Az ember igényes teremtmény, több minden kell az alapvető létfenntartásához. Ez alkalommal kettőt veszünk tüzetesebben szemügyre ezek közül, az étkezést és a jó zenét. Tartsanak velünk, egy igazán fülcsiklandozó menüsort állítottunk össze önök számára, amihez a kiváló minőségű alapanyagokat a Magyar Popkulturális Értéktárból szereztük be.

Reggel szinte az első dolgunk, hogy megnézzük, mi újság a hűtőben. Sajnos szinte semmi, ezért hát elindulunk a boltba, és közben eszünkbe juthatnak – ó, azok a 80-as évek! –, amikor hajnaltájt hazafelé botorkálva a közért még zárva volt, de a fuvarosok már kirakták a járdára a friss pékárut meg a tejet. És mi gátlástalanul meghívtuk magunkat egy ingyenreggelire. Tejjel kifli… De ma már más idők járnak, és tudjuk azt is, hogy előbb vagy utóbb mindenért fizetni kell.

Tehát irány a bolt, útközben jó társaságban leszünk, hiszen itt van velünk a Kispál és a Borz!

Kispál és a Borz: Tejjel kifli

Az evolúció történetében a tél végére kiürültek az étkészletek, és teljesen természetes állapot volt az éhezés. Innen ered egyes vallásokban a böjtölés hagyománya, spirituális értelmet adtak annak, hogy a hideg évszak végére már nem volt mit enni. Amikor az ősünk elment vadászni, nagy mennyiségű élelmiszerhez akkor jutott, ha elejtette a vadat. Az volt az ünnep, amikor sokat lehetett enni, mert sikerült a vadászat. Az emberiség jó része ma már nem éhezik, mégis megmaradtak a böjti szokások, az ünnepek egyet jelentenek a hatalmas evéssel.

Annak is hagyománya van, hogy magyar ember evés közben nem beszél, vagyis magában sem, illetve nem is tudom, hogy van ez. Kell a társaság egy jó étkezéshez is, ez biztos! Szabó Benedek és zenekara, a Galaxisok különleges vendéget választott az ünnepi früstök közös elfogyasztásához.

Szabó Benedek és a Galaxisok: Húsvéti reggeli a Sátánnal

A címben megidézett dal – Hadd főzzek ma magamnak – a Bergendy együttes slágere 1973-ból, a Hétfő (Hét Fő) albumukról, amely arról nevezetes, hogy ez volt az első magyar dupla nagylemez és egyben az első magyar konceptalbum (egyetlen témára felfűzött dalok sorozata).

Szepesi Mátyás énekes, gitáros, dalszerző 2010 óta létező zenekara, a Konyha nem maradhat ki válogatásunkból. Különleges recepteket kapunk tőlük a hétköznapi világ elengedéséhez, nem hallgatva el ennek a szabadságkeresésnek a buktatóit sem. A dal eredetileg a zenekar 2014-es, Elmentek a szörnyek című lemezén jelent meg.

Konyha: Cukor, só

A 2010-ben alakult Ricsárdgír zenekar nem csak szentendrei kötődése miatt hasonlítható a 80-as évek egyik legeredetibb ízvilágú együtteséhez, a Bizottsághoz.

Sajnos a Ricsárdgírnél is lassan indokolt lesz a múlt idő, idén májusban elbúcsúznak közönségüktől. Nekem hiányozni fognak, igazán nagyszerű szakácsok voltak.

Tehát itt vagyunk a konyhában – amely egy lakberendező áruház szerint az a hely, ahol „praktikus funkcióival és jól átgondolt részleteivel te és a gyerekeid is mesés körülmények között élvezhetitek a sütés-főzést”. Magam köré gyűjtöm gyermekeimet, és nekiállunk az ünnepi étel elkészítésének. Egy ázsiai eredetű levest főzünk, hiszen mi magunk is onnan érkeztünk egykoron. A receptjét nem oszthatom meg önökkel – a családi titok részét képezi –, de annyit elárulhatok, hogy fontos szerepet játszanak benne a savanyúságot szabályozó anyagok (E500, E501), valamint az ízfokozók (E621, E627, E631).

Ricsárdgír: Smackleves

Pély Barna az ezredforduló táján feltűnt zenészgeneráció egyik legtehetségesebb dalszerzője és frontembere. Eddigi karrierjében volt két zenekara, 17 év United után jött hat év B The First, az elmúlt időszakban pedig szólóban áll színpadra. A most következő dalát is így adja elő.

Zenés gasztrotúránk végére értünk, kíméletből nem beszéltünk a falra hányt borsóról, a kolbászból font kerítésről, a mézeskalács házikóról, a lerágott csontról, a repülő sült galambról, a kemény dióról, kutyáról és szalonnáról, a kicsi borsról, a kölcsönkenyérről, a forró kásáról és arról, hogy van mit a tejbe aprítani.

Az étkezést mivel is zárhatnánk, mint desszerttel, megérdemeljük a jutalomfalatot. Következzen a Keserű méz. Jó étvágyat kívánunk!

Pély Barna: Keserű méz