Három évtizede, 1994-ben jelent meg Cseh Tamás–Másik János–Bereményi Géza: Levél nővéremnek 2. című lemeze. Miként az 1977-es első részben, itt is két ember „ír” egy levelet a nővérnek, a kortárs Magyarország kulisszái közt. És itt a lényeg, mert a kulisszák markánsan elütnek a Kádár-korétól.

A nyolcvanas években a Cseh–Bereményi szerzőpáros még Valóság nevű nagybátyját siratta, aki csupán levélben érintkezhetett rokonaival, mint teszi ezt nővérével Cseh Tamás–Másik János a rendszerváltás után (is), a rájuk szabadult valóságban, megénekelve az új világot. Mondhatni, azt a Valóságot, aki 1990-ben hazatért. És nem üres kézzel. Elhozta nekünk a szabadságot. Meg a vadkapitalizmust. Az első lemezen még rébuszokban, itt már nyílt közönségességgel fogalmazott Bereményi Géza. Egykor a szabadság hiányzott, '94-ben az emberség. Egykor cenzúra működött, '94-ben az üzleti érdek cenzúrázott.

Az igazi levél dalait 2001-ben rögzítették a Bárka Színház Összes dalok időrendben sorozat koncertjén. Noha a Levél nővéremnek 1975-től szerepelt a Huszonötödik Színház műsorán, a lemezgyár két esztendőt várt a kiadással, akkor is a színigazgató unszolásának hála készülhetett el a csonka korong.

Baksa-Soós Jánossal a Citadellában

A levél nővéremnek előtt Cseh Tamás első színházi estje A DAL nélkül címet viselte 1973-ban. Ezt egy 2009-es CD őrzi, amit a Gyurkó vezette teátrum előadásán vett fel Kecskeméti Gábor fuvolás.

1972-ben a Cseh–Bereményi-kettős megjárta Párizst. Mivel itthon mindketten dolgoztak, megfordult a fejükben, hogy disszidálnak, s művészpályára lépnek. Hazatérésüket követően Gyurkó direktor újfent kért tőlük egy zenés estet, lévén a Huszonötödik Színház kizárólag kortárs műveket tartott műsorán. Nosza, dalaikból Bereményi Géza összeállította a műsort. E dalok később a Levél nővéremnek, az Antoine és Désiré, a Fehérbabák takarodója és a Műcsarnok albumokon kaptak helyet. Kísérő együttesnek ajánlották az Ad Libitumot, Márta Istvánnal, Novák Jánossal és Kecskeméti Gáborral.

Bereményivel sem sokkal előbb ismerkedett össze a gitáros. 1969-ben jelentette meg a Svéd király című bemutatkozó novelláskötetét az író, aki kisvártatva szövegírónak ajánlkozott Tamás mellé. Mivel albérletét felmondták, Cseh Tamáshoz költözött. Megkezdődött a közös munka. Cseh Tamás első ízben a Citadellában lépett színpadra. Baksa-Soós Jánosnak nagyon tetszettek a dalok, hát egy Kex bulin felhívta a nézőtérről, énekeljen.

Más, mint az első levél

A második levelet 1994-ben a Katona József Színház mutatta be, ahol Cseh Tamás alapító tag volt, miután a Huszonötödiket összevonták a Déryné társulatával, létrehozva az országjáró Népszínházat három budapesti játszóhellyel (Várszínház, ma Karmelita, Józsefvárosi Színház, később Kamaraszínház, illetve a Kálvária téri épület, ma Turay Ida Színház). A Katona után Cseh Tamás a Bárka tagja lett.

Noha bő másfél évtizedig nem dolgozott együtt „János és Tamás” (Másik János a Balatonban és az Európa Kiadóban billentyűzött), barátságuk töretlen maradt. A Levél nővéremnek folytatásakor a zongorista-gitáros csak ahhoz ragaszkodott, hogy az zeneileg más legyen az elsőhöz képest, ami nem volt elvadult óhaj, amennyiben a világ erőst megváltozott, miként a muzsika vele együtt. E megváltozott valóság, akár a szövegekben, ott lüktet a zenében is. Az alkotói munka szintén változott, tudniillik, amíg az első részt mindössze két hét alatt megvalósították, a második nehezen született világra.

Mindent, ami jónak bizonyult 1975–77-ben, folytattak: hárman írták, ketten adták elő, egy határozott s egy tétova karakter, az ő magánéletükbe leshetünk bele a történelmi háttér előtt. Az élettöredékek végül mozaikká állnak össze, oly' élességgel bemutatva a rendszerváltás korát, ahogy azt egyedül Csörsz István tette Vadfarkas című regényében. 

Aki megélte, az újra élheti, aki nem, az átélheti a Levél nővéremnek 2.-t hallgatva, a kilencvenes évek első felének kegyetlen világát, amikor a hőn vágyott szabadság képében ránk szakadt a mérhetetlen kiszolgáltatottság.