Megkezdte legújabb szólóalbuma, a 22 című lemezbemutató turnéját Barabás Lőrinc. A zenemegosztókra feltöltött anyagon keveredik az akusztikus zongora, az elektronikus zene, no és természetesen a trombita.

A lemezt meghallgatva felmerült bennem a kérdés: mi ma a jazz?

Szerintem a 22 nem jazzlemez.

Akár lehetne az is, annyira kitágultak a műfaj határai…

Mindig tág határai voltak a jazznek, számos más műfajt felhasznált, magába olvasztott. De szerintem a 22 akkor sem jazzlemez.

Közelítsünk máshonnan. Szerzeményeidet egyszer naplóbejegyzésekként határoztad meg. Ez a 22-re nagyon igaznak tűnik. Vagy ezzel is mellélőttem?

Nem. Úgy érzem, minden zene, amit csinálok, lenyomata annak, ami éppen zajlik bennem. Legyen az zenekari darab, random szerdai improvizáció, szimfonikus mű, számomra az alkotás lényege, hogy a rajtam uralkodó hangulatból, érzésből valamit megörökítsek. Ez ösztönösen történik, nem valamiféle koncepció mentén.

Természetesen nem egyértelműen, hanem rejtettebben, átvittebben.

Hogyan lehet egy hangulatot megörökíteni, megőrizni hangszereléssel, groove-val?

Ez a kidolgozási folyamat, ami nem egyszerű. Sokszor, ha hozzáadok valamit a kompozícióhoz, eltűnik az első ötlet varázsa. Ezért úgy kell alakítani, farigcsálni a számon, hogy megmaradjon az a bizonyos hangulat.

Éjszakai dallamok

Ha igaz, hajnali kettő és öt között szoktál komponálni. Mindenesetre a legújabb lemezed markáns hajnali hangulatot áraszt…

Szeretek éjszaka dolgozni, mert egészen különös a hangulata. De azért napközben is dolgozom. Őszintén szólva nem emlékszem, a tizenegy számból melyiket milyen napszakban írtam. Biztos akad közte éjszakai.

Visszakanyarodva a jazz témájára: a kortárs zenében érvényesek még a műfaji megjelölések, vagy teljesen crossoverré vált a muzsika?

A mai világban talán éppen azért nőtt meg a zenei műfajok jelentősége, mert algoritmusok határozzák meg, mit hallgatnak az emberek. Gondolok az online streamingplatformokra, ahol stílus szerint kerül bizonyos lejátszási listákra egy-egy szerzemény. Az algoritmus dönti el, milyen szám kerül elé és mögé. Emiatt mindenképpen szükséges a műfaji besorolás. Ugyanakkor rengeteg az olyan zenei irányzat, amely különböző helyekről csipegeti össze a maga világát.

A 22-n számos esetben hallhatóak számítógépes megoldások. Te tizenhárom éve New Yorkban elvégezted a SAE Institute elektronikus zenei producer kurzusát. Ma már nélkülözhetetlen a digitális technika használata a komponisták számára?

Az elektronikus zene tág gyűjtőfogalom. A nyolcvanas években Miles Davis, Joe Zawinul előszeretettel fordultak a szintetizátoros hangzás felé. Aztán megjelent a számítógép mint zenekreáló eszköz, ami millió lehetőséget biztosít.

A lehetőségek végtelenek, mai napig folyamatosan képzem magam. A 22 című lemezen domináns az arpeggiator használata, amivel olyan folyamatosan ismétlődő szintetizátormotívumot használok, amely esetében nem a hangmagasság, a ritmusváltozás sokszínűsége, hanem a hangszín váltakozása adja az érdekességet. Ilyen mikrotörténések szolgáltak némely kompozíció vázául, amikre aztán rázongoráztam. Domináns a lemezen az akusztikus zongora hangszíne, ami az előző szólólemezeimhez képest letisztultabb hangzást eredményez.

Külföldön is kedvelik

Valóban akusztikus zongora, vagy hangminta, amit hallunk?

Ez is, az is.

Az arpeggiator, gondolom, kordában tartja a rögtönzést a koncerteken.

Kordában tart, de a részletekben apróbb változtatásokat folyamatosan végrehajtok, így válik reflektívvé az előadás. Vannak konkrétan megírt szerzemények, amelyeket azonosan játszom, persze az adott pillanat lenyomata mindegyikben szerepel, ugyanakkor az anyag több részében az improvizáció játszik főszerepet.

Külföldön jól fogadja a közönség a produkciódat?

Nem érzékelem annyira, hogy más országokban más lenne a közönség. Az új műsort is hasonlóan és – ami a lényeg – pozitívan fogadják.

Eszerint az online elérhetőség mellett akad igény az élő koncertekre.

A zene közönséghez való eljuttatásának elsődleges módja a koncert. Ez az, amit a mesterséges intelligencia egy ideig még nem vesz át, mert nem tudja azt, amit egy színpadon álló zenész.

A lemez ITT hallgatható meg.