Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMDave Grohl feltalálta a spanyolviaszt és élvezi
További Stenk cikkek
Ahhoz nem fér kétség, hogy Dave Grohl a modern rockzene egyik emblematikus figurája. Tagja volt a rocktörténelem utolsó nagy zenekarának (Nirvana), van egy nagyon sikeres, máig aktív együttese (Foo Fighters) és emellett a műfaj egyik leglelkesebb krónikása, aki szinte rockzenei nagykövetté nőtte ki magát 2014-re. Legutoljára a nálunk a Titanic filmfesztiválon is vetített Sound City című filmmel dobott nagyot 2013-ban, a legendás kaliforniai hangstúdió történetét dolgozta fel több tucat ismert zenész elbeszélései alapján, miközben végigmentek az amerikai popzene évtizedein. A film pedig annak ellenére lett kritikai siker, hogy bőven akad benne beavatatlanok számára dekódolhatatlan szakmázás, de az HBO mégis összeállt a zenésszel, hogy Sonic Highways címmel átvigye a formulát a kisképernyőre.
A Sonic Highways alapvetően egy baromi egyszerűnek hangzó koncepcióra épül: a Foo Fighters nyolc különböző város kultikus stúdiójában rögzíti a legújabb nagylemezét, erről pedig dokumentumsorozat készül az adott város zenei múltjának bemutatásával. A nyolcrészes évad minden epizódja egy-egy órás, ami a nyitórészt nézve óriási gondokat okozhat majd az olyan hatalmas városoknál, mint New York vagy Los Angeles, amik zenei múltjára biztosan nem elég egy óra, de lehet egy nap sem.
Aztán az első, Chicagóban játszódó epizód után kiderül, hogy azért az a zenei múlt erősen szelektív, Grohl inkább a számára meghatározó és az adott stúdióhoz köthető előadókkal foglalkozik bővebben. Így már sokkal könnyebben elfogadható, hogy Chicago esetében a legtöbb szó Buddy Guy blueshősről, a Naked Raygunról és a Cheap Trickről volt, de például az olyan modern sztárok és egyáltalán nem elhanyagolható arcok, mint Kanye West például csak minimális említés szintjén jelentek meg. De ez is érthető, mert ezekben a városokban mindig találni olyan műfajt, ami valamiért csak erre a környékre jellemző, de például a Chicago house-t csak másfél percben megemlíteni egy rockzenei műsorban tényleg nem érdemes.
Aki látta a Sound Cityt, annak semmi újdonságot nem tartalmaz a műsorstruktúra. Dave Grohl a narrátor, mozgó archív fotók vagy videofelvételek szolgálnak illusztrációként, a mesélést pedig általában zenészek vagy zenében dolgozók anekdotái szakítják meg. Ez a formula még mindig tökéletesen működik, azonban kezd kicsit fárasztó lenni, mert lassan 10 éve ez a sztenderd, ha valaki valami menő témát próbál hasonlóan menő módon feldolgozni. A különbség csak annyi, hogy nem valami külsős újságíró vagy riporter dolgozza fel a történetet, hanem Dave Grohl. Az ő személye a biztosíték, hogy releváns arcok szólaljanak meg az adott témában, ők pedig sokkal gyorsabban megnyílnak egy szakmabeli ismerősnek, mint valami túlbuzgó zenei újságírónak.
A zene- és stúdiótörténeten kívül persze a Foo Fighters új albumártól sem szabad elfeledkezni, szinte észre sem venni, hogy a nagy haveri sztorizgatások és Steve Albini (az ő részei egyébként magasan a legszórakoztatóbbak) szakmázása közben az együttes épp egy új számot rögzít, amit az epizód végén el is játszanak. Hiába tartom a Foo Fighterst egy indokolatlanul túlbecsült produkciónak, a Something From Nothing nem csak azért volt remek a rész végén, mert alapvetően egy jól megírt szám, hanem mert reflektál az előző egy órában bemutatott emberek és helyszínek történetére, ebben az esetben Buddy Guyra.
Alapvetően a Sonic Highways egy baromi szórakoztató próbálkozás és kötelező néznivaló azoknak, akiket érdekel az amerikai gitárzene története, de semmivel sem emészthető könnyebben, mint Grohl tavalyi bemutatkozása rendezőként. A szerkesztéssel is vannak fenntartásaim, azokhoz a témákhoz Grohl láthatóan nem tud rendesen hozzászólni, amiket nem érez a sajátjának, emiatt csapongóvá válik néha a történetvezetés. Nekem semmi bajom a szakmázással, még ez is belefér, ha olyan szórakoztató fickó beszél róla, mint Steve Albini. A rész végére rakott dalpremier is működhet minden rész végén, egyedül csak arra kell figyelni a vágásnál, hogy akkor most döntsék el a készítők, hogy Dave Grohl világát akarják bemutatni az adott városokban vagy az adott város zenei világát akarják bemutatni Dave Grohl hangján. Előbbinek több értelme lenne, mert Grohl tényleg ismer minden fontosabb zenészt és zenei legendát ahhoz, hogy ne tisztán dokumentarista, hanem szórakoztató is legyen a Sonic Highways. Pilotnak elment, de Washingtonban villantani kell valamit, hogy ne csak a Sound City átirata legyen az egész műsor.
Sonic Highways, péntekenként az HBO műsorán.