Napra pontosan ma egy éve nyílt meg a Magyar Zene Háza Nekünk írták a dalt! című nagyszabású időszaki kiállítása. A honi poptörténet első három évtizedének emléket állító tárlat koncepciójáról, anyagáról, fogadtatásáról, kísérőrendezvényeiről és jövőjéről Jávorszky Béla Szilárddal, a kiállítás szakmai kurátorával beszélgettünk.

A Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig című időszaki kiállítás nyolc tematikus blokkra bontva nyújt betekintést a Kádár-kor poptörténetébe. Nem csak a korszak legkiemelkedőbb előadóira, zenekaraira, slágereire és legfontosabb könnyűzenei eseményeire fókuszál, hanem a rajongói szubkultúrákat, a populáris zenéhez kapcsolódó médiumokat, a „három T” elve szerint – tiltott, tűrt, támogatott –, politikai cenzúrával felügyelt intézményrendszert, a klubok, turnék és hangszerek világát, valamint a zenekultúra és a társművészetek viszonyát is bemutatja.

36 év 39 legjobb dala

Egy ilyen átfogó, sokszínű kiállítás életre hívása bizonyára alapos előkészítést igényelt. Hogyan született meg a tárlat koncepciója?

Legalább öt évvel ezelőtt indult a kiállítás tervezése, több körben zajlottak az egyeztetések, és lassan kristályosodott ki a koncepció. Nemcsak minden idők talán legátfogóbb magyar poptörténeti kiállítását akartuk létrehozni, hanem egy olyan nagyszabású, élményközpontú tárlatot is, amely a rendszerváltozás előtti évtizedek popkulturális vonatkozásait igyekszik minél több szempontból megragadni. A több mint 900 négyzetméteres kiállítás inkább kultúrtörténeti, mint zenetörténeti jellegű, ahol a popzenén mint  „vivőanyagon” keresztül próbáljuk megidézni azt a három évtizedet, amely az első felvételtől – a Martiny együttes 1957-es Rock and Roll című dalától – a rendszerváltozásig, egészen pontosan az 1993-ban megrendezett első Sziget Fesztiválig terjed. Deklaráltan a szélesebb nagyközönséget, az egykori zenerajongókat, azok gyerekeit, unokáit és a korszak iránt behatóbban érdeklődő fiatalokat megcélozva.

Volt-e példa hasonló vállalkozásra külföldön, ami alapján nekiláthattak a tervezésnek?

Számos kiemelkedő előadóról, illetve egy-egy meghatározóbb korszakról születtek kiállítások, de nem tudok olyan külföldi vállalkozásról, amely ekkorra és ennyire sokszínű időszakot ölelt volna fel. A tervezésnél mindenesetre nem lebegett előttünk minta, pusztán szerettük volna felmutatni ennek a három évtizednek a legfontosabb jellegzetességeit. Kurátortársam, Horn Márton a stábjával azon dolgozott, hogy ezt miként lehet élményszerűen a nagyközönség elé tárni, nekem pedig a tartalom volt a feladatom. Például ők meghatározták, hogy a Dalok és előadók terében legyenek körülbelül kétszázan a falon, de hogy pontosan kik, azt én döntöttem el. Vagy hogy melyik legyen az a 39 dal, amelyik kellőképpen reprezentálja ezt a korszakot. Hangsúlyozom, nem a személyes kedvenceimet válogattam: ha így lenne, maximum huszonöt előadó került volna a falra, ahogy a 39 dalból is jó, ha ötöt hallgattam annak idején.

Kik működtek közre a kiállítás létrehozásában?

A már említett Horn Mártonnal, a Magyar Zene Háza intézményvezetőjével ketten voltunk kurátorok. A stábból még Bodóczky Antalt emelném ki, aki megálmodta az installációkat, Báger Andrást, aki a belsőépítészeti munkákat végezte és Benkóczy Pétert, aki a New Edge Stúdió élén az egészet formába öntötte. Persze ne feledkezzünk el azokról a szakértőkről – Bajnai Zsoltról, Csatári Bencéről, Koszits Attiláról, Rozsonits Tamásról és Vass Norbertről – sem, akik évekkel ezelőtt a különböző terek alapját jelentő tanulmányokat megírták.

Ikonok ikonikus hangszerei

Miből állt össze a tárlat anyaga?

