Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Popkulturális
- zene
- folk
- indie folk
- pop
- bagossy brothers company
- bagossy norbert
- bagossy lászló
- tatár attia
Ez történik, amikor egy bandában előkerül az ünnepi pálinka
Nemrégiben adta ki legújabb lemezét a 10 éves Bagossy Brothers Company. Most a zenekar tagjai – Bagossy Norbert, Bagossy László és Tatár Attila – mesélnek az elmúlt tíz évben szerzett tapasztalataikról. Az interjúból az is kiderül, hogy
- milyen változásokon ment keresztül a zenekar,
- milyen az a bizonyos ősenergia,
- illetve bepillantást nyerhetünk a zenekar fejlődéstörténetébe,
- és a zene iránti elkötelezettségükbe.
Milyen volt 10 évvel ezelőtt először színpadra lépni a közönség elé, és milyen most, ennyi idő után újra a színpadon állni?
Bagossy Norbert: Az első időkben a színpadra állás egyfajta ősi energiával járt. Akkoriban az volt a célunk, hogy megmutassuk, ami bennünk van, és átadjuk ezt az érzést a közönségnek. Most pedig ugyanúgy tele vagyunk energiával, de a tapasztalat és a szakmai fejlődésünk miatt másfajta izgalmak vannak bennünk. Most már sokkal összeszedettebben, a részletekre odafigyelve tudjuk átadni a dalokat és a produkciót.
Tatár Attila: Egyetértek Norbival. Az első időkben az volt a fő, hogy élvezzük a zenélést és az energiánk közvetítését. Most viszont egy nagyobb egészként tekintünk a koncertre. Még fontosabbá váltak a részletek, a technikai elemek, az a feladatunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk a közönségnek, hogy a produkciónk tökéletes legyen.
Bagossy László: A rutinunknak köszönhetően otthonosan mozgunk a színpadon, magabiztosabbak vagyunk. A technikai részleteknek és a produkció összetevőinek összehangolása is sokkal simábban megy, és az évek alatt megtanultuk, hogy miként lehet a legjobban megvalósítani a zenénket és az élményt.
Ha visszatekintenek erre a 10 évre, mi jut az eszükbe róla, hogyan értékelnék ezt az időszakot?
TA: Induláskor igazi laikusok voltunk. Minden nagyon ösztönösen működött. Akkoriban még nem voltak okostelefonok, amik megkönnyítik az online jelenlétet. Meg kellett találnunk, hogyan posztoljunk a Facebookon, hogyan építsük az imázsunkat. Kezdetben inkább csak megfigyeltünk más zenekarokat, próbáltunk tanulni. Ahogy az évek teltek, a zenekar népszerűsége növekedett, új tagok csatlakoztak hozzánk, például a menedzserünk, Szalai Attila, vagy a videósunk, aki elkészítette a klipjeinket. Az évek során profibbá váltunk, most már sok mindent, ami az elején még kihívást jelentett, rutinszerűen csinálunk. Figyelemmel kell kísérnünk az aktuális trendeket, az izgalmas elemeket be kell illesztenünk a saját stílusunkba.
BL: Az elején egyfajta baráti közösség alakult ki közöttünk munkatársi viszony helyett. Ez a barátságos dinamika és ösztönösség vezetett oda, hogy gyakorlatilag családdá váltunk. Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem barátok is.
TA: Hozzátenném, hogy az egész fejlődésünk organikusan történt. Nem szándékosan kerestük a tagokat, hanem az élet sodort hozzánk olyanokat, akik a csapatunkba illeszkedtek. Az állandó stáb hiánya is praktikus okokból adódott, de mindig alkalmazkodtunk a működési formához. Így alakult ki ez a természetes közösség, melynek tagjai együtt dolgozzák fel a produkcióinkat. Ami a zenei trendeket illeti, kezdetben az angolszász indie folk volt a kedvencünk, ami nagyban befolyásolta az első albumunkat is. Az évek során kísérleteztünk más hangszerekkel és stílusokkal. Például a harmadik albumunkon már elektronikusabb irányt vettünk. Azóta is folyamatosan kísérletezünk, és nyitottak vagyunk új irányok felé. Nem követjük vakon a trendeket, de ha valami izgalmas, és összhangban van a stílusunkkal, akkor nyitottak vagyunk rá.
