A rockfesztiválok története egyúttal a kultúrpolitika történelme
További Popkulturális cikkek
- Szandi olyan lépésre szánta el magát, amire senki sem számított
- Nem csak a szöveg, a zene is angolszász
- Az ’56-os forradalom és szabadságharc a magyar rocktörténet része
- Megcsörrent a telefon, és különös dologra kérték a Zsoldos testvéreket
- Novák Péter forradalmi jelképnek tartotta ezt a lemezt, a borítóját kiszögezte a falra
Volt egyszer egy Vadnyugat, Volt egyszer egy Amerika, Volt egyszer egy... Hollywood, Volt egyszer egy Vadkelet... Csak hogy a leghíresebbeket említsük e címfordulat kapcsán. Volt egyszer sok fesztivál – ezzel a címmel jelent meg Bajnai Zsolt szerkesztésében a Beatkorszak Könyvek rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokat elemző kötete.
A könyvben az azonos című konferencia előadásai mellett olvashatók a Beatkorszak pályázatának nyertes munkái. E visszatekintés személyes koncert- és fesztiválélményekkel gazdagítja az emlékezetet.
Hiánypótló, tanulságos
Cselőtei László zenei újságíró előszavában hiánypótlónak nevezi a kiadványt, amely
„hatalmas mennyiségű, eddig fel nem dolgozott, érdekfeszítő és tanulásgos információt tartalmaz.”
Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész sorra veszi a szocializmus pop- és rockfesztiváljait, az 1973-as diósgyőritől a Szigetig. A szerző a DVTK-stadionban rendezett első fesztivállal kapcsolatban megjegyzi, azon „sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Televízió nem képviseltette magát.” Olvashatunk a Szegedi Ifjúsági Napokról (SZIN) az EFOTT-ról (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), a BNV-n rendezett szolidaritási rockfesztiválokról, a tabáni koncertekről, a „fekete bárányok” 1980-as fellépéséről a Hajógyári-szigeten, a szelidi-tavi, kétnapos programsorozatról, a botrányba fulladt pusztavacsi Békefesztiválról, továbbá a keveseket vonzó, nyolcvanas évekbeli új hullámos és punk rendezvényekről.
Takács Tibor történész a politikai rendőrség és a könnyűzene viszonyát világította át, kezdve az 1963-as „jazzügytől”, ahol az amatőr zenekarok versenyén „megvadult” a közönség, minek hatására Aczél György és az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága
azt javasolta, hogy az illetékes szervek a probléma kivizsgálása után »szükség esetén oszlassanak fel jazz-zenekart«, például a fő felelősnek tartott Illés-együttest.
„Ettől kezdve a hazai politikai rendőrség egészen a rendszerváltásig figyelemmel kísérte a könnyűzenei élet főbb szereplőit” – állapítja meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára történésze, aki a folytatásban kitér az Erdős Péter-féle „szennyhullám” ügyre, ami a CPg elítéléséhez vezetett, valamint elemzi a KISZ szerepét, amely szervezet nélkül nem lehetett volna megtartani a fekete bárányok koncertet sem.
Beat és attak
A Nemzeti Emlékezet Bizottság tudományos kutatója, Csatári Bence részletesen taglalja a pusztavacsi – miként az alcímben írja – rémálmot. „1984 nyarán a hatalom itt meglehetősen otromba módon fitogtatta erejét” – állapítja meg a szerző a rendőrattakról, amikor is – visszaemlékezők szerint – az egyik rendező üveget dobott a színpadra mászók közé, akik bőven viszonozták a provokációt.
„Egy idő után annyi üveg repült, hogy jóformán elsötétült az ég, mire a rendőrség tényleg felfüggesztette a rendezvényt... bevetették a könnygázt és a füstjelző gyertyákat.”
Cserteg István, a Peron Music és Tehetségközpont alapítója a kevéssé közismert 1981-es dorogi rockfesztiválról kínál beszámolót. Mint írja: „A helyiek többsége barátságosan fogadta a fesztiválra érkezőket, akiknek azonban nem csak az elszállásolására, az ellátására se gondolt nagyon senki... Ugyanez volt a helyzet a helyi boltok ital- és dohánykészletével is.” A végeredmény könnyen megtippelhető: hamar lelakta a várost a rockrajongó ifjúság.
Vadász János, a Szeged Városi Rock Klub és a Szegedi Ifjúsági Egyesület vezetőjének dolgozata természetesen a SZIN-nel foglalkozik. A „Pol Pot megye fesztiválja” érzékletes leírást ad a kezdetekről: „Az ifjúsági nagygyűlés szónokai minden évben az MSZMP, a Hazafias Népfront vagy a KISZ országos és helyi fontos emberei voltak... Így aztán a Szegedi Ifjúsági Napok megnyitója egyben politikai nagygyűlés is volt.”
1990-ben a városvezetés kiszállt a több mint három évtizedes rendezvény anyagi támogatásából. Arról 2002-ig, amikor újjáéledt a SZIN, a Városi Rock Klub gondoskodott.
Igazán érdekes Zilahi Csaba, kolozsvári rádiós műsorvezető munkája, aki a rendszerváltás előtti Erdély fesztiváltörténetéről ad számot. „Az első erdélyi szabadtéri táncdalfesztivált... a Rétyi Nyírben szervezték meg.” Ez egy Sepsiszentgyörgy melletti természetvédelmi terület.
„A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT A SICULUS VOLT ERDÉLYBEN AZ EGYETLEN OLYAN VERSENYFESZTIVÁL, AMIRE KIZÁRÓLAG SAJÁT, MAGYAR NYELVŰ DALOKKAL LEHETETT NEVEZNI”
– írja a szerző, aki elárulja, hogy minden fesztivál egyúttal előadó- és dalversenyként zajlott, valamint azt is: „A nyolcvanas években, amikor egyértelművé vált a diktatúra magyarellenessége, a még működő fesztiválokon... az előadott dalok java része román nyelvű kellett legyen.”
(Volt egyszer sok fesztivál – Beatkorszak Könyvek, 2023)