Márton András kamaszként az Illésért és a Syriusért rajongott, utóbbinak ott volt szinte az összes koncertjén, és számos kalózfelvételt is készített. Később az Emil Rulez és a Middlemist Red lemezeit favorizálta, de a Besh o droM, a Gorg & Benzol és az Ivan and the Parazol színpadi teljesítménye is le tudja nyűgözni.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet sorozatunkból, amelyben a hazai popkultúra legfontosabb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezen a héten Márton András, a KFT dobosa és producere, a Sc.Art és a Bowie & Friends zenekar alapítója válaszol kérdéseinkre.

Egy fanatikus rajongó kalózfelvételei

Márton András gimnazistaként Illés-rajongó volt, rendszeresen járt az Illés Klubba, számára Illésék jelentették a csúcsot. Szörényi Levente zenéi és Bródy János szövegei álltak legközelebb hozzá, bár az Omegát is nagyszerű bandának tartotta. A Syriust szintén minden idők legjobb magyar együttesei közé sorolja.

Kitűntek a hazai zenei felhozatalból a progresszív rockos stílusukkal, a magas színvonalú játékukkal és Orszáczky Jackie jellegzetes énekhangjával. Egy olyasfajta angolszász zenei levegő járta át a koncertjeiket, amilyenhez hasonlót más zenekaroknál itthon nem tapasztaltam. Szinte az összes koncertjükön ott voltam, ha egy héten kétszer játszottak, akkor mind a kettőre elmentem. Több kalózfelvételt készítettem a fellépéseikről, Ráduly Misi kért is tőlem ezekből, amikor egy válogatáslemez kiadásán dolgozott

– idézi fel a múltat.

Az Illéssel és a Syriusszal ellentétben az elsősorban képzőművészek alkotta A. E. Bizottságnak nem tartozott a rajongótáborába, mégis úgy érzi, volt valami, amitől kitűntek a nyolcvanas évek zenekarai közül.

Leginkább azt szerettem bennük, hogy szokatlanul szabad szellemiséggel álltak a zenéléshez, és képesek voltak a hallgatóságukra is gondolatfelszabadító hatással lenni. Kár, hogy egyes újságírók akkoriban erősen szembeállítottak minket, azaz a KFT-t mint úgynevezett állami új hullámot és őket meg az akkori underground vonalat mint alternatív zenészeket.

Zazie álarcosbálja

„Kicsit igazságtalan próbálkozás kiemelni egyes előadókat, de nem bánom. A lemezek közül talán az Emil.RuleZ! Zazie az ágyban című albuma jut eszembe, mert mikor az ezredforduló környékén megjelent, olyan friss hangulatot tudott hozni a hazai popzenébe, mint 20 évvel korábban az új hullámos vagy az alternatív zenekarok. Az a fajta eredeti, fergeteges humor, szellemesség, ami Hajós András és Hegyi György szövegeiből áradt, közel állt a KFT világlátásához. Emlékszem, amikor a Zazie-t meghallgattuk, nem tudtuk megállni, hogy végig ne röhögjük az egészet” – vallja a zenész, akinek természetesen a Syriustól is van kedvenc korongja, Az ördög álarcosbálja, annak ellenére, hogy a stúdiófelvétel nem tudta teljesen visszaadni a koncertek hangulatát.

Harmadikként a működését jelenleg éppen szüneteltető Middlemist Red The Other Side of Nowhere című albumát említi, melynek sötét, pszichedelikus zenéje, borongós hangképe szintén magával ragadta. A csapat énekese, Nóvé Soma hangja pedig annyira tetszett neki, hogy felkérte fellépőnek a 2022-es a Bowie & Friends emlékkoncertre.

A korai dalok sorát az Illés Amikor én még kissrác voltam című örökzöldje nyitja – és nem csak a kronológiai sorrend miatt. Márton András annak idején rongyosra hallgatta a lemezt, de a dal zenéje, szövege szerinte ma is megállja a helyét, legfeljebb kis hangzásbeli leporolás férne rá. A másik két szerzeményt nem a zeneiségük, inkább a szemtelenségük és mondanivalójuk miatt említi. Az egykori Faxni együttesben induló és rövid ideig a KFT-t is erősítő kiváló gitáros, Mohai Tamás Francnak annyi című dalában sajátos humorral foglalja össze, sorolja fel és rappeli el, miből van már elege, és van egy ehhez hasonló Sickratman-szám is, amit szintén kedvel a KFT dobosa.

AC/DC a Kobuci Kertben

A friss koncertélmények között a Besh O droM szeptemberi, Kobuci Kertben látott bulija vezet.

Alapvetően kevés világzenei produkcióért tudok lelkesedni, de ahogyan a Besh O droM által játszott számokban feszülő energiák találkoztak a változatos zenei megoldásokkal és a magas színvonalú zenészi teljesítménnyel, az lenyűgöző volt. Olyanok, mint egy gőzhenger, kiváltképp Pettik Ádám, szinte egy AC/DC-koncerten éreztem magam

– meséli Márton András.

„Többször voltam Ivan & the Parazolon is. Az egyik emlékezetes koncertjükre Tátrai Tibuszt is meghívták Syriust játszani, mégis az idén júniusi bulijukat emelném ki a Budapest Parkban, mert ott mutatkozott be új billentyűsük, Kalmár Botond. Egy hatalmas hangszerparkot épített maga köré, és olyan Deep Purple-t idéző hangulatot tudott teremteni mind játéktechnikában, mind előadói stílusban, ami nagyon sokat adott hozzá az együttes zenéjéhez és színpadi produkciójához.”

Márton András szeret fiatal, új zenekarokat, előadókat hallgatni. Az utóbbi időkből a ValMar, cserihanna és a Gorg & Benzol trió az, akiket megemlít. Utóbbiak jazzes, funkys koncertjét a tavaly novemberi Music Hungary Showcase alkalmával hallotta egy kis veszprémi klubban. „Szimpatikusak, lazák a színpadon, muzikálisak, izgalmas, lüktető zenét játszanak” – foglalja össze tapasztalatait.