Kövér a nap, Törökméz, Fűrész, Kérdés, Százéves kút – ezek a korszakokon átívelő slágerek mind szerepelnek a Generál első, Staféta című, ötven esztendeje kiadott lemezén. Az Omega, a Syrius és az LGT mellett a Generál tagjai lehettek volna világsztárok, ha nem a szocializmusban születnek, a keleti blokkban.

ZéGé + Ferm = Generál

Mielőtt a lemezre térnénk, szót ejtenék az elődzenekarokról, hogy megértsük, miként tudott a Generál szemtelenül fiatal tagsága ilyen profi muzsikával előrukkolni.

A Ferm 1967-ben jött össze, igazi tini együttesként, tudniillik Környei Attila basszusgitáros 19, míg Szikora Róbert dobos és Karácsony János gitáros mindössze 16 évesek voltak. Mellettük megfordult még a bandában Menyhárt János gitáros és Gerdesits Ferenc énekes. 1966-ban a Zenei Gimnázium, azaz a Bartók Béla Konzervatórium növendékeiből alakult a másik elődegyüttes, a Zé-Gé. Versengtek a '68-as Ki Mit Tud?-on, ott a Hungária mögött végeztek – amelyben majd Novai Gábor 11 esztendővel később folytatja.

A Led Zeppelin kettes lemezét hallva Várkonyi és Novai úgy jártak, akár a Vissza a jövőben című moziban Chuck Berry unokaöccse, amikor gitárszólózni látta Marty McFlyt (Michael J. Fox), s hívta a bácsikáját:

A zongorista és a basszusgitáros, a Ferm zenészeivel egyesülve, megalapította a Generált, hogy magyarítsák az új hangot, kezdetben nyilván műsoron tartva Zepp-számokat.

Akadt azonban némi bibi a zenekar-alapítással: Várkonyi Mátyást behívták katonának, ami akkortájt két évet jelentett az otthontól távol. Várkonyi honvéd a laktanyában írta a Szélkakast és a Fűrészt. Alkalmanként a muzsikust kiengedték próbálni, vagy éppen fellépni. Például a Ki mit tud?-ra, ahol a Generál mellett egy katonazenekarral szintén versenybe szállt. A lemezfelvételeken részt vehetett, de a fotókon nem szerepel, mert túl rövid volt a haja.

A hosszú hajúak: Ákos István (gitár, ének, ütőhangszerek), Karácsony János (gitár, ének), Novai Gábor (basszusgitár, ének), Reck Lajos (dob), Révész Sándor (ének) és a Mikrolied Vokál: Bódy Magdi, Herczku Annamária és Várszegi Éva. A vokál nevét a lányok alacsony termete ihlette. A kilencfős csapat átlagéletkora 21 év volt, kivéve Révészt, aki csak a 18-at töltötte be, ekkor ragadt rá a kölyök becenév. Fiatalok, ugyanakkor profik, képzett muzsikusok voltak, így 1972-ben megnyerték a Ki Mit Tud?-ot, majd hamarjában elhozták a Táncdalfesztivál közönségdíját.

Kemény rock és pop líra

Merész húzás, hogy lassú számmal kezdték bemutatkozó lemezüket. A Szép dal akusztikus gitárra, Révész Sándor és Karácsony János duettjére épül, s nyomban megmutatják fő erősségüket, a grandiózus hétszólamú vokált.

A kérdésre jön a Felelet Herczku Annamária előadásában és Édith Piaf Három harangját idéző acapella kóruskísérettel. Gyönyörű a vokál, akár a Százéves kútban. Bódy Magdi szintén kapott szóló lehetőséget, méghozzá a Koldusok királyában. A mai napig slágernek számító Kövér a nap című dal szövegét a későbbi Mikrolied-tag, Szigeti Edit az egyik rajzóráján vetette papírra.

És elérkeztünk az ihlető forráshoz, a Led Zeppelinhez. A Süllyed a hajó karcos, akár a B oldalt nyitó Törökméz, a Tűzmadár, a Tűzben égő fények. Karácsony gitárszólóit és Révész énekét hallva megértjük Som Lajost, miért kaparintotta meg frontembernek a Piramisba a Kölyköt, és Presser Gábort, aki énekes-gitárosnak hívta a Loksiba Karácsony Jamest, Barta Tamás helyére. Ki mást hívhatott volna?

A Szélkakassal Várkonyi Mátyás a nagy előd, a The Beatles előtt emel kalapot. Hatalmas slágerrel, a Fűrésszel érkezünk a fináléhoz, az igazi lezárás azonban – miként a nyitány – lírai szerzemény, a Messze szálljon.

Rossz helyen, rossz időben

Hihetetlen módon a Generál külföldön népszerűbb volt, mint itthon. Valódi popsztárokként fogadták őket több tízezres stadionokban. Az NDK és Lengyelország mellett turnéztak Nyugat-Berlinben és Hollandiában is. Egy színpadon vagy tévé show-ban tolhatták a korszak olyan sztárjaival, mint a Smokie vagy a Middle of the Road.

A rádiós zenei szerkesztők magasról tettek a sikerre, ők nem játszottak Generált. Ráadásul a hanglemezgyár zsarolóra fogta, hogy a csapat kizárólag rajtuk keresztül adhasson ki lemezt külföldön, sőt, utazásaikat is felügyelje. Persze Várkonyiék nemet mondtak. Cserébe a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) meglehetősen nehézkesen jelentette meg a második lemezüket, amelynek olyan giccses borítót terveztettek, mint valami Korda-albumnak. Ennek ellenére ez az anyag már kemény rock volt, tényleg zeppelines.

A nyugati szervezőcégek szembesültek a kommunizmus bürokráciájával, a Generál utazását, sőt útlevélhez jutását ugyanis a Magyar Népköztársaságot kormányzó hatalom felügyelte. S mivel odakint a rock üzletnek számított, nem hívták többet a Generált.