BL: A zenei irányunk folyamatosan változik. Az összhang és az autentikusság megtartása mellett továbbra is kísérletezünk.
Tehát nyitottak az új zenei kihívásokra, amíg azok komfortosak?
BN: A zene számunkra szenvedély, és nyitott szemmel járunk. Az aktuális zenei ízlésünk határozza meg, hogy milyen dalokat alkotunk. Az alapelvünk egyszerű: ha nekünk tetszik, valószínűleg a közönségnek is fog. A dalaink létrejöttében tükröződik ez a változatosság. A következő évtizedekben is tovább alakul és változik a zenei stílusunk. Ahogyan az idő múlásával az ember is érik és új nézőpontokat talál, ugyanúgy a zenénk is fejlődik. A változás szerves része annak, ahogyan közelítünk a zenéhez. Ez az érzelmek kifejezésének és az önazonosságunk kifejezésének egyfajta módja. Ha a zenénk nem tükrözi ezt, akkor veszít a lényegi tartalmából, és mi magunk is elveszítjük a kreatív folyamatban rejlő lehetőségeket.
Zenéjükben ugyanakkor nagyon sok népzenei motívum is fellelhető.
TA: Az elején a zenekar nagy része nem igazán foglalkozott a népzene témájával, és még Zsombi, a billentyűsünk – aki a Cika zenekar prímása, illetve aki népzenész is – sem erőltette rá a népies elemeket. Úgy tűnik, ez a népzenei vonal valahogy magától lassan belesimult Norbi dallamvilágába. Először csak dallamokban jött elő, majd fokozatosan kibontakozott. Például saját dalok feldolgozásában is felhasználtuk hegedűvel, vagy megírtuk a Néked szólnak a harangok című dalt, ami rendkívül népies hangulatú.
Érdekes, hogy ez a vonal rendkívül jól érezhetően megtalált minket. Akár a Budapest Parkban, egy pop-rock koncert utáni backstage-ben, noha talán furcsának tűnik, előkerül a hegedű, és népi hangulatban mulatunk. Ilyen irányváltásra az első években nem is gondoltunk volna. A zenekar tagjai kezdtek egyéni és közös szinten is érdeklődni a magyar népzene iránt. Ez a kíváncsiság valószínűleg olyan mozzanatokhoz fog vezetni, ahol a népi elemek további megnyilvánulásait láthatjuk majd. Ugyanakkor nem tervezzük, hogy etno stílusú zenekarrá váljunk.
Ez a folyamat valószínűleg ahhoz a fejlődéshez köthető, amit Norbi említett, hogy az ember életkorával, tapasztalataival bölcsebbé válik. Ez a folyamat része lehet, amikor belső vágyad találkozik azzal, hogy beengeded az életedbe ezeket a változásokat. Legyen az a magyar népi kultúra vagy az egészséges életmód. Lassan beépülnek a mindennapokba.
Az új lemezről melyik a kedvenc daluk?
BN: Nekem a Szép mentés. Ez az első dal, amit zongorán tanulni kezdtem. Érdekelt, hogy milyen lehet zongorán dalt írni, mert biztosan más, mint gitáron. Az első verzióban a refrén részei zongoraakkordokkal készültek, ami elvitte egy teljesen új dimenzióba. Az első változat kifejezetten erőteljesen él bennem, és ezzel hangulatot sikerült teremtenünk.
BL: Mostanában elgondolkodtam azon, hogy a hagyományos lemezkiadás módszere már 2023-ra picit másképp alakul. Nem várjuk meg, hogy két évig csendben dolgozzunk, majd egyszer csak előálljunk egy 10 dalos albummal. Például az első dal, amely megjelent, talán az Az a szép volt. Ez azért is ugrott be, mert úgy gondolom, hogy az eddigi pályafutásunk egyik legkiemelkedőbb videoklipjét sikerült létrehozni. Lenyűgöző és egyedi hangulatot teremtett a dalhoz. A forgatáskor rájöttünk, hogy milyen sok munka van egy klip elkészítésében. Az Az a szép klipje abszolút a kedvencem lett.
TA: Mialatt beszélgettetek, én is elővettem a lemezt. Nem azért, mert ne lennék képes felsorolni a dalokat, hanem azért, mert mindig azok a friss megjelenések jutnak eszembe, amelyekről éppen kérdeznek. A mivel folyamatosan csepegtetjük a dalokat, így könnyen elfelejthetjük azokat az érzéseket vagy érzelmi kötődéseket, amelyek az akkori időkhöz kapcsolódnak. Éppen ezért nehéz most választani. Egyetlen egy dalt sem tudok kiemelni, mert ezen az albumon számos kiváló dal szerepel. Az Álljunk össze című szám például rendkívül energikus és erős, tele van lendülettel. Ugyancsak nagyon kedvelem a Csillag az égen című dalt. Amióta megíródott, folyamatosan hallgattam a demót. Az Angyalok a parkolóban is rögtön eszembe jutott, mert az egy olyan dal, amit kifejezetten élvezek koncerteken, különösen abban a formában, ahogyan Norbi elkezdi. Sőt most már az is eszembe jutott, hogy az adott dalnál bekapcsolja a telefonokat, ami kiváló hangulatot teremt. És persze ott van a Fújj meg szél is, ami most úgy tűnik, az egyik legnépszerűbb dal lesz a lemezről.
Hogyan találtak egymásra a Parno Graszt zenekarral?
BN: A Fújj meg szél című dal akkor született, amikor már két-három éve felfedeztük a Parno Graszt zenekart. Gyakran hallgattuk az autóban és a backstagekben énekelgettük. A dal ebben az időszakban kezdett formálódni, és minden olyan pillanatban, amikor inspirált voltam és hatékonyan tudtam dolgozni, próbáltam valamit alkotni.
BL: Hozzátenném, hogy a Parno Graszt hatása rendkívül érezhető volt a dalban. A romák kultúrája és zenei jegyei valahogy beleivódtak, ami számunkra is fontos volt. A dal autentikussá vált, és úgy éreztük, hogy jó lenne, ha a Parno Graszt is benne lenne ebben a folyamatban.
TA: Az igazi kollaboráció azonban csak később jött létre. Miután megszületett a dal és éreztük, hogy a Parno Graszt hatása erőteljesen jelen van benne, felvetődött a kérdés, hogy mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk. Így kerestem meg őket, és amikor a dal elkészült, már az ő közreműködésükkel megszületett a végső verzió.
A jövőben is terveznek hasonló együttműködéseket?
TA: Egyelőre nincsenek erre vonatkozó konkrét terveink. Mi nem feltétlenül vagyunk hajlamosak erre, mert úgy érezzük, hogy a zenénk és a stílusunk önmagában is kifejező. Ha valaha úgy éreznénk, hogy egy dal vagy projekt jobban működne egy másik zenekarral vagy előadóval együtt, akkor nyitottak vagyunk rá.
BL: Számunkra az is fontos szempont, hogy az együttműködés valóban hozzáadjon valamit a dalhoz vagy a zenénkhez, s nem csupán csak divatos vagy trendi.
Nemrég az Egyfeszt fesztiválon, a szülővárosukban saját udvart udvart kaptak. Mit kell tudni erről a fesztiválról?
TA: Az Egyfesztet az otthonunkban, Gyergyószentmiklóson rendezik, és olyan környezetet teremt, amelyet ritkán tapasztalhatunk meg. Egyedi hangulatot kölcsönöz a városnak, és az ott élők előtt is új dimenziót nyit. Így jött az ötlet, hogy mi is részesei legyünk ennek a folyamatnak, és létrehozzunk egy saját udvart a fesztivál keretein belül. Azért választottuk a múzeum udvarát helyszínül, mert ez egy természetközeli környezet, ahol van zöld terület, régi mozdony és egy kis skanzen is található. Úgy éreztük, hogy ez a helyszín megfelelő lesz a programjainkhoz.
