Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA forgatás közepén halt meg az egyik főszereplő
Bemutatták Kisfaludy András Mini és a Bartók On Rock című lírai dokumentumfilmjét. Noha Török Ádám nem élhette meg a filmbemutatót, meghalt a forgatás közepén, a rendező úgy véli: amit felvettek, ott van a filmben, így az nem szenved hiányt.
Bem rockpart 6.
Kisfaludy András filmrendező, író a szó legszorosabb értelmében testközelből ismerte a Minit, tudniillik a Kex zenekarral, amelyben dobolt, közös klubjuk volt a Bem rakpart 6. szám alatt, azaz a Bem rockparton. E korszakot és Török Ádám együttesének első fénykorát idézik a nyitó felvételek, az archív filmrészlet, amely ránk maradt az 1973-as diósgyőri, első honi pop-rock fesztiválról.
A vetítés előtt Völgyi Béla Tibor, a MINI Art-űr tribute együttes alapítója, fuvolása elmesélte, hogy miskolciként 1971-ben hallotta először a Minit a Diósgyőri várban egy, az LGT-vel közös bulin, ahol Frenreisz Károlyt – alig lépett színpadra – megrázta a mikrofon, mentő vitte el, a koncert félbeszakadt. Majd következett az a bizonyos első fesztivál, ahol már Papp Gyulával tolta a Mini, s jutott a progresszív rock csúcsra, a DVTK-stadionban szintén fellépő Syrius és Theatrum mellett. (Ez utóbbi bandát Solti János és Dandó Péter hívta életre, billentyűsük az a Szűcs László volt, aki Leslie Mandokival és Csupó Gáborral disszidált az NSZK-ba, és ez zenekar ültette át a rockba Bartók Allegro Barbaróját.)
Sztorizós dramaturgia
Miként a filmben többször olvasható a felirat: „ilyen-olyan” sztori, úgy az alkotás dramaturgiai kovászát a megidézett sztorik adják. Nem kronológia szerint halad a történet, emlékek, hangulatok hívják elő egymást, a szereplők, a rendező emlékei. Így nem Mini-film vagy Török Ádám-portréfilm született (persze az is), hanem lírai esszémozi, amely Bartók Bélának a zenekarra és fuvolás-énekes vezetőjé re gyakorolt életre szóló hatását kutatja.
Eme hatás prózai része szintén szóba kerül, amennyiben az együttesnek megalakulása után – nem kevesebb mint – kilenc évvel jelent meg az első nagylemeze. Kislemezből hármat is kiadtak 1972–1973-ban (Gőzhajó / Délelőtt; Ne félj! / Haloványkék gondolat ; Sirályok / Kereszteslovag).
Ráadásul sikerük hallatán Kiss Imre, a Magyar Rádió szerkesztője stúdióidőt biztosított a muzsikusoknak, hogy rögzítsék Papp Gyula Este a székelyeknél című Bartók-feldolgozását. Erről a szerkesztőről így írt Turi Gábor 2021-ben: „Kiss a rádió teljhatalmú képviselőjeként, hatalmával élő és visszaélő, megosztó személyiségként ellentmondásos »életművet« hagyott maga után. Szerepe a hanglemezgyár mindenható uráéhoz, Erdős Péteréhez hasonlítható… nem különösebben ismerte – s mint hangoztatta, nem is állhatta ezt a zenét –, s feladatát bevallottan pártmegbízatásként látta el.” A felvétel ugyan elkészült, de a mesterszalagnak lába kélt. Később kiderült, feldarabolták, s eladták reklámzenének.
Rockátirat letiltva
Lemez amúgy sem jelenhetett meg, mert miként a filmből megtudjuk: az egyik örökös, az ifjabb fiú, Bartók Péter, aki a világ nyugati részének jogdíjaiért felelt, jó pénzért engedélyezte az Emerson, Lake & Palmer (ELP) Allegro Barbaro-átdolgozását, a Barbariant, ellenben ifj. Bartók Béla, aki a keleti félteke jogdíjait élvezte, ahogy Papp Gyula fogalmazott: megtiltotta a Mini produkciójának kiadását, mivel úgy vélte: hosszú hajú rockerek ne szentségtelenítsék meg apja remekművét.
