Index Vakbarát Hírportál

Hadd főzzek ma magamnak – zenés életreceptek

2023.06.19. 11:17

Az ember igényes teremtmény, több minden kell az alapvető létfenntartásához. Ez alkalommal kettőt veszünk tüzetesebben szemügyre ezek közül, az étkezést és a jó zenét. Tartsanak velünk, egy igazán fülcsiklandozó menüsort állítottunk össze önök számára, amihez a kiváló minőségű alapanyagokat a Magyar Popkulturális Értéktárból szereztük be.

De vigyázat, ezek a zenék erősen fűszerezve vannak kimondottan színvonalas szövegekkel!

Reggel szinte az első dolgunk, hogy megnézzük, mi újság a hűtőben. Sajnos szinte semmi, ezért hát elindulunk a boltba, és közben eszünkbe juthatnak – ó, azok a 80-as évek! –, amikor hajnaltájt hazafelé botorkálva a közért még zárva volt, de a fuvarosok már kirakták a járdára a friss pékárut meg a tejet. És mi gátlástalanul meghívtuk magunkat egy ingyenreggelire. Tejjel kifli… De ma már más idők járnak, és tudjuk azt is, hogy előbb vagy utóbb mindenért fizetni kell.

Tehát irány a bolt, útközben jó társaságban leszünk, hiszen itt van velünk a Kispál és a Borz!

Kispál és a Borz: Tejjel kifli

Az evolúció történetében a tél végére kiürültek az étkészletek, és teljesen természetes állapot volt az éhezés. Innen ered egyes vallásokban a böjtölés hagyománya, spirituális értelmet adtak annak, hogy a hideg évszak végére már nem volt mit enni. Amikor az ősünk elment vadászni, nagy mennyiségű élelmiszerhez akkor jutott, ha elejtette a vadat. Az volt az ünnep, amikor sokat lehetett enni, mert sikerült a vadászat. Az emberiség jó része ma már nem éhezik, mégis megmaradtak a böjti szokások, az ünnepek egyet jelentenek a hatalmas evéssel.

Annak is hagyománya van, hogy magyar ember evés közben nem beszél, vagyis magában sem, illetve nem is tudom, hogy van ez. Kell a társaság egy jó étkezéshez is, ez biztos! Szabó Benedek és zenekara, a Galaxisok különleges vendéget választott az ünnepi früstök közös elfogyasztásához.

Szabó Benedek és a Galaxisok: Húsvéti reggeli a Sátánnal

A címben megidézett dal – Hadd főzzek ma magamnak – a Bergendy együttes slágere 1973-ból, a Hétfő (Hét Fő) albumukról, amely arról nevezetes, hogy ez volt az első magyar dupla nagylemez és egyben az első magyar konceptalbum (egyetlen témára felfűzött dalok sorozata).

A főzés valakinek szórakozás, másnak küzdelem. Ennek a fontos tevékenységnek helyszíne a konyha. Leszámítva a szabadtéri sütés-főzést és persze a máglyarakást.

Szepesi Mátyás énekes, gitáros, dalszerző 2010 óta létező zenekara, a Konyha nem maradhat ki válogatásunkból. Különleges recepteket kapunk tőlük a hétköznapi világ elengedéséhez, nem hallgatva el ennek a szabadságkeresésnek a buktatóit sem. A dal eredetileg a zenekar 2014-es, Elmentek a szörnyek című lemezén jelent meg.

Konyha: Cukor, só

A 2010-ben alakult Ricsárdgír zenekar nem csak szentendrei kötődése miatt hasonlítható a 80-as évek egyik legeredetibb ízvilágú együtteséhez, a Bizottsághoz.

Amiből mindketten főztek: szürrealizmus, dadaizmus, performance jelleg.

Sajnos a Ricsárdgírnél is lassan indokolt lesz a múlt idő, idén májusban elbúcsúznak közönségüktől. Nekem hiányozni fognak, igazán nagyszerű szakácsok voltak.

Tehát itt vagyunk a konyhában – amely egy lakberendező áruház szerint az a hely, ahol „praktikus funkcióival és jól átgondolt részleteivel te és a gyerekeid is mesés körülmények között élvezhetitek a sütés-főzést”. Magam köré gyűjtöm gyermekeimet, és nekiállunk az ünnepi étel elkészítésének. Egy ázsiai eredetű levest főzünk, hiszen mi magunk is onnan érkeztünk egykoron. A receptjét nem oszthatom meg önökkel – a családi titok részét képezi –, de annyit elárulhatok, hogy fontos szerepet játszanak benne a savanyúságot szabályozó anyagok (E500, E501), valamint az ízfokozók (E621, E627, E631).

Ricsárdgír: Smackleves

Pély Barna az ezredforduló táján feltűnt zenészgeneráció egyik legtehetségesebb dalszerzője és frontembere. Eddigi karrierjében volt két zenekara, 17 év United után jött hat év B The First, az elmúlt időszakban pedig szólóban áll színpadra. A most következő dalát is így adja elő.

Zenés gasztrotúránk végére értünk, kíméletből nem beszéltünk a falra hányt borsóról, a kolbászból font kerítésről, a mézeskalács házikóról, a lerágott csontról, a repülő sült galambról, a kemény dióról, kutyáról és szalonnáról, a kicsi borsról, a kölcsönkenyérről, a forró kásáról és arról, hogy van mit a tejbe aprítani.

Az étkezést mivel is zárhatnánk, mint desszerttel, megérdemeljük a jutalomfalatot. Következzen a Keserű méz. Jó étvágyat kívánunk!

Pély Barna: Keserű méz



Rovatok