A rock-, jazz-rock gitáros utoljára egy tőle váratlan, akusztikus lemezzel örvendeztette meg a közönséget. Hogy miért utoljára? Kiderül a cikkből, a videókon pedig Alapi István bemutatja szülőföldje tájszólását is.

Alapi István, avagy Steve, miként az Eddában átkeresztelték 1987-ben, amikor rekordrövid idő alatt kellett beugrania az Amerikába távozó Csillag Endre helyére. A Vakáción a Mézga család elhíresült epizódzáró mondatát pedig így alakították át: „A nagy Alapi Steve, áldassék a neve!”

Annyiban árnyalom eme mondatot, hogy CD-in a gitárokat, basszusgitárokat, billentyűs hangszereket ő szólaltatta meg, a dobot ellenben Borlai Gergő, Hirleman Bertalan és Fekete Gergő. Ám az akusztikus lemezen nincs dob, így valóban egyszemélyes zenekarként pengette a nejlonhúros, fémhúros western, dobro (rezonátoros) gitárokat, a szitárt, az arab lantot, a bendzsót, a kotót, a mandolint.

Amerika messze van

A karantén feloldását követően, amikor újra kinyílt a világ, Steve angol nyelvű rocklemezzel jött ki, amelyen nem kizárólag gitározott, hanem énekelt is. Az angol a rock „anyanyelve”, ha valaki a nemzetközi megmérettetés felé kacsintgat, akkor a szövegeit Shakespeare, pontosabban Bob Dylan nyelvén kell megfogalmazza. Bár jobb tudomásul venni, hazánkból eleddig senki nem vált világhírűvé a pop-rock színtéren.

Alapi István rendszeresen látogat az Egyesült Államokba, így tisztában van azzal, hogy rátermettebbek-e az ottani muzsikusok a magyaroknál. Hallgassák, miként vélekedik a gitáros:

Fent említett egyetlen albuma kivételével Steve instrumentális anyagokkal jelentkezett, és jazz-rock zenéjével érdemelte ki a legjobb jazzalbumnak járó Fonogram díjat. Élőben bajosabbnak mutatkozott a fúziós muzsika előadása, tudniillik ahhoz kiemelkedő képességű zenészek kellenek, akik azonban rendkívül elfoglaltak, így a ritka próbák híján a bonyolultabb kompozíciók kikoptak a repertoárból. Steve elképzelései mind halványultak, végre aztán feloszlatta a folytonos tagcserék zilálta zenekarát.

Az eklektika nem zenei stílus

Mivel a Grandfather's Tale számai nélkülözik az elektromos hangszereket, a dobot, Alapi István aggódott, hogy egysíkú anyagot komponál, ezért merészen tallózott a stílusok között, ezért lett a lemez eklektikus. Sietett felhívni a figyelmemet: a kompozíciók nem az előző lemezeiről lemaradt dalok.

Azt hiszem, az akusztikus volt az utolsó hanghordozón kiadott lemezem. Nem tudom, él-e még valaki, aki a fiókon kívül be tudja bárhová tenni a CD-t

– jelentette ki az Edda gitárosa, akinek évek óta pihen merevlemezén egy grunge rock lemezanyag. Ez, ha megszületnek a hiányzó angol szövegek, vélhetően zenemegosztókon „jelenik meg”. Hozzáteszem, Steve nincs túl jó véleménnyel eme platformokról, mert szűk marokkal osztják a pénzt az alkotóknak. 

Alapi István egyik live stream műsorában üzent annak a péknek, aki értetlenkedett, miért kell a letöltésért fizetni. „Szerencséd, amiért a kenyeret még nem lehet online letölteni. Ha majd igen, akkor én háborgok, hogy fizetnem kell” – fogalmazott.

Ráadásnak következzék egy röpke palóc nyelvlecke Alapi tanár úrtól: