Mostanság ritkán adnak ki „lemezt” az előadók. Azért az idézőjel, mivel a lemezanyagok a világhálóra, zenemegosztókra költöztek. Olyan ez, akár valamiféle visszatérés a beat hőskorába, amikor nem a nagylemezek, hanem a kislemezek uralták a piacot, s a rádiók ezen single korongok A és B oldalát sugározták. Ma az interneten egy-egy új szám klipjével jönnek ki a zenekarok, énekesek. Miként tette ezt a Samas együttes Érzem, hogy élek című dala 3D animációs videójával.

Az Érzem, hogy élek az új gitárossal, Kelemen Józseffel (Patriots Rock Band, Akela, Avantgarde) készült, aki Kárász Dánielt váltotta a bandában – aki pedig az énekes Kárász János tesója. A dolog annyiban érdemel említést, hogy tavaly év végéig Dániel hozta a dalok alaptémáit, riffjeit, ezekre jött azután az énekszólam, máskor pedig próbatermi közös rögtönzések szolgáltak a szám alapjául, vagyis mindkét esetben meghatározó szerepet vitt a gitáros.

A szerzemény intrója gitár-dob unisono, a tulajdonképpeni riff. Stílusosan System of Down- vagy Korn-feelingben fogant. A dobolás szerencsésen kerüli a zúzós kettő-négyeket meg a duplázó lábgépet – később, a fokozás végett, besegít a bőgő mellé a duplázó –, inkább Vinnie Paul (Pantera) vagy Nick Menza (Megadeth) világában fogant. Pont két olyan dobost sikerült említenem, akik már nem lehetnek köztünk.

A bevezető végén mintegy a lábdob helyére lép a basszusgitár, hozva a nyolcados lüktetést, ahogy illik ez a Metallica meg a Slayer óta. Túróczi Péter szólama visszafogottan dübörög, mondjuk, a Korn basszusához képest, ami úgy szól, mintha Reginald „Fieldy” Arvizu Ibanezére húrok helyett magasfeszültségű elektromos vezetékeket feszített volna. (Persze a Boss Fuzz pedál miatt a brutál hangzás.)

Az énekes, Kárász János két okból is mázlista – nem számítva dobos feleségét, aki harmadik gyermeküket várja. Egyrészt a hangszíne az Anthrax énekeséére, Joey Belladonnáéra hajaz, azaz nem erőltetett fejhang a középlágéja, vagy említhetem a korszakos zsenit, Dave Mustaine-t (Megadeth), hozzá hasonló János „rekesztése”. S itt a második mázli, miszerint neki mindegyik fekvésben: fent-középütt-lent egyaránt jól megy a metálhörgés.

Törekvése a Samasnak, hogy a műfaj szokásainál melodikusabb szerzeményekkel rukkoljon elő. Efféle próbálkozás jellemezte a nyolcvanas évek glam metal bandáit, a Dokkent, a Poisont, a Mötley Crüe-t… Mindenesetre a refrénnek jót tesz az alákúszó kórus, vélhetően szintetizátorszőnyeg.

Vissza a természetbe

A dalszövegért, ami a videóklip alapjául szolgál, szintúgy az énekes felel. Erős a sorok vizualitása. Plasztikus képpel indul a dal. Esik az eső egy gyönyörű őszi éjszakán. Nem vihar, ellenkezőleg, kora őszi zápor, amelyben a ránk hulló esőcseppek megtisztítanak. Olyan ez, mint az újjászületés tisztasága, olyan, mint amikor lemossa bűneinket a keresztvíz.

A kép fontosságát a refrén húzza alá: „A rosszat elhagyom […] És magammal viszem / ezt a képet.” A belénk ivódott kép minduntalan előjön, miként a refrén újra és újra ismétlődik. A verse kulcsmondattal folytatódik:

Állok itt, ég és föld között.

Kulcs ez, mert eztán e gondolat uralja a szöveget. Az „ég és föld között” spirituálisan a testen kívüli létezés tere. Érdekes, hogy a hasonló hangulatú metáldalok, például az Ossiantól A hosszú álom (szöveg: Paksi Endre), az Omentől a Várom a napom (szöveg: Horváth Attila) vagy a Leander Killstől a Hazavágyom (szöveg: Köteles Leander) mindegyike lassú nóta, szemben a most tárgyalt Samas-számmal. Ám hogy nem az elmúlást énekelték meg, azt hangsúlyozza az intró: „Érzem, hogy élek” és az outro: „Majd rám találsz”. Vagyis ez a visszatérés önmagunkba való, netán visszatérés a természetbe. E megoldást választotta a klip alkotója.

Szirti sas daimón 3D-ben

Szabó Dániel egy híján harmincéves 3D animátor, aki dolgozott a Call Of Duty második világháborús videójátékban, a Love Death + Robots ucer Netflix animációs sorozatban (executive producer: David Fincher), a Hell Ice Coffee-reklámfilmben, készített klipet az Odesza Light Of Day dalára. Az előző Samas-videóklip munkálatait, a Mindenen át címűét roadként segítette.

„Ég és föld között majd rám találsz”, énekli Kárász János,

Két főszereplő viszi a filmet, a lány (Natália, mellette voksoltak a muzsikusok Dániel kínálatából) és a madár, a szirti sas (néhány példány él már csupán Magyarországon). No meg az eső a harmadik, amely elképesztő realizmusával megadja a videó alaphangulatát.

Madárszemszög és emberi szemmagasság, ezeket a blikkeket váltogatja az animátor-rendező effektes vágásokkal. A madár lenéz, a lány fel, egyek talán, akár az Úr sötét anyagaiban daimón és ember.

Ugyan egy futás a sztori, de inkább utazás ez, mintsem menekülés a rengetegből. A filmekben az utazás belső utazást szimbolizál, műfajtól függetlenül, lásd Esőember, Lesz ez még így sem, A nap vége, Az igaz történet, mindegyik lelki fejlődésről mesél. Miként Szabó Dániel munkája, amelynek emberi hőse többször elesik, megsérül, feláll, és folytatja ficamodott bokával, míg kijut az erdőből. A folyó mentén tisztás. Ott a béke. A víznél nem esnek egymásnak az állatok. A ragadozó megkíméli zsákmányát. Ebből az idilli békéből megyünk vissza az erdőbe, ahol kezdődött a történet. De már másként, más lélekkel, megjárva a béke földjét, melyből megtért az utazó.