- Kultúr
- Popkulturális
- beatkorszak
- lacza gergely
- szlovákia
- lumen kávéház
- csík jános
- sztevanovity dusán
Ebben az országban nem volt szerencsés magyarul énekelni
További Popkulturális cikkek
A Beatkorszak Szabadegyetem legutóbbi előadásán Lacza Gergely, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének elnöke A (cseh)szlovákiai magyar könnyűzene panoptikuma – Fejezetek a felvidéki magyar könnyűzene történetéből a II. világháború végétől a rendszerváltozásig címmel ismertette az egykori csehszlovák, magyar nyelvű beat- és rockzenével kapcsolatos kutatásainak eredményeit a Lumen Kávéházban.
Lacza Gergely hiánypótló munkát végez a felvidéki könnyűzene feltérképezésével. Mint bevallotta: még igen sok a fehér folt.
Az ötvenes évek első sztárja
A magyarok második világháborút követő kollektív jogfosztása miatt a rock and roll fáziskéséssel jutott el a magyarlakta területekre. Alexander Dubcsek mindössze bő egyéves pártfőtitkársága (a prágai tavasz) alatt kulturális felszabadulás köszöntött Csehszlovákiára, amely szabadságot a Gustáv Husák-rezsim alaposan visszametszette.
Az első magyarul éneklő sztár, a hajógyári munkás, majd igazgató Csík János lett az ötvenes években.
Az énekes, akivel az anyaországi rádióban is készültek felvételek, fénykorában napi 100-150 levelet kapott rajongóitól.
Szaksajtó híján
Kizárólag könnyűzenével foglalkozó magyar sajtóterméket nem adtak ki Csehszlovákiában. Az Új Ifjúságban slágerlistát és érdekességeket közöltek hazai és magyarországi zenekarokról. A Hét, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) lapja regionális szinten foglalkozott a magyar nyelvű együttesekkel. Az Új Szó napilap hétvégi mellékletében, valamint a Tábortűzben jelentek meg könnyűzenei cikkek.
A rock and rollról a szlovákiai magyar sajtó első ízben az Új Szóban írt, 1956. október 18-án, természetesen propagandaszöveget a
„hisztérikus tánc hatása alá került, megvadult ifjúságról”,
akiket a hatóságoknak kellett megrendszabályozniuk.
Magyarock Csehszlovákiában
A hetvenes években az első saját szerzeményeket játszó zenekar, az 1972-ben alakult, ipolyhídvégi Qualiton volt. Egy évre rá már hírt adtak róla az Új Szóban. Az Uragan 1974-ben állt össze Kürtön, Érsekújvár mellett, a mai napig mindössze húsz dalt írtak.
A nyolcvanas évek legjelentősebb együttesének a Gravis számított. A csapat 1982-ben adta ki az első magyar nyelvű rockkislemezt. „Ekkor még nem tudhatta senki, hogy a rendszerváltásig sajnos egyéb magyar hivatalos könnyűzenei kiadvány nem jelenik meg, s ez a tény utólag is növeli a felvétel jelentőségét” – mutatott rá előadásában Lacza Gergely.
1979 és 1985 között működött első felállásuk rögzítette bemutatkozó, szlovák nagylemezüket.
Miért szlovákul? Egyesek szerint az akkori hatalom nem kívánt tízezres példányszámú magyar lemezt. A kiadó ellenben ígéretet tett: ha két-háromezres előrendelést mutatnak fel, jöhet a magyar változat.
Sajnos semmilyen szervezet sem mozgósította magát, hogy összegyűjtse a rendeléseket.
Magyarul nem ment
A Pulzus című zenei műsor szerkesztője, Módos Péter felajánlotta az együttesnek a tévéfelvétel lehetőségét. Kisvártatva – a másik szerkesztő-műsorvezető, Sztevanovity Dusán társaságában – stábbal utazott Pozsonyba, ahol 1981 elején rögzítették a Mondd, mit ér című dalt, valamint rövid beszélgetést készítettek a tagokkal.
A Czippán György által összeállított, 1982-ben kiadott Ki kicsoda a magyar rock zenében? könnyűzenei lexikonban szerepelt a Gravis. A felelős szerkesztő, Szántó Gábor így írt a csapatról:
Az űrrockhoz közelálló zenét játszik. A KISZ KB és az IM rockdalpályázatán különdíjat nyert 1981-ben.
Csehszlovákiai sikerük érdekében elkezdtek Marika Gombitovával, a nyolcvanas évek legfelkapottabb szlovák énekesnőjével dolgozni. 1987-től énekesük Kornel Kadlubiakra lett. A rendszerváltás után ismét kizárólag magyar zenészek alkották a Gravist. Két új dal, néhány rádiós beszélgetés, egy tévéinterjú, néhány koncert, majd végleg bedobták a törülközőt, tudniillik az újabb generáció már nem volt rájuk kíváncsi, míg a régebbi rajongók kiábrándultak a csapatból.