Érdekes, már-már számmisztikus, hogy az első Fonográf lemez ötven, míg az utolsó negyven esztendeje látott napvilágot. Igen ám, de az 1976-os FG-4 albumuk címe azt sugallja, hogy az a negyedik korongjuk, ebben az esetben azonban Szörényi Levente szólólemezét, az Utazást szintén Fonográf-lemeznek, mégpedig az elsőnek tekintette a zenekar.

Nulladik után első lemez

Fonográf név alatt nem jelenhetett meg lemez a cím nélküli, csupán az együttes nevét feltüntető előtt, tudniillik a zenekar 1973 szilveszterén alakult, s választotta – éreztetve a folytonosságot – Bródy János javaslatára az FMH Illés Klub újságja címét, akkor, amikor az Utazás (cenzúrázott új borítóban) már szépen fogyott. Ami igaz, az igaz: a mesterszalagot jóval a megjelenés előtt rögzítették, ám Erdős Péter ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálják Koncz Zsuzsa hatodik lemezét. Ez a Gyerekjátékok volt, amit gyorsan a Jelbeszéd betiltását követően dobtak piacra. No, eztán jöhetett a bemutatkozó Fonográf-korong.

Örömzenélő együttes

Fonográf-lemez vagy -koncert – hallhatjuk, láthatjuk, mi is az igazi örömzenélés. Senki nem görcsös, senki nem kívánja lejátszani a másikat. Vagy éppen leénekelni, mondjuk, a két frontember Szörényi Levente és Tolcsvay László egymást. Sőt, példaértékűen vokáloznak a másik alá. Ha már vokál, a négyszólamú (Szörényi és Tolcsvay mellett Szörényi Szabolcs, Móricz Mihály) kórus a banda egyik legnagyobb erőssége. Jelzem, a műfajé szintén. Szűkebben véve, a west coasté, tágabban értelmezve az egész rock and rollé, s itt elég a The Beatlesre gondolni. És elég belehallgatni a harmadik szám, a Társasjáték intrójába, ami tulajdonképpen a refrén, ahol acapella tolják. Olyan tutin, hogy ez lett a csapat koncertnyitó nótája. Erős kezdés, annyi szent.

Új zene, új szöveg

Bródy János dalszövegei egészen mások, mint az Illésben tőle megismertek. Profi popszövegek, életérzések, érzelmek, hangulatok, életképek, áthallásos politikai gondolatoktól mentesen. Ráadásul pontosan az előadók, az énekesek karakteréhez passzítva. Az FG-4-től pedig koncept lemezeket vetett papírra Bródy mester. Az Edison-Fonográf Album a nyelvi lelemények gazdag tárháza, a Jelenkor, az utolsó korong visszatér a társadalmi kérdésekhez, méghozzá oly magas szinten, amit kevesen tudtak meghaladni 1984 óta.

A kopasz cenzorok persze résen voltak, mindjárt 1974-ben, amikor Bródy Feltámadt a szél című dalát leparancsolták az A oldal végéről, így a muzsikusok Tolcsvay Nem érti senki szösszenetét tették a helyére.

A zene éppúgy változatos, akár a szöveg, amennyiben minden album más és más stílusbravúrtól gazdag, miközben felismerhető a Fonográf-hangszerelés, -hangzás, -kórus.

Tehetség és termékenység

Az pedig végképp a sokszínűséget gazdagítja, hogy 1975-ben a saját, Na mi újság, Wágner úr korongjuk mellett két albumot írtak és játszottak fel Koncz Zsuzsának, az egyik az előadó első verslemeze. Ezt rá egy évre követte a második, meg a saját FG-4 a Supertramp Crisis? What Crisis? lemeze ihlette borítóval.

Az esztendő meglehetősen fontos eseményt hozott a csapat életében: ellátogattak a Pink Floyd Wish You Were Here lemezbemutató koncertjére. A buli hatása oly erős volt, hogy a szállásukra visszatérve, sörözés közben egyikük komolyan megjegyezte: „most kéne abbahagynunk”. Nem hagyták! Kijöttek az Edison Albummal.

A Fonográf feltalálásának századik évfordulóján nem kizárólag a muzsika idézte meg a boldog békeidőket, de jelmezeik is. Jelmezek, jelmezek… nem is annyira, lévén az utcán szintén fel-felvették „az utolsó előtti előtti békeév” divatjának megfelelő öltözetüket. Aztán jött az Útközben a maga letisztul rockzenéjével. Majd hat év csend.

Saját utakon

Pontosabban félcsend, tudniillik a tagok szólómunkáik felé fordultak. 1980-ban Bródy, aki ekkortájt már szerzői esteket tartott a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon, kiadta első szólólemezét, a Hungarian Bluest, Levente a Hazatérést. A Fonográf megírta Halász Juditnak a Mákosrétes lp-t.

Már csak Erdős Péter látott jövőt a zenekarban. Az éves MIDEM-re, a lemezkiadók nemzetközi vásárára a Fonográfot küldte mint countryzenekart. Bár várható volt a bukás, de nem akkora, ami következett, hogy egy dán pubban többen ültek zenészek a színpadon, mint odalent, az asztalok körül a nézők.

A következő esztendő aztán majdnem véglegesen pontot tett a Fonográf történetének végére, amikor megtartották az Illés visszatérő buliját, A koncertet. Ezen fellépett a Fonográf másik elődzenekara, a Tolcsvay és a Trió. Tolcsvay László is megírta szerzői albumát, amely nem lett szólólemez, mert szerzeményeit Koncz Zsuzsa énekelte. A Menetrenden Tolcsvay és Bródy akkorát alkottak, ami előrevetítette a Fonográf utolsó sorlemezét.

1982-ben bemutatták a Kőmíves Kelement, majd jött az István, a király. A döbbenetes sikerű rockopera – zenéjét a Fonográf játszotta fel –, amelynek árnyékában elkészült a korszak és a zenekar legjobb korongja, az 1984-es Jelenkor. Az album bemutatókoncertje egyben Szörényi Levente búcsúbulija lett.

Kurta-furcsa befejezés

A korong hófehér borítóval került a boltokba, mert a Korga György Bengázer című festményét felhasználó képet a cenzúra letiltotta. Miként az Olvadás, pontosabban az Áradás című szövegen is kellett módosítani: „Ne félj, nem késik már soká az olvadás”. A felvétel megtörtént, ám a lemezről lehagyták a muzsikusok, mondván, nem éri meg a kompromisszum. Pedig a mából visszatekintve az olvadás is hasonló erővel bírt volna, mint az áradás.

Főleg, hogy a Hazatérés nyitódalában, A hitetlenség átka (nem azonos a Kőmíves Kelemen nyitányával) című számban már megénekelték: „Száraz még a föld, de jönnek új esők / Feláztatják majd a sós talajt”. (Ezzel a nótával, ezzel a lemezzel Levente visszatért a népzenéhez, amit nem akármekkora zsenialitással elegyített a rockkal. Miként tette ezt egészen leheletfinomsággal a Muzsikás Nem úgy van most, mint volt régen korongján zenei producerként.)

Noha a Fonográfnak kurtán-furcsán lett vége éppen negyven esztendeje, utolsó korongjuk épp olyan korszakos, mint az ötvenéves első, amelyet volt képük Joe Cocker Feelin’ Alright számának intrójával kezdeni.