Klasszikus bluesdalokból összeállított lemezt kiadni bátor tett, lévén a műfaj rajongói hangról hangra ismerik a szerzeményeket, s azok számos feldolgozását, előadását. Az összehasonlítgatás így elkerülhetetlen, és a korongot végighallgatva a zsűri dönt. Én is döntöttem: a Bluestone No. 1 című lemeze tényleg numero uno minőség.

Albert King szelleme

Véletlen-e vagy sem, a CD legtöbb száma eredetileg Albert King előadásában vált bluesalapvetéssé, függetlenül a szerzőktől, netán az első előadóktól. Igaz, például a Born Under a Bad Sign című dalt William Bell és Booker T. Jones kifejezetten Albert King számára komponálta. A nóta legismertebb változatát a Cream tudhatja magáénak. A Bluestone az eredetit vette alapul. A seprűs dobolás (Molnár Dániel) kifejezetten jól áll a szólamnak, csakúgy, mint Vasicsek Öcsi szituációba helyezett előadása, s hogy a basszusra (Tomor Barnabás) bízták a riffet.

Albert King játszotta először lemezre Mack Rice klasszikusát, a Caddelic Assembly Line-t. Ezt a reggae-ritmusú nótát Kézdy Luca hegedűjátékával gazdagította a Bluestone. Egyébként lényegesen reggae-sebbre vették az előadást, mint King tette, vagy éppen Joe Bonamassa, akinek a repertoárján szerepel 

Mike Rice slágerei (Mustang Sally, Money Talks, Respect Yourself) közül a Cold Woman with Warm Hearts című szintén rákerült a lemezre. Remekül szól benne a fúvós brass (Almási Attila pozanon, Weisz Gábor szaxofonon), csakúgy, mint a nyitó, Don't Burn Down the Bridge című Johnny Ray Jones-dalban, amelyet doorsosra szabtak, s úgy hangzik a Fender Rhodes-szóló (Nemes Zoltán, alias Mr. Jambalaya), akár a Riders on the Stormban Ray Manzareké.

Természetesen ez is Albert King előadásában futott be anno... S ha már a sok Albert King, érdekes, hogy Willie Dixon-kompozíció nem szerepel a lemezen.

Van ellenben Junior Wells-klasszikus, a Snatch It Back and Hold. Jól szól a Hammond, meg Öcsi, aki a maga hangszínén hozza Wells döbbenetesen nyers énekét.

Junior Wells tíz Buddy Guy-lemezen szerepelt, a Chicago-blues szülőatyja, a matuzsálemi korú gitáros pedig egy számmal a No. 1 lemezen, a Whiskey, Beer and Wine cíművel. A basszusszólam olyan, akár John Paul Jonesé a Heartbreakerben, csak torzító nélkül.

A lassú moll blues, a How Blue Can You Get hatalmas sláger, tulajdonképpen B. B. King egyik legnagyobb lassúja – ami a Blues Brothers meg a Fleetwood Mac setlistjén szintén fellelhető –, ám ebből az 1949-es Leonard és Jane Feather-szerzeményből a másik király, B. B. faragott dögös bluesnótát. 

Az All Your Love szintúgy lassú mollblues-klasszikus Otis Rushtól, 1958-ból, amelynek riffje azonos az 1965-ös Snatch In Backével. Ez a szám inspirálta Peter Green Black Magic Women című dalát, amit Santana vitt világsikerre.

Közép-európai Hobo Blues ma

A nyolcvanadik születésnapját nemrégen ünneplő Jimmy Page egyik példaképe, Lightnin' Hopkins Black Cat Bone című kompozíciójával szerepel a lemezen, a fekete macskacsont kifejezés pedig Muddy Waters Hoochie Coochie Manjében. A Bluestone első stúdiólemezére Waters Mannish Boyát válogatta be. Ez a HBB Közép-európai Hobo Blues I., avagy a Tisztelet Muddy Watersnek című dala. Szövegének Földes László adott értelmet, aki jelen lemezen is szerepel, méghozzá aktualizált dalszöveggel, ilyen sorokkal: úgy érzem, cirkuszban vagyok... brüsszeli karmester, párizsi trombitás... a vécésnéni magyar.

„Ágyadba estem”

A CD csúcspontja a Végtelen reggel. Ez teljesen másik lemez, nem amerikai fekete blues. Ez Bluestone. Nemes Zoltán és Vasicsek János tollából egy gyönyörű szerelmes dal, ilyen strófákkal: „az ágyadba estem egy végtelen nap reggelén”. Könnyű, mondhatnók, tudniillik Öcsi költő, verseskötettel. Egyenesen, visszafogottan énekel, néhol parlandózva, hagyja élni a szöveget. Kézdy Luca hegedűszólama éteri magasságokba emeli a kompozíciót, ráadásul óriásit szólóznak Stone-nal.

Zárásként angolul is meghallgathatjuk a dalt. No, ott kiderül, ez világsláger lenne bármerre a földgolyón.