A Virág Judit Galéria 25 éve szervez aukciókat, és ezalatt mindössze négy Csontváry-kép került kalapács alá. Az árverések leginkább várt tétele mindig. Azon a decemberi estén, pár nappal 2021 karácsonya előtt a negyvenedik tételnél egy pisszenést sem lehetett hallani a teremben. 440 milliónál tartottunk, de éreztem, hogy még nincs itt a telefonon, és online is licitáltak. Hamarosan megérkezett a következő ajánlat: 460 millió forint! Kivártam, majd: először, másodszor, senki többet?

Harmadszor! De a kalapács hangját már alig lehetett hallani, mert elnyomta a tapsvihar. Megszületett a magyar aukciós rekord: 

Pontosan 170 éve, július 5-én született Csontváry Kosztka Tivadar. Talán nincs is még egy olyan művészünk, akit ennyi titok és legenda vesz körbe. Hóbortos személyiségét kortársai kinevették, életében egyetlen képet sem adott el. Halálakor a képeit bérkocsisok akarták megvenni ponyvának, mára ritkán felbukkanó remekművei aukciós rekordokat döntenek. Ki ez az ember? Ki Csontváry Kosztka Tivadar?

Különc és aszketikus patikus

A Felvidéken, Kisszebenben született 1853-ban. A család életét minden bizonnyal megnehezítette, hogy Kosztka László, Csontváry édesapja gyógyszerészi teendői mellett a város rendőrfőnöke is volt, így pont a szabadságharc leverése utáni években vált a gyűlölt hatalom helyi képviselőjévé. Csontváry 1884-ben nyitotta meg saját patikáját Gácson, ahol a helyi közéletben is részt vett, és mivel rajongva imádta Ferenc Józsefet, meglehetősen sok konfliktusba keveredett a helyiekkel. Megítélésén az sem segített, hogy jelentős kiegészítő jövedelemre tett szert szeszkereskedelemből.

Különcsége tanulmányai alatt is megmutatkozott: majd 40 éves volt, amikor a müncheni festőakadémiára került, és nemcsak korával lógott ki az ifjú festők köréből, hanem aszketikus életmódjával is. Alkoholt egész életében nem fogyasztott, nem dohányzott és nem vett részt a bohém fiatalság mindennapos szórakozásában, így hamar az élcelődések központjává vált.

Magányosan élt, sosem nősült meg. Patikáját 1894-ben bérbe adta, és ettől kezdve már kizárólag a festészetnek élt.

Utazott vagy nem utazott?

Az egyik legnagyobb rejtély a Csontváry-életművel kapcsolatban az, hogy vajon tényleg elment-e az egzotikus országokba, vagy korabeli fotográfiák segítségével festette meg legendás képeit? Az általa megfestett helyszínek − egyebek mellett Athén, Kairó és Jeruzsálem − a korban már népszerűek voltak, fényképek és képeslapok foglalkoztak velük.

Gyanú merült fel, hogy a furfangos gyógyszerész nem valami színes nyomatról másolta-e titokban kulisszaszerű tájképeit?

− tette fel a kérdést Lehel Ferenc már 1931-ben.

Bár a korszak művészei – köztük Csontváry is – hevesen tagadták, ma már tudjuk, hogy világszerte rengeteg sztárfestő, köztük Munkácsy, Rippl-Rónai, Degas és Picasso is használtak fényképeket, akár modellpótlékként, akár ihlető forrásként. Az igazság felderítését megnehezíti, hogy semmilyen, Csontváry által megírt levél vagy képeslap nem támasztja alá állítólagos utazásait. Illetve egy levélről tudunk, amelyet a Japán kávéház művészeinek címzett, és melyben az aláírása mellé odabiggyesztette, hogy „Konstantinápoly, 1913”. Ám a postai bélyegzőn nem a török, hanem az osztrák hatóság pecsétje látható.

Az igazság valahol félúton keresendő,

mint ahogyan ezt önéletrajzában írja, hanem inkább vázlatokat készített a helyszínen, majd műtermében készítette el a monumentális festményeket.

Kicsi, de páratlanul értékes életmű

Csontváry életműve rendkívül kicsi, alig több mint 100 darabot számlál és ennek nagyobb része, nagyjából 80 százaléka közgyűjteményben – múzeumi tulajdonban – kisebb része, nagyjából 20 százalék magánkézben van, így igazi szenzáció, ha felbukkan egy Csontváry-kép a műkereskedelemben.

Hogy milyen jelentőséggel bír, jól mutatja, hogy 2006 óta stabilan vezeti az aukciós piacot: Szerelmesek találkozása című műve 235 millió forintért kelt el 2006-ban, Traui tájkép naplemente idején című műve 240 millió forintért 2012-ben, majd a már említett Titokzatos sziget 460 millióért 2021-ben. Boldogok vagyunk, hogy az utóbbi két rekord nálunk, a Virág Judit Galéria árverésén született.

Az életmű csodával határos módon menekült meg: 1919-ben az építész Gerlóczy Gedeon éppen kiadó műtermet keresett, miközben a Bartók Béla úton sétálva rábukkant a néhány hónappal korábban elhunyt Csontváry műtermére, ahol éppen egy árverésre készültek. Ám nem gyűjtők készültek megvásárolni a hagyatékot, hanem fuvarosok, akik a jó minőségű festett vásznakat ponyvának akarták megvásárolni. Gerlóczy szinte közelharcot vívott a felbőszült fuvarosokkal, de sikerült megvásárolnia a festményeket és a kéziratokat is.

Öntörvényű zseni

Még közel tíz évet kellett várni arra, hogy elinduljon Csontváry festészetének újrafelfedezése: 1930-ban rendeztek először életmű-kiállítást Csontvárynak, a katalógus bevezetőjében Vaszary János azt írta róla, hogy

Ezzel pedig elindult Csontváry művészetének újraértékelése.

Sokszor kerültem már Csontváry közelébe. Megszokhatatlan, különleges élmény, amikor a mester egyik festménye kerül a falra nálunk a galériában. Ilyenkor megváltozik a hangulat. Végigsétálva a Szépművészeti Múzeum termeiben a hatalmas méretű vásznak között, egy öntörvényű, hihetetlen munkabírású, nagy távlatokban gondolkodó, végtelenül precíz, szorgalmas, tudatos és elkötelezett festő képe bontakozik ki. Csontváry festészetével olyan új és egyedi megoldásokat teremtett, amelyek a korban senki máséhoz nem hasonlíthatók.

(Borítókép: Csontváry170 kiállítás a Szépművészeti Múzeumban 2023. április 12-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)