Alapvetően olyan interaktív kiállításról beszélünk, amelyben kevés a poptörténeti relikvia. Vannak persze ikonikus hangszerek – Radics Béla Gibson SG-je, Presser Gábor Hohner Clavinetje, Balázs Fecó Hammond orgonája vagy Babos Gyula legendás Gibson gitárja –, melyek kivétel nélkül letétként kerültek ide, beleértve a WC-ülőkéből készült buheragitárt, amelyet a Rockmúzeumtól kölcsönöztünk. Illetve vannak rajongói vitrinek, a korszakra jellemző személyes tárgyakkal, de a tárlaton jellemzően különböző installációkat láthatnak az érdeklődők. A bennük lévő audio-video tartalmat az MTVA-tól és a Nemzeti Filmintézettől kaptuk, de sok a saját gyártású, vagyis általunk, vagy a megbízásunkból forgatott anyag is, és valamennyit jellemzi, hogy kifejezetten erre a kiállításra készültek.

A tárlathoz több kísérőprogram is kapcsolódott, mintegy kiegészítve a látnivalókat. Mesélne valamit ezekről?

Két beszélgetéssorozatot is rendeztünk. A Kiállítás Exkluzív márciusban kezdődött, az időszaki kiállítás központi terében tartottuk nagyjából ötven ember előtt, ahol a poptörténeti tárlat tematikájához kapcsolódva hívtunk meg előadókat. Időrendi sorrendben haladva Ákos, Wahorn András, Rupaszov Tamás, Menyhárt Jenő, Bródy János, Várkonyi Mátyás, Novai Gábor, Takáts Tamás, Vincze Lilla, Solti János, Karácsony János volt a beszélgetőtársam, többen közülük minikoncertet is adtak. A sorozatot január 19-én Pajor Tamással zártuk.

A másik, a kiállítás előkészítésében részt vett, korábban említett szakértőkkel tartott, szeptemberben lezárult beszélgetéssorozat volt, a könyvtárban. Emellett heti, kétheti rendszerességgel rendezünk/rendeztünk rendhagyó kurátori vagy szakértői tárlatvezetést. November közepén pedig felavattuk az intézmény könyvtárában a Legendák falát, amelyet azóta számos művész látott el kézjegyével. Ez az installáció a kiállítás elbontása után is várja majd a látogatókat.

Vándorkiállítás indul!

A kiállítás még látható, de milyen volt a fogadtatása a szakma, illetve a közönség részéről az eddig eltelt időben?

Mind a szakma, mind a közönség részéről nagy volt az érdeklődés, és tart most az utolsó etapban is. Jellemzően pozitív – sőt roppant pozitív – visszajelzések érkeztek mindenfelől. Elég beleolvasni a látogatók könyvébe. Persze egy ilyen kiállítás jellegéből fakadóan óhatatlanul is leegyszerűsítő, nem lehet benne minden részletre kitérni, de vélhetően nem is kell, inkább egyfajta korképet szerettünk volna adni. Mi is szubjektumok vagyunk, még ha objektivitásra is törekszünk, és nyilván mindig akadnak olyanok, akik ezt-azt másképp látnak, valamit hiányolnak, mást esetleg feleslegesnek éreznek. Mégis, összességében a visszajelzések alapvetően pozitívak. A tárlatot eddig közel 60 ezren tekintették meg, és mivel folyamatos volt az érdeklődés, a Magyar Zene Háza vezetése 2024. február 4-ig meghosszabbította a nyitvatartást.

Mi lesz a sorsa a későbbiekben a tárlat anyagának, és mit terveznek a helyére?

A Nekünk írták a dalt 2024-ben a tervek szerint turnéra indul, és több hazai nagyvárosban lesz látható. De hogy pontosan hol és mikor, arról még jelenleg is folynak az egyeztetések az illetékes önkormányzatokkal. A helyére májusban egy nemzetközi utazókiállítás érkezik Dívák & Ikonok címmel, mely Rihanna, Björk, Whitney Houston, Janelle Monáe, Tina Turner, Cher, Marilyn Monroe, Maria Callas, Edith Piaf, Ingrid Bergman és még sok más meghatározó előadóművész személyes történetén – és eredeti fellépőruháin, jelmezein – keresztül mutatja majd be a dívák rendkívüli erejét és kreativitását.