Még néhány hétig, 2025. február 15-ig látogatható a Kieselbach Galéria aktuális kiállítása, a Megtalált képek. Ahogyan a cím is mutatja, a tárlaton olyan képeket láthat a nagyközönség, amelyek az elmúlt húsz évben kerültek elő. Több mint száz ilyen műalkotás – köztük Aba-Novák Vilmos, Szinyei Merse Pál és Munkácsy Mihály festménye – elevenedik meg a falakon.

A kiállítás – amelyhez azonos címmel egy könyv is készült – az elmúlt két évtizedben előkerült, magángyűjteményekben lappangó, hazai és külföldi műkereskedelemben felbukkant festmények bemutatására épül. A legértékesebb, legpompásabb művek kiválasztásáért Molnos Péter felelt, aki elképesztő mennyiségű, nagyjából 60 ezer reprodukciót vizsgált át. A közelmúltban előkerült alkotások áttekintésében gyűjtők, galeristák és piaci kereskedők voltak segítségére.

„Találtunk festményt ágyneműtartóban, padláson, szekrény mögött, ágy alatt. Ez a kincstalálás, felfedezés igazi gyermeki izgalom és öröm. Nem csak az anyagi érték fontos ilyenkor, hanem az, hogy a régmúltból érkezik üzenet, amit az ember elsőként kap meg. Sok izgalmas történet volt, de talán azt a több tíz milliós Perlrott Csaba Vilmos-képet emelném ki, amelyik hamis Rippl-Rónai József-szignóval bukkant fel egy párizsi aukción. Én már akkor is Perlrott művének tartottam, de ez csak akkor bizonyosodott be, amikor a mű Magyarországra került, restaurátor lemosta a hamis szignót, és alatta előbukkant az eredeti, »Perlrott Vilmos« aláírás” – fogalmazott Molnos Péter.

Bővül a kánon

Nagybányai és szolnoki remekművek, Párizst megjárt, múzeumi rangú alkotások, kubista és art deco stílusú festmények, pointilista idill, már-már a reneszánszt idéző csoda – minden van itt, ami szem-szájnak ingere. Az összesen több mint hárommilliárd forint összértékű festményt egytől egyig magyar magángyűjtemények féltett kincseiből válogatta a kiállítás kurátora.

Viharos történelmünk miatt megszámlálhatatlan műalkotás tűnt el, került a határon túlra vagy semmisült meg, így a hazai festészet története tele van fehér foltokkal. Hiába a Megtalált képek, a korabeli katalógusokban látható alkotások zöme máig nem került elő. Molnos szerint a lappangó festmények felkutatása azonban átalakíthatja az egész magyar festészet történetéről alkotott képünket.

És hogy miért éppen ezek a képek kerültek ki a galéria falaira? Mert ezeknek a műveknek annyira kalandos a történetük, hogy még a festmény látványánál is jobban megragadhatja a nézők (olvasók?) fantáziáját.

A kiállításhoz készült kötetbe még a tárlaton látható alkotásoknál is jóval több, nagyjából háromszázötven kalandos múltú műalkotás reprodukciója került be. A festményekhez készült közel száz tanulmány többek között az alábbi kérdésekre keresi a választ: 

• Hogyan élte túl Ferenczy Károly egyik legjelentősebb alkotása, a Nyár című monumentális festmény a tulajdonos villájának 1944-es lebombázását, miért került az amerikai katonák kezébe, és hogyan jutott vissza Magyarországra a legendás ezüstvonattal?
• Melyik világhírű Cézanne-képet festette le saját lakásának falán Hatvany Ferenc, és hogyan cserélte el Manet világhírű alkotására, A Folies Bergére bárja című kompozícióra?
• Miért kezdett el pipacsos képeket festeni Szinyei Merse Pál?
• Hogyan tűntek el Bortnyik Sándor legjelentősebb avantgárd képei az 1920-as évek Berlinjében?
• Miért semmisült meg vagy került külföldre annyi jelentős magyar műalkotás a XX. század folyamán?
• Kinek a lakásában lógott egykor közel 100 Vaszary János-festmény, és hová tűntek ezek a képek?