BL: Az alapkoncepció az volt, hogy mindenkinek legyen egy olyan külön programja, amelyen házigazdaként is részt tud venni. Nálunk például a csillagászat volt a témakör, amely iránt én kezdtem el érdeklődni mintegy 4 évvel ezelőtt. Zsombi a Folkudvarban volt házigazda, ahová meghívtak minket vendégszereplésre. Igazi hidegrázós élmény volt, é a szó legjobb értelemben. Szilárd ugyanakkor dobworkshopot tartott, Atus pedig hegyi túrát vezetett egy adott helyszínhez, ahol a résztvevők sok érdekes információt kaptak a területről. Mindez igazán különleges és emlékezetes élmény.
BN: És beszélgetést folytattunk a pálinkafőzésről is, közös pálinkakóstolással persze. A pálinkafőzést a COVID-járvány időszakában találtuk ki a feleségemmel. Elhatároztuk, hogy személyre szabott ajándékokat készítünk karácsonyra a családtagoknak és barátoknak. A kijárási tilalom miatt a tömbház földszintjén kezdtünk bele kézzel készített eszközökkel, és mintegy másfél hónapig dolgoztunk a projektünkön. Az eredmény az első saját főzésű pálinkánk lett, 7,5 deci. Az elmúlt időszakban sokat tanultunk a folyamatról, a pálinka ízvilágáról, és elhatároztuk, hogy másoknak is megmutatjuk, milyen izgalmas világ rejlik a pálinkakészítés mögött, beleértve a kóstolás élményét is. Manapság már nem csak az erősség számít, hanem az is, hogy milyen egyedi és különleges pálinkákat tudunk készíteni.
És a közönség tagjai, a résztvevők hogyan fogadták mindezt?
BN: Nagyon pozitívan.
TA: Az időjárás is kegyes volt hozzánk, ami hozzájárult a jó hangulathoz.
BL: A legfontosabb az volt, hogy a látogató is aktív részese legyen az eseményeknek. Sok interakcióra volt lehetőségünk, és számos pozitív visszajelzést kaptunk.
Lesz jövőre is Bagossy udvar az Egyfeszten?
BN: A Hegyilevegő udvarral sikerült színesítenünk a fesztivált, miközben mi is nagyon jól éreztük magunkat. Vagyis nyitottak vagyunk...
TA: Szeretnénk, ha jövőre is lenne Hegyilevegő udvar az EgyFeszten. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon jó a hangulat, picit mi is kiléphettünk a megszokott szerepünkből, a látogatók bepillantást nyerhettek a személyes- és közös hobbijainkba, a zenén kívüli tevékenységeinkbe, és ezeken keresztül a szülővárosunk világába.
BL: Hatalmas élmény volt. A programok átfogták a zenekar múltját és jelenét, így nekünk is velős időutazás volt ez a négy nap. Ennyire intenzíven talán nem fogunk tudni minden évben részt venni a fesztiválon, de az udvart mi is és a szervezők is szeretnénk megtartani.
S most kezdődik az újabb tíz év?
TA: Tíz évre nehéz előre tervezni. Szeretnénk tovább koncertezni és új dalokat, lemezeket készíteni. Ezek mellett biztosan kísérletezünk, kikacsintunk majd néhány olyan zenei világ felé, amely izgalmasnak tűnik. Fontos, hogy a következő tíz év is az előzőhöz hasonló jó hangulatban teljen el.
BL: Ha tíz évvel ezelőtt megkérdezte volna valaki ugyanezt, biztos lett volna átfedés a valósággal, de azt hiszem, sikerült meglepni magunkat, úgyhogy én azt szeretném, hogy a következő tíz évben is lepjük meg majd magunkat.
BN: Én azt kívánom, hogy ugyanilyen barátságban mondhassuk el, hogy eltelt egy újabb tíz év, és hogy tele vagyunk megvalósításra váró álmokkal – egy újabb tízre.