmi vallomás. A „Hogyha tankönyv lennél, / Belőled tanulnék / Oldalaid többször / Végig lapoznám. // Hogyha ital lennél, / Mindig részeg lennék, / És ha szabadságharc, / A vérem áldoznám.” sorokban a tankönyv a tudást, az ital a vágyat, a szabadságharc az áldozathozatalt szimbolizáló elemek.
A Veled akarok képi világa nagyrészt természeti elemekből épül fel, a megszólaló az ősz, a tél, a tavasz és a nyár képében jelenik meg, míg a megszólított az ezekre hatást gyakorló felhő és nap képében. A „rád borulnék ősszel takaró avarral... forró nyár ha lennél, beragyognálak” esetében az évszakok körforgása, ezáltal az idő múlása jelenik meg. Az idő dimenziójából való kilépésre csupán a túlvilágot szimbolizáló pokol és a menny, illetve a feltámadás ad lehetőséget.
Ugyan a Ha volna még időm, illetve a Veled akarok című dalukban is kiemelt szerepet kap az idő mint a létezés törvénye és feltétele, a Közeli helyeken egy másik lényeges kérdést, az ember időbe vetettségét tematizálja: „itt ül az idő a nyakamon”. Ezt emeli át a tapasztalati világba, ezen belül is a tér dimenziójába: „akkor is megyek, ha nem akarok”, ahol az akaratlan előrehaladás az idő függetlenségét és szüntelen múlását szimbolizálja. A lét végét egyrészt a „kifogy az út a lábam alól” kép, másrészt pedig a „Porból lettem s porrá leszek, / Félek, hogy a ködbe veszek” gondolategységek hozzák be.
Bár számos tagcserével és szövegíróval dolgozott a zenekar, mégis azonos színvonalú és hasonló stílusú szövegek születtek. Az ős-Bikini punkos, közéleti témákkal átszőtt korszakához képest később inkább a hétköznapi életből vett témák és konstans színvonal jellemzi munkáikat. Számottevő válogatáslemezük mellett a legutóbbi albumuk 2011-ben jelent meg Elmúlt illúziók címmel.