Elsőre egyébként az ELP sem boldogult: mivel teljesen rockra hangszerelték a művet, Bartók nevének feltüntetése nélkül adták ki lemezüket, a jogörökös engedélye nélkül. Azután következett a per, s az utánnyomásokon már szerepelt Bartók Béla neve. A Mini pedig úgy rafináltkodott, hogy az 1993-as 25 év rock koncert CD-jükön az Este a székelyeknél című számnak az Éjféli találkozás Béla bácsival a Csiki Havasok alatt 1939. jún. 29-én címet adták.)
Megszólal a filmben Papp Gyula konzervatóriumi zongoratanára, a legendás Kertész Lajos. Legendás, lévén olyan növendékek kerültek ki keze alól, mint Kocsis Zoltán vagy Ránki Dezső. (Kettejükkel Papp Gyula a Kertész utcai zenei általánosban is együtt járt. Ebben a konzis előképzőben tanult Presser Gábor, Balázs Fecó és Demjén Rózsi is.) Lajos bácsi oltotta a későbbi rockzenészbe a Bartók iránti rajongást, tőle hallotta első ízben az Első román táncot.
Török Ádám a Csanády utcai Syrius klubban látta először Papp Gyulát, akiről azt hitte, mindössze 14 esztendős. A billentyűs már a Mini tagjaként hozakodott elő az ötlettel: játsszanak Bartókot. Fuvolával? – hökkent meg Török „Gyugyó”. Ezt az időszakot eleveníti fel a filmben a Dörgejazz 2014-es Bem rockpartbeli felvétele, amelyen Németh „Nemecsek” Tamás (dob), Nagy István (basszusgitár), Papp Gyula és Török Ádám játssza a Bartók-átiratokat.
Bartók-korszakok közt dzsesszrock
E feldolgozások mellett nagy Mini-slágerek szintén elhangzanak. (Ezek híján joggal távoznánk a moziból hiányérzettel.) Az első lemezt készítő felállás – Gyugyó bácsi mellett Németh Károly billentyűs, Németh Alajos „Lojzi” basszusgitáros és Balogh „Szivacs” Jenő (az én kamaszkorom szeretett Minije) – egy raktár próbateremben nyomja a tutit.
Kisfaludy András bemutatja a jelent, pontosabban a közelmúltat, a Mini Acousticot is. Nos, aki e film előtt nem ismerte Kézdy Lucát, az felfedezheti zsenijét. Nem csupán elképesztő energiájú hegedűjátékát, hanem fantasztikus hangszerelését is. Mint elmondja: a vonósnégyes szerves része a produkciónak, nem puszta látványeleme. Megjegyzem, látványnak sem utolsók a csinos muzsikuslányok. Az egykori csinos lányokra sikamlós csajozós sztorikkal emlékszik Török Ádám.
Lírai dokumentumfilm
Az emlékezést markáns látvánnyal emeli művészetté a rendező, amikor számos alkalommal – mintegy vezérmotívumként – bevágja a lágy szélbe kiakasztott régi papír fotográfiákat, néha elfedve a jelent, vagy épp előhívva a múltat. A látványvilág mindvégig túllépi a kreatív dokumentumfilm kereteit, költői kisfilmmé avatva az alkotást. Így jelenhet meg a véres fokosharc, bemutatva a botozós tánc gyökerét, amelyről a folklorista mesél Martin György széki gyűjtésének felvételei előtt, válaszolva a rendező és Papp Gyula kérdéseire, akik a népzene és Bartók kapcsolatáról faggatják.
A sztorizás szerves velejárója a humor, ebből sincs hiány. Sőt, Kisfaludy András jelenetté formálja, amint a Mini szovjetunióbeli koncertjén az értetlenkedő bárisnyák a fullasztó hőség ellen Pravdából hajtogatott csákóval és hűs lábvízzel védekezve hallgatták magyar progresszív rockot.
Nagyon hatásosak az erdélyi drónfelvételek. A legmeghatóbb az egyik esztenán sántikáló lovacska (szinte előrevetítve a befejezést).
Nagy István, aki 2011-től újfent a Mini basszusgitárosa, a vetítést megelőzően elárulta, miért helyettesítette őt a két évvel ezelőtti bulin Zsoldos Tamás, amiért lemaradt a filmet záró koncertfelvételről.
A koncert végén Török Ádám feltápászkodik a mikrofon elé állított székéről, segítséggel kapaszkodik meg botjában, hogy lemenjen a színpadról. Útközben visszapillant a közönségre. A kép kimerevedik. Akkor senki sem tudta, hogy ez volt a búcsú.