A pihenőnap áldott alvással és semmittevéssel kezdődik a Superbutt zenekar és stábja részére, vasárnap van, délután Forma-1-es futam és meccsdömping, a házban hivatalosan ugyan nincs internetkapcsolat, de egy szomszédos kalyiba naiv lakója nem passwordözte le a wifikapcsolatát, így simán netezik az egész ház. Apropó, net. A technika a rockzenészeket sem hagyja hidegen - és most nem a hangszerekről vagy erősítőkről, meg a többi színpadi kütyüről van szó -, a buszban utazó nyolc ember mindegyikénél van notebook, nem csoda, hogy az egyes koncerthelyszíneken a legnagyobb harc a szabad konnektorokért megy.

Attila, az egyik gitáros nagy Bud Spencer-rajongóként kívülről tudja a hagymás bab receptjét, a vasárnapi menü ez lesz, megyünk is hozzávalókat venni Enschede városába, ahol egy tegnap esti infó szerint két coffee-shop is üzemel, márpedig a zenekar két tagjának éppen kifogyott a füve, anélkül meg lehet ugyan headbangelni, de minek. “Kurva nagy csalódás volt az egész. Bemégy, ott a csávó a pult mögött, kérdi, mi kell, odaadja, kifizeted, eljössz. Mintha húsz deka párizsit vennék” - mondja a kaland után egyikük, akinek ezek szerint hiányzik a beszerzés körüli jóleső izgalom, lesz-e cucc, olyan lesz-e, amilyet akar az ember, meg az egész tiltottgyümölcs-érzés, ami Hollandiában már évtizedek óta ismeretlen.

A vásárlás után Attila órái következnek, a kaja nagyon finom lett, de kicsit sok benne a chili, könnyezve bizonygatjuk a kissé megszeppent gitárosnak, hogy kurvajó ez, bazmeg, csak reggel fogunk nagyon sírni. Nyolc emberre másfél kiló darált marhahús, nyolc babkonzerv és fél kiló hagyma ment el, és Vörös még csak ekkor látott neki a spagettijének. (Ez egyben szolgálati közlemény is az otthon aggódó szülőknek: esznek a gyerekek, nyugi.) Szűcs Péter dobossal az UTE-Haladás meccset nézzük az egyik webes streamen, vezet a Hali, örülünk, de nem sokáig, mert az UTE fordít. “Nézd meg, ott volt a ziccer, kihagyta a gyerek, az ellentámadásból egyenlít az UTE, és vége a dalnak” - kommentál kissé letörten Péter, én sem örülök a hazai győzelemnek, de ez van.

Estére vendégek jönnek, két holland lány és egyikük barátja, akik a tegnapi koncert után ismerkedtek össze a zenekarral, és átjöttek bulizni egy kicsit. A csípős hagymás bab nem jön be annyira nekik, de a közben lassan elkészülő spagetti igen, a bortól oldódik kissé a hangulat, a fűtől meg emelkedik a spontán vigyorgás menyisége. A két csaj elnéző mosollyal nyugtázza a spanglit, de nem kérnek belőle, már 18 évesen leszoktak. Érdekes, de a hollandok simán le tudják kezelni a fű legalizálásának vagy a melegek együttélésének kérdését, pedig radikálisban ebben az országban sincs hiány. Az este vége felé a Sepulturáról és a metálkoncert mint primitív törzsi rítus témakörről folyik a beszélgetés, kinyúlt púlóvereket vizualizálok, és inkább elmegyek aludni.

Másnap, azaz hétfőn egy kölni klubban lép fel a társulat, a Mucky Pup nevű hardcore-zenekar húszéves reunion turnéjának első állomásán, amit Hamburg, Cottbus, Prága és München követ, majd az osztrák Dornbirben zárul a menet - legalábbis a Superbutt részére, mert a Mucky még ad egy koncertet Belgiumban, de oda már nem megyünk velük.