Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEz a reklám csúnyán mellément, óriási öngól a cégnek
Az elmúlt években a technológiai fejlődés és az új AI-eszközök megjelenése a kreatív világban is jelentős változásokat hozott. Miközben a digitalizáció és a modern technológiák rengeteg új lehetőségeket nyitottak meg, egyre többen fejezik ki aggodalmukat, hogy ezek a változások veszélyeztetik a hagyományos művészeti formákat és az emberi kreativitást. A legújabb iPad Pro-hirdetés is erre példa, ami sokakat felháborított.
A reklámban egy ipari prés kreatív eszközök sokaságát lapítja szét. Látunk egy zongorát összenyomódni egy olyan kütyü reklámozása érdekében, amit kevesebb mint tíz évre terveztek. A visszhang azonnali volt.
Az Apple bocsánatot is kért, és elismerte, hogy a legújabb iPad Próról szóló reklámjuk „célt tévesztett”. Tor Myhren, a vállalat marketingkommunikációért felelős alelnöke egy nyilatkozatában elismerte a hibát, és bocsánatot kért. Ugyanakkor, bár a reklámot nem fogják televízióban sugározni, Tim Cook vezérigazgató X-profilján továbbra is elérhető marad a videó.
Na de mi ezzel a probléma?
Az üzenet sokaknak így jött le: az Apple mindent el fog pusztítani, ami szép és emberi, amit öröm nézni és megérinteni, és nem marad más, csak egy vékony üveglap.
Hihetetlen, hogy mindezzel egy terméket próbáltak eladni. „Vedd meg azt, ami mindent elpusztít, amit szeretsz.” Ez jelentős változás a híres „1984” reklámhoz képest, ahol az Apple unalmas konformizmust döntögető szerepben mutatta be magát. Az új kampány elég érzéketlen, hiszen az Apple úgy vált híressé, hogy a kreatív emberekkel azonosult, most viszont egy zavarba ejtően szűk látókörű szemléletet tükröz. Nem lehetünk annyira naivak, hogy azt higgyük, csak az új technológia a jó.
Ez a gondolkodás tiszteletlen.
Általában olyan tárgyak vesznek körül bennünket, amelyeket tartósságra terveztek. Ezek léte pedig – szélesebb értelemben – egyfajta bizakodásra adhat okot. Olyan, mint egy fényes, arany szál, amely összeköti a múltunkat a jövőnkkel.
A Szilícium-völgy diktál
Nem kérdés, hogy még mindig van helye azoknak a technológiáknak, amelyeket az Apple a reklámjában összezúz. Egy tévéképernyő nagyobb és élvezetesebb, mint egy iPad, hacsak nem kell útközben használnod; ezért van még mindig a legtöbb embernek. Egy lemezjátszó lehetővé teszi a fizikai tárgyak cseréjének örömét és a lemezboltokban tartott összejöveteleket, a keresés és rátalálás élményét. Az arcade videójátékok pedig olyan helyeken játszhatóak, ahol az emberek közösségben vannak.
Az iPad nem helyettesíti ezeket az élményeket. Legjobb esetben kiegészíti őket. Még soha nem találkoztam olyan profi asztalossal, aki kizárólag egy eszközt használna a munkájához. Igaz azonban, hogy egy utazáson jobb megoldás egy svájci bicska, mint egy egész szerszámosláda.
Ez a reklám egy tipikus Szilícium-völgyi hozzáállást mutat: a múltat elavultnak tekinti. Bizonyos értelemben ezeknek a cégeknek muszáj így tenniük, hiszen
a profit érdekében újabb és újabb termékeket kell eladniuk.
Ha az Apple olyan tartós dolgokat gyártana, mint egy zongora, sokkal kevesebb számítógépet tudna értékesíteni. Nem véletlen, hogy a vállalat rendszeresen blokkolja saját termékei képességeit, hogy több eladásra ösztönözzön: például szándékosan lassította a régebbi iPhone-okat. Emellett gyakran megnehezíti termékei javítását és karbantartását is, hogy inkább újat vásároljunk a régi helyett.
Egymást kiegészítve
Ebben a hirdetésben a régebbi technológia eldobhatónak tűnik. Minden jóérzésű ember összerezzen, amikor egy zongorát összepréselnek, de úgy tűnik, a cégnél senki nem érezte ugyanezt. Pedig pusztán a reklám megfordítása, vagyis mintha az összes kreatív eszköz az iPadből bukkanna elő, azonnal javítana az üzeneten. Végül is a Pro is lehet kreatív eszköz, és nem éppen ezt próbálta sugallni a reklám?
Nem véletlen, hogy ilyen durva jelenetek láttán az új és a régi technológia használói és kedvelői közötti feszültség egyre nő. A hagyományos művészeti formákat rengetegen érzik veszélyeztetettnek,
attól tartanak, hogy az emberi kreativitás háttérbe szorul.
A vállalatoknak nem szabad szem elől téveszteni, hogy az új kütyüknek nem lecserélniük kell a klasszikus eszközöket, hanem kiegészíteniük azokat. Így megőrizve azt a szálat, amely összeköti múltunkat a jövőnkkel.