Különleges karácsonyi koncertet ad a Vágtázó Csodaszarvas zenekar 2023. december 9-én az A38 Hajón, melynek kapcsán  Grandpierre Attilával, a csillagászként, fizikusként és íróként is közismert zenekarvezetővel beszélgettünk.

A villáminterjúban szóba kerül az együttes megalakulása, fogadtatása, alkotói módszere, valamint egyedülálló zenei felfogása.

A Vágtázó Halottkémek 1975-ös színre lépése óta különleges színfoltot jelentett a honi rockpalettán, feloszlásával jelentős űrt hagyott maga után az ezredfordulón. Aztán a Vágtázó Csodaszarvas megalakulása és a VHK újjáalakulása ugyancsak meglepetést okozott a műfaj kedvelőinek. Elmesélné, hogyan zajlott mindez?

A Naptánc! című lemezünk után a VHK-ban az emberi kapcsolatok válságossá váltak, s ezzel egy csapásra megszűnt az a varázslat, az a közös alkotóerő, ami a csapatot korábban jellemezte. Ezért 2000-ben Lujó és Boli után én is kiléptem, és a zenekar hamarosan feloszlott.

A Vágtázó Csodaszarvast 2005-ben teljesen új felállással, népzenészekkel hoztam létre, a magyar népzene legősibb, őserejű rétegét, az eurázsiai lovasnépek zenéjét hagyományos, akusztikus hangszerekkel elevenítjük fel. Eközben – egy kivételével – a VHK korábbi zenészeivel jó kapcsolatban maradtam. Ők vetették fel, hogy találtak jó dobost, keltsük életre ismét a zenekart, s mivel nekem is hiányzott, 2009-ben Vágtázó Életerőként újjáalakultunk. Ezt a nevet viszont nem ismerték külföldön, és itthon sem tudták igazán megszokni, úgyhogy 2012-től ismét VHK-ként folytattuk.

A két zenekar azóta párhuzamosan működik. Az egyik a népzene, a másik a rockzene eszköztárát használja fel a világegyetemben rejlő őserő , a világösztön „kiugrasztására”. Mennyiben más az egyiknek, illetve a másiknak írni dalokat? Hogyan folyik az alkotómunka?

A két zenekar nem áll olyan távol egymástól, mint az első látásra tűnik. Úgy is mondhatnám, azonos alapokon nyugszanak, hiszen

Amikor egy szerzemény születik, sokszor nekem is fejtörést okoz, melyik együtteshez illene jobban, sőt néha előfordul, hogy ugyanazt a dalt mindkét zenekarral előadjuk. Az új számok írásakor mindig igyekszünk eltérni a régi receptektől, és minden új lemezünkkel egy felülmúlhatatlan albumot készíteni. Ehhez mélyebbre és mélyebbre kell ásni magunkban, az ösztöneinket, álmainkat is segítségül hívni az alkotáshoz.

Valljuk be, azért a VHK-t kezdetektől ismerők nehezen tudták volna elképzelni Önt népzenészekkel. Hogyan fogadta a közönség a Vágtázó Csodaszarvast? Mit emelne ki a csapat lassan két évtizedes történetéből?

A közönség nyitott volt erre a nagy meglepetésre, sőt a VHK-rajongók mellett a népzene kedvelői közül is sokan érkeztek a fellépéseinkre. Ez a zene szélesebb rétegeknek szól, a gyerekek számára is befogadható.

Gyakran koncertezünk különböző zenei, kulturális és hagyományőrző fesztiválokon, sőt lovasíjász-rendezvényeknek is visszatérő vendégei vagyunk. Eddig négy lemezünk jelent meg, a Tiszta forrás 2006-ban, a Végtelen Ázsia 2008-ban, a Csillaglovaglás 2011-ben, az Örömtüzek a világ tetején pedig 2017-ben. Mindegyik nagyon jó visszajelzést kapott, az első kettő aranylemez lett annak idején, ami ma már valószínűleg platinalemeznek számítana.

Ahogy a közönségünk mondja, és én is úgy érzem, most egy új aranykorban vagyunk, frissek, meglepőek és kirobbanó energiájúak a koncertjeink, szerzeményeink. Elkészült egy új lemezanyagunk, amely a decemberi nagykoncertünk műsorának is jelentős részét adja.

A Vágtázó Csodaszarvas karácsonyi nagykoncertje immár hagyománynak számít az A38 Hajón, de most rendhagyó módon beszélgetéssel kezdődik a program. Miről is lesz szó?

A VHK basszusgitárosával, Sánta Kristóffal beszélgetünk készülő könyvünkről, melyet az együttes tagjaival a világegyetem, a zene és az élet kozmikus titkáról, az általunk képviselt egyedülálló zeneértelmezésről írunk. Szerintünk ugyanis van a népzenének egy ősi, őserejű rétege, amit mára felváltott az a nyugati értelmezésű „szalonnépzene”, ami a médiában hallható, illetve, amit az iskolákban tanítanak. Például az ókori kínai filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre. Mivel az eredeti népzenét létrehozó népek zeneértelmezése mára feledésbe merült, ideje, hogy felismerjük:

A zenei alkotóösztön pedig arra a kozmikus világösztönre vezethető vissza, amely mindkét együttesem zenéjét inspirálja. Hogy mindez hogyan is működik, mi is a zene valójában, mi is az élet és a zene viszonya, még számunkra, akik 48 éve zenélünk is titok. Szeretnénk megfejteni, hogyan lehetne átadni a zenének ezt az ősi útját, hogy egy új korszakot hozhasson el mindazoknak az életében, akik érzik ennek a világraszóló jelentőségét.

A zenei programról mit lehet előzetesen elárulni?

A beszélgetés után az autentikus középkori zenét játszó Hollóének együttes következik – ami olyan végtelenül energikus, életszerető zenét játszik, hogy szinte szétveti a falakat –, majd megkezdődik a Vágtázó Csodaszarvas kétórás karácsonyi koncertje. Nagy örömünkre kobzos-tamburásunk, Fábry Géza is visszatért a csapatba, így ismét teljes felállásban, tízen lépünk színpadra. Bemutatjuk legújabb, lemezen még nem hallható számainkat, a kifejezetten karácsonyi ünnepköszöntő dalainkat, és sok egyéb meglepetéssel is készülünk.