Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKisebb csoda, ahogyan hazatértek a Mednyánszky-képek
További Senki többet, harmadszor cikkek
Az elmúlt évtizedben egyre több magyar festmény kerül haza, jellemzően Európából és az Amerikai Egyesült Államokból. Emelkedik a magyar művészek megbecsültsége, a budapesti aukciókon sorra dőlnek meg az eladási a rekordok.
Egy-egy jó minőségű alkotásra hatalmas a kereslet, és a szakértők, például a Virág Judit Galéria munkatársai pedig mindent megtesznek azért, hogy felleljék a világban lappangó magyar műveket. A következő néhány írásban Virág Judit és kollégái személyes hangvételű visszaemlékezésekben osztják meg a legnagyobb „fogások” hiteles történetét.
Első alkalommal a Mednyánszky-kollekció hazakerülésének sztoriját meséli el – első kézből – Virág Judit:
Ismeretlen Mednyánszky-gyűjtemény – Dél-Amerikából került elő a titokzatos kollekció
Tíz évvel ezelőtt csöngött a telefon a galériában: a vonal végén erős spanyol akcentusú, angolul beszélő úr volt, aki egy titokzatos gyűjtemény ügyében keresett minket. Santiago de Chiléből telefonált – egy párizsi galéria javasolta, hogy hozzánk forduljon, ugyanis megbízást kapott egy magyar képekből álló gyűjtemény eladására. Beszélgetésünk igencsak titokzatosra sikerült, és nem tudtunk meg sokat magáról a gyűjteményről sem. Mindössze annyi derült ki, hogy egy 24 képből álló Mednyánszky-kollekció van az úr birtokában, amelyet barátaitól, egy felvidékről származó házaspártól örökölt.
Mednyánszky-képek hozományba
A történet 1945-ben kezdődött, amikor két fiatal, Derider Heumann Schwartz és Alicia Samek Bauer házasságot kötött egy felvidéki városkában. Az asszony hozományként számos Mednyánszky-képet vitt a házasságba. Két évvel az egybekelésük után a fiatal pár Ecuadorba emigrált, ahonnan 1956-ban továbbköltöztek Chilébe. A Mednyánszky-képek velük együtt vándoroltak a dél-amerikai kontinensen. A férfi 1965-ben, felesége 2010-ben hunyt el, gyermektelenül.
Hagyatékukat egy barátjuk örökölte – nem más, mint a galériánkat felkereső úr –, azonban az örökség feltétele az volt, hogy a képeket haza kell hoznia Magyarországra, azokat csak idehaza lehet értékesíteni. A chilei örökös a gyűjteményt Párizsba szállíttatta, és egy banki széfben helyezte biztonságba. Ekkor hívott fel minket telefonon, és mesélte el szűkszavúan a képek történetét.
Csoda Párizsban
Az első kérésünk természetesen az volt, hogy küldjön fotót a művekről, amit sajnálkozva visszautasított, ám azt javasolta, hogy találkozzunk személyesen Párizsban, nézzük át együtt a képeket, és ott tárgyaljunk az eladás feltételeiről. Sok kétely merült fel bennünk, és nagy esély volt arra is, hogy árnyékra vetődünk, de nem tehettünk mást, kollégáinkkal együtt repülőre ültünk, és meg sem álltunk Párizsig.
Kéztördelve vártuk a nagy találkozást, és villámcsapásként ért minket a festmények látványa. Minden kétséget kizáróan tudtuk: fantasztikus és hiteles alkotásokkal van dolgunk, amelyek előkerülése – nem túlzás – csodának számít. Lélegzetelállító percek voltak ezek, egymás kezéből kapkodtuk ki a képeket.
Báró a csavargók között
A fenséges tájakat, a csavargó- és szegényember-portrékat tartalmazó kollekciót valamikor 1875 és 1895 között, a történelmi Felvidéken festette Mednyánszky. A báró saját világából, minden kényszer nélkül, kizárólag belső késztetésének engedve és spirituális megvilágosodását követve, szabadon lépett át a megalázottak és megszomorítottak világába. Ott érezte otthon magát – báró létére a csavargók között.
Folyamatosan barangolt, télen-nyáron, erdőn-hegyen át, megragadva a Tátra csodálatos tájékát. Mednyánszky bölcs volt és roppant művelt, nem moralizált, csak élt és festett. Azt, amit jónak látott. Ott és akkor, ahova a szíve vitte.
A gyűjteményt 2013-ban egy pazar kiállításon mutattuk be a Virág Judit Galériában – valamennyi festmény elkelt ezen a tárlaton, részben magyar, részben szlovák magángyűjteményekbe kerültek. Később közülük több is felbukkant egy-egy árverésen. 2013-ban ismerhette meg tehát a hazai nagyközönség többek között a drámai erővel megfestett Csavargó című képet, valamint a Tátra ezer arcát bemutató Téli táj, vagy éppen a Virágzás című alkotást.
Cikkünk szerzője Virág Judit műkereskedő, művészettörténész, a Virág Judit Galéria és Aukciósház névadó alapító tulajdonosa. 2023-ban a Forbes őt választotta az 